Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-04 / 102. szám

LEVÉL A NÉPTÁNCOKTATÓK TOVÁBBKÉPZÉSÉRŐL Április 4-én és 5-én konferenciára gyűltek össze Pécsen a dunántúli néptáncoktatók. E konferencián megyénket tíz oktató képvi­selte. Két vitaindító előadás volt. Az egyik A korszerűség kérdése a néptáncmozgalom­ban címmel hangzott el, a másik előadás pe­dig a dunántúli néptáncoktatók továbbkép­zésével foglalkozott. Az utóbbi előadás szomorú képet tárt a részvevők elé. Megyénkben mindössze egy működési engedéllyel rendelkező néptáncok­tató van. Ez a körülmény és a kulturális szemle bemutatóinak tapasztalatai késztet­tek írásra. Megyénkben már évek óta folyik a néptáncoktatók nyári továbbképzése. En­nek folytatása lenne a téli hónapokban tar­tandó havi egynapos továbbképzés. De az is előfordul, hogy valami ok miatt a to­vábbképzést nem tartják meg. Pedig igen nagy szükség lenne rá, hiszen a nyáron ta­nultakat a továbbképzéseken föl lehetne frissíteni, sőt újabb elméleti és gyakorlati anyagok elsajátítására is adódna alkalom. Az oktatás elmaradása vagy az azon való meg nem jelenés miatt a kulturális szem­lén bemutatott táncok igen furcsák. Az ok­tató, mivel nem írta le, nem rögzítette a táncot, csak annyit tud belőle betanítani, amennyi a fejében és a »­lábában« meg­maradt. A néptáncoktatók továbbképzésének tema­tikáját a Népművelési Intézet táncosztályá­nak segítségével és jóváhagyásával készítik el. A táncosztály egy hároméves tematikát készített. Somogyban azonban évek óta nem jutunk tovább az első évnél. A színjátszó csoportok és a kórusok vezetői már rég be­fejezték a két- vagy hároméves továbbkép­zést, a tánccsoportvezetők azonban még mindig csak az első évnél tartanak. Indít­suk meg már egyszer a második évfolyamot is! A harmadik évfolyamról álmodni sem lehet. Pedig ennek befejeztével az oktatók vizsgát tesznek, és működési engedélyt kap­nak. Így állt elő az a sajnálatos helyzet, hogy míg más művészeti ágban több olyan okta­tónk is van, aki működési engedéllyel ren­delkezik, néptáncoktatónk csak egy akad ilyen. Azt javasolnám az illetékeseknek, hogy a nyáron indítsák meg a második évfolyamot, mivel igen sok olyan oktatónk van, aki az elsőt már több alkalommal is elvégezte. Előzetesen tájékozódni kellene a tanfolyam­ra behívottaktól, hogy milyen képességű a csoportjuk. E felmérés után össze lehetne állítani a tanfolyam tematikáját, és így el­érnénk, hogy csoportjainkat politikailag és szakmailag jól képzett oktatók vezessék. Az összes művészeti csoportvezetők közül a néptáncoktatók vannak talán a legnehe­zebb helyzetben. A színjátszócsoport- és kó­rusvezetőknek ott­­ van a könnyen megvásá­rolható kotta- és műsorfüzet. A néptáncki­adványok olyan kevés példányszámban je­lennek meg, hogy csak városokban lehet megszerezni, a falusi csoportokhoz el sem jutnak, így az oktatók csak jegyzetükre és emlékezetükre támaszkodhatnak. Mire­ azon­ban októberben, novemberben megkezdik a munkát a csoporttal, igen sokat felejtenek. Jó lenne, ha a jövőben a néptáncoktatói továbbképzésen megjelennének népi együt­teseink (Kutas, Buzsák, Hedrehely stb.) ve­zetői is. Szívesen tanulnánk tőlük, szeret­nénk megismerkedni munkamódszereikkel, gyűjtéseikkel, megtanulnánk együtteseik egy­­egy táncát, és nekik sem árt, ha új tánco­kat tanulnak, mert előfordul, hogy bemutat­nak egy új kompozíciót, de a tánc nem vál­tozik, csak a mű címe. És mi lesz akkor, ha már nem tudnak új anyagot gyűjteni és új műsort összeállítani? Felbomlik a csoport? Kérem a néptáncoktatókat, rá a levelemben fölvetettekhez, szóljanak hoz­írják meg elképzeléseiket, javaslataikat a továbbkép­zéssel kapcsolatban, hogy megyénkben jobb eredményeket érjünk el a néptánckultúra terjesztésében. Szerecz József Barcs Zenés, táncos ifjúsági szórakozóhely Kaposváron Kulturált