Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-14 / 11. szám
Heath Singapore-ban Edward Heath brit miniszterelnök Kuala Lumpurból szerdán megérkezett Singapore-ba, hogy részt vegyen Brit Nemzetközösség csütörtökön megnyíló csúcsértekezletén. Ugyancsak szerdán Nyerere tanzániai és Kanada zambiai elnök is megérkezett. (MTI) A hóhér halála A bajorországi Bad Tölz kórházában Szerdán 65 éves korában elhunyt Heinz Bernhard Lammerding volt SS-tábornok, akit a világ »oradouri hóhér« néven ismer. A tábornok a hírhedt Das Reich SS-páncéloshadosztály parancsnokaként 1944. június 10-én a közép-franciaországi Oradour-sur-Glane egész lakosságát — így sok nőt, gyermeket és idős embert — a falu templomába záratta, majd templomot és az egész községet a felgyújtatta. A lángok közt 042 ember lelte halálát. (Az előző nap Tulle községben 99 túszt akasztatott fel.) Az SS-tábornokot egy francia bíróság 1951-ben — távollétében — halálra ítélte. Az 1954-ben a bonni kormány és a három nyugati szövetséges hatalom között létrejött megállapodás értelmében viszont lehetővé vált a nyugatnémet hatóságok számára, hogy ne indítsanak eljárást olyan háborús bűnösök ellen, akiket valamilyen szövetséges bíróság már elítélt. Ez lehetővé tette Lammerdingnek, hogy háborítatlanul éljen Nyugat-Németországban. Az AP szavaival élve »sikeres építési vállalkozóvá« átalakult egykori S3- tábornok Düsseldorfban villát építtetett és két személygépkocsija volt, ugyanakkor a nyugatnémet kormánytól nyugdíjat élvezett. A francia kormány ismételten kérte kiadatását, de eredménytelen is, mivel a bonni alalkotmány tiltja nyugatnémet állampolgárok kiadatását. Lammerding hosszabb idő óta szívbántalmakban szenvedett, s az okozta halálát is. Újabb hárompontos béketerv (Folytatás az 1. oldalról.) béke helyreállítását érdemi megbeszélések szolgáló előkészítéséről. Jarring El Farra jordániai és Tekoah izraeli ENSZ-nagykövettel tanácskozott. Az előzetes tárgyalások jelenlegi szakaszában a New York-i megfigyelők szerint nem várható látványos előrehaladás. Bizonyos azonban, hogy Jarring a hét hátralevő részében újabb kontaktusokat keres majd a szemben álló felek, illetve a négy nagyhatalom New York-i képviselőivel. A három napja Kairóban tartózkodó Edmund Muskie amerikai demokrata párti szenátor szerdán sajtóértekezletet tartott az EAK fővárosában. A szenátor, aki kairói látogatása előtt Izraelben járt, kijelentette, hogy a közel-keleti országok jövendő kapcsolatainak fő problémája a »bizalom problémája«. Muskie szenátor, aki az Egyesült Arab Köztársaságban tett látogatása során találkozott Szadat elnökkel és különböző politikai cégekkel, csütörtökön személyiMoszkvába utazik. (MTI) Mahmud Riad, az Egyesült Arab Köztársaság külügyminisztere (balról) fogadta Kairóban Edmund Muskie amerikai demokrata szenátort. (Telefotó: AP—MTI—KS) Belfast ismét nyugtalan Újabb zavargások törtek ki szerdán a kora hajnali órákban az észak-írországi Belfastban. A város katolikus negyedében a fiatalok benzines palackokat dobáltak a körzetben cirkáló angol katonákra. A hatóságok kilenc személyt letartóztattak, sebesülésekről nincs hír. A ngela Hauls percről A, kommunistaellenes nézeteiről közismert NAACP, a Színes bőrűek Fejlődésének Elősegítésére Alakult Országos Szervezet nyilatkozatban ítélte el a »gyilkosság, emberrablás és bűnös összeesküvés« vádjával Angela Davis ellen folyó eljárást. Stephen G. Spottwood püspök, a szervezet elnöke többi között hangoztatta: „Nyilvánvalóan azzal kísérleteznek, hogy Angela Davist megfosszák az ártatlanság feltételezésének jogától, s ily módon gyilkosságért elítéljék, még mielőtt egyetlen tanút is kihallgattak volna ügyében ... LENGYELORSZÁG