Sokféle, 1834 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1834-03-31 / 26. szám

tud számlálni. Hallod e’ kultsát eredj és vidd fel drá­mát annak az úrnak, tiszteld őt nevemben és mond meg neki, hogy én igen szépen kéretem, ha meg ma­gyarázná, íme ezen óra szerént, minő idő - tájban volnánk?“ B... Generál e’ durva ortzátlanságot min­den megindulás nélkül hallgatta, és legkevésbé sem háborodván fel az órát magánál viszsza tartóztatá, és a’ fogadós legényt alázatos viszon-tiszteletével viszsza­­küldé az uratsokhoz azon üzenettel, hogy igyekezni fog, mihelyst ebédlését elvégzi, azonnal illendően megfelelni az éleibe tett kérdésre. Az úrfiak nagy hahotára fakadtak azon képzelt szűkkörűségen a’ mellybe ők a’pimasznak vélt Izlandit helyhetve vélték, és éhségeket, a’ legpajzánabb katzaj közt, annyira tsillapíták, a’ mennyire kitelhetett. — De ezen jó kedvek eltűnt, a’ mint egy nemes maga­­tartású férjfiút bélépni látának, a’ ki mind azon ked­­veltető tulajdonokkal fel vala ruházva, mellyekkel a’ haditisztek szoktak bírni. — . az ifjak asztalához já­­rúlván, az órát elejtnek tartá illy szavakkal: Uraim! én igen szeretném tudni, mellyik légyen az urak kö­zűl ezen órának birtokosa, mivel én abból a’ mit ne­kem kevéssel ez előtt ennek birtokosa szent, nem hely­telenül következtetem, hogy az rövidlátó légyen. Ezen hiány eltávoztatására vagy könnyítésére hoztam neki szemüveget,s ekkor a’ hóna alatt lévő két pistolyra mutatott vizsga szemekkel tekintvén az ifjakra. — Mind­járt vége leve az enyelgésnek és az ez előtt olly bő be­szédű ifjú urak mozdúlatlan ’s szótalanúl álltak. — Most a’ Generál az órát gondosan zsebébe tévé illy szavak közt: „Igen sajnálom Uraim! hogy terhekre valék, mivel ez órának birtokosát az urak közt nem találtam; hanem arra kérem kegyeteket, ha ezen óra tulajdono­sával találkoznak, mondják meg neki, hogy óráját a’

Next