Somogyi Néplap, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-29 / 230. szám
SZÜRETELŐK Fogynak a fürtök a tőkén, s telnek a kádak. Szüretelők ezrei hajlonganak megyeszerte a rozsdásodó levelű szőlőtőkék között. A romantikus hangulatú kis pincék és a nagyüzemi szőlőfeldolgozók körül mozgalmas most az élet Somogy nagyüzemeiben csaknem kétezer hektárnyi szőlőterület termésének betakarításán fáradoznak most az emberek. S ez az év az első, amikor új minősítés tudatában szüretelhetnek: az év elején kapta meg megyénk harminckét községet érintően a „dél-balatoni borvidék” elnevezést Összeállításunkban a hagyományosan jó hangulatú, de nagy feladatot adó őszi munka jellegzetes mozzanatait igyekszünk nyomon követni Óriás „puttony” Nagy munkát jelent a leszüretelt szőlő elszállítása a termőterületről, különösen ha mintegy 340 hektárról van szó, mint például a Balatonboglári Állami Gazdaság esetében. Mindezt fölismerve határoztak úgy Boglárok, hogy a „sok kicsi helyett egy nagy” elvét választják, s ma már 200 mázsa űrtartalmú konténerbe kerül a termés, abból pedig egyenesen feldolgozásra. A berencsei telepen „lestük meg” a nem mindennapi berendezést Bizony, jó darabig várakoznunk kellett, ugyanis — mint Szertáros Győző főkertésztől megtudtuk — erről a területről egyetlen fordulóval is el tudják már szállítani. De mit tud, s miből áll e berendezés? A laikus számára voltaképpen egy közúti monstrum, szakértő szemmel nézve viszont: egy Rába-kamion alvázára szerelt, hidraulikusan mozgatható tartály segíti a szüretet a boglári gazdaságban. — A munkaszervezésben nagy segítség ez a konténer — mondta a főkertész, miközben azt figyeltük, miként sorolnak föl a teherautók a platóra, belebillentve szőlőrakományukat az óriási „puttonyba”. A bogláriaknak ez az új berendezése a ZIL munkáját helyettesíti ilyenkor szüret idején. A hatalmas, és az emelőszerkezet tartály azonban más munkákra is igénybe vehető, s nemcsak ebben az idényben. Jó hasznát vették a vasúti rakodáskor, előnye még: tartályát letéve s újabb munkára megy a jármű, mivel nemcsak egy tartályt szereztek be hozzá. Jó a most Sok szép tapasztalattal megoldott idősebb ember szerint a közhiedelemmel ellentétben nem május a szerelem hónapja, hanem a szeptember, pontosabban a szüret ideje. Szavahihető ember mondta, hiszen szőlősgazda, s számtalan olyan idill tanúja, amilyen — mint mondta — csakis ősszel születhet, mégpedig a szőlő jóvoltából, ha netán igazi idill nem is szövődik, végtelenül hasznos például egy szőke hosszú hajú lány jelenléte a szüreten. Mert a szüret, bizony, nem könnyű munka, még ha a legkedvesebbek közül való is. A hét végén egyik nagyközségünkben „háztáji” gyalogszőlő termésének leszedésére volt hivatalos hősünk. — Legjobb lesz nem hajlongom — vélte, s bár eredetileg brigádvezetőnek ajánlkozott, ám később sajnálatos módon mégis úgy vélte, hogy könnnyebb lett volna órákig hajlongani, mint ugyanennyi idő alatt kosarakban, kasokban, vékákban hordozni a leendő bort a Icádba, mely utóbbi kezdetben végtelenől nagy térfogatúnak látszik... De aztán telik... Csak az a baj, hogy darálni is kell a szőlőt, másképpen nem megy... Hősünk reggel még őrült az idősebb hölgyek nyara enyhe időjárásának, délben már verejtékezve igazi őszt kívánt... — Hihetetlenül nagy az idei termés — állapította meg, de később a leendő borra gondolva helyesbítette önmagát. Aztán megint lyesbített, amikor meglett hekád, amit meg kellett csapolani, hogy a további nem kis mennyiségű szőlő befogadására alkalmas legyen. Ugyanis, ha még csak meg kellett volna csapolni... Ám a mustot le is kellett hordani a IS lépcső mélységű pincébe . _ Megtörtént. S milyen a szüret? Hétfőn hősünk igyekezett m mel dalásabban megjelenni ismerősei, barátai körében egy kis kóstolóval, feledve izomlázát, mondván: „Ez a must nem azért olyan finom, mert jó tökén termett szőlőből való, hanem mert magam hordtam a termést és magam is daráltam .. Intézkedések a minőség érdekében Az aszályt a szőlő is megsínylette. Most, a szüret derekán, emiatt 