Segélykiáltás, 1938 (15. évfolyam, 1-10. szám)
1938-01-01 / 1. szám
15. évfolyam, 1. szám Megjelenik havonta egyszer. Előfizetési ár Magyarországon egész évre 2 pengő, külföldön 3 pengő. A magyarországi munka vezetője: TERBE ALBERT alezredes, Budapest, Till., Rökk Szilárd u. 6. Ára 10 fillér KIÁLTÁS AZ ÜDVHADSEREK MAGYARORSZÁGI HIVATALOS KÖZLOWTE BOOTH VILMOS alapító Nemzetközi főhadiszállás: BOOTH EV AKGELINE tábornok LONDON, QUEEN VICTORIA STREET 101 1038. Január hó GYORSAN TOVATŰNIK (Zsolt, 90, IO.) ROTHSTEIN FERENC ezredestől A SEGÉLYKIÁLTÁS minden olvasójának először is egy boldog és gazdagon megáldott új esztendőt kívánok! Az öreg ezredes nem feledkezett meg az ő szeretett magyar testvéreiről, akik között oly szép napokat töltött és akikre imáiban Isten gazdag áldását kéri úgy személyükre, külön-külön, mint pedig az egész népre. Ha ezt az évfordulót röviden akarom jellemezni, elég rámutatni címképünkre. Egyszerű, azonban mégis kimondhatatlanul sokat mond. A mutató feltartózhatatlanul halad az ő útján. Feltartózhatatlanul rohan az idő kereke! Alig akarjuk elhinni, hogy a most kezdődő évnek mily hamar a végére érünk. Minél idősebbek leszünk, annál gyorsabban repülnek tova az évek. Ifjú korban a jövő terveivel foglalkozunk, az előttünk lévő célokat nézzük és ezért az időt még siettetnénk is, hogy gyorsabban múljon. A hetek, a hónapok igen hosszúaknak látszanak. Későbbi években e tervek lassan elvesznek. Be kell ismernünk, hogy ezek elérhetetlenek és a legtöbb kívánságunk teljesítetlen marad. Be kell ismernünk, hogy nagyon sok gondot csinálunk magunknak oly dolgokból, melyek elérhetetlenek és amelyek alapja a hiúság. Salamon igen bölcsen mondja: „Nem elégedik meg a szem a látással, s nem telik be a fül a hallással.“ Minden jókívánság elmúlik. „Megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet“. (Zsolt, 90, 9.) Nem pazaroljuk el sokszor az időnket elérhetetlen tervek és dolgok után való törtetéssel? Azalatt míg szükségtelen gondolatokkal és elérhetetlen tervekkel hajszoljuk a jövőt, elfeledkezünk Istennek a jelenben adott alkalmairól. Mily sok esztendőt pazarolunk el így haszontalanul! Mily szomorú, hogy nagyon sok embernek tulajdonképpen elvesztett élete van, az élete tartalomnélküli. Egyik unokaöcsém, aki pár évvel ezelőtt tért csak meg, nem sokkal a megtérése után a következőket írta: „Mily szomorú, kedves Bácsikám, hogy az életemnek máig nem volt tartalma, míg ezalatt a Tied végtelenül gazdag volt.“ Erre én a következőket válaszoltam: „Ami a hátadmögött van, azt feledd el. Adj hálát Istennek azért, hogy életednek ezután nem kell üresnek lennie. A jelen a Tiéd és a jövőd a kezedben van“. Az évek gyorsan tovaszállnak. Tegnap még 1937-et írtunk és ma már 1938 van. Ma valóságban egy évvel idősebbek vagyunk. Az élet gyorsan elszáll. Oly rövid ez, hogy nemsokára már az örökkévalóság ajtajában állunk. Hol van már az az idő, mikor nekem adatott az a kiváltság, hogy az Üdvhadsereg zászlaját Magyarországon kibonthattam? Szinte el sem akarom hinni, hogy azóta 13 év telt el. Hála Istennek, hogy ez az idő nem veszett el, hanem megengedte, hogy ezt az időt az ő oldalán küzdve harcolhattam végig úgy a gazdagon megáldott Magyarországon, mint hazámban, Németországban. Ezután Tőled is volna kérdeznivalóm, kedves Olvasóim: Milyen volt az életed eddig? Milyenek voltak az elmúlt éveid? Nem kell Neked is azt mondanod: „Az eddig eltöltött időm elveszett, az életem eddig üres volt. Hiába készítettem terveket, hiába hajszoltam örömöket, hiába tettem meg mindent kívánságaim beteljesülésére, az eddig elmúlt éveket elpazaroltam és mindennek csak annyi értelme volt, mint az üres fecsegésnek“. Kedves Testvérem, arra kérlek, gondold meg mit mulasztottál eddig. Csinálj egy záróvonalat eddigi életed alá az elmúlt év mérlegének elkészítésekor és kezdj egy új életet Isten vezetésével és az ő oldalán. Keresd őt, alázd meg magad előtte. Nemrég ünnepeltük karácsonyt. Lélekben üdvözöltük a jászol gyermekét, azt a gyermeket, aki Szabadítónkká lett, és aki a nagy megváltási munkáját a kereszten el is végezte. Csak ennél a Megváltónál és Szabadítónál szűnhet meg szíved nyugtalansága, ő megmutatja, hogy tudod a gyorsan tovarohanó éveket gyümölcshozóvá tenni és kihasználni, mert csak annak az időnek van értéke az örökkévalóságban, melyet az ő oldalán, az Ő akaratának teljesítésében töltöttél el. „Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, amely elmúlt és mint egy őrjárási idő éjjel. Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom, mint a fű, amely reggel sarjad; reggel virágzik és estvére elhervad és megszárad. Bizony megemésztetünk a te haragod által és a te búsulásod miatt megromliunk!“ — írja a zsoltáríró. Mit szólnál akkor, ha most meg kellene jelenned Isten ítélőszéke előtt? Mit tudnál felhozni védelmedre? Mivel igazolnád elfecsérelt életedet? Gondoltál már erre? Nem kell azonban kétségbeesned. Van még mentség számodra. „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.“ (Ján. 3, 16.) Ez a Megváltó keres Téged! ő hív Téged! Borulj le bűnbánó szívvel és kérd, hogy térjen be hozzád. Ő nyugodalmat és békét ad, életed tartalmassá teszi s új életcélokat tűz ki eléd, melyek, ha híven jársz az általa kitűzött úton, feltétlenül elérhetők s egykor nyugodtan állhatsz meg majd az ítéletkor, mondván, Uram én bűnös, haszontalan vagyok, de a Te Fiad, akit követtem s akinek a nyomdokain jártam, vérével elfedezte azokat. Adja a Mindenható, hogy 1938-ban találkoztál Vele, lelkileg szüless újjá és legyen így egy kimondhatatlanul boldog új esztendőd és mérhetetlen nagy értéked úgy most, mint az örökkévalóságban.