Somogyi Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-02 / 152. szám

6 Az ózdi felsőoktatásért Az ózdi acélipari vállalatok felszámolását végző Co-Nexus Rt, valamint a Régió Ózdi Szerkezet Fejlesztő Kft kezdeményezésére alapítványt hoztak létre az észak-borsodi városban „Az ózdi felsőoktatásért” elnevezéssel. A több száz érdeklődő részvételével megtartott alakuló ülésen Fónagy János, a kft vezetője elmondta: a város és a térség talpraállásának fontos feltétele egy szellemi központ létrehozása. Igazgató nélkül igazgató nélkül maradt a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum, mert a pályázatot benyújtó három jelölt közül egyiket sem választotta meg a Tolna Megyei Közgyűlés. Az eddigi igazgató mandátuma június végével lejárt, így sürgős lett volna az utódlás, ám hosszas vita után sem sikerült a közgyűlésnek más megoldást találnia, mint hogy új pályázatot írnak ki, a közbeeső időre pedig megbízzák a vezetői teendők ellátásával az egyik régészt, aki nem pályázott. Kulturális találkozó Rároson Az ipoly-parti Rárospusztán tartották az évtizedes hagyományra visszatekintő rárosi kulturális találkozót. A mihálygergei művelődési ház, a litkei önkormányzat és a Nógrád Megyei Közművelődési Központ rendezvénye a Karancsvölgyi és a Salgótarján környéki falvak népszerű folklór találkozója volt, amelyen ezúttal is több mint húsz gyermekcsoport, illetve felnőtt együttes mutatkozott be. Citerások gálája Tarhoson A legidősebb citerások országos találkozóját rendezték meg Tarhoson. A zenei napok alkalmából tartott muzsikustalálkozó egész napos volt, s este a zenepavilonban másfél órás hangversennyel, illetve az azt követő citeraszos, dalos tábortűzzel zárult. A tarhosi találkozóra hat-nyolc idős citerást vártak — elsősorban az Alföldről, de jelezte részvételét észak-magyarországi muzsikus is —, s az esti gálán három alföldi citerazenekar is közönség elé lépett. Román néprajzi tábor Országos román néprajzi gyűjtőtábor nyílt meg Sarkadkeresztúron. A Magyarországi Románok Szövetsége és a Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága által közösen szervezett, s évente más-más, románok által is lakott településen rendezett táborozás idei résztvevői két héten át tanulmányozzák a békés-bihari falu néphagyományait és történetét. A sarkadkeresztúri kutatótábor jelentőségét növeli, hogy a mára erősen elmagyarosodott helybeli románság körében még nem folytattak tudományos gyűjtést. A néprajzi és helytörténeti gyűjtésen a szegedi tanárképző főiskola román szakos hallgatói, a gyulai román gimnázium diákjai, valamint a Békés megyei múzeumi szervezet munkatársai vesznek részt. i SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA Gond van az oktatásban. Nincs szakoktatási, szakképzési törvény, így bizonytalanok az iskolák, bár bíznak a túlélésben és a gazdaság fellendülésében. Milyen szakmákra, hol és miből képezzenek tanulókat, amikor a vállalatok privatizációja során felszámolják a korábbi tanműhelyeket? Az új vállalkozások — példák sora bizonyítja — a legritkább esetben foglalkoznak tanulóképzéssel. Nekik több szakmával és gyakorlattal rendelkező kész szakemberek kellenek. — Csakhogy ez néhány éven belül szakemberhiányhoz vezet — hangsúlyozták többen a tabi képviselő-testület ülésén. Ezért a szakmunkás- és szakoktatás kiemelten fontos. Erre törekszik a tabi szakközépiskola is — ez derült ki Franyó László igazgató tájékoztatójából. A sok bizonytalanság miatt azonban csak vázlatos a közép- és hosszú távú koncepciói. Rugalmasan próbálnak alkalmazkodni a lehetőségekhez. Ezt példázza, hogy mezőgazdasági gépszerelő szakma helyett az igényekhez jobban igazodó képzés folyik; a szerelés mellett az üzemeltetés került előtérbe, s a műszerész szakmában fokozatosan átállnak az általános alapképzésre. Elhangzott az is: gondot okoz a tanműhelyi gépek állapota. Fejlesztésre, cserére ugyanis nincs pénz. A szakközépiskolásokat az iskolai tanműhelyben, a szakmunkástanulókat (fémipari szakmákban) a TVG-iskolai tanműhelyben képezik. A legnagyobb gond most a kőművestanulók gyakorlati oktatása. A képviselők tudomásul vették