Somogyi Néplap, 1959. november (16. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-01 / 257. szám

TILAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A ^POLNI­^ MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPOA XVI. évfolyam, 257. szám. ÁRA 60 FILLÉR Vasárnap, 1959. november 1. MAI SZÁMUNK TARTALMÁBÓLc „Megérte, — már­mint a szövetkezés" (3. oldalon) Hegesztőt keresnek (4. oldalon) Kulturális melléklet (5—6. oldalon) Őszi rejtvénypályázat (7. oldalon) Világos útmutatás Két napon át tanácskozott a megyei pártértekezlet. E fórum elé részletes beszámolót ter­jesztett a megyei pártbizottság az elmúlt három esztendőben végzett munkájáról. A referá­tum után huszonhárom felszóla­lás hangzott el. A hozzászólások száma is mutatja, hogy nagy aktivitás nyilvánult meg az ér­tekezleten. A küldöttek ta­nácskozása világos útmuta­tást adott a megye kommunistái­nak további feladataikhoz Most arra van szükség, hogy pártunk tagjai behatóan tanul­mányozzák a határozatot,­­ma­gyarázzák meg a célkitűzése­ket a pártonkívülieknek, és mozgósítsák őket a feladatok megoldására. Mezőgazdasági megye va­gyunk. Éppen ezért munkánk homlokterébe a mezőgazdaság sorsának eligazítását kell állí­tanunk. A beszámoló ezekkel a kérdésekkel foglalkozott legrészletesebben, a mezőgaz­a­daság megoldásra váró problé­máira irányította a figyelmet a felszólalók­ többsége is. Fa­lusi pártszervezeteink erősíté­sére nagyobb gondot kelll for­dítanunk — hangsúlyozta a vi­ta során Nagy Lajos elvtárs, a megyei pártbizottság osztályve­zetője. — Vegyék fel a dolgo­zók legjobbjait a pártba. A számszerűleg is megerősödött alapszervezet képes lesz arra, hogy betöltse vezető, irányító szerepét. A pártszervezet ha­tékonyabb munkájával biztosí­tani tudja a felsőbb pártszer­vek határozatából adódó helyi feladatok sikeres megoldását —■ hangsúlyozta a­ továbbiak­ban. Kommunis­táiink a nép sűrű­jében­ élnek. Az ő feladatuk az emberek szocialista tudatának kialakítása. Példamutatással, nevelő szóval tudják e felada­tokat megoldani. Ezért ostoroz­ta engesztelhetetlenül Takács István elvtárs — ugyancsak a megyei pártbizottság osztály­­vezetője — a kommunista er­­kölcsiség megvalósításában mutatkozó fogyatékosságokat. a Nem mehetünk el szó nélkül mindennapok kisebb-na­­gyobb rendellenességei mel­lett. Fegyelmezett, kitartó kriti­kával ültethetjük át a gya­korlatba a dolgozók felemel­kedését szolgáló elveinket. Azt akarjuk, hogy növekedjék né­pünk életszínvonala. Népszerű, lelkesítő célkitűzés ez? Igen. Tekintsük hát népszerűnek, a nép érdekében valónak azt is, hogy határozottan fellépünk minden lazaság ellen. Azt lát­juk, hogy valaki dézsmálja a társadalmi tulajdont? Ne néz­zük ezt szótlanul. A termelő­­szövetkezet fogatosai nyolc— kilenc óra körül érnek ki a mezőre? Ha van köztük kom­munista, fogja be korábban a lovakat, s induljon ő elsőként a határba. Mondják meg elv­társaink mindenkinek, hogy a mezőgazdaság nem tűri a nyolcórázást. Most szorít munka , rögöket forgat fel az a eke, lassan készül el a vető­ágy, szorgalmasabban kell dol­gozni, megnyújtani a munka­napot, mert nagyobb erőfeszí­téseket követel meg az esetlen időjárás. Ha ezt megérttettük az­­ emberekkel, és elértük, hogy eszerint cselekszenek, ak­kor nyugodtan mondhatjuk: " megtettük a magunkét az or­szág jövő évi nagyobb darab kenyerének biztosításáért. Örvendetesen kiszélesedett szövetkezeti mozgalmunk belső élete, szervezettsége most van kialakulóban. A mezőgazdasá­got irányító szervek és a szö­vetkezetben dolgozó kommu­nisták elsődleges feladata en­­nek segítése. Szilárdítani a munkafegyelmet, megakadá­lyozni az »osszunk szét minden terményt« demagóg követelés érvényre jutását, megalapozni a jövőt, küzdeni a kistulajdo­nosi szemléletből fakadó torz jellemvonások — az önzés, a kapzsiság, a