20—25 százalékos terméskieséssel számolnak megyénkben. A szakemberek mégis azt mondják: jó, ha tíz évből három olyan kedvező, mint az idei. • Minőségi bor terem, mégis most született több új és szigorú intézkedés. Mi a magyarázata ennek? — kérdeztük Visnyei Zoltán megyei főkertészt. — Épp a magyar bor minőségének a védelme, versenyképességének a fokozása a fő cél — mondta. — Ezért hozott a MÉM több új intézkedést és még a bortörvény változott néhány paragrafusa. Teljesen megtiltották a répacukor alkalmazását, vonatkozik ez nagyüzemre és a kistermelőre egyaránt. Megfelelő műszerekkel szigorúan ellenőrzik is, és nemcsak büntetik, hanem a hamisított tételt el is kobozzák. Már az idei szüretkor tájkörzetenként egy-egy, borászati főfelügyelő üzemek és ellenőrzi a nagya kistermelők tevékenységét — Az idén jó a cukorfok. De mi a teendő más évben? — Indokolt esetben sűrített musttát lehet javítani, a nagyüzemeknél megoldódott ez, a kistermelőknek a felvásárló szervezetek segítenek. A bor javításához október elsejétől csak borpárlatot lehet használni. — A szüret időpontjának helyes megválasztása is összefügg a minőséggel. — Ennek érdekében döntöttek úgy, hogy helyi szakbizottság javaslata alapján a községi szakigazgatási szerv határozza meg a kezdés időpontját Megyénkben ez a dél-balatoni borvidékhez tartozó harminckét községet érinti. Szabálysértési eljárást ellen, aki kezdeményeznek az korábban kezd szüretelni. — Miként változott a bortörvény? — Megszűnik a „peysenye” kategória. A 14 százaléknál , kevesebb cukrot tartalmazó szőlőből csak sűrített must, borpárlat, fűszerezett bor valamint borecet készíthető. Asztali bor lehet a 14—17, minőségi bor a 17—19, különleges minőségi bor a 19 cukor-súlyszázalék fölötti mustból készült bor. Rádiós technika a dombokon — Központ, egyesnek jelentkezz! — Itt vagyunk. — Mi újság? Hogy álltak? — Jövünk befelé a másik végéről, de egyre jobban szorul a helyzet. A Szilágyit sürgősen ide kellene irányítani. Az volna jó, ha tíz perc múlva itt lenne. — Rendiben. Intézkedem. Más probléma? — Az egyik szécsényi iskolás rosszul lett, beküldtem orvoshoz. Heizer János, termelőszövetkezet a böhöttyei szőlészeti ágazatvezetője intézkedik. Tóth József pincemester, aki nyugdíj után már harmadik évét tölti itt és sokak véleménye szerint aranyat ér, máris motorra pattan, igyekszik a műhelyibe, megsürgetni a felhordó kijavítását. Nem sok idő múlva már dübörög a szőlők között taxija. Józsi bácsi is, az ágazatvezető is megkönnyebbülten sóhajt, ismét sikerült kivédeni egy zökkenőt. Fenn a napfényben fürdő tetőn, a szőlősorok között, az ollók csattogása belevegyül a szüretelő gyerekek és felnőttek szelíd, jellegzetes zsivajába. Wöfter Ferenc művezető a szüretelők között, Jozó Ferenc telepvezető a sor szélén. Kezükben adó-vevő rádió. Ők a nagy munka helyszíni karmesterei. Ez az év a Viticoop-rendszer böhönyei taggazdaságában merőiben új szüretelési módot, technikát hozott. A helyi adottságokhoz igazítva a neves gesztor, a boglári gazdaság szüretelési technológiáját vezették be. — Emberközpontú technológia ez — mondja Heizer János —; a lényege, hogy a szüretelének minél kevesebb fizikai erőt kelljen kifejtenie. Semmi más dolguk nincs, mint az előre kirakott konténerekbe szedni a szőlőt, minden mást gép végez. — Szüret előtt még főpróbáit is tartottunk az új módszerből — teszi hozzá a telepvezető —, hogy ha indulunk, flottul menjen minden. Amikor is, azóta is, még kívülállók is jönnek érdeklődni. Traktor vontatta csúszótalpakon gyerekek szedik össze és az újabb sorokba rakják ki a szedőedényeiket. Az IFA speciális vontat, ez fölszedi szerkezetet a telekonténereket és a kocsiba üríti. — Ilyen sima szüret még talán nem volt — mondja Heizer János. — A rádios technika hallatlanul sokat jelent. Pillanatok alatt elhárítható minden hiba. Ha kintről beszólnak, valami baj van, kell egy alkatrész, mire beér a gép, már ott az alkatrész, és mehet minden tovább. A igen pince környékén nemlátszik, hogy javában tart a munka. A szövetkezest úgy