a beszámolóját, s úgy határoztak: ha van rá lehetőség, akkor az önkormányzat kérje a volt tabi cégek tanműhelyeinek önkormányzati tulajdonba adását, illetve javasolja a megyei közgyűlésnek, hogy ezt tegye meg. Szakemberképzésre szükség van Tabon A képviselők kezdeményezik: kerüljenek önkormányzati tulajdonba a tanműhelyek Könyvtárostanárok nyári akadémiája Az iskolai könyvtárak kétharmada komoly működési problémákkal küzd, ezért különös fontosságú a könyvtárostanárok nyári akadémiájának megrendezése — hangzott el a könyvtárostanárok VI. nyári akadémiájának sajtótájékoztatóján. Céljuk, hogy felhívják a figyelmet a szakma gondjaira, az iskolai könyvtáros ugyanis ma sem a pedagógus szakmához, sem könyvtárosokhoz nem tartozik igazán — mondta Balogh Mihály, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete, Könyvtárostanárok Szervezetének elnöke. Az ötnapos akadémián 140 szakember vesz részt, közülük 50-en a határon túlról érkeztek. Két előadó a dán iskolai könyvtárak helyzetét, egy szaktekintély pedig a szakma németországi viszonyait mutatja be. Nehéz a szakmáról beszélni egy köztes időszakban, amikor még sem a nemzeti alaptantervet, sem a közoktatási törvényt nem fogadták el — mondta Dán Krisztina, a Fővárosi Pedagógiai Intézet vezető szaktanácsadója. Hozzáfűzte: problémák ellenére üdvözlendő, hogy a négy éve készülő NAT minden tervezetében szerepel valamilyen módon az iskolai könyvtárak ügye. A szakma szeretné, ha az önkormányzatok köteleznék az iskolákat arra, hogy a számukra adott támogatás egy részét a könyvtárak fejlesztésére fordítsák. A szakemberek között vita folyik egyébként arról is, hogy önálló tantárgyként megjelenjen-e a könyvtárismeret. Joghalál(Kritek) Magyarországon Megjelent a „Joghalál Magyarországon 1945-1989” című könyv, amelyet az Igazságügyi Minisztériumban sajtóbeszélgetésen mutattak be az újságíróknak. A szerző, dr. Klahler Frigyes címzetes egyetemi docens, az Igazságügyi Minisztérium büntetőjogi és kegyelmi osztályának főosztályvezetője elmondta: a könyv több mint öt esztendő kutatómunkájának az eredménye. Az elmúlt évtizedek szovjet típusú diktatúra jogrendszerének, valamint osztálybíráskodásának az elemzésére vállalkozott. A könyv első része „Az eltiport forradalom után”, a második rész címe: „A hétköznapi sztálinizmus büntetőperei". A művet a Zrínyi Kiadó jelentette meg. 1993. július 2., péntek Matróna bárónő a niklai kúriában / El még a Berzsenyidédunoka Régi idők patinás hangulata Zengzetes honfiúi ódák kedvelői tudják csak ma már — és persze még a lelkesülésre kész s romantikára sem kevésbé nyitott ifjúság az iskola padjaiból —, hogy élt s alkotott ezen a földön egy költőkiválóság, jó Berzsenyi Dániel úr, ki számos míves munkájával beírta nevét az irodalomba, ki előtt főhajtásra, borongós emlékezetre ma is készek vagyunk. 1993 nyarán fekete üstökű fiatal férfiú gereblyézi üde hangulatban a Berzsenyi-emlékház gonddal rendezett udvarán az apró kavicsos utat. Meglátván a közeledő érdeklődőt, szerszámját félreteszi, kezet ad, mondja nevét, hogy ő Darasbos József, a gondnok, menten hozzá is téve ehhez: úgy véli, ma nincs igazán jó hangulatban Piroska néni, a Berzsenyi dédunoka. A költő egyetlen, ily közelségű leszármazottja. A niklai kúria vendégtermei mellett nyílik a most 92 esztendős matróna szobája. Tágas, öles terét régmúlt idők divatját s hangulatát idéző bútorok uralják. Szekrények, öblös két fotel, asztal és óriásnak tetsző ágy, szélén most egy kicsinyre aszott matróna üldögél, haja gyér, arcára, homlokára ráncokat írt az idő. Kicsi, kék szeme tiszta azonban el-elrévedő. Jelen nyári napon kissé fáradtabb. Mégis, az egykori báróné mozdulataira emlékeztetően nyújt kezet bemutatkozni. Tudván, hogy mit vár tőle a látogató, vallatóra veszi emlékeit. Mily sok embernek elmondhatta már, hogy Berzsenyi Farkas volt a nagyapja, de mielőtt Piroska néni meglátta a napvilágot, ő már elhagyta azt. A matróna inkább férjére emlékezik, báró Ungár Károly tábornokra. Szép volt, igaz volt, de jött a háború, majd a keserves évek. Emlékezete őrzi a hajdúsági Nagyrábé község nevét, ahol