Somogyi Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-12 / 36. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK XII. évfolyam, 36. szám. AHA át. ttl.LKM A világsajtó a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ülésszakának munkájáról Dunántúl egyik legszebb iskolájában Egész heti rádióműsor Szombat, 1955. február 17. A felszabadulási verseny hírei Csaknem 333 százalékra telesítette januári tervét a Baromfifeldolgozó A Barembfe Dolgozó Vállalat igazgatója, Budai Igmácné elvtársi nő telefonjelenitése hírt ad arról, hogy válloltaituik januári tervteljesíti és érudk. eredménye 332,7 százallák. E kiemellkedő teljesítmény eléréséhez tag Magyabbrészt a rendkívüli jó anyagellátás járult hozzá, nem utolsó sorban pedig a iminkások, munkásnők színes-féleikkeil teljes igyekezete. A baromfi-részleg decemberiben még csak 70—75 százalékos minőségi eredményt tudott elérni,, ebben, a hónapban azonban már a beérkezett baromfimennyiség 88 százaléká dolgozták fel első osztályú áruként. Balázs János, a tojás-részleg vezetője és Nadrai Jánosné, a baromfi-részleg vezetője jól szervezetten, zökkenésmentesen irányítják a munkát. A sztahanovisiták ez alkalommal is motorjai a versenynek. Farkas Imrémé példáiul a kopaszítésnél dolgoziik, 149 százalékot ér el. Társa: Baffi Istvánnié, Sörös Józsefné tej-tfej mellett haladnak utána, s hctveúlidő óta 45—50 százalékkal teljesítik túl normájukat. A lámpázást végzi Kástván Imréné sztahanovist fia és Dávid Istvánná okleveles sztahanovista áis. A verseny első hónapjában mindketten 200 százalékom feliül termettek. Vég Irén neve szintén a üieigjctobak közé kívánkozik, ugyanígy Simon Ilona ifjúmunkásé is. Simon elvtársnő nemcsak a termelésben példamutató, hanem a DISZ-szervezetnek is egyik legagilisabb, leglelkesebb tagja, akire minden körülmények között számítani lehet. A tojáscsomagolás sok hozzáértést és figyelmet követelő munka, de Buzsekimé elvtársnő itt ás sztahanovistához méltóan végzi feladatait. Radax Ferenc és Büssi Gyula a Qádiatkészítéshez vannak beosztva. Mmdketten becsületten tesznek eleget április 4-i felajánlásaiknak, s megbízható, jó munkával 122, ideéive 142 százalékos eredményt érnek el. Mimit Budaimé elvtársnő mondja —a Baromfifeldolgozó Vállalat január havi teryteljesítése kb. 2 400 000 forint. A Csurgói KTSZ dolgozói is büszkék lehetnek januári eredményükre Havi tervüket 131 százalékra ! A jó munkaversenymozgalom teljesítették. Amellett, hogy térv mellett a ktsz-ben élénk kultúrven felül 210 férfiinger, 134 alsó élet is folyik. A szövetkezet énekruhát, 20 darab gyermekalsót, 269 kara a járási kultúrotthon avatáslánykaruhát, 238 férfikabátot, ara készül. Ezenkívül a szövetkecipész-részleg pedig 68 pár férfizet dolgozói Csurgó felszabadulása cipőt és 28 pár nőit készített, s jó évfordulójának ünnepére divatbőminőségű munkát is végeztek a mutatót terveznek, múlt hónapban. A felszabadulási Arról sem feledkeznek meg a munkaverseny alatt senyben részlegenként a pontverktsz dolgozói, hogy versenytársaaz első hét, a Barcsi Vegyesipari KTSZ-t lett: női szabóknál Csordás Ista felszabadulási versenyben megvárnád, a férfiszabóknál Hoffer előzzék. A párosversenyben a Zoltán, a cipész-részlegnél pedig csurgóiak szeretnének győztesek Horváth Aladári lenni. Az adófizetésben élenjárók: Község: Százalék: Tanácselnök: Pénzű, megbízott: Szabás 55,4 Kovács János Szabó Sándor Balatonföldvár 62,2 Szabó Gizella Békés Gyula Somogycsicsó 52,8 Koszorú Lajosné Ádám József Rinyaújlak 42,4 Egyed Imre Murai Lajos Csömend 39 Molnár Ferenc Lévai József Lemaradók: Somogytarnóca 8,6 Szubotics József Kolics József Somogyszentpál 5,8 Bences István Cserti József Somogytúr 11,9 Túri Ferenc Gál László SZÁNTANAK A NAGYATÁDI TRAKTOROSOK Úgy látszik, merev az esztendőnek évszakokra való beosztása. Az időjárás sehogysem akar a naptárhoz igazodni. „Igazság szerint“ még jól benne