Somogyi Néplap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-14 / 293. szám

Kattant a „fotópuska” Kiránduláshóesésben Kirándolásunk­ra ezúttal november utolsó napján, va­sárnap került sor. Laci ál­mosan ült be a kocsiba, de azonnal csillogott a szeme, amikor az erdő szélén meg­láttuk az utat keresztező vadcsa­pás okát. — Ezeknek a közelben kell lenniök — jegyezte meg. — Valóban ! Még nem lep­te be a hó —, bizonyítot­tam, — de nézd csak, ott a fák alatt disznók turkáltak. —­­Vajon mit tek? — csodálkozott,kereshet­— Makkot — feleltem. —■ Ezeken a vöröstölgy fákon sok ter­més volt. — De szép az erdő — ■ mondta Laci csodálkozva és a hóval fedett fákra muta­tott. A kanyar után tisztás kö­vetkezik. — Én ma­jd az erdőt né­zem, Feri bácsi meg az utat figyelte —, biztatott, aztán előrehajolt, hogy jobban lás­son. Emelkedőhöz értünk, mindkét oldalon aljnövény­zet nélküli szálaserdő követ­kezett. — Nem ismerős ez az er­dőrész? —, de Lackó nem felelt, nézte a havas fákat. — Tavasszal itt láttuk a vaddisznókat — mutattam a völgy felé. — Figyelj, hátíha most is fekszik egy-kettő... — Valóban, igen sok csapás —, bizonyította, majd a előre mutatott, mert meg­látta a­­ tisztás szélén a szarvasokat. Megálltunk. Észre­vettek bennünket és elindultak. Kattant a »fotópuska«, ez­úttal az­onban nem esett el a vad, hanem filmre került a kis csapat. Lassú ügetés­sel igyekeztek a dombon fölfelé. Újra kattant a fény­képezőgép, de most csak hét szarvas került már a képre. — Le lehetne lőni őket — jegyezte meg Lackó izgatot­tan. — Igen, de most nem va­dászunk, hanem fényképezni jöttünk —, mondtam és le­vettem lábam a fékről. kocsi hangtalanul gurult­­ a lejtőn lefelé, aztán tovább mentünk a kanyargós úton. A vitorági réten két fiatal szarvasbika hancúrozott. Kergették egymást, mint a gyerek­ek­. — Milyen állatnak a csa­pása lehet ez itt előttünk az úton — mutatott ki Lackó. — Ez Lacikám, róka csa­pás, amikor igy .egymás mö­gé lép, ezt zsinórozásnak ne­vezzük szaknyelven, vagyis zsinórozócsapa. A többi vad csapása eltér ettől, azok egymás mellé lépnek. Lackó a rókacsapást fi­gyelte, , nem vette észre az út mellett álló őzgidát, amely egy vastag tölgyfa takarásában alig tíz méter­re volt tőlünk. — Azt reméltem, hogy disznókat is látunk, de úgy látszik, előbb , pihenőre tér­tek — mondtam elkesered­ve, ahogy a donnai erdőből mentünk kifelé. De aztán alig haladtunk néhány száz métert, a Szilvás­ rétről egy­más után ugráltak át az úton a disznók. — Egy, kettő,­ három, négy, öt. .., huhú, de nagy!, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz! Ez volt a­ legkisebb — számol­ta Lackó izgatottan. — Tíz darab volt. — ismételte. — Milyen messze lehettek tő­lünk?­ — Nyolcvan, kilencven méterre — feleltem és ahol átváltottak, leállítottam kocsit Kiszálltunk. A feny­a­vesben hallani lehetett a kon­da csörtetését. — Kár, hogy nem tudtuk lefényképezni őket — je­gyezte meg Lackó szomorú­an. — Azt hiszem, jó lesz ha­zaindulni, mert betemet a hó bennünket — javasoltam és elindítottam a kocsit. Hangtalanul hét szőnyegen­ gurult a fe­A lipótfai kanyarnál megálltunk, vis­­­szanéztünk. Az egyre sűrű­södő hótfüggönyön át, homályosan láttuk már csak az erdőt. — Olyan a táj és az erdő, mint egy fehér álom világ — jegyezte meg Lackó,­— iga­zán nem sajnálom, hogy ilyen korán fölkeltem, mert álmomban sem láttam volna szebbet. Gyönyörű az erdő! Tóth Ferenc Két autó A parázsba egymás után érkeztek éjszakai pihenésre a zöld, fekete, szürke sze­mélyautók. Már csak a kis piros autó helye állt üresen. Néhány perc múlva ezt a kocsit is meghozta gazdája, a Letörölte üvegét, gondosan bezárta, megveregette az ol­dalát. Aztán látva, hogy kis piros autó lámpaszemét a lehunyta, elsietett Ám a kis piros autó jobb szemét kicsit nyitva tartva, mindent gondosan megfi­gyelt. Látta gazdáját elmen­ni. Megvárta, míg a mellet­te fekvő zöld Warszava mélyeket szuszog, aztán hal­is­ban kisurrant az ajtón. A garázsból vezető utat jól ismerte. Határozottan in­dult neki az éjszakai kirán­dulásnak. A sarokról ször visszapillantott — több­el­lenőrizni, nem követi-e va­laki. S hogy senki se jött utána, vad száguldásba kez­dett. A sebességmérő muta­tója a 100-as Pillanatok alatt körül­ugrált, végigrobo­gott a Körúton. Felszaladt a hidra, át Budára. Tovább, egyre tovább. Az egyik mel­lékutcában panaszos hangok­ra lett figyelmes. Egy kisfiút vezetett a mamája. *A kis­fiúnak fehér kendővel volt felkötve az álla. Sirt, hogy nagyon fáj a foga. A ma­mával orvoshoz igyekeztek. A kis piros autó gondolko­dás nélkül itt tör­ött, kitár­ta ajtaját a f­ ú c­ mamája előtt — s vitte a kis bete­get az ügyeletes fogorvos­Mint, a­ki jól végezte dol­gát — most már újból egye­dül — felszaladt a varna. Aztán a Gellérthegyre. Az egyik étterem előtt zenét hallgatott. S megismerkedett egy külföldi kocsival. Ez az autó Franciaországból jött, és sok érdekeset mesélt kis piros barátjának. Addig, ad­dig barátkoztak, míg a fran­cia autó is rászánta magát, elmegy sétálni a kis piros kocsival­ , ről El is indultak, le a hegy­egymás mellett. A kis piros autó diktálta a sebes­séget. Előbb lassan, aztán egyre gyorsabban rohantak a meredek úton. Már majd­nem a hegy lábához értek, mikor szembe szaladt velük egy busz. A kis piros autó és francia barátja egyszerre­­ sikítottak fel, s próbáltak kétségbeesetten fékezni. De már későn. A busz rohamo­san közeledett, ők csak úgy tudtak kitérni, hogy oldalra fordultak. A kis piros autó felborult. A francia lehor­zsolta az oldalát, és jól be­verte a homlokát a busz or­rába. Szerencsére nagyobb baj nem történt. Mire oda­ért a rendőr bácsi, már új­ból egymás mellett állt, szipogott a két autó. A rend­­­őr bácsi visszavitte a hegy­re a francia kocsit, a kis pi­­r-os autót pedig a garázsba. Útközben a KRESZ-ről ma­gyarázott, s kicsit össze is szidt­a a kei köszönitűii autót. Lóugrásban dől Ha a vastagított A-betű­kiindulva lóugrásban összeolvassátok a betűket, négy magyar költő nevét kapjátok eredményül. Ki a négy költő? (A helyes náteusz íwegta­­* SUKái 'tóDana*;"!»» Jffl. «xaaaa&jt o > TP111Y G M AAIPA­A­N­R­Y­D­R­Y­Bi A Etessük a madarakat! A tó taBwetedSével vonató madarasok csapatokba ve­rődve Dél-Európába és Afri­káb­a inrtolat. Nagyon sok­­ madárfaj azonban két tóhe­­lyen véshete át a K»o tói napokat. Az itthon tejelő madarak bizonyos fokig alkalmazkod­nak a zord időjáráshoz, de az élet fenntartásához szük­séges eleség megszerzése igen nehéz számukra. Ál­dozzunk­­ egy kis időt arra, hogy a zimankós téli