Somogyi Hírlap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 204-228. szám)
2001-09-12 / 213. szám
6. OLDAL A GONDOS GAZDÁK A polgármester: Kovács Gyula. Az alpolgármester: Huber Zoltán. A képviselő-testület tagjai: Kálmán Zoltánná, Pál Józsefné, Pintér Károly, Orsós József és Vörös Lajos. A jegyző: Kercsóné Pataki Szilvia. A plébános: Puska Ferenc. ■ Fonó Vásárfonó és Nagyfonó néven említi először 1542- ben hivatalos irat. Akkor káptalani birtok volt. A török uralom megszűnése után legföljebb 150-200 lakosa lehetett. Alig nyolcvan év múltán már 249 lelket számlált a község, és 1730 óta tanítót is alkalmazott. 1771-ből való az első pecsétje, ezt 1856-ig használták. Akkoriban a falu határának jelentős részét a Kegyes Tanítórend birtokolta, egészen az 1945- földosztásig. Fonónak 1932-ben 608 lakosa volt, köztük kilenc kisiparos. Gőzmalom és gépjavító üzem is volt a faluban. A II. világháború végén Tolbuchin marsall főhadiszállása. 1944 decemberében és 1945 elején innen irányította a szovjet alakulatok dél-dunántúli hadműveleteit. Fonó 1950-1990 között először Gölle, majd Baté társközsége lett. Iskolájában 1995 óta szünetel az oktatás, a tankötelesek Göllébe járnak. A falu lélekszáma 1970-től erősen csökkent: tíz év múlva 428-an lakták, 1990-ben pedig 372-en. A FALU KORFÁJA Kétévesnél kisebbek: 15 3-5 éves:8 6-14 éves: 44 15-17 éves: 55 18-55 éves: 209 56-60 éves: 61 évesnél idősebb: 18 86 Dalra fakadtak a nyugdíjasok Emlékezetes volt a fonói nyugdíjasok klubjának megalakítása. Ez tavaly történt, s éppen május elsején. A májusfa-állítási virtuskodásból az idén is kivették részüket az idősebb „legények”. Emellett a klub életvidám tagjai kitűnnek az énekkarukkal is; rendszeresen föllépnek a kistérség ünnepi rendezvényein. Hetente rendszeresen találkoznak a próbákon kívül is a magányos idősek a polgármesteri hivatal egyik helyiségében. Vezetőjük, dr. Matavovszky Lászlóné kirándulásokkal is igyekszik színesíteni a klubéletet. Legutóbb negyvennégyen utaztak Kőszegre, Jákra és Szombathelyre. A buszos túrának akkora sikere volt, hogy utána három napig szinte nem láttak időseket a fonói utcákon, hiszen odahaza pihenték ki a fáradalmaikat. Most azonban újabb szervezkedés foglalja le idejüket, hiszen készülnek mikrotérség következő nyugdíajas-találkozójára.___________■ Az oldal cikkeit írta: Takács Zoltán Fotó: Kovács Tibor AL MANACH - 065 Fonó virágos portái és a járható utak Virágosak és gondozottak a terek Fonóban. S a porták sem maradnak el a rendezettségben, mivel az ősi fonói családok mellett az osztrák, olasz, német „bevándorlók” is csinosítják a falut. Kovács Gyula polgármester szeretné, ha mihamarabb megteremtenék az infrastruktúra alapjait is. A település irányítását Kovács Gyula a kilencvenes évek elején vette kezébe, s azóta rengeteg változást hozott a falu életébe. Legfontosabb célként a középületek s az utak felújítását, a gázberuházás és a szennyvízprogram véghezvitelét tűzte ki, s a legtöbb terv már valóra vált. - Az első négy évben értük el talán a leglátványosabb eredményeket. Sikeres pályázataink folytán szilárd burkolattal láttuk el a község összes utcáját és járdáját. Felújítottuk a több célra használt polgármesteri hivatal épületét, s a belső átalakításokkal és bővítésekkel létrehoztuk a művelődési központot is. Zuhanyzós