Mattick megérkezett, mára várják Barselt Varsóba érkezett Kurt Mattick, a nyugatnémet szociáldemokrata párt parlamenti képviselője, a Bundestag külügyi bizottságának alelnöke. Lengyelországi tartózkodása idején megbeszéléseket folytat a szejm külügyi bizottságának vezetőivel, a külügyminisztérium képviselőivel a lengyel— nyugatnémet politikai kapcsolatok normalizálásának időszerű kérdéseiről, s előadást tart a lengyel nemzetközi kapcsolatok intézetében. A lengyel—nyugatnémet személyi kontaktusok és látogatások ezekben a hetekben megélénkülnek. Január 19-én Varsóba várják Vöröskereszt a nyugatnémet küldöttségét, hogy az úgynevezett családegyesítési kérdésekről tárgyaljon. Egy nappal később kezdődik Rainer Barzelnak, a CDU a CSU parlamenti frakció vezetőjének háromnapos lengyelországi látogatása. (MTI) Kár a benzinért? M 111 VIST 1 elnyerte függetlenségét, soha nem voltak ennyire válságosak a francia—algériai kapcsolatok — írja »A szakítás kísértetem című vezércikkében a Le Monde. Elég egy pillantást vetni a francia sajtóra, és az ember megérti, hogy a figyelmet keltő cím nem valamiféle zsurnalisztikai túlzás, mert a legteljesebb mértékben indokolt. A Magyar Televízió nemrég mutatta be Az algíri csata című világhírű filmet, amely hazánkban is milliókat emlékeztetett arra, milyen árat fizetett függetlenségéért az algériai nép. Ez az ár és az elhunyt de Gaulle tábornok politikai bölcsessége, amely felismerte, hogy Párizs nem bírna el még egy Vietnamot — ez volt az a két alapvető tényező, amely elvezetett az eviani egyezményig és amely meghatározta a Francia Köztársaság és a független algériai állam kapcsolatait. Ebben a viszonyban elkerülhetetlenül akadtak kisebbnagyobb megrázkódtatások, de lényegében korrekt, konstruktív érintkezés alakult ki a két ország között — különösen a múlt keserű előzményeihez képest. Az algériai vezetők nagy realitásérzékről tettek tanúságot, amikor megértették, hogy egyszerűen nem szakíthatnak el minden — Franciaországhoz fűződő — gazdasági köldökzsinórt, ehhez túlságosan sok a múltbéli összefonódás. Természetesen ez nem jelentette azt, hogy az algériaiak ezt a kapcsolatot gazdaságilag egyenrangúnak tartották volna. Sem Párizsban, sem Algírban nem volt kétség aziránt, hogy a múlt — bizonyos neokolonialista pozíciók egyenlőtlenül elosztott és az haszon formájában — tovább él ezekben a kapcsolatokban. Akkor azonban, amikor egy súlyos örökséggel szembenéző nép kialakítja, megformálja független államát, saját létérdekei követelnek meg bizonyos kompromisszumokat, pontosan ez történt a francia —algériai gazdasági kapcsolatok első esztendeiben, többek között az olajfronton is. Algériának — erről a gyarmatosítók mindig gondoskodnak — nem voltak szakemberei, nem volt kereskedelmi hálózata, hiányoztak a kitermeléshez szükséges eszközök is. Csakhogy változnak az idők, és ma már mindez legalábbis kialakulóban van. Sem az ország belső helyzete, sem a nemzetközi progresszió általános pozíciói nem teszik indokolttá, hogy Algír belenyugodjon az eddigi helyzetbe. Milyen helyzetbe? Gazdasági kérdésről lévén szó, a válasz a számok nyelvén legérthetőbb: »Minden frankóból — írja az Humanité —, amelyet a francia fogyasztó az algériai benzinért fizet, 7,9 centime jut Algériának, francia államnak pedig csak a adó címén csaknem 50 centime. Biztos, hogy ez az arány előbb-utóbb megváltozik. Algéria számára ez nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdés is. SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1971. január 14. Nemzetközi légi biztonsági értekezlet A washingtoni külügyminisztériumban második napja folyó nemzetközi légi biztonsági értekezleten Carl Marsch, az amerikai szövetségi