napo­kon átsegítsük az éhező és fázó madarakat. Ha elhatároztuk a mada­rakról való gondoskodást, akkor a tél végéig nem­ sza­bad elhanyagolni. A kis ma­dárkák ugyanis könnyen odaszoknak egy-e­gy etető­höz és azután, ha a meg­szokott élelmet nem talál­ják­­ ott, akkor az végzetes lehet számukra. Az etetőket házilag készítsük el. Fából, furnérlemezből, kátránypa­pírból , esetleg üvegoldal­lal kis ügyességgel könnyen összebarkácsolhatjuk. Az etetők leggyakoribb lá­togatói a cinegék, pintyek, zöldikék, csuszkák, rigófélék (feketerigó, fenyőrigó, vörös­begy). Ritkábban, de előfor­dul a messze északról érke­ző csonttollú madár, meggy­vágó, süvöltő, sőt néha még a karvaly is. És természete­sen a verebek. A madarak téli ellátására a mezőgazdaságban haszná­latos magvak nagy része — napraforgó, köles, cirok, kendermag — alkalmas. Kedvelt csemege a szalonna, a faggyú, az almacsutka, főtt burgonya, a sárgarépa, a sajtdarabkák. Nagyon szere­tik a madarak a dióbél-da­­rabokat és a kukoricadara­kat­ is. Az eleséget vagy az etetőbe tegyük, vagy füg­gesztve akasszuk ki, a föld­től általában 160—170 cen­timéterre. Kenyérbelet, ka­lácsot soha ne adjunk a kis madaraknak. Bélhurutot okozhat és az majdnem biz­tos,­ hogy a pusztulásukat je­lentené. A nyers hússal is óvatosak, bánjunk. A cinegék kedvenc elede­le a faggyú és a szalonna. Még avas állapotban is ked­velik. A rigófélék a lágy elesé­­get szeretik. N­­y­erek a lek­vár, a befőtt, a főtt répa, a főtt burgonya, a kukorica­­dara, a főtt tészta, a bodza­bogyó. Finom madárcsemege madárkalács. Elkészítése na­a­gyon egyszerű. Papírdobo­zon fűzzünk át zsineget, majd a dobozt öntsük tele megolvasztott faggyúval. Amíg híg állapotban van, szórjunk bele dióbelet, tök­­magot, dinnyemagot. Ami­kor már teljesen, megder­medt a faggyú, a zsinegnél fogva ’ akasszuk­­ fel a »cse­megét« a fák ágaira. A madarak nagyon kedve­lik a napraforgót. Amennyi­ben nem csupán a mag, ha­nem az egész napraforgótá­nyér rendelkezésünkre áll, a már kiürült tányért se dob­juk el, hanem öntsük fele olvasztott faggyúval. A faggyú megdermedése után így újra »tálalhatjuk«. Madaraink természetesen nem válogatnak, minden el­eséget há­lása­n f­oga­d­na­k.­ Az ’ úttörőszövetség jubi­leumi évében idézzünk fel három esztendőt a kezde­­tekről 1949 a VIT éve. Budapes­ten gyűltek össze a föld minden tájáról a haladó fia­talok képviselői. Ez­­ a ked­ves, szín­gazdag forgatag bi­zonyára édesanyátok, édes­apátok kedves emlékei közé tartozik. Ötezer vidéki paj­tás érkezett a VIT idejére Budapestre, a fővárosi gye­rekek látták őket vendégig. Korábban kék volt az úttö­rőnyakkendő színe, a VIT- en viseltek először vörös nyakkendőt. Ekkor még csak kevesen és kitüntetésként, jó munkájuk jutalmául kap­ták. Ebben az évben adták át először­ a jótanulási ér­demrendet is. Az 1949-es esztendőben kezdték meg az úttörők a nyomolvasó munkát Az 1848-as, az 1919-es és az 1945-ös történelmi esemé­nyek­ emlékeinek felkutatá­sára vállalkoztak az első nyomolvasók. 1949-ben kap­ták meg az úttörők a mar­gitszigeti Úttörőstadiont is. Sok-sok izgalmas verseny, rekord, döntő összecsapás színhelye azóta. S nem egy olimpiai vagy világbajno­kunk ott szerezte az első bajnoki érmét. 