Sokféle, 1834 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1834-03-31 / 26. szám
tud számlálni. Hallod e’ kultsát eredj és vidd fel drámát annak az úrnak, tiszteld őt nevemben és mond meg neki, hogy én igen szépen kéretem, ha meg magyarázná, íme ezen óra szerént, minő idő - tájban volnánk?“ B... Generál e’ durva ortzátlanságot minden megindulás nélkül hallgatta, és legkevésbé sem háborodván fel az órát magánál viszsza tartóztatá, és a’ fogadós legényt alázatos viszon-tiszteletével viszszaküldé az uratsokhoz azon üzenettel, hogy igyekezni fog, mihelyst ebédlését elvégzi, azonnal illendően megfelelni az éleibe tett kérdésre. Az úrfiak nagy hahotára fakadtak azon képzelt szűkkörűségen a’ mellybe ők a’pimasznak vélt Izlandit helyhetve vélték, és éhségeket, a’ legpajzánabb katzaj közt, annyira tsillapíták, a’ mennyire kitelhetett. — De ezen jó kedvek eltűnt, a’ mint egy nemes magatartású férjfiút bélépni látának, a’ ki mind azon kedveltető tulajdonokkal fel vala ruházva, mellyekkel a’ haditisztek szoktak bírni. — . az ifjak asztalához járúlván, az órát elejtnek tartá illy szavakkal: Uraim! én igen szeretném tudni, mellyik légyen az urak közűl ezen órának birtokosa, mivel én abból a’ mit nekem kevéssel ez előtt ennek birtokosa szent, nem helytelenül következtetem, hogy az rövidlátó légyen. Ezen hiány eltávoztatására vagy könnyítésére hoztam neki szemüveget,s ekkor a’ hóna alatt lévő két pistolyra mutatott vizsga szemekkel tekintvén az ifjakra. — Mindjárt vége leve az enyelgésnek és az ez előtt olly bő beszédű ifjú urak mozdúlatlan ’s szótalanúl álltak. — Most a’ Generál az órát gondosan zsebébe tévé illy szavak közt: „Igen sajnálom Uraim! hogy terhekre valék, mivel ez órának birtokosát az urak közt nem találtam; hanem arra kérem kegyeteket, ha ezen óra tulajdonosával találkoznak, mondják meg neki, hogy óráját a’