szórakozás — „Amatőr" zenekarok és szólisták bemutatkozása — Hol legyen az ifjúsági presszó? Az ifjúság szabad idejének felhasználásáról, a művelődés, a pihenés, a szórakozás lehe­tő­ségeiről tárgyalt legutóbbi ülésén a KISZ központi bizott­sága, és határozatot hozott az ifjúság, a KISZ-szervezetek színes, eleven, tartalmas éle­tének fejlesztéséről. A határo­zat egyik fejezete így szól: »A belkereskedelmi minisz­ter és a KISZ KB titkárságá­nak már kialakított elvi egyet­értése alapján bővíteni kell a fiatalok tervszerűen irányí­tott zenés, táncos szórakozásá­nak lehetőségét. Minden buda­pesti kerületben és megyei székhelyen jelöljenek ki egy­­egy — legföljebb másodosztá­lyú — zenés, táncos szórakozó­helyet, ahol a kerületi, illetve a városi KISZ-bizottság és a vendéglátóipari vezetők meg­egyezése szerint hetenként egy-két napon társadalmi ve­zetőség által irányított szesz­mentes, ifjúsági zenés, táncos programot bonyolítanak le 18—22 óráig.­* A KISZ központi bizottságá­nak határozata foglalkoztatja a fiatalokat. Kaposváron kü­lönösen az idézett fejezetről esett gyakran szó, hiszen a vá­rosban nincs olyan szórakozó­hely, ahol szeszmentesen, kul­turáltan szórakozhatnak, tán­colhatnak a fiatalok. Fölkerestük a Somogy me­gyei Vendéglátó Vállalat ve­zetőit, Balogh Lajos igazgatót és Kővári Tibor áruforgalmi osztályvezetőt. Elmondották, hogy támogatják a határoza­tot. A vállalat vezetősége azon lesz — tették hozzá —, hogy a legmegfelelőbb körülmények között biztosíthassuk az ifjú­ság kulturált szórakozását he­tenként egy-két alkalommal. A városi KISZ-bizottság tit­kára, Szikora István a követ­kezőket mondotta: “ A szabad idő hasznos el­töltéséhez nem tudunk ele­gendő és megfelelően színes programot biztosítani, ezért nagy örömmel vettük a KISZ KB határozatának idevágó fe­jezetét. Kapcsolatot teremtünk a vendéglátóipari szakember fölléphetnek az amatőr ifjúsá­­gokkel, beszélgetünk fiatalok­ és tánczenekarok, fiatal szólák­­kal, s a vélemények, elképze­­lők mutathatják be tudásukat lések egyeztetése után meg­nyitjuk Kaposváron a zenés, táncos ifjúsági presszót. Itt a fiatalok hasznosan, kellemesen szórakozhatnak. Érdekes gon­dolatot vetett föl Papp János, a kaposvári Kilián Ifjúsági Ház igazgatója:György — A közelmúltban Miskol­con jártam, ahol a KISZ és a Vendéglátó Vállalat vezetői már megvalósították a gondo­latot. Felügyelet mellett, kul­turált körülmények között, fe­gyelmezetten szórakoznak az ifjúsági eszpresszóban a mis­kolci fiatalok. Ugyanezt Ka­posváron is megvalósíthatjuk. A szórakozóhelyen esetenként a közönségnek, a programot táncbemutatókkal és táncver­senyekkel színesíthetjük. Véglegesen a kaposvári ze­nés-táncos ifjúsági szórakozó­helyről még nem határoztak. A közeljövőben a városi KISZ- bizottság és a vendéglátóipari vállalat szakemberei megkere­sik a legalkalmasabb megol­dást. ségben Eldöntik, melyik helyi­legyen az ifjúsági presszó, mely napokon és mi­lyen programmal működjék. A zenés, táncos, szeszmentes ifjúsági szórakozóhely létesí­téséről a KISZ városi bizott­sága várja a fiatalok vélemé­nyét A HATODIK EMELET FÖLÖTT Siófokon a harmadik nagy szálló tetőzetét betonozzák. A Lidót május 15-re, a Hungária Szállót júniusban adják át rendeltetésé­nek. Önkritikát <főako*.olb. Elhatároztam, hogy önkritikát gyakoro­lok. Magamba szál­lok, kíméletlen kö­nyörtelenséggel, na­gyon keményen, de emberségesen meg­mondom a vélemé­nyemet Magamról,magamnak. Mert ami sok, az sok. És ez így nem mehet tovább! Mi jogon merem én megkérdezni déli ti­zenkét óra után öt perccel a tsz-irodán, hogy az elnök vagy az agronómus van? De ez még hol a kisebbik hibám. A nagyobbik az, hogy amikor szemrehá­nyóan tudatják ve­lem, hogy ebédszü­net van, kérem, és a vezérkar bement az italboltba, akkor magamban ni kezdek, háborog­­kat