járunk a télben, de az idő korán tavaszra fordult. Már a múlt hónap végén, de különösen február eddigi napjaiban be-benépesedett a falvak határa. A gazdálkodó emberek napról napra lesték, várták, mikor vághatják a földbe ekéjüket. A tsztagok is egyre-másra sürgették a traktorosokat: itt a jó idő, gyerünk szántani! A Nagyatádi Gépállomás traktorvezetőit nem is érte váratlanul ez a hívó szó, hiszen már január 21-én végeztek a téli gépjavítással. Azóta aztán 22 erőgépük kivonult a területre, s amelyek már dolgoztak, azok mintegy 180 normálholdnyi talajmunkát végeztek. Dani Géza Mezőcsokonyán, Dani János pedig a nagyatádi Dózsa TSZ-ben forgatja a talajt a szőlő alá. Nemcsak ők, hanem a többi traktoros is jó eredményt ért el eddig, mert jól kijavították a télen gépeiket. SZERETNÉK SZÁNTANI Szeretnék szántani... — és tovább nem idézem az ismert nótát, mert nem ökrösfogatról, hanem — traktorról van szó. De menjünk csak sorjában. Az elmúlt ősszel a somogyjádi Augusztus 20 TSZ-nek jó pár holdja szántatlan maradt. Hétfőn aztán megindultak a traktorok. Kakuk Imre és Szabó János hozzákezdtek a szántáshoz a Kaposvári Gépállomás erőgépeivel. Egymásnak ugyan nem mondták, de mindegyikük azzal a belső érzéssel fogta meg a kormánykereket: »no, komám, lássuk, melyikünk tesz ki jobban magáért«. (Szóval titkon versenyeztek.) Szabó elvtársnak nagy volt a birodalma traktorában. Hiszen olyan szép ez a gép külsőleg gyönyörködött traktorában. Biztosra vette, hogy a gép »belseje« is megújhodott. Néhány napi munka után azonban keserűen csalódott: tönkrement egy csapágy, s megállt az egész tudomány — illetve a traktor. Bosszankodott is Szabó elvtárs emiatt eleget. És Kakuk elvtárs traktora? Az is éppen úgy járt csütörtökön este. Hiába üzent be másnap állomásra, reggel a gépcsapágyat azonban péntek után 4 óráig nem délkapott. Pénteken délelőtt ugyan — az előző éjszakai eső miatt nem lehetett szántani, de délután Szabó elvtárs már szánthatott. Kakuk elvtárs pedig, ám nem volt nótás kedvében, mégis a szétszedett traktora mellett állva rázendített az ismerős nótára: »Szeretnék szántani...« — de az is lehet, hogy mást énekelt, vagy mondott... — kj — is az ...de ehhez jó munka is kell Azt mondják a régi öregeik, ha februárban dörög és villámlink, akkor bőséges termés lesz abban az esztendőben. Hát most februárban dörgölt is, vilámMjt is, ráadásul az idő is íiaviasznas. A mezőgazdaság dolgozói azonban, azt is tudják, hogy a jó idő önmagában nem eillég a bő terméshez, hanem aannaik feltéteileit jó munkával kell megteremteni. S aki szorgalmas, és bő termést alkar, az nem is késlekedők. Az őszi vetéseket fejtrágyázzák A somogyvári Szabadság TSZ tagjai gondos gazdák, túl akarják teljesíteni búzavetést ezért felültrágyázzák. 10 tervüket, holdon már elvégezték ezt a munkát: nitrogénműtrágyával felültrágyázták búzájukat, hogy gyorsabban fejlődjék. A fonyódi járás többi községei példát vehetnek a somogyváriakról. Somogytúron Istvándi József egyéni gazda már egy hold tavaszi árpáját elvetette. Sőt már 4 hold mákot földbe tettek a somogytúri gazdák. Melegágyat készítenek a Kaposvári Állami Gazdaság kertészei A Kaposvári Állami Gazdaság határa is zajos már a traktorok dübörgésétől. Még nem volt meg a szemle a gépállomáson, de gépjavítást befejezték és a trakatorok kivonultak a földekre. Már több mint 50 holdat felszántottak. Két műszakban dolgoznak a traktoristák, hogy mielőbb elvessék a zabot és a tavaszi árpát. A kertészetben szintén szorgalmas munka folyik. A földet készítik a vetemények alá. Melegágyat építenek, s abba ültetik a magvakat, hogy mielőbb palántát nyerjenek. A korai saláta- és a karalábépalántákat pedig már pikírozzák, hogy ezekből minél előbb vihessenek a piacra. Mire e sorok megjelennek, Nagyatádon már javában folyik az örömteli készülődés. Díszítik a Fonalgyár nagytermét, próbálnak kultúrosok, recseg-ropog a mikrofon, és