öltözőt építettünk a Batéval közös futballcsapatnak, kialakítottunk egy játszóteret, felújítottuk a ravatalozó épületét, és elkészítettük a temető kerítését. A legnagyobb eredmény azonban kétségtelenül a kistérségi összefogással tavalyelőtt befejezett gázberuházás volt. - Ezt azonban már másik községgel összefogva valósították meg. Miért döntöttek úgy, hogy Batéval lépnek közös körjegyzőségbe? - A kilencvenes évek előtt bármilyen szövetkezést alakítottak is ki a település vezetői, Fonó mindig a perifériára szorult. Most már látszik, hogy a Batéval közös körjegyzőség jó döntés volt, hiszen az utóbbi évek beruházásai mind ennek az összefogásnak az eredményeként valósultak meg. A mikrotérség szerepe még hangsúlyosabb, hiszen a gázberuházás hat másik településsel közösen jött létre. Mindez nagy terhet rótt a lakosságra, de meglepetésre az idősebbek is vállalták az anyagi terheket, s így nem kell tartanunk a közeljövő szennyvízprogramjának a végrehajtásától sem. Bizonyosan erre fordítják a fejlesztésre szánt pénz nagyobb hányadát. Mire jut még? - Még az idén szeretnénk korszerűbbre cserélni a köztéri világítótesteket és tovább csinosítani a közterületeket. Szerencsére a közhasznú dolgozóink kiváló munkát végeznek, így a település képe,nem sok kívánnivalót hagy maga után. A régebben megüresedett portákat olaszok, osztrákok és németek vásárolták meg. Szépen felújították a házakat, s ezzel egyúttal az „őslakosságot” is az udvarok és házak rendbetételére ösztönözték. Annak is örülünk, hogy bár az iskolát meg kellett szüntetnünk, az utóbbi években több a gyermek, és a fiatalok nagyobb része nem költözik el. Mindezzel együtt szívesen látnánk a faluban egy munkahelyteremtő beruházást, hiszen az itt élők szívesebben dolgoznának a város helyett a lakhelyükön. ■ FONÓ PÉNZE Szociális kiadásra Községgaz-Mukatere Közfeladatokra Költségvetés 21,5 mFt Kovács Gyula polgármester Jelmezt is varrt a színjátszóknak Napjainak nagy részét Cséplő Rózsa, azaz Dodó néni több mint fél évszázada a varrógép mellett tölti. Furcsa beceneve onnan van, hogy a gyerekek a Rózsát csak Dodónak ejtették, s ebből lett a Dodó. Azóta is csak így ismerik a 79 éves hölgyet, aki naponta 6-8 órát dolgozik kis műhelyében. - Kulákok voltunk, s nem tanulhattam tovább. Kézenfekvőnek látszott, hogy varrják, ezt szerettem is. Kialakítottam egy kis házi varrodát. Már 16 évesen letettem a mestervizsgát, hogy dolgozhassam. Nem mentem nagy varrodába, de soha nem volt beosztottam sem. Az évtizedek során 33 tanulólányt tanítottam meg a szakma alapjaira. Cséplő Rózsa szívesen emlékszik vissza azokra az időkre, mikor pesti szalonokban mutatták be a ruháit, s egyre-másra kapta az igazi kihívást jelentő külföldi megrendeléseket. Néhány évtizede még ő készítette a fonói színkör jelmezeit is. - Varrtam esküvőre hófehér férfiöltönyt és nemrég német megrendelésre babaruhákat is. jobban a kezemre áll. A munka Manapság azonban nem dolgom mellett több időt szentelek egy kis zom már éjszakába nyúlóan. In- beszélgetésre, így nem ritka, hogy kább lassan varrók, de pontosan, a Dodó-féle varrodában jönnek Bár van modernebb is, de a régi össze a világ dolgait megvitatni az varrógépemet használom, mert asszonyok. ____■ Cséplő Rózsa ragaszkodik a régi varrógépéhez Kevesebb a perselypénz . Valaha a nagy múltú