Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-03 / 128. szám
Ifjúsági világtalanozó Leningradban Leningrádban 98 ország ifjúságának küldöttei — a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség, a Nemzetközi Diákszövetség és a Pánafrikai Ifjúsági Mozgalom képviselői — gyűltek össze konferenciára, hogy tanulmányozzák a leninizmus hatását az ifjúság forradalmi nevelésére. Az értekezletet Gennagyij Janajev, a szovjet ifjúsági szervezetek bizottságának elnöke nyitotta meg, majd Jevgenyij Tyazselnyikov, a Komszomol központi bizottságának első titkára tartott beszámolót a szovjet ifjúságnak a kommunizmus építésében való részvételéről. A konferencia részvevői Leningrádban megtekintették forradalmi műemlékeket, fel keresték a Lenin életével és munkásságával kapcsolatos helyeket. Hétfőn este gyászünnepséget tartottak a piszkarjovói emléktemetőben, ahol több mint 900 napos hitlerista a blokád áldozatai nyugszanak. (MTI) SALT-tárgyalás Bécsben Bécsben tegnap megtartották a stratégiai fegyverkezési verseny megfékezésével foglalkozó szovjet—amerikai tárgyalások soron lévő találkozóját. A két küldöttség a munkatalálkozóit felváltva tartja szovjet és az amerikai nagy a követségen. Kedden a Szovjetunió nagykövetségének helyiségében tartották meg a találkozót. (MTI) Folytatja útját a Szojuz — 9 (Folytatás a 1. oldalról.) Kék ne csak a tudomány, hanem a gazdasági terület számára is. A világűr „újonca“ A keddi szovjet lapok bemutatták Vitalij Szevasztyjanovot, aki »újonc“ a világűrben. Mindamellett Szevasztyjanov már régóta foglalkozik az űrhajózás problematikájával. Jellemrajzában nyomatékos hangsúlyt kap az a tény, hogy az ifjú tudós kezdeményezőképes, kiváló mérnök, aki önállóan képes megoldani bonyolult műszaki feladatokat. Nyikolajevhez egyébként szoros barátság fűzi, és ez a barátság most »kozmikus távlatokkal« bővül, i Armstrong üdvözlete Neil Armstrong amerikai űrhajós, aki elsőnek tette lábát a Holdra ,moszkvai tartózkodása során kedden ellátogatott a Lenin-mauzóleumba. Armstrong ezután megkoszorúzta az ismeretlen katona sírját, és virágcsokrokat helyezett el a Kreml falánál, ahol Jurij Gagarin és Vlagyimir Komarov, a kozmosz hősei, valamint Szergej Koroljov akadémikus, a szovjet űrhajók néhai főkonstruktőre van eltemetve. Az amerikai űrhajós ismerkedett a Kreml nevezetességeivel. A vendéget Georgij Beregovoj tábornok, a Szovjetunió kétszeres hőse és Konsztantyin Feoktyisztov tudós, a Szovjetunió hőse kísérte. Armstrong üdvözölte a Föld körül keringő Szojuz–9 hét űrhajósát, melyet az egyik rádióösszeköttetéskor tolmácsoltak számukra. Kozmovízió Tegnap este megkezdte működését a kozmovízió moszkvai televízió által közvetített első adásában Andrijan Nyikolajev, a Szojuz–9 parancsnoka, tömör beszámolót adott az űrhajósoknak a kozmikus térségben töltött első napjáról. Mint hangsúlyozta: kozmonauta társával, Szevasztyjanovval együtt nagyon otthonosan érzi magát az űrben. Elmondotta azt is, hogy az űrhajó tudományos berendezései kifogástalanul működnek. Közölte, hogy éppen étkezéshez készülnek, majd búcsúzóul jó éjt kívánt a tv-nézők millióinak. Nyugati sajtóvisszhang PÁRIZS A tegnap reggeli francia lapok vastagbetűs címekkel részletesen beszámolnak Szojuz–9 szovjet űrhajó felbocsátásáról. Valamennyi lap azt emeli ki, most történt először, hogy egy űrhajót este, sötétben indítottak útnak. Ez azt bizonyítja — írják —, hogy a szovjet űrrakéta irányíthatósága igen