gondolok. Olyan,­hogy jó, jó, természetes, ebédelni kell, de az már igazán nem ép­pen természetes, hogy a »vezérkar az italboltban van­«. Rendkívül csúnya volt ez tőlem, ön­kritikát hibáztam, gyakorolok, méltatla­nul zúgolódtam. Iga­zán furcsa, hogy olyasmi fordul meg a fejemben, jobb lenne, ha hogy este találnám őket az italboltban. Miért? Hogyan? Miféle fan­tasztikus kívánalmak pattannak ki az agyamból? Nem magam!Szégyell­Ezenkívül elkövet­tem azt a súlyos vét­séget, hogy délután fél hatkor, ragyogó napsütésben egy pa­rasztembert keresve az irodán megkoc­káztattam a kérdést: »Ugye, kint a határ­ban Megáll megtalálom?* az ember esze, hogy mire va­gyok képes! Így vélekedhettek azok is, akiktől ér­deklődtem, mert bi­zony kimosolyogtak mondván: »Nem hi­szem, hogy kint ta­lálja. Nem úgy van ám ma, mint régen, hogy látástól vaku­­lásig dolgoznak! ... * És én ezen meg­ütköztem. Képes voltam azt mondani, tudom, hogy nem úgy van, mint ré­gen, ne is dolgoz­zanak látástól vaku­­lásig, de amikor a munka sürget, ak­kor ilyen szép nap­sütésben csak-csak meg lehetne nyújta­ni a napot!. . . És ráadásul bízva a vak véletlenben, azért is személyesen elmentem meg­győződni. Persze nem találtam. De úgy kellett nekem. Ha megfeledkezem arról, hogy az élet­hez nemcsak a mun­ka, hanem a pihenés és a szórakozás is hozzá tartozik, ves­sek magamra. Restellem a dolgot, és tudom, súlyos vétségem. Nem eny­­­hítő körülmény az sem számomra, hogy parasztembereink többségét — erről is személyesen győződ­tem meg — bizony munkában találja az este ezekben a na­pokban. Szánom-bánom bű­neimet, feloldódást kérek. Sőt! Bocsána­tot is mindazoktól, akikről a szóban for­gó esetek alapján ak­kor nem valami szé­peket gondoltam. Hi­báztam, önkritikát gyakoroltam. Mert ami sok, az sok . . . V. M. Jllami nini fa „unokáia ff* Nagy, erkély­es ház, messze a várostól, a Géza utca végén. A számozás szerint ez már a Kapos-hegy. Nem egyedül la­kik itt Németh Miklósné, de mégis egyedül. A többiek — az öccse a feleségével — rend­szerint csak késő este jönnek haza, így a nappalokat virá­gai, könyvei tölti Németh néni­ társaságában Így pereg­nek a napjai, amióta nyugdí­jas. 1957-ben járt utoljára a belváros utcáin. Az új épüle­teket, a fejlődő várost csak taxiból látja évente egyszer, amikor fölkeresi a temetőben kedves halottainak sírját. Né­ha lesétál a kapuig meg vis­­­sza. Ez »­program«. — Nem bírok menni... Hat­vannyolc év... motorhibával — mutat a szívére. — De so­kat utazom. Gondolatban. Na­gyon szeretem az útleírásokat, talán azért, mert annyira helyhez vagyok kötve. Főként Széchenyi Zsigmond könyveit kedvelem. Előveszem a térké­pet, s velük tartok... Amióta rosszul hall, leve­lekkel tart kapcsolatot a kül­világgal. Sokat ír, sokat kap. Néha jönnek látogatók, régi barátok, ismerősök. Ezek is már nagyon megfogyatkoz­tak. .. S jönnek az »unokái«. . . Így emlegeti őket nagy-nagy sze­retettel. Karácsony előtt top­pantak be először. A II. Rá­kóczi Ferenc Általános Iskola hatodik osztályos úttörői. Fel­másztak a nagy hóban ide a tetőre, s elmondták egymás szavába vágva, egy kicsit iz­gulva, hogy ha nincs ellene kifogása, gyakran meglátogat­ják, segítenek, ahol tudnak. Az értelmi szerző Küher Éva volt, akinek családja régóta ismeri a »Mami nénit«, ahogy a gyerekek nevezik, ő beszél­te meg néhány osztálytársával — Koller Csillával, Farkas Ili­vel és Szebenyi Zsuzsival — a látogatásokat. Két-három he­tenként meg is jelennek szor­galmasan. — Utat csináltak a hóban... Söpörtek, takarítottak. Tüze­lőt hoztak be, begyújtottak. De ha nem tennének semmit, akkor is boldog lennék, mert körülöttem vannak. Ha már Strubl Márta "A Jugoszláv delegáció Kaposváron vására május 1’-én Somogyba látogatott a hazánkban tartóz­ A Hazafias Népfront meghí­ I­hodó jugoszláv békedelegáció. , --- -----------’A