légügyi bizottság biztonsági osztályának vezetője elmondta, hogy a szeptemberi rendkívüli intézkedések bevezetése óta összesen 259 személyt tartóztattak le. Csupán egy részüknél találtak fegyvert, a többi letartóztatott személyt a vámelőírások megszegése miatt vették őrizetbe, vagy azért, mert lopott holmit találtak nála. (MTI) Vádat emeltek Stat „háborúellenes összeesküvő” ellen Kissinger különleges védőőrizetben Washingtonban kedden több hetes vizsgálati fogság után vádat emeltek hat személy, köztük három lelkész és egy apáca ellen, mert állítólag összeesküvést szőttek Henry Kissingernek, Nixon elnök tanácsadójának elrablására, valamint a washingtoni kormányépületek fűtőberendezéseinek felrobbantására. Az igazságügyminisztérium közleménye szerint az összeesküvőket a 47 éves Philip Berrigan lelkész irányította, aki hároméves börtönbüntetését tölti, mert a vietnami háború elleni tiltakozásul katonai behívókat semmisített meg. Az igazságügyminisztérium nyilatkozata nem szól az összeesküvés politikairól. Ismeretes viszont, hátterehogy Edgar Hoover, az FBI igazgatója tavaly november 27-én egy szenátusi albizottság előtt kijelentette: a szervezkedés részvevői rá akarták kényszeríteni az Egyesült Államokat a délkelet-ázsiai bombázások beszüntetésére és a politikai foglyok szabadon bocsátására. A vádirat azt állítja, hogy az összeesküvők el akarták rabolni Kissingert, az elnök nemzetbiztonsági ügyekkel foglalkozó tanácsadóját. Ezt követte volna »a háborúellenes összeesküvők« követeléseinek, előterjesztése. A letartóztatások óta Kissingert különleges védőőrizetben észesítik a Fehér Ház biztonsági szolgálatának emberei. (MTI) BRAZÍLIA Taktikázás A hetven brazíliai politikai fogoly szerdán este még mindig nem indult el Rio de Janeróból Chilébe. Általános vélemény szerint a brazíliai kormány halogató taktikájával azt akarja demonstrálni, hogy az első diplomatarablások óta az idők megváltoztak, és ma már a hatóságok diktálják a feltételeket és ők szabják meg a tárgyalások alakulását. A foglyok valószínűleg csak a késő éjszakai órákban vagy csütörtökön hajnalban indulhatnak Santiago felé. (MTI) Hackihajók - Nixon amerikai elnök kedden aláírta azt a törvényjavaslatot, amely újabb ötéves időtartamra meghosszabbítja a tengeralattjárók és rombolók kölcsönzését Törökországnak, Görögországnak, Pakisztánnak és Dél-Vietnamnak. A törvény értelmében Görögország kölcsönben és Pakisztán a következő öt évben tovább használhatja rendelkezésére bocsátott egy- egy tengeralattjárót. Dél-Vietnam ismét kap két rombolót. Törökországnak pedig két tengeralattjárót kölcsönöz az Egyesült Államok. A nílusi óriás Az asszuáni nagygát építkezési munkálatai befejeződtek, és pénteken kerül sor az ünnepélyes felavatására. A munkálatok során 57 millió köbméter földet mozgantak meg, és 1,3 millió köbméter vasbetont építettek be a gátba és tartozékaiba. vízgyűjtő, a »Győzelem« nevet viselő hatalmas mesterséges tó befogadóképessége 164 köbkilométer. Ez a hatalmas létesítmény szabályozza a Nílust és 74 köbkilométer víz hasznosítását teszi lehetővé (ebből 18 köbkilométer Szudánnak jut). A gátépítés eredményeként az Egyesült Arab Köztársaságban már 1964 óta ismeretlen fogalom az árvíz és aszály. * Sok millió feddan földet tettek azóta öntözhetővé, és körülbelül egymillió feddan földet az év minden szakában öntöznek. Ezekről a földekről évente több termést takarítanak be. A több mint kétmillió kilowattos asszuáni erőmű — bekapcsolódva az egységes energetikai rendszerbe — jelentősen emelte az ország energiaellátását. Nagyon érdekes a gátépítés története. 