Somogyi Néplap, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-01 / 101. szám

A JÓ MUNKÁÉRT Munka — jó hangulatban A kaposvári villamossági gyár az idén másodszor lett a művek legjobb gyára. Ezt a kitüntető címet tavaly szerezték meg először, akkor még nyolc VBEM-gyár ver­senyében. Az 1981-es ered­mények alapján most újra nekik járó címre már csak a Villamos Berendezés és Elektronikai Vállalat négy gyára pályázott. Négyen ön­állósultak időközben. Ez azonban nem kisebbíti ered­ményeiket. Impozáns számok jelzik a kaposvári gyár fejlődését. A legjobb gyárnak járó kitün­tetésre szigorú követelmé­nyek alapján értékelendő pályázatot kell benyújtani. Néhány ilyen követelmény számai között tallóztunk Zsuró Jánossal, a villamos­sági gyár közgazdasági fő­osztályvezetőjével. — Bevételünk hatszázhatvanhárom 1981-ben millió forint volt; ez nyolc száza­lékkal haladta meg az elő­ző évi bevételt. Exportunk­ból — a tőkés piacokról — százhuszonegy millió forint értékű dollár származott, s ez egynegyeddel több, mint 1980-ban volt. Nyereségünk ötvenhárom helyett hetven­nyolc millió forint, expor­tunk nyereségessége pedig a korábbi 1,8 százalék helyett 16 százalékos volt. — Ezek meglepően adatok. Milyen munka szép áll mögöttük ? — A belföldi piaci hely­zet az 1980-as bizonytalanság után tavaly megszilárdult. Elegendő megrendelőnk volt, és teljesítettük­ szerződések­ben vállalt kötelezettségein­ket. Az exportért a korábbi években nagy erőfeszítése­ket tettünk, ezek gyümölcse nyolcvanegyre érett be. Ala­posan megdolgoztuk a pia­cot, sokat utaztunk és sok vevőnk járt itt a gyárban. Sikerült javítanunk a minő­séget és a szállításaink is ütemesek voltak. .Még az a „csoda” is megtörtént, hogy a végtelenül kemény, tőkés partnereink több cikkünk esetében elismerték az ár­emelést, azaz drágábban is átvették gyártmányainkat. — Mindehhez nagyon pon­tos gyári csapatmunka kel­lett. Miként sikerült így „összerázódni” ? — A piachoz való igazo­dás kényszere mindenkiben tudatosult. A termékszerke­zet folyamatos korszerűsíté­sével együtt a gyári szemlé­let is megújult, így tudtunk korszerű, versenyképes és még mindig olcsó te­rm­ékek­kel „célozni”. Nagyító alá vettük például a fajlagos önköltséget, és a maga terü­letén mindenki, ahogyan tu­dott, lefaragott ezekből. Az önköltség-megtakarítás ta­valy tízmillió forintra rú­gott. Végül azt is meg kell említenem, hogy a jól tel­jesítő gárda megkapta jobb munka ellenértékét is: a harmincnyolcezerről negy­venkétezer forintra emelke­dett az átlagbér. Ez is javí­totta a hangulatot. S ahol jó a hangulat, ott megy a munka. Ötször egymás után Az egyedülálló jelzőt ki­érdemelte a Kaposvári Hib­­ndsertés-tenyésztő Közös Vállalat. Az országban egye­dül ők nyerték el egymás után öt évben is a kiváló címet. Munkájukról gában is sokat mond önnev ez. Kósa Ferenc igazgató azon­ban úgy tartja, hogy ennél is beszédesebb az a MÉM— Stagek-értékelés, amely a gazdálkodás eredményessé­gét tekintve országos rang­sort állított föl, s az első helyre a Ka-hyb vállalat ke­rült. Rendszerszervező tevé­kenységének hasznát általá­ban nehéz számszerűsíteni, ez esetben azonban bizo­nyíthatók az előnyök. Az or­szágos húsipari kutatóinté­zet minősítése alapján