Sokféle, 1833 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1833-10-22 / 85. szám

a’ lévén a’ jutalma, hogy ön sebeitől teendő orvosi díj elengedése mellett tovább is folytathatta a’ már gya­korlásba vett ördögi mesterségét. Ugyanis Andrea pajkosságától el ragadtatva minden alkalmatosságot a’ fondorkodásnak, ’s az abból származó vér ontásig ter­jedő küzdéseknek vadászására fordíta, tíszszer a’ bor­házból ki küszöbölve annyiszor tigrisi dühvel viszsza tért, s a’ kezéhez jutott széklábbal addig viaskodott, míg annak sujtogatásától elgyengítlt karját nem moz­­díthatá. A’ helybeli bíró híjában veté reája minden fenyítő,­­s büntető erejét, míg végre oda jelenté ki magát, hogy minekutánna itten minden próbatét siker nélkül marad, legtzélerányosabbnak vélné, ha Andrea egy illy őszintesége, ’s akaratja által indított tsatánál bizonyos alkalommal vesztét találná. — Morgolódva mászott Andrea fészkéből kifelé, hol még ünnepi ru­hájában hortyogva hevert; vállára veté a’ kapát, ’s tán­­torgva ballagott a’ háznak kapuja felé. Itt találá elő urának tsinos Mária leányát, kit ő vonakodására nem sokat, vagy éppen semmit sem hajtván átölele, ’s illet­len tsókjával megfertőztete. Sikóltására oldalánál te­rem eljegyzett kedves Battista a’háznak fő szolgája, ki a’ mérész Andreát viadalra kenteté; ez volt emen­nek már régi kívánsága, minthogy keblében hordozá eránta ki ólthatatlan mérgét, mellyel ez úttal ki önte­ni legalkalmatosabbnak talála. Már földre sújtá erős ellenzőjét, midőn egyszerre a’ segéd szolgák’ atzél karjai közt érzi magát, a’ kiszabadulásnak legkissebb reményétől is elhagyatva. Azonnal tüszőjéből egy ki­vont kését a’ főszolga felé sodorja, kit azonban, mint­hogy sebes fordulást tett, ezen gyilkoló vas tsak gyen­gén érő, külömben szivét keresztül fúrta volna. ,,Kössétek meg ezen orozó gyilkost“ kiálta a’ fáj­dalmától ’, haragjától dü­hösködő Battista „hogy egy

Next