konzervativizmus — minden megnyilvánulása el­len, erősíteni az egymás sorsá­ért való felelősség érzését szövetkezeti tagokban — hang­a­súlyozottan beszéltek erről vita részvevői, köztük Illés De­­­zső elvtárs, a megyei pártbi­­­­zottság mezőgazdasági osztá­­­­lyának­ vezetője. A felszólaló szövetkezeti elnökök — Loson­­czi Pál elvtárs Barcsról, Hu­szár József elvtárs Somogyszil­­ből, Walter Imre elvtárs Rák­­siból — közös gazdaságuk pél­dájának ismertetésével­­ bizo­nyították : az alapok lerakásá­nál kell kezdeni a szövetkezet építését Szívós munkát igé­nyel az új gazdálkodási forma megfelelő tartalommal való megtöltése. Ennek érdekében kezdetben áldozatot kell hoz­ni, amely azonban kamatos kamatostul megtérül a továb­biakban. Hogy ezt nem könnyű megmagyarázni? De hiszen azt­ minden józanul gondolkodó ember tudja, hogy az élet nem­csak a mából áll. Meg kell hát fontolni a dolgot, és nemcsak a jelennel törődni, hanem a jövővel is. Nagy felelősség hatotta át a pártértekezletet, amikor az út­kereső egyéni gazdák kérdé­seire igyekezett választ adni. Egyértelmű, határozott állás­foglalás csendült ki Dögei Im­re elvtárs, földművelésügyi mi­niszter szavaiból: “ A kispar­­cellás gazdálkodás nem tudja betölteni a mezőgazdaság hi­vatását, azt, hogy többet és olcsóbban­ termeljen. Át kell térnünk hát a fejlettebb, a szövetkezeti, nagyüzemi gaz­dálkodásra. A nagyüzemek fö­lényét nemcsak az elmélet, ha­nem a gyakorlat is bebizonyí­totta már. Itt, Somogy megyé­ben, ahol a szántóterület na­gyobb része állami gazdaságok és termelőszövetkeze­tek kezén van, lehetséges aránylag rö­vid időn belül befejezni a me­zőgazdaság szocialista átszerve­zését. Több felszólaló e feladat megoldásának hogyanjáról be­szélt , meggyőzés és meggyőződés vezesse a szö­vetkezeti úton az egyéni gazdákat. Türelem és okos szó — ez kell ehhez a munkához! Tegyük ismét társadalmi üg­­­gyé a falu átalakítását, s a vá­rosból, üzemekből érkező agi­tátorok a helyi kommunisták­kal együtt végezzék a felvilá­gosító munkát. Az újonnan szerveződő szövetkezetek az alakuló közgyűlés után ne ma­radjanak magukra, segítse őket az első lépéseknél is a társa­dalom. A megyei pártértekezlet el­végezte tennivalóit Számba vette három év nagy eredmé­nyeit, feltárta a munka közben elkövetett hibákat, rámutatott a fogyatékosságokra, és meg­határozta újabb feladatainkat. Megyénk kommunistáinak van mihez szabni cselekvésüket. Dolgozzunk a Központi Bizott­ság kongresszusi irányelveinek szellemében, a megyei pártér­­tekezle­t útmutatása alapján. Ne jelöljük — amint arra Szirmai Jenő flotáns, a me­gyei pártbizottság első titkára is rámutatott —, hogy felada­tainkat csakis a pártonkívüliek cselekvő támogatásával oldhat­juk meg. Valósítsuk meg azt a jelszót, amelyet a megyei párt­értekezlet adott ki: “A párt­egység további erősítésével, együtt a dolgozó tömegekkel a szocializmus építésének meg­gyorsításáén*» •I * BÍZUNK IGAZSÁGUNK EREJÉBEN Hruscsov külpolitikai beszéde a Legfelső Tanács szombati ülésén Moszkva (TASZSZ). A Szov­jetunió Legfelső Tanácsának két háza, a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács moszkvai idő szerint szomba­ton délelőtt tíz órakor együttes ülést tartott. Az ülésen Hruscsov minisz­terelnök beszédet mondott a nemzetközi helyzetről és a Szovjetunió külpolitikájáról. Megállapította, hogy a leg­utóbbi időben észrevehetően javult a nemzetközi helyzet. A feszültség lényegesen enyhült, kedvezőbbek a lehetőségek a béke megszilárdítására. Nyugaton kezd felülkereked­ni a helyzet józanabb értéke­lése — mondotta. Arra a kö­vetkeztetésre jutnak, hogy katonai erőre alapuló számítá­­­sokat a lomtárba kell tenni, a különböző társadalmi rendsze­rű államoknak ésszerű alapo­kon békésen együtt kell éte­niök. Bízunk igazságunk erejében — hangsúlyozta Hruscsov —, s hittel hirdetjük