Katolikus Gazdakörnek is tagja volt Fónai György, s ma ő a templomatya. A falu lakossága katolikus, s a göllei plébános végzi az egyházi szolgálatot. Fonó klasszicista stílusú templomát 1814-ben vették birtokukba a hívek. Azóta több plébános is misézett itt, s jó néhánynak a templomatya volt a legfőbb segítője. Jelenleg Puska Ferenc plébános jár át istentiszteletet tartani; jó a kapcsolata az egyház tizenegy fonói képviselőjével. Vezetőjüknek a feladata a templom rendben tartása, ebben már egy takarítónő is segít. Régebben a harangot is a templomatya rondította meg, ám mára elektromos úton előidézett harangzúgás jelzi a delet. Fónai György nem igazán örül annak, hogy egyre kevesebb a perselypénz; ez is jelzi, hogy folyamatosan csökken a hívek száma. Az idén már csak két minisztránsuk van, s valószínű, hogy egyhamar nem is lesz több. ■ Tollal, puskával a hegyen Furcsállották a hegyszomszédok, mikor kerek egy hétig nem látták szőlőjében a 81 esztendős Cséplő Józsefet. A bortermelő tudományáról és népies irodalmi munkásságáról közismert vadász egészsége rakoncátlankodott, a hosszas kivizsgálás gátolta abban, hogy folytassa szüreti előkészületeit. Senkit sem lepett meg azonban, hogy mihelyst hazatért, lovas kocsira pattant, s első útja a birtokra vezetett. Cséplő Józsefet mindenki úgy ismeri, mint a szőlőművelés, a borászat és a vadászat szerelmesét. - Szüleimtől örököltem a föld és az erdő szeretetét. Felújítottam s kiegészítettem az ősi családi szőlőt, és ha tehetem, a birtokon foglalatoskodom. A vadgazdálkodás és a vadászat igazi szépségét Festetics Vilmos gróf gázlói uradalmában ismertem meg, amikor még rengeteg apró- és nagyvad élt az erdőkben. Voltam vadőr és sportvadász; vadászhattam Amerikában, Izlandon, Kanadában és Oroszországban is. Barátságba kerültem Fekete István íróval, aki írásaim láttán nagyobb lélegzetű művekre biztatott. Ennek eredményeként már hetven rövidebb írása és hét kötet jelent meg a somogyi vadászok rangidősétől. Ha egészsége és ideje engedi, akkor a hegyi munka közben pihentetésül ma is papírra veti gondolatait. Írásaimban mindig teret kap a lankás somogyi táj, az erdő koszorúzta szőlőhegy, és a roskadozó kis pincékből kihalt öregek is, akiknek emlékét csak az idő marta kőkeresztek és az irodalom élteti tovább. Büszkeséggel tölt el, hogy vannak fiatal barátaim, szívesen töltik velem a szabadidejüket, s bízom benne, hogy egyszer majd nyomdokomba lépnek. Névjegy: Cséplő József 1920. május 19-én született Fonóban. Szőlészettel, vadászattal foglalkozott, majd az orosz hadifogsága politikai után vádakkal itthon is börtönbe zárták. Szabadulása után bontakozott ki irodalmi munkássága; ennek gyümölcse 70-nél több novella és hét kötet. ■ Az oldal elkészítését a fonói önkormányzat támogatta 2001. Szeptember 12., Szerda Konditerem a régi iskolában A gyermekek csökkenő száma miatt már a kilencvenes évek elején veszélybe került a fonói iskola léte, s a képviselő-testület 1995-ben határozta el a bezárását. Kovács Gyula polgármester úgy emlékszik: akkor már csak hét nebuló koptatta az alsó tagozat padjait. A gyermekek azóta Göllébe járnak iskolába, szabadidejük nagy részét azonban a lakóhelyükön töltik. Ezért is egyre nagyobb az igény egy klubhelyiségre. Először a polgármesteri hivatal épületében különítettek el nekik egy