magasfokú, nincs szükség a felbocsátáskor a közvetlen láthatóság eddig elengedhetetlennek tartott feltételére. WASHINGTON Az amerikai rádió- és trállomások még hétfőn beszámoltak a Szojuz–9 szovjet űrhajó felbocsátásáról. A lapok kedden közöltek fényképes ismertetést az újabb űrkísérletről, s kivonatosan hozták a két űrhajós életrajzát. A New York Times kiemeli a biológiai kísérletek jelentőségét. Az a tény, hogy a jelentések szerint a Szojuz–9 fedélzetén orvostudományi jellegű kísérleteket folytatnak, mutatja, hogy a Szovjetunió tanulmányozza az űrrepülések hatását az emberi szervezetre. Amerikai megfigyelők szerint, amennyiben a Szojuz–9 hosszabb ideig, például két-három hétig marad pályáján, arra utal, hogy a Szovjetunió az eljövendő űrállomások rendszerét fejleszti ki. Perui szemtanúk: „A föld iszonyatos robajjal megrepedt“ A mentőosztagok ezer holttestet emeltek ki eddig az észak-perui földrengésben összeomlott házak romjai alól. Az Andok lábától a Csendesóceáni partokig terjedő földsávban, amely a földrengéstől a legtöbbet szenvedett, nyolcvanezer ember hajléktalan. A halálos áldozatok végső számáról megoszlanak a vélemények. Egy kormánytisztviselő — akit az AP hírügynökség, idézett hétfőn este — feltételezte, hogy ez a szám még a katasztrofális harmincezret is elérheti. A kormány hivatalos szóvivője cáfolta ezt, és az adatot minimálisan ezer halottban, illetve ötezer sebesültben jelölte meg. Sok andesi falut a lavinák, amelyek a földrengés következtében indultak el pusztító útjukra, teljesen elsodortak, más hegyvidéki körzeteket pedig gigantikus földcsuszamlások vágtak el a külvilágtól. Vannak városok, ahol a repülőterek kifutópályái víz alá kerültek, és ezáltal a létfontosságú légi utánpótlás kockázatos, ha nem egyenesen lehetetlen. A perui kormányzat az összes rendelkezésre álló lehetőséget latba vetette a lakosság megsegítésére, miközben újabb, közepes erejű földmozgások érintették a körzetet, és pánikot keltettek az egyébként is agyonhajszolt hajléktalanok körében. A perui kormány érintkezésbe lépett az Egyesült Államok panamiai hatóságaival és Chilével, s gyorssegélyt kért tőlük. Alvarado államelnök hétfőn este szemleutat tett Chimbotéban. A földrengésről megérkeztek az első szemtanúi beszámolók. Egy rendőr: »Egyszerűen megnyílt a föld. A templomtornyok meginogtak, ráomlottak a szomszédos házakrak, ledöntötték a falakat, beomlasztották a háztetőket. Egész lakónegyedek váltak egyszeriben romhalmazzá, romok alól nyögés, segélykiáltás halatszott.« Pelayo Ramos Vernaque taxisofő így mesélte el a látottakat: “A föld iszonyatos robajjal megrepedt alattam. Az emeletes házakból sikoltozás hallatszott, aztán az emberek mint az őrültek, levetették magukat az emeleti ablakokból. Láttam egy kis indián öregasszonyt, aki először eszeveszettként rohant, aztán elterült a földön, az éghez fohászkodva kegyelemért.« Leomlott síremlék, a Limától 100 kilométerre északra fekvő Sayan városában. (Telefoto — AP—MTI—KS) 2 SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1970. június 3. Húszezer rendőr kutatja Aramburut és elrablóit Caggiano bíboros, Argentína római katolikus prímása, személyesen kérte azokat, akik pénteken elrabolták Pedro Eugenio Aramburn nyugalmazott altábornagyot, hogy kíméljék meg a fogoly életét. Caggiano azután lépett fel, hogy az emberrablók a legutóbbi hírek szerint jobboldali peronisták bejelentették: a volt államelnököt megölik, mert 14 évvel ezelőtt