1950- ben teljesen elkészült az úttörővasút Budapesten, 30 éves fennállását ünnepel­tük az idén. Az azóta ott szolgálatot teljesített gyere­kekből talán a MÁV t­eljes állománya kitelne. Sok új úttörőház nyílott abban az éviben, a néhány hónappal korábban átadott, első kis­pesti úttörőház nyomán. Ab­ban az évben, jutottak el először magyar úttörők szovjet pionírok fellegvárá­a­ba, a Krím-félszigeti Artek­­be. A Fekete-tenger pontján azóta minden évben fel­hangzik a ma­gyar szó, s ma­gyar gyerekek vidám éneke színesíti a nagy tábortűzi műsort. 1951- ben háború dúlt Észak-Koreában, a magyar gyerekek tanszereket, ruhát, élelmet gyűjtöttek a koreai gyerekek megsegítésére. Az­óta jó néhány alkalommal bi­zonyították be a magyar út­törők, hogy szívükön vise­lik a függetlenségükért har­coló népek gyerekeinek sor­sát, é s próbálnak rajtuk anyagi eszközökkel is segí­teni, ahogy a sokéves viet­nami háború idején is tet­ték. Tudod-e... 1.. hogy 139 ország har­minchárom kereskedelmi ha­jója járja a világ tengereit, és ebből huszonegy a ma­gyar hajó. Hazánkban a leg­első folyam-tengerjáró ha­jót 1934-ben bocsátották víz­re, a 380 tonnás tengerjá­rónak Budapest volt a neve. .. 1 hogy a híres párizsi egyetem, a Sorbonne, Robert Sorbonneról kapta a nevét, aki IX. Lajos francia király udvari­­ káplánja volt, és kol­légiumot alapított Párizsban a szegény sorsú papnöven­dékeknek. ... hogy kriptográfiának hívják a titkosírások készí­tésének és megfejtésének módját, ... hogy a Föld épített út­hálózatának hossza mintegy nyolc millió kilométer, azaz kétszázszor hosszabb, mint a Föld kerülete. ... hogy repülőgépről ké­szített légi felvételek segítik újabban a mezőgazdasági területek alatti épületma­radványok régészeti felderí­tését. A romok felett nőtt növényzet színe ugyanis más. Mivel a romok vizet tárolnak, ezért például a gabona hamarabb sárgul,­ aratás után itt a tarló sű­rűbb. . __ hogy a világ leghíre­sebb felhője a Fokváros fe­letti Tábla hegységet borító fejhá wpely jellegzeteBHaiakr Ismerkedjetek meg vele! jét Ha a kis ábrák első betű­megfelelő sorrendben rakjátok össze, nyomban megtudjátok, hogy hívják a zsámolyon ülő kisfiút. (Ellenőrizhetitek a kisfiú nevét a 10. oldalon, a meg­fejtések között.) r*~r------­M / C^JH 41 Időjósló névnapok I. VÍZSZINTES: 1. Bezúz. 6. Husáng. 9. Megfejtendő. 11. Tetejére. 12. Nyári végez. 13. Biztosítási munkát fajta. 14. Eltulajdonít. 15. Kevert les. 16. A fa része. 18. Félig oszt. 19. K. E. 20. Még nem asszony. 22.. Megfejtendő. 24. Szállítsd! 25. Igen egynemű betűi. 27. Szerencséje van. 28. Maró folyadék. 29. Fából készül. 31. Megfejtendő. .33. Köszörül. 34. Állóvízbe. FÜGGŐLEGES: 1. Italos. 2. A ma (két szó). 3. Tudo­mányos­­ Ismeretterjesztő Társulat. 4. O. F. 5. Abla­kon is lehet. 7. Megfejtetk dő. 8. Morse hang. 9. Ilyen csavar is van. 10. Félreve­zető m­ozdulatod. 15. Valóm. 17. Ékszer. 19. Pártfogás. 2L 23. Világosít, tisztít. 25. Mér­tani test. 26. Nem utána. 28. Végtag. 30. Létezik. 32. Csa­padék. K. J. Beküldési határidő: 1980. december 22., hétfő. Kérjük, hogy a szükséges sorokat le­velezőlapon küldjétek be, s írjátok rá: »Gyermekke­r­eszti rej­tvény« ! A helyes megífej­tést és a nyertesek névsorát 1980. de­cember 25-én a Gyermekek­nek című ban közöljük.összeállításí cínk-

Next