csörrennek a tányérok, poharak, melyek egy nap múlva majd az ünnepi asztalra kerülnek. Készülnek a füzérek és feliratok, hirdetve, hogy ismét élüzem lett ez a kis gyár. Mert ezért van mindez a lázas sürgés-forgás ... Negyedik negyedévi jó munkájuk jutalmaként veszik át majd vasárnap a kitüntető élüzem címet és jelvényt a gyár dolgozói. Méltán büszkék lehetnek erre mindannyian, annál is inkább, mivel az előző negyedévben szintén birtokosai voltak ennek. Azóta nem történt semmi különösebb változás, »csak éppen tovább folytatták a jó munkát«. De mintha túl egyszerűen hangzana ez így: »Csak tovább folytattuk a jó munkát«. Igen szerény emberek a fonalgyárbeliek, ezért hát mondjuk el mi helyettük, hogyan dolgoznak, mint élnek üzemük tiszta, fehér falai között. IYTézzünk először néhány számadatot. Kovács Ferencné elvtársnőtől, a kedves, fiatal és rendkívül precíz munkaügyi előadótól tudjuk meg, hogy az előző negyedév alatt nemcsak túlteljesítették tervüket, hanem minőségük is oly kifogástalan volt, hogy egyetlen panasz sem hangzott el ellene. Ez idő alatt például kötbért sem fizettek, annál több dicséretet és elismerést kaptak szép eredményükért. Az igazi nagy verseny — mint mondja — január hónapban bontakozott ki, amikor a dolgozók bejelentették csatlakozásukat a Rákosi Mátyás Művek versenyfelhívásához. Szakszervezeti bizalmiak, pártfunkcionáriusok s gyár vezetői előzőleg már sokat beszélgettek munkatársaikkal e verseny jelentőségéről, felszabadulásunk közelgő nagy ünnepéről, s a munkások hálás szívéből egyre több értékes, megfontolt felajánlás született. Külön-külön papírra jegyezték fel, hogy mivel akarják köszönteni április 4-ét s aláírásukkal pecsételték meg ígéretüket. A festők például azt fogadták meg: úgy vigyáznak az anyagfestésre, színek keverésére, hogy azok minden esetben jól sikerüljenek és ne kelljen nekik returpartit, azaz átfestést csinálni. Jól tudták, mennyi felesleges kiadást, milyen sok festéket, lúgot takarítanak meg ezzel. Az udvari munkások azt ajánlották fel: úgy biztosítják mind az érkező, mind az elmenő vagonok berakását, hogy a verseny ideje alatt egyetlen egyszer se kelljen miattuk a vállalatnak fekbért fizetnie. De ezen túlmenően azt is megígérték, hogy a rakodóhely, valamint a széntelep környékét nagy rendben fogják tartani, s vigyáznak az udvar tisztaságára, hogy az mindig szép, rendes legyen. Becsületükre válik, hogy szavuknak helyt álltak, mert január hónapban nem is fizetett a gyár egyetlen fillér lekbért sem. Az egyébként is mindig szép és barátságos külsejű üzem pedig most valósággal ragyog a tisztaságtól. Akár az udvar gondozott járdáin lépked az ember, akár bent a jó levegőjű, napfényes és világos teremben, ahol nyugodtan dolgozó, kedves, ápolt asszonyokkal és fiatal lányokkal beszélhet — mindenhová az az érzés kíséri, hogy öröm, nagy öröm lehet itt dolgozni. e kicsit elkalandoztunk a témsokhoz.jünk csak vissza a felajánláA vaskos papírkötet azt mutatja, hogy a felajánlások legnagyobb réDésze nem a százalékok hatalmas emelésére irányult, hanem a minőség javítására, a szilárd fegyelem kialakítására és az önköltség csökkentésére. Mindhárom téren szép eredményt értek el január hónapban. Büszkén újságolják, hogy például egyetlen igazolatlan hiányzójuk, egyetlen későn jövőjük sem volt ezekben a hetekben. Ami a százalékokat illeti, ott is történt jelentős változás. Erősen megfogadták annak idején, hogy a 100 százalékon alul dolgozók számát április 4-ig 29 százalékról 10 százalékra csökkentik. (Jelenleg 26 százaléknál tartanak már.) Ennek érdekében az új és fiatal munkásnők mellé munkamódszerátadót állítottak be. Horváth Marikának hívják ezt a fürge, kedves, nevető szemű,alacsony lányt, aki fiatal kora ellenére egyike a legjobb diszistáknak és a legkiválóbb gombolyagkészítő nőknek. Négy éve dolgozik itt a gyárban, azelőtt a mezőgazdaságban volt. Négy esztendő nem