kivégeztetek 27 embert. Kedden hajnalban egyébként megint húszezer rendőr és detektív állt csatasorba, hogy Aramburának és elrablóinak nyomára bukkanjon. Előzőleg Ongania államelnök összehívta a nemzetbiztonsági tanácsot. Az ülés után közleményt adtak ki___Onganiáék__szerint »Aramburu elrablásának nincs köze Argentína belső problémáihoz«, és ezért a kormány “szilárdan viszonyul« az emberrablók követeléseihez. (MTI) tattak. Folyik a hajsza Pedro Aramburu volt argentin államelnök elrablói és a volt elnök hollétének felkutatására. Eddig több száz épületet kutattak át és sok embert letartóz(Telefotó: AP—MTI—KS) Gromiko megkezdte párizsi tárgyalásait Tegnap délelőtt a Quai D’Orsay-n megkezdődtek a hivatalos szovjet—francia megbeszélések Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter és francia kollégája, Maurice Schumann között. A több mint ötven percig tartó első megbeszélésen a szovjet külügyminiszter kíséretében részt vett Valerian Zorin, a Szovjetunió párizsi nagykövete, valamint a szovjet külügyminisztérium több magas rangú tisztviselője, közöttük Anatolij Kovaljev, az 1. számú európai osztály vezetője. Francia részről a külügyminiszter oldalán jelen volt Jean de Lipkowski külügyi államtitkár, Hervé Alphand, külügyminisztérium főtitkára a és a Quai D’Orsay több vezető funkcionáriusa. A külügyminisztériumban lefolyt megbeszélés után a Matignon-palotában Jacques Chaban-Delmas miniszterelnök fogadta a szovjet külügyminisztert, aki ezt követően Georges Pompidou köztársasági elnök vendégeként ,az Elysée-palotában ebédelt. Ebéd után négyszemközti megbeszélés volt a francia köztársasági elnök és a szovjet külügyminiszter között. Kedden délután a külügyminisztériumban francia folytatódtak a két külügyminiszter és kíséretük megbeszélései. A délelőtti találkozó után Gromiko szovjet külügyminiszter az újságíróknak mindössze annyit jelentett ki, hogy még a tanácskozások kezdeténél tartanak, majd a megbeszélések végén fog nyilatkozni. Egy amerikai Madridban A NATO RÓMAI tanácsülésének befejeztével Rogers amerikai külügyminiszternek volt még egy sürgős európai tennivalója: el kellett látogatnia a madridi Santa Cruz palotába, a spanyol külügyminisztérium épületébe. Meg kellett próbálkoznia — mondjuk meg rögtön: eredménytelenül — azzal, hogy dűlőre vigye az USA spanyolországi támaszpontjaival kapcsolatos szerződés meghosszabbításának ügyét. Napokkal a tárgyalás előtt a kormányhoz közel álló ABC című lap félreérhetetlenül megfogalmazta a spanyol külpolitika új és rendkívül mozgékony vezetője, Lopez Bravo külügyminiszter álláspontját. “1970-ben Spanyolországnak nincs szüksége olyan ajánlólevélre, mint volt 1953-ban. Az ellenszolgáltatásoknak konkrét és mennyiségű jellegűeknek kell lenniük... Politikai hitelünknek azonnali és lemérhető eredményben kell megnyilvánulnia« — írta a lap. Az eredeti támaszpont-szerződést 1953-ban valóban más helyzetben írta alá a két kormány. Amikor 17 évvel ezelőtt Madrid megállapodott az USA-val három légitámaszpont és a Rota melletti, atomtengeralattjárók számára épült bázis bérletében, világ még sokkal élénkebben emlékezett arra, amit Madridban most úgy emlegetnek: “bűnrészességről beszéltek, pedig csak semlegességről volt szó” — azaz a második világháború alatti spanyol szereplésről. Franco Spanyolországot akkor Washington vezette vissza — egyelőre csak a nemzetközi diplomácia mellékszobájába. Azóta azonban egy s más történt a spanyol külpolitikában (de a belső helyzetben is) s ez egyáltalán nem találkozott Washington feltétel nélküli egyetértésével. FRANCO 77 ÉVES, és vele együtt aggott el, vált az egész nemzetközi színtéren időszerűtlenné rendszere is. A spanyol politikai megfigyelők már a Franco utáni erjedés előre látható kérdéseivel foglalkoznak,, és kevés ügyet vetnek az egykori vezető csoport, a falangisták hatalomból egyre jobban kiszoruló figuráinak próbálkozásaira. A modern technokraták közé sorolt külügyminiszter, Lopez Bravo és politikus társai nemcsak magasabbra emelték a támaszpontok árát (egyes hírek szerint kerek egymilliárd dollár madridi követelésről van szó), hanem általában a spanyol helyeslés árát is alaposan felsrófolták. Mindenesetre Rogersnek olyan külügyminiszterrel kellett tárgyalnia a római NATO-értekezlet után, aki legutóbb világosan kimondta: Madrid elfogadja a meghívást a helsinki értekezletre. És ha Rogers római meglepetései között ott volt egy újabb francia tartózkodás (Párizs vonakodott aláírni a felemás nyilatkozatot), Madridban olyan tárgyalópartnerrel találkozott, aki nem is olyan rég fontos megállapodások aláírása mellett Párizsban megkísérelte a két ország politikájának egyeztetését. És annak az amerikai külügyminiszternek, aki Rómában a közel-keleti válság amerikai interpretációját próbálta reklámozni, Madridban azt kellett hallania, hogy az arab világ iránti barátság a spanyol külpolitika történelmi eleme. Ha számba vesszük, hogy a Rogerslátogatás alkalmából 120 liberális, ellenzéki személyiség petíciót fogalmazott, amelyben lényegében tiltakozott a spanyol—amerikai egyezmény ellen, a Bravo-vonal bírálóinak álláspontját is láthatjuk. (Éppen a petíció egyik aláírója mondta a Rogers által visszautasított okmány külföldi újságíróknak, történt átadásánál: “Sígy kezelnek minket, mint valamit gyarmatot.«) NAGYOBB ÁRAT követelni a támaszpontokért — ez persze még nem vadonatúj politika, mert, hiszen a lényeg, a támaszpont, marad. De új hangsúlyok, és egyáltalán nem Washingtonnak kellemes hangsúlyok találhatók Madrid mai politikájában. S éppen ez az, ami Rogers külügyminisztert spanyolországi látogatásán fogadta. G. M. Harcok Dél-Vietnamban és Kambodzsában A dél-vietnami népi felszabadító fegyveres erők helyi idő szerint kedden hajnalban nagyszabású támadást intéztek a dél-vietnami kormánycsapatok egyik támaszpontja ellen az ország északi részében. Áttörték a védelmi gyűrűt, és elfoglalták a támaszpont egy részét, majd 12 órával a támadás kezdete után is még onnan tartották tűz alatt a támaszpont többi meghúzódó, védekező részében saigoni kormánykatonaságot. A dél-vietnami Da Krong támaszpont ellen indított támadással egy időben Kambodzsában a kambodzsai partizánok is, akcióba léptek, a Chup ültetvény térségében indítottak támadást. A támadás igen heves volt. Kambodzsában “a gerillák« elfoglaltak hétfőn egy várost, amely a fővárostól 104 kilométerre fekszik északra. A hírügynökség a város nevét nem említi. * • • A thaiföldi kormány szóvivője tegnap a minisztertanács ülése után sajtóértekezletet tartott, és ezen azt állította, hogy csak azokat a Thaiföldön élő »kambodzsai állampolgárságú« vagy «kambodzsai származású« állampolgárokat küldik Kambodzsába, akik “önként jelentkeznek«. A kambodzsai puccsista kormány csapatai kedden Phnom Penhől mintegy 50 kilométerre délre, Prey Nhek falucska térségében súlyos veszteségeket szenvedve kénytelenek voltak Tram Knar felé visszavonulni. (MTI)