szobát, ám ezt idővel „kinőtték”. Szóba került egy konditerem megnyitása is. Ezt végül is az egykori iskolaépület tornaszobájából alakították ki. A fiatalok nemcsak a régi tornaszereket vették birtokukba: kaptak egy erőfejlesztő gépet is. A konditerem eszközeit szeretné gyarapítani az önkormányzat, hogy hétvégeken is hasznosan töltsék az időt a fiatalok. ■ Olvasásra csábíthat a videó ! A közösségi élet legfontosabb színj tere a polgármesteri hivatalban található kultúrterem és a könyvtár. A nagyterem díszes színpadán gyakran megfordul az idősek ének kara; itt ünneplik a közös névnapokat, és itt tartják a báli mulatságokat is. Pál Józsefné képviselőnek jelentős szerepe van a falu kulturális életének szervezésében: már több mint hét éve irányítja a könyvtárt. Úgy látja, hogy manapság csökken a művelődés iránti kedv, hiszen a fárasztó munkanapok után a fiatalok és az idősek is inkább a tévét választják vagy a videót. Ennek ellenére sorra beszerzi a könyvtárnak a kötelező olvasmányokat, az ifjúsági regényeket, hiszen a harminc olvasóból álló „törzsgárda” rendszeresen jön könyvekért. A kölcsönzési idő ugyan csak szerda estére korlátozódik, de Pál Józsefné sürgősebb esetekben bármikor fogadja a betűfaló ifjakat. Képviselőtársaival együtt most azt tervezi: számítógéppel és videóval is bővítik a koncár eszköztárát, hogy ezzel is a betűk birodalmába csábítsák az ifjakat.________■ Pál Józsefné, a képviselő könyvtáros Sertéstelep a határban Füle Dénes pár éve még a növekedésével a mostani négy alkisgyaláni sertéstelepet bérelte, halmazottnál is több környékbede mihelyst lehetősége volt rá, kinek tud majd munkát adni. Ezmegvásárolta a fonói termelőszö re jó esély kínálkozik, hiszen régi vetkezet óljait és sertésállomá- kapcsolatnak köszönhetően jól nyár. Tavaly augusztus óta a falu tudja értékesíteni a sertést. Emellakosa, és számos újítást vezetett lett az önkormányzattal is igyekbe. Épített egy gabonatárolót, ésszik kialakítani a jó kapcsolatot, háromszáz férőhelyesre bővíti a fonói rendezvényekre rendszehizlaldát. Most mintegy száz korésén fölajánl egy-egy disznót, és fát tartanak a telepen, s évente a szilveszteri mulatság is elkép- 1500 malacot hizlalnak föl. Füle telhetetlen a sertéstelepről szár Dénes elmondta: az állomány maró sült malac nélkül.______■ Sok a bolt, kevés a vevő Három üzletben is bevásárolhatnak a fonóiak. Az áfésztól bérli Horváth István a község központjában levő boltot és kocsmát. Két éve kötötte meg a szerződést a mosdósi kereskedő, s azóta két helybélinek ad munkát. A családi vállalkozásban az árubeszerzés a családfő feladata, a könyvelés pedig a feleségére és egyre inkább a fiukra marad. A bérlő elárulta: eleinte úgy látszott, hogy beválik a számítása, ám az élet azt igazolta, hogy hiába kiváló a kapcsolat a kereskedők között, a három bolthelyiség mégiscsak sok az alig négyszáz lelkes településen. Elsősorban alapvető élelmiszereket árusít minden bolt, ám a falu idősebb lakosai kihasználják a kedvezményes utazási lehetőséget és inkább a városi üzletközpont akcióit veszik igénybe. Horváth István ebben a helyzetben azt is elképzelhetőnek tartja, hogy nem bérli tovább az üzlethelyiséget. A falutól azonban semmiképpen nem szakad el, hiszen a Batéval közösen indított futballcsapat edzőjeként jó a kapcsolata a fonói fiatalokkal. ■