az egész vi­lágnak a szocialista igazságot, a szocializmus előnyeit. Hruscsov határozottan vis­­­szautasította a burzsoá közéle­ti személyiségek állításait, amelyek szerint a Szovjetunió csupán taktikai célokat követ, amikor a békés együttélésről beszél.i A marxizmus a munkás­­osztály győzelméhez soha­sem tartotta szükségesnek a háborút az államok kö­zött — mondotta. — A történelem arról tanús­kodik, hogy nem a kommu­nisták, hanem az imperia­listák idézték elő a hábo­rúkat. A szovjet miniszterelnök ki­fejtette, hogy véleménye sze­rint Macmillan angol minisz­terelnöknek a Szovjetunióban tett látogatása jelentős szerepet játszott a szovjet—angol kap­csolatok megj­avulásában és az egészségesebb nemzetközi hely­zet kialakulásában. A szovjet és az amerikai kor­mányfő kölcsönös látogatására vonatkozó megállapodásról Hruscsov kijelentette, hogy az messzemenő lépés volt a nem­zetközi feszültség enyhülésé­hez. Eisenhower amerikai el­nökkel folytatott beszélgetéseit­­ úgy jellemezte, hogy azok lé­nyegesen hozzájárultak az egyetemes béke megszilárdítá­­sához. Hruscsov kifejezte azt a re­ményét, hogy de Gaulle led sorra kerülő találkozása hasz­nos lesz a szovjet—francia kapcsolatok fejlődése és az egyetemes béke megszilárdítás­sa szempontjából. Hruscsov kijelentette, hogy a szovjet—francia kapcsolatok remélhetőleg normálisan fej­lődnek majd, de megjegyezte, hogy Franciaország részvétele a szovjetellenes katonai börben rányomja bélyegét röm­a francia kormány politikájára. — A szovjet dolgozók kíván­ják, hogy Franciaország nagy és virágzó hatalom békében és barátságban legyen, sze­retnének élni a francia nép­­­pel — hangsúlyozta Hruscsov. Hruscsov nagyra értékelte de Gaulle és Debré reali­tásokon alapuló kijelenté­seit, amelyeknek értelmé­ben az Odera—Neisse-ha­­tár megváltoztathatatlan. Mint a szovjet kormányfő kijelentette, az algériai kérdés rendeződésében fontos szerepet játszhatnak de Gaulle-nak azok a javaslatai, hogy az ön­­rendelkezés alapján oldják meg a kérdést, már tudniillik akkor, ha e javaslatok maradnak csupán szavak,nem Nyitva áll az út a tárgyalá­sokhoz — jelentette ki Hrus­csov , és a megoldatlan kér­dések rendezésével el lehet ér­ni a nemzetközi helyzet továb­bi javulását. Az államok most lépnek az ilyen tárgyalások szakaszába, de még teljesen fel kell olvasztani a hidegháború jegét­­ Mindenekelőtt a leszerelés kérdését kell megoldani. Meg kell kötni a német békeszerző­dést. Ezzel kapcsolatban Hruscsov emlékeztetett arra, megegye­zett Eisenhower elnökkel ab­ban, hogy »­kívánatos újra megindítani a tárgyalásokat a német kérdésről.« Az európai helyzet még min­dig sok nyugtalanságot okoz — állapította meg Hruscsov, majd kijelentette, hogy a Szovjetunió »kész mes­­­szemenő lépésekre« és »»mindennemű ésszerű rész­­intézkedésre« az európai légkör enyhítése céljából. A szovjet kormányfő ezután kifejtette, hogy a Közel- és Közép-Keleten bonyolult helyzet, mert egyes ottani ál­­­lamok területét külföldi hatal­mak továbbra is más or­szágok ellen irányuló katonai készülő­dések színteréül használják fel. Például Törökországot említet­te, és kijelentette, hogy első­sorban Törökország­­át aknázza alá az a biztonsá­körül­mény, hogy ezt az katonai támaszponttá országot alakít­ják. Az Egyesült Államoknak és néhány más nyugati hatalom­nak a Kínai Népköztársaság­hoz való viszonyáról Hruscsov megalapította: sok másodrangú ezek az álla­hatalommá igyekeznek minősíteni ezt a nagy országot. A Kínai Nép­köztársaság mind a mai napig nem kapta meg jogait az ENSZ-ben. Hruscsov hangsúlyozta, Kína belügyeibe való beavat­­a­k­ozás, azok a kísérletek, hogy­­ mesterségesen »két Kínát« sze­repeltessenek, feszült helyzetet teremtettek a Távol-Keleten. Hruscsov kifejezte meggyő­ződését, hogy Tajvan és a töb­bi kínai sziget egyesülni fog a kínai