Somogyi Hirlap, 1906. június (3. évfolyam, 124-146. szám)

1906-06-01 / 124. szám

2 elrendelésére vonatkozólag kiadott felsőbb rendelkezésekből és nyilatkozatokból azon­ban az tetszik ki, hogy a kivételesen tényleges szolgálatot teljesítő póttartaléko­sok szabadságolása csak a fősorozás után, de a legjobb esetben is csak június 30-tól kezdődőleg történhetik meg. Minthogy azonban a legszorgosabb mezőgazdasági munka s elsősorban az aratás junius de­rekán, legkésőbb junius végén kezdődik s mivel az aratási szerződések megkötése, biztosítása céljából a katonai szolgálatot teljesítő mezőgazdasági munkásnak legké­sőbb junius 15-ig szabadságoltatni kel­lene. Ennélfogva Hódmezővásárhely tör­vényhatósága arra kéri a képviselőházat s hasonló szellemű felirat küldésére szól­­lítja fel a municipiumokat, hogy a küszö­bön levő aratási munkákra s az elmúlt szűk esztendők ezerféle baját sínylődő munkás nép helyzetére tekintettel hatá­rozza, illetve utasítsa a honvédelmi mi­nisztert, hogy a kivételesen tényleges szolgálatot teljesítő póttartalékosok sza­badságolása iránt akként intézkedjék, hogy azok június 15-től szabadságoltassanak. A derék mozgalom bizonyára lelkes vissz­hangot kelt az országban. Somogyvármegye törvényhatósága aligha vehet részt az em­berséges akcióban, mert a jövő hó derekán tartja közgyűlését, amikor a kérdés elveszti aktualitását. Megvert magyarok. (Mert tulipán jelvényt hordtak.) — A „Somogyi Hírlap“ tudósítójától. — Kaposvár, május 31. Abbázia fashionabla üdülőhelye a magyar úri társaságoknak. Amíg a magyar fürdőknek nagy áldozatokkal és mindenféle reklámfo­gással kell magukhoz édesgetniük a saját honfitársaikat, a magyar közönség önként özönlik az osztrák szellemű horvát fürdőbe, a magyar vasutak százával viszik a magyar utast Abbáziába. Magyar pénz tartja fenn tehát ezt a tengerparti várost. És mivelhogy így áll a dolog, osztrák-horvát felfogás sze­rint csak természetes, hogy a magyart ütni kell, hiszen úgyis annyi szaladgál belőlük a kies fürdő árnyas esplanádjain. A magyar­üldözésnek, magyar­ kicsinylésnek minden el­képzelhető fajtáját kitalálta Abbázia, amióta — hála a magyarok idegen­ támogatásának — kievickélt a tizedrangú üdülő­telepek szürke listájából és ugyancsak magyar se­gítséggel elsőrendű, európai fürdővé virág­zott föl. Nem csodálkozunk hát azon, hogy a mi­nap két magyar fürdő vendéget megszalaj­­tottak Abbáziában, — mit gondolnak, miért ? — mert tulipánjelvényt viseltek a kabátjukon ! Abbáziát is csak üzletemberek igazgatják, üzletember pedig csak nem tesz olyan bo­londot, hogy elkergesse a legjobb kund­­saftjait. Önök tévednek. Ezek az emberek csakugyan üzletemberek, ennélfogva tudják, hogy minél több magyart kergetnek Abbáziá­ban, annál több magyar fog oda kíván­kozni. A magyar közönség fogadására a legjobb reklám az a tábla, amelyen ilyen­fajta írás olvasható: Magyarnak tilos a be­menet . Abbáziában maholnap talán ezt a táblát is kifüggesztik s akkor volt bizonyos, hogy minden magyar­­ Abbáziában lesz. A botrányos esetet egyébként igy írja le a Fiumei Hírlap: Tegnap délben nagy botrányt okozott egy csapat osztrák polgár Abbáziában a „SOMOGYI HÍRLAP“ 1906. junius 1. strandon. Két magyar fürdővendég haladt az után, mikor a velük szemben jövő osztrákok szemei megakadtak a mellükre tűzött tulipánokon. Sértegetni kezdték a magyarokat, majd megrohanták őket s ruhájukról letépték a tulipán jelvényeket. A magyarok védekeztek a támadás ellen, de a túlnyomó erő mégis győzött. Az osztrákok a tulipánt sárba taposták s a két magyar fürdővendéget megverték. Az eset nagy felháborodást keltett az Abbá­ziában üdülő magyarok között. Az osztrá­koknak ez ékesen megnyilvánult vendég­szeretete után méltán csodálkozunk azon, hogy a magyar pénzt szakadatlanul abba az osztrák fészekbe viszik. Újabb vérvád. (Amely mint mindig, most is alaptalannak bizonyult.) — A „Somogyi Hírlap“ tudósítójától. — Kaposvár, május 31. A messze, nagy Alföldről írják: Véres eset tartja izgatottságban Szatmár megye közönségét. Száraz­­berek községben pénteken meggyil­kolták Zolcsák Mihály parasztgazda tíz esztendős Vilma nevű leánykáját. Egy Nagy Ferenc nevű tizenhét éves suhanó hozta a hírt a faluba, hogy