hasított testsúly egy kilójá­­ ra vetített bevétel a Ka­ hyb­­sertésnél az országos átlag­nál nyolcvan fillérrel több. Ez azt jelenti, hogy a ter­melő egy-egy hízó után az átlagnál hetven forinttal több bevételhez jut. Összes­ségében ez százhúszmillió forint többletet jelent a vál­lalat partnerüzemei számá­ra, amelyek évente egymil­lió-hétszázezer hízót állíta­nak elő. A nagyobb bevétel­lel egyidőben a Ka-hyb-ser­­tésnek az országos átlagnál lényegesen jobb a takar­mányfelhasználása, az érté­kelés, a mutatók alapján ez további kétszázmillió fo­rint megtakarítást jelent az üzemeknek. Ezekkel a több­százmilliós többletekkel szemben a partnerek geneti­kai kutatásokra, szolgáltatá­sokra évente mindössze hu­szonkétmillió forintot fizet­nek. Nem kíván külön ma­gyarázatot a rendszer haté­konysága; érthető, hogy az országos rangsorban az első helyre került. Beteljesült a Ka-hyb alap­vető törekvése: ma már partenerei számára teljes, komplett programot nyújt, az épülettől a takarmányig mindenben rendelkezésre áll. Az üzemek számára több­száz milliós megtakarítást jelentenek a kiváló áruk fó­rumán is díjazott energia- és helytakarékos berendezé­sek, a fjaztató- és malacne­­velő-rekeszek. A Ka-hyb vállalat tevé­kenysége hazánk sertéste­nyésztésében meghatározó. Neve, híre azonban messze túlnőtt az országhatárokon. Hazánkban ma kétszázhar­­mincegy üzem háromszázti­zennyolc telepén tartanak Ka­ h.gb­.sertést, s onnan évente 1,7—1,8 millió hízót értékesítenek. Külföldön — a Szovjetunióban, Csehszlo­vákiában, Ausztriában, Hol­landiában és az NSZK-ban — százötvenezer termelnek évente. Ka­hubot jelenleg közép- és dél-amerikai, va­lamint afrikai országokkal tárgyalnak. Magyar és nem­zetközi elismerések sora fém­jelzi a közös vállalat tevé­kenységét. Kósa Ferenc igazgató így fogalmazott: „Mindezzel együtt nincs olyan területe a munkánknak, amellyel meg lennénk elégedve.” Ez a szemlélet a biztosíték holnap eredményes, a part­n­nerüzemeknek is hasznot hozó munkájához. Környezetünk szépítői Kezük nyomán kizöldül a puszta tér, a hepehupás táj rendezetté, s virágaiktól szí­nessé, üdévé váli­k. A So­mogy megyei Kertészeti és Parképítő Vállalatnak 201­ dolgozója fát, virágot, cser­jét termeszt és árul, koszo­rút és csokrot köt, parkot meg sportpályát épít, s évente 51 millió termelési értéket hoz létre. Nyeresé­güket 1981-ben megkétsze­rezték: négymillió-négy­százezer forint eredményt értek el. Megkapták a kivá­ló vállalat címet. A­ me­gyében 11 virágüzletük van: Kaposváron, Siófokon, Nagy­atádon, Marcaliban és Ta­­bon árusítanak — s kötnek csokrot, koszorút — virá­got. Balatonlé csen és Veszprémben is nyitottak Üzletet Kaposvárott és Sió­fokon 5—5 ezer négyzetmé­ter alapterületű növényház­zal rendelkeznek, s a me­gyeszékhelyen ezenkívül még tízhektárnyi területen termesztenek virágot, örök­zöldet, cserjét. — A legnépszerűbb vi­rág változatlanul a szegfű — mondta­­ Ignáczy György­­né igazgató —; a megyében mintegy másfélmillió szá­lat vásárolnak évente. Egy­­egy somogyi lakosnak átlag négy szegfűre van szüksé­ge. Az idén növeltük a szegfűterületet; természete­sen igyekszünk másféle vi­rágot is népszerűsíteni, meg­szerettetni. — Különböző ünnepekre mindig körültekintően