1893—1902-ben Asszuán környékén egy kisebb gát épült, amelyet a későbbiekben kétszer is bővítettek. Ezt követően megszületett Egyiptom és Szudán vízellátásának brit terve, amely szerint a Níluson és mellékfolyóin több vízgyűjtőt létesítettek volna az áradás szabályozására. A költséges terv csak részben került kivitelezésre, mégpedig úgy, hogy négy kisebb víztárolót létesítettek Szudánban, és egy tartaléktárolót a Viktória-tavon. A teljes vízellátás problémáját csak az 1952-es forradalom után oldották meg: október 8-án dekrétum jelent meg az asszuáni gát és egy 150 köbkilométeres víztároló építéséről. ikor befutottak a nyugatnémet, francia és (másodszor) az angol tervpályázatok, a Nemzetközi Fejlesztési és Újjáépítési Bank 418 millió egyiptomi fontban állapította meg az összköltséget. (Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kezdetben 200 millió dolláros hitelt szavazott meg, természetesen számtalan kikötés mellett.) 1935 szeptemberében megtörtént az első kapavágás. Ezután előbb az amerikai, majd az angol kormány állt el a segélynyújtástól. Ezzel akartak nyomást gyakorolni az egyiptomi népre, hogy letérítsék a kiválasztott útról, ezzel akarták megakadályozni az ország gazdasági fejlődését. Egyiptom kormánya ekkor a Szovjetunióhoz fordult segítségért. 1958 októberében megállapodás született arról, hogy a Szovjetunió részt vesz az asszuáni gát építésében, műszaki segítséget nyújt hozzá. 1960 augusztusában aláírták a második megállapodást a második részleg építéséről. A kivitelezéssel a Gidroprojekt szovjet vállalatot bízták meg, amely 1959-ben elkezdte a nagyszabású terv kidolgozását. A reakciós körök kételkedtek abban, hogy az EAK a Szovjetunió segítségével megbirkózik e nehéz feladattal. Az amerikai Time például azt bizonygatta, hogy az arabok és az oroszok lehetetlen dologra vállalkoztak. Végül 1964. május 15-én elkészült a Nílus zárógátja. 1968 decemberében a gát elérte a tervezett magasságot. 1966. október 27-én indult az első turbina. Az utolsót, a 12 agregátot, 1970 júliusában helyezték üzembe. Minden berendezést és minden anyagot a szovjet ipar szállított. Szovjet mérnökök, technikusok és szakmunkások dolgoztak az építkezésen, s ugyanakkor az egykori fellahok is, kitanulták az építői és szerelői szakmát (18 ezer egyiptomi munkás tanult meg 75 féle szakmát, s 160 arab szakember tanult a Szovjetunióban. K. Szmirnov, az asszuáni gát szovjet főépítésvezetője Tiltakoznak a szakszervezetek A londoni Albert Hallban az angol szakszervezetek tiltakozó gyűlést tartottak a konzervatív kormány szakszervezeti jogokat korlátozó törvényjavaslata ellen. Harold Wilson volt képünkön: munkáspárti miniszterelnök mond beszédet. (T űefotó: AP/MTI—KS) URUGUAY A kormány nem tárgyal a fogolycseréről Kedden üzenetet adott át az uruguayi katonai hatóságoknak egy 25 éves fiatalember — aki a szervezete tagjának Tupamaros mondta magát — a gerillák kezén lévő túszokról: Jackson angol nagykövetről, Claude Fly amerikai megbízottról és segélyszervezeti Dias Gomide brazíliai konzulról. Az üzenetet a fiatalember, Nunez Hernandez, egy dobozban vitte oda az elnöki palota őrségéhez. Az írás azt állította, hogy Dias Gomide és Fly egészségével nincs baj. Jackson azonban »némi egészségügyi problémával küzd«. Nunez Hernandezt azonnal őrizetbe vették. Néhány óra elteltével közlemény jelent meg, amely szerint az üzenet hamisítvány volt, a fiatalember pedig elmebeteg. Ezen a mozzanaton s azon a híren kívül, hogy Londonból magas rangú külügyminisztériumi megbízott tart Montevideo felé, semmi érdemleges hír nincs Uruguayból, ahol — mint a hírügynökségek írják — példátlan embervadászat folyik. Több ezer katona és esendő fésüli át a fővárost. Második napa tartanak a kutatások háztól házig, s 200 gyanúsítottat tartóztattak la,