a mezőn a búzavetés között meg­találta a kis leány véres holttestét. Az ő elbeszélése nyomán kapott lábra először csak Szárazbereken, később a szomszédos községekben is az a gyanú, hogy a gyermeket a zsidók gyilkolták meg, s a vérét va­lamelyes egyházi ceremóniájukhoz hasz­nálták fel. Szombaton délben, midőn a zsidók a templomból kijöttek, a fölbujtogatott oláh lakosság megtá­madta őket. Verekedés keletkezett, amelynek a csendőrök megjelenése vetett véget. Óriási erőfeszítés árán sikerült nekik a támadókat szétverni. A mikolai csendőrség már csak a lakosság izgatott hangulatára való tekintettel is erélyes nyomozást in­dított, amelynek az az épen nem meglepő eredménye lett, hogy a vér­vád meséjének terjesztőjét, Nagy Ferencet letartóztatták. A suhanó bevallotta, hogy a kis Zolcsák Vilmát, aki a pataji tanyá­ról igyekezett hazafelé, megbecste­­lenitette, azután, hogy a gaz bűn­tett ki ne tudódjék, késsel elmetszette a boldogtalan gyermek nyakát, aki rövid kínlódás után belehalt sebébe, és kir. apostoli felsége által Somogyvár­megye főispánjává legkegyelmesebben ki­neveztetett s az ügyvédi gyakorlattal fel­hagyott, Méltóságodat az ügyvédek jegy­zékéből törölni rendelte. Őszinte igaz örömmel üdvözöljük Méltóságodat új ál­lásában. Büszkeségét fogja kamaránknak képezni azon körülmény, hogy Méltósá­god 32 év óta annak tagja volt és, hogy ezen hosszú idő alatt úgy az ügyvédi foglalkozás, valamint a közügyek terén a törvény tisztelete, a törvényességhez való szigorú ragaszkodása, szilárd jelleme által nemcsak kamaránk területén, hanem az országban a legelső sorban állott. Engedje meg az isteni gondviselés, hogy Méltóságod a múltban szerzett gaz­dag tapasztalatait és szép tehetségét új pályáján is a mindnyájunk által forrón szeretett haza javára még hosszú éveken át értékesíthesse. Köszönettel fogadjuk Méltóságodnak szívből fakadó meleg búcsú szavait és kérjük, kegyeskedjék kamaránkat jóindu­latában a jövőre is megtartani. Zalaegerszegen az ügyvédi kamara választmányának 1906 évi május hó 12-én tartott üléséből. Dr Cinder István s. k. elnök, Boschán Gyula s. k. titkár. Búcsú a főispántól. (Az ügyvédi kamara búcsuja Kapotsfy Jenő főispántól.) — A Somogyi Hírlap tudósítójától — Kaposvár, május 31. A zalaegerszegi ügyvédi kamara, amely­hez Somogyvármegye is tartozik, a követ­kező ritka rokonszenves hangú levélben búcsúzik el Kapotsfy Jenőtől, a­ki főispánná való kineveztetése folytán töröltette magát a tagok sorából. Méltóságos Kapotsffy Jenő Ur! Somogyvármegye főispánja. Zalaegerszegi ügyvédi kamara a mai napon tartott választmányi ülésében „azon értesítése folytán, hogy Méltóságod Ő cs. HÍREK. Nyilatkozat. Surányi Károly, a Politikai Kalen­dárium szerzője, „Calumniare audac­­ter* c. röpiratszerű magánlevélben célzatosan valótlanságokat állít és alaptalan vádakkal illeti a kaposvári áll. főgimnázium tanári karát. Eze­ket egyszerűen visszautasítjuk s vele polémiába nem bocsátkozva, ellene a kellő lépéseket a felsőbb tanügyi hatóságnál ismételten megtesszük. A kaposvári áll. főgimnázium tanári kara. A tulipán haszna. Főúri körökben eddig az újságot csak olvasni szerették. (Vagy talán még azt sem !) írni nem tudtak vagy nem akartak. Az új­ságírót skriblernek tartották és mondták, aki arra való, hogy megírja a főúri esküvőket, halálozásokat és bálokat. Az utóbbi időben sajátszerű tünetet ész­leltünk. Az újságok hasábjain főurak és — ami még érdekesebb — mágnáshölgyek ír­nak cikkeket. A példa ragadós. Alig van nap, hogy egyik-másik napilap, vagy szép­­irodalmi­ újság hasábjain ne olvasnák egy­­egy gróf vagy báró, grófnő vagy bárónő nevét, írnak hivatott vagy hivatás nélküli tollal. Mindegy: írnak és ez a fő. A cikkek jórésze s tulipánról szól vagy azzal van kapcsolatban. Számuk rohamosan nő. És nemsokára jobban szeretik a felső tízezrek között a nyomdafesték szagát, mint a parfüme illatát. Rip. — Hazug hírek a király lemondá­sáról. Alighogy a Lajtán innen el­intézést nyert a csaknem két esz­tendeig folyó válság, a Lajtán túl, fordultak fel az állapotok s kezdő­dött olyan zavar, mely még az ilyes­mihez hozzászokott Ausztriában és ritkítja párját. Ezzel a válsággal kapcsolatban hírek szállinganak, tér-

Next