nagy idő, de sok minden történhet alatta, s Horváth Marika úgy megszerezte közben gyárat, hogy már nem is tudna nélküle élni. »Ha nem szeretném ennyire, nem dolgoznék érte így« — mondja néhány percnyi elgondolkozó komolysággal, majd felcsillanó szemmel hozzáteszi: »arra vagyok legbüszkébb, hogy mióta itt dolgozom, munkát nekem még soha nem hoztak vissza, azért mert rossz. Igaz, hogy amikor jó szakmunkás hírében állok , most sem szégyellek odamenni tapasztaltabb, idősebb kolléganőimhez, tanácsot kérni tőlük, ha valamit nem tudok, ők pedig szeretettel, szívesen segítenek mindig. Jó itt lenni közöttük ...« Horváth Marika valóban szereti a gyárat, bizonyítja ezt, hogy mikor gépen dolgozik, 115—120 százalékra teljesíti normáját, emellett akkor is tud időt szakítani magának, hogy tanítsa nálánál is fiatalabbakat, a kezdőket. a Büszkén meséli, hogy Kanizsai Magdának — egyik kedves tanítványának — százaléka már 105-re emelkedett, mióta mint munkamódszerátadó foglalkozik vele, s azóta olyan nagy figyelemmel, olyan odaadással dolgozik Magdi, hogy munkájának minősége is dicséretre méltó. Évek folyamán egymást megértő és becsülő, munkáját szerető, baráti, jó kollektíva alakult ki a Nagyatádi Fonalgyárban. Ez is sikereik titkai közé tartozik! Olyan kiváló munkások emelkedtek ki közülük, mint az évtizedek óta itt dolgozó Szalai Józsefné és Németh Józsefné, akik most a szakma kiváló dolgozói lettek. Nem kis szó ez! A boszorkányos gyorsasággal, óriási gyakorlattal dolgozó, s a munkaidő minden percét okosan, jól kihasználó Szalainé és Némethné elvtársnők elérték ezt. Most megelégedéssel, boldogan fogadhatják munkatársaik elismerését és feletteseik kitüntetését, mely a jelvényen és oklevélen kívül magába foglalja a félhavi fizetésnek megfelelő pénzjutalmat is. És szóljunk a sokat emlegetett, köztiszteletben álló Eitner Gyulánéról. Eitner néni 56 éves, de fiatalokat megszégyenítő frisseséggel és szorgalommal végzi napi munkáját, méghozzá milyen nagyszerű eredménnyel! Egyik legszebb jellemvonása az az őszinte segítőkészség, mely képessé teszi őt, hogy akár munkaideje letelte után is tovább bentmaradjon, végtelen türelemmel tanítgassa, oktassa a szakma most még csak szárnypróbálgató, de idővel mesterévé válható tanulóit. lyen erőkkel lehet is szép eredményt elérni, azonban elengedhetetlenül szükséges ehhez a gyár munkájának jó irányítása, dolgozók összefogása és nevelése is. E feladatnak, mint a tények bizonyítják, elismerésre méltóan tesznek eleget a gyár vezetői. Göbölös elvtársnő még csak két éve áll az üzem élén, de a Fonalgyár azóta immár másodszor lett élüzem. A felszabadulási verseny első hónapjának 104 százalékos tervteljesítése, gyártmányaik hibátlan minősége újabb dicsőséget szerzett mindnyájuknak. Régebben — úgy mesélik — voltak nézeteltérések olykor-olykor az üzemi háromszög tagjai között. Ezeknek azonban ma már emlékük is csak a múlté. Vállalatigazgató, párttitkár, SZB-elnök jó összhangban, egyetértésben munkálkodik — s nem eredménytelenül. A gyárban nincs olyan dolgozó, aki ne lenne szervezett munkás — szakszervezeti tag, a párttagok pedig nemcsak a termelésben tűnnek ki, hanem gondjuk van távolabbi elvtársak segítésére, támogatására is: lelkiismeretes, felelősségteljes patronálói Somogyszob két tsz-ének. Szoros és meleg kapcsolat alakult ki a gyár szorgalmas munkásai s a szocialista mezőgazdaság győzelméért küzdő tsz-parasztok között. Úgy becsülik egymást, mint igaz barátot, erős harcostársat, s ez nemcsak szavakban, hanem tettekben is megnyilvánul, mikor vasárnap ünnepi csendben, meghatott és büszke lélekkel veszik át kitüntetésüket Nagyatádi Fonalgyár dolgozói, érezzék a megye minden dolgozójának meleg kézszorítását, szeretetteljes köszöntését és fogadják meg, mint szemük fényét, úgy őrzik hogy továbbra is gyáruk becsületét... — Sz. R.-né — Mint a szemük fényét, úgy őrzik gyáruk becsületét... / A1