küldöttséget dr. Vladimir Szimics, az ENSZ jugoszláv tagozatának elnöke, a jugosz­láv alkotmányjogi bíróság tag­ja, a jogászszövetség elnöke, a jugoszláv békeliga tagja veze­ti. Kíséretében van dr. Bogdán Bábovics, a Nemzetközi Poli­tikai és Gazdasági Intézet tu­dományos munkatársa, a ju­goszláv békeliga nemzeti bi­zottságának tagja. sokra elkísérte őket Látogató­Terényi István, az nács alelnöke.Országos­­ Béketa­Siófokon Böhm József, a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke, Varga Ká­roly, a Hazafias Népfront me­gyei bizottságának elnöke és dr. Halász János, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára köszöntötte a delegá­ciót. A vendégek ezután bala­toni hajókiránduláson vettek részt, majd Kőröshegyre láto­gattak el. A jugoszláv vendégek vasár­nap Kaposváron a Hazafias Népfront megyei vezetőivel a békemozgalom eredményeiről és a Népfront munkájáról be­szélgettek. Ezután megtekin­tették a Pamutfonó-ipari Vál­lalat kaposvári gyárát, a le­szerelési hónap alkalmából rendezett képzőművészeti ki­állítást, majd a megyei bíró­ságon jogászokkal találkoztak. Este Fonyódon béke­nagygyű­lésen vettek részt, valaki időt szentel nekem, fel­jön ide, az is öröm. A gyerekek szívesen jön­nek. — Mindig olyan napot vá­lasztunk ki, amikor másnapra kevesebb a tanulnivaló. Egy kicsit messze van, igaz, pont az ellenkező város végén, de Mami néni úgy örül nekünk — mondják. Nagyon várja az »unokáit«. Tudja már, mi a szokása, hogy melyiknek milyen cukrot, süteményt szeret. Számon tart­ja az osztályzatokat, a kilókat, a centimétereket mindegyikük­nél, akár egy gondos nagyma­ma. A múltkor Éva megfázott. A többiekre bízta, hogy vi­gyék el orvoshoz, s legköze­lebb szigorúan kifaggatta őket, milyen orvosságot kapott a kis beteg. A gyerekek otthonosan mozognak a házban, tudják mindennek a helyét. — Gyorsan eltelik a két-há­rom óra... Nem akarom, hogy későn érjenek haza, fáradtak legyenek. Kikísérem őket lépcsőig, még lentről is inte­­­getnek. S ha elmentek, nagyon üres lesz a ház... miSOBZOK. Aforizmák Szerencsés időszakban jöt­tek a világra: a »fiatalkorú bűnöző« kifejezés még nem született meg. Mi csak »kis semmirekellők« voltunk. * * * A gyerekek gyorsan nő­nek. A rakottszoknyás kis­lányokból egyik napról a másikra hosszú nadrágos nők lesznek. * * * Sok fiatal pár szeretne onnan elindulni, ahová szü­leik eljutottak. A szülők gyakran ezért nem tudnak továbbjutni. Egy házibulin a házias­­­szony elbűvölő mosollyal így szól egyik vendégéhez: — Azt mondták nekem, hogy nem szabad önnek bort vagy más szeszes italt fel­ajánlani. Ön, ugyebár, az al­koholellenes liga elnöke? — Nem, asszonyom. Én az erkölcsvédelmi liga elnöke vagyok... — Vagy úgy? — szólt a háziasszony szórakozottan. Tudtam, hogy valamit nem szabad önnek felaján­lanom. * * * A reklámozás terén néha túlzásba esünk. A 40 filléres gyufásdoboz címkéjén — három változatban is — ezt láttam: »TÜKÉR alágyúj­tós.« Semmi egyéb, sem szö­vegben, sem rajzban. Hasonló megoldás alap­ján javasolom, írják rá a cipőpasztás dobozra: »ELI­­DA borotvakrém.« * * * Április 4-e előtt történt az egyik általános iskola negye­dik osztályában. A tanító kérdést tesz föl: — No, Pisti fiam, éve is szabadultunk fel?hány A csavaros eszű srác így fogalmazta meg a válaszát: — A tanító bácsi minden­esetre 19 éve. Ami engem illet, a válasz nem ilyen egyértelmű. Ugyanis még csak 9 éves vagyok. • * * Egyik illusztris textilipari üzemünkben, amely gyer­mekruházati cikkeket is ter­mel, egy technológiai fel­jegyzésben olvastam: »Az idén 44 tonnával több bébit gyártunk a tavalyinál.« Kép szöveg nélkül. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16 Felelős kiadó: Szabó Gábor Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesí­tőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.

Next