föl­készülünk; anyák napjára, baLafiásra például megfele­lő mennyiségű virágot szál­lítunk üzleteinkbe. Bolt­jainkban képzett kötésznek dolgoznak, rendszeresen részt vesznek a virágkötészeti ver­senyeken is. Néhány versennyel egybe­kötött kiállítást is rendeztek a múlt évben. Például Sió­fokon a Dél-balatoni Kultu­rális Központban és Boglá­ron, a kápolnákban, sokan gyönyörködhettek a kötészek alkotásaiban. A múlt évben egyik em­lékezetes munkájuk a bog­lári feltöltött területek par­kosítása volt. E vállalat vég­zi a siófoki Aranypart tel­jes parkosítását. Műanyag sportpályákat is építenek: a múlt évben hatot adtak át az idén nyolc pálya készíté­­sére kötöttek szerződést. EGYETÉRTÉSBEN Mintaszerűen elmünkért földek, ígéretes, haragoszöld, dús vetések — a somogyjádi Alkotmány­szövetkezet hatá­ra. — Mindennel végeztünk már, csak a kukorica van hátra. A tárcsák ennek ké­szítik az ágyát. Néhány gép már két hete másoknál segíti a tavaszi fel­adatok végzését. Bármerre megy az ember, bárkivel beszél, kiegyensúlyozott, bi­zalommal teli légkört tapasz­tal. Ilyen véleményeket je­gyeztem föl. — Fontos, hogy a vezető­gárda legalább egy évtizede együtt van; sikerült nyu­godt, alkotó feltételek te­remteni a munkához. A tö­rekvések összhangban van­nak az itt dolgozó emberek igyekezetével. — A haladáshoz szüntelen megújulás, kezdeményező-­­ készség kell. Ez nem min­dig hoz sikert, adódnak ku­darcok is. Sohasem szabad ilyenkor szemrehányást ten­ni, inkább segíteni kell, hogy mielőbb kilábaljon az ember a bajból és merjen ismét újítani, kockázatot vállalni. A siker, az eredmények összetevői kerültek szóba, amikor Tóth László elnökkel beszélgettem. Sok kis apró mozaikdarabból állt össze a kép. Ennek a három és fél ezer hektáros gazdaságnak minden eredménye önerejé­ből született. Már egy évti­zede különböző fajta- és vegyszerkísérleteket végez­nek, s következetesen, nagy szakmai hozzáértéssel hasz­nosítják a tanulságokat. Nagyszerű partner ehhez a szekszárdi termelési rend­szer. Ahogy az elnök mond­ta: ennek a kapcsolatnak mindenképpen része van ab­ban, hogy a falon levő két elismerés mellé most oda kerül a harmadik. Tavaly hektáronként öt­­ven mázsa búzát termettek, nyolcvanöt mázsa kukoricát, igen kedvező költségszinttel. A búza önköltsége 195, kukoricáé 201 forint volt. A a száz hektár cukorrépa két­millió­­ nyereséget hozott. Történetük legnagyobb ered­ményét jelentette tavaly csaknem tizenkét és fél mil­­­liós nyereség. Szívesen dol­goznak az emberek, s nek egyik magyarázata en­az, hogy ötvenezer forint az át­lagos évi jövedelem. Tapasz­talják, hogy érdemes töre­kedni­ a tisztességes munka a nagyüzemben és a háztá­jiban is gazdagon megtérül. Ez utóbbit minden lehető módon segíti a szövetkezet. Beszédes a szám: a szövet­kezeten keresztül tavaly több mint tizenkétmillió forint értékű forgalmat bonyolítot­­tak le a tagok. Szakmaszeretet, lelkese­dés, az új utak, módszerek keresése, egy pillanatra sem lankadó figyelem, gondosság — az Alkotmány­szövetke­zet fontos jellemzői ezek. És az összhang, az egyetér­tés, az egyet akarás. Mére­teiben nem nagy gazdaság de gyakorlata, eredményei gy»­lemre.Méltóak. Az iroda órára méltán kerül mos ismét a kiváló cím.

Next