mint kitelepítettek négy évig éltek. Ma is hálával gondol arra a családra, amelynél elhelyezték őket, mert derék, jó emberek voltak, igyekeztek elviselhetővé tenni száműzött életüket... Hirtelen felsejlik a korai ifjúság, a gyermekkor, hogy két nővére volt, Donci és Báli, és mindhármukat imádta az édesapa, rengeteget játszottak, futottak a lányok a niklai parkban. És a lovak! Az ifjú hölgy, aki Piroska néni valaha volt, imádott lovagolni, nagyszerű lovaik voltak, megtörtént, hogy egészen Marcaliig elvágtatott. Azt ne gondoljuk azonban, hogy léha évek lehettek ezek. Nem. Sokat tanultak, rangjuknak megfelelően nevelőnőik voltak, tőlük tanulták többek között az idegen nyelveket: francia, angol, német, de ma már csak egynéhány szóra emlékszik. — És a versek, Piroska néni? — Tegnap még mondogattam magamban, de most nem jutnak eszembe. A búcsúzó kézfogásnál váratlanul mégis megajándékoz egy idézettel a hírneves költő dédapától: „Bizton tekintem mély sírom éjjelét, Zordon, de nem lehet gonosz az..."- majd némi szünet után még egy ajándéksor a költői hagyatékból, így idézi a Berzsenyi-dédunoka: „A derék nem fél az idők múltától...” - többre most nem tudok emlékezni, de talán majd legközelebb... Kun G. Tibor Keserűség, szomorú ráncok nélkül A Kárpáti ház nagyasszonya Fején könnyű nyári kalap, nyakán lezserül lóg a szemüveg. A tikkasztó hőségre a somogyvári templomkert simogató lombjai adnak némi gyógyírt. Beregszászi Olga szétteríti szoknyáját, leül a földre s nyaráról mesél. Örömteli eseménnyel, egy müncheni bemutatóval kezdődött. Tollas Tibor estjének megvolt már idehaza is a premierje, amikor „kivitték” Kárpátaljára. Az egész bevételt az ottani színház javára ajánlották fel. A rádióban a Vajon hová megyünk? című gyermekműsorra kérték fel. A lurkókkal képzeletben vásárba, játékországba utazik, mindig más-más helyszínre kalauzolja el őket, s maguk, a gyerekek muzsikálnak. Felnőtt estjeivel pedig az országot járja. Újlaki Károllyal Gyűlölök és szeretek címmel a világirodalom remekeiből válogatott, s van egy Pilinszky-műsora is. Ennek összeállításához még akkor, a hetvenes években hozzáfogott, amikor a kaposvári Csiky Gergely Színházba szegődött. 1974-ben kezdte második életét. Mint mondja: nagyon nehéz volt ez az időszak, hiszen Moszkvában végzett a színművészeti főiskolán, s a magyar nyelvet minden ízével együtt kioltották belőle. Nagy akcentussal érkezett Magyarországra, és szinte újra kellett tanulnia édes anyanyelvét. „Most két té, most két en förmedtek rá gyakran, s minden színpadralépés őrült stresszel és szorongással járt. Montágh Imre volt az egyetlen, aki igazán tudott vele bánni. Most, hogy meghalt, nincs, aki tanítsa. Pedig ő is úgy véli, még elkelne ... Kaposvárról mint egyik nehéz korszakáról beszél, hiszen miközben gyúrták, ezt szugerálták belé: Tanulj meg szenvedni, élni és dolgozni! Ő pedig megtanult, s ma már boldog, hogy megtalálta az útját. Hogy elindulhatott, olyanoknak köszönheti, mint Babarczy László, Ascher Tamás, Zsámbéki Gábor, Gazdag Gyula vagy Keserű Ilona. Örül, hogy magára talált, mert — mint megjegyzi — sok színész van, aki nem lel a jó útra, s egész életüket boldogtalanul, keserűn, szomorú ráncokkal éli le. Az élet nagy ajándékának tekinti, hogy összehozta a sors Reményi Józseffel. Azt vallja: az országban a tanár úr az egyetlen, aki a legjobban ismeri a sanzont, mint műfajt, s Medgyasszay Vilma sanzonszínházát. Beregszászi Olga pedig megtanult mindent. Színészi ambícióit azóta a sanzonéneklésben is kiélheti, hiszen ebben legalább két-három szereppel kell egy időben azonosulnia. Miután négy éve megalapította cégét, a Kárpáti ház Bt-t, szabadúszó lett. Azt csinálja, amit szeret, estjeinek sikerei erőt és hitet adnak. Mert a hit életének mozgatója. Amikor hazamegy Kárpátaljára, látja, hogy négyszáz forintból élnek családok, s kenyeret se igen lehet kapni, azt tapasztalja: emberek mégis hisznek. Hisznek abban, hogy szebb lesz, hogy jobb lesz. Csak az anyaország legyen erős, amibe kapaszkodhatnak. Mint a kisgyerek anyja szoknyájába. Lőrincz Sándor Akár egy festmény... (Fotó: Kovács Tibor)