anyaországgal. Ebben a kérdésben határozottan támo­gatjuk a Kínai Népköztársa­ság kormányát — jelentette ki a szovjet kormányfő —, és a jövőben is ezt tesszük. Hruscsov rámutatott, hogy az Egyesült Államok a jelek szerint nem törekszik háborús konfliktusra Koreában, és így kedvező feltételek alakulnak ki a koreai kérdés végleges meg­oldására. Azzal kell kezdeni, hogy kivonják a külföldi csa­patokat Dél-Koreából. Hruscsov elmondotta, hogy a Szovjetunió javasolta á­ta­­nos és teljes leszere és lehetetlenné tenné a hábo­rút. Megelégedéssel állapította meg, hogy Eisenhower kije­lentette: megoldást kell keres­ni a leszerelés kérdésére. Az e kérdésben tartandó tárgyalá­sok szempontjából kedvező az a válasz is, amelyet Macmil­lan, Nehru, Sukarno és más államférfiak adtak a szovjet javaslatokra. Leszerelési javaslatait elő­terjesztve a Szovjetunió em­berbaráti célokat követett — mondotta Hruscsov. — törekszik, hogy a háború Arra ki­küszöbölődjék a társadalom életéből. Nem akarjuk katonai cél­­lokra felhasználni azokat az előnyöket, amelyekkel rendelkezünk és amelyek a szocialista orszá­gok fejlődésének irányában növekednek — jelentette ki Hruscsov. Hruscsov ismét hangsúlyoz­ta, hogy ha a nyugati hatal­mak nem hajlandók elfogadni az általános és teljes leszere­lést, a Szovjetunió kész meg­egyezni részleges lépésekben is, kész megvitatni a javasla­taihoz fűzött módosításokat és kiegészítéseket, hajlandó más javaslatok megvitatására is. A szovjet kormány — mon­dotta Hruscsov — osztja azt a véleményt, teljesen hogy kívánatos a kormányfői érte­kezlet mielőbbi összehívása. Ezen az értekezleten a legfon­tosabb helyet a leszerelés kér­désének kell elfoglalnia. Ezen­kívül meg kell vitatni a né­met békeszerződés megkötésé­nek kérdését és a nyugat-ber­lini helyzet rendezését, vala­mint egyéb általános nemzetközi kérdéseket.érdek: A szocialista világrendszer minden országa összeforrot­­tabb, mint valaha. Ezek az or­szágok annak a történelmi fel­adatnak megoldásáért szállnak síkra, hogy megmentsük az emberiséget a háború idén, és biztosítsuk a népsek fejlődését a béke és a társadalmi hala­dás útján. A Szovjetunió sikeresen oldja meg a kommunizmus építésének feladatait, és az erőteljes felemelkedés útján halad — állapította meg Hrus­csov, majd a szovjet dolgozók hőstettének nevezte, hogy egy esztendő — 1959 — leforgása alatt három űrrakétát bocsá­tottak fel. Végül szerencseki­­vánatait fejezte ki a tudósok­nak a Hold túlsó oldalának le­fényképezéséért. (MTI) LÁTOGATÁS a somogygeszti ül BARÁZDA TSZ SAVANYÍTÓ ÜZEMÉBEN 1950 óta működik a somogy­­geszti Új Barázda Tsz savanyí­tó üzeme. Főleg káposzta, de paprika, vöröshagyma és ubor­ka savanyításával is foglalkoz­nak. Felvásárlóik a Kaposvári Textilművek, a honvédség és a nagyposta konyhája. Eddig 15 —20 hektó vegyes savanyúsá­got készítettek, ebből 2—3 hek­tót már elszállítottak. Most a káposztát savanyítják. A hét hold káposztájukból mintegy 70—80 ezer forint értékűt nyer­sen adtak el, a visszamaradt mennyiséget pedig ezen az úton értékesítik. A savanyító helyiségben szorgalmas kezek adogatják a káposztát a szeletelő gépbe. Ez a gép óránként két mázsa fe­jes káposztát aprít meg. Innét a két e célra rendszeresített hor­dóba és nyolc betonkádba ke­rül az elszeletelt termény, ott­­ ledöngölik, ecetelik, majd l­­­nyomatokkal látják el. Rövidesen korszerűsítik az­­ üzemet; az eddig alkalmazott kőnyomaték helyett présrend­szerrel szerelik fel a betonká­dakat, ez jóval előnyösebb lesz a régi módszernél. A rá­fordított költség kifizetődik, mert e melléküzemágukból az idén is mintegy 150 ezer forint tiszta jövedelemre számíthat­­nak. Kovács Györgyné, a savanyító ü­zem­ vezetője közv. Pintér Jánosné és Tóth Terka a kádakba­n szeletelő gép etetése közben a rakott káposzta sulykolását végzik.

Next