döntött, hogy csak saját szükségletre dolgoz fel szőlőt, a többit átadja a Vittcoopmak, százhetven így a százötven— szaüretelő keze alól naponta kikerülő termést egyből indítják Boglárra. ha a hét az utolsó, amikor gyerekek segítenek, öt-öt napot három iskola. — A nagy munkának ezzel vége is — jegyzi meg az ágazatvezető —; ami kisebb marad, azt már játszva elvégezzük magunk is. Napi hét-nyolc vagon szőlő — Az utóbbi tíz év legjobb cukra érlelődött a fürtökben — mondja Rózsa István, a kéthelyi Aranykalász Tsz növénytermelési főágazatvezetője. Ezeken a szép dombokon, ahol a tekintet tetszés szerint megpihenhet a Balaton vizén vagy a túlsó part ezüstös-szürke ruhába öltözött hegyein, a nagy szüret csúcsán vannak. A százhuszonkilenc hektár termő szőlőnek több mint a felével végeztek. Mint annyifelé, itt is hozott újat az idei szüret. Részben azt, hogy a minisztériumi utasítás értelmében akkor kezdték a munkát, amikor a termésben benne volt a tizennyolc cukorfok. Ez pedig ilyen méreteknél a korábbitól eltérő szervezést és technológiát Nem túlzás a jelző: igényelt, óriási erőket összpontosítottak, hogy valóban a legjobb minőségben szüreteljék le termést. A környék hét iskolájával kötöttek megállapodást, a konténeres szállítás mellett katonák is puttonyoznak, és emellett a keszthelyi egyetem hetvenhat hallgatója is segít a munkában. Természetesen ezekben a hetekben leállt a szövetkezet varrodája Akit máshová nem szólít is, kötelesség, most a szőlészetben szorgoskodik. Sőt — mint mondták — holnapra még a távoli Dunavarsányból is várnak segítséget. A két szövetkezet nőbizottsága között kialakult kapcsolat alapján a most sorra kerülő tapasztalatcserét egy kis szüreti munkával „fűszerezik”. A számok nyelvére fordítva: a kéthelyi dombokon naponta százötven háromszáz-három ember kezében csattog az olló, hét-nyolc vagon termés kerül az új présbe. A nyolcszázezer forintért vásárolt berendezés fölött még nincs tető, de ezúttal ez nem zavar, a lényeg az, hogy a nagy munkára már üzemképes. Sűrűn fordulnak a kocsik, mustot, egyszer festett bort szállítanak a gesztorhoz, a boglári gazdaságba. Csorog a mézédes lé, pillanatonként telnek a konténerek, a puttonyok. — Milyen az idei szüret? — A minőség nagyon jó, a szüret pedig ütemesebb, és így gondtalanabb. Daloló férfi az asszonyok között Nagyberkitől nincs túl messze Szálacska, ahol mintegy öthektáros szőlője van a Kapos völgye Tsznek. Megtalálásához azonban kellő helyismeret is szükséges a környék dombjai között, így csak némi kérdezősködés után találtunk rá a 28 szüretelő asszonyra, aki Erbár Mártonné brigádvezető irányításával gyorsan és ügyesen szabadították meg termésüktől a tőkéket. — Nyugdíjasok is vannak közöttünk — mondta Erbár Mártonné, s egy-egy alkalommal diákok segítenek. A múlt héten 220-an jöttek Dombóvárról, most kedden 80—70-en, a jövő héten pedig kaposvári szakmunkástanulókat várunk. — Milyen a termés? — Érződik az idei aszály káros hatása, de azért szép — állította Takács Lajosné is, aki ezt a mostani időszakot jóformán pihenés nélkül tölti, hiszen a hét végén saját gyen szőlejében, a Kata hőszüretel. Katona Ferencné egy hatalmas fürtöt mutatott, s külön felhívta figyelmünket: ezen a területen csak nők metszik a szőlőt, s ez — természetesen jó értelemben véve — meg is látszik rajta. Az asszonyok között azért férfit is láttunk: Barczi József egy vontató pótkocsijára emelte a szüretelők által telepakolt vödröket — Jó kedélyű ember a Jóska — mondták az asszonyok, s erre egyáltalán nem cáfolt rá Barczi József, sőt. Egy kis biztatásra dalolni kezdett. Vidám nótától lett hangos a szőlőhegy. De vajon vidám-e a tej elnöke, Bernáth Ferenc? — Szüretkor nem szabad rosszkedvűnek lennie senkinek — szögezte le. S megtudtuk tőle azt is, hogy a közös gazdaság 85 hektáros szőlőterületén augusztus közepén kezdték a szüretet a csemegeszőlő szedésével, s a hét elejéig mintegy 350 tonna szőlő került biztonságba. A nagyberki tsz-ből majd az egyszer fejtett bort viszi el szerződés alapján a Budafoki Pincegazdaság.