Somogyi Ujsag, 1922. június (4. évfolyam, 133-145. szám)
1922-06-22 / 139. szám
Kaposvár, 1922, II. évfolyam 139. szám Csütörtök, janias 22 ■säumig ^S.szar” “T“ *HmiStoutikaimnm ílímsTEsi niu: **»*«• «» * I SminnUMe és kMéHntai: rMft mriunte:tOViS ISTVÍS. *«»•« »«»■ 4ra 2 k»'“. St., “ “ 1 Kapmár, korona-utca 7. szám. palyaMvarokon 3 korona. I p Az új nemzetgyűlés írta: Tasnádi dr. Kovács József Összeült a nemzetgyűlés. Szépen, díszesen nyílt meg, mint illik is egy országos gyűléshez. Eddig rendben van, de mi lesz tovább, mert erre vagyunk mi egyszerű polgárok életbevágóan kiváncsiak. Most nem akarok az urak játékaival, a parlamenti szócsatározásokkal bíbelődni. Sajnos lesz, ha a helyzet ide zsugorodik össze. Én most nagy dolgot feszegetek és ez az ország megmaradhatásának a kérdése. Belevágok tehát a dolgok közepébe és azt kérdem: mi lesz Trianonnal? Mi, mint képviselők nem fogadtuk el, mint polgárok még kevésbé fogadhatjuk el, mert jól ismerjük és tudjuk, hogy ha ez az oktroj béke me marad, akkor történhetik bármi, eljöhet a Deák Ferenc bölcsessége, jöhet Kossuth Lajos nemzeti hatása — pedig ma még ezek sincsenek — nem lehet semmi üdvöset csinálni. Összes javaink évtizedeken át idegenek martalékává válik és nekünk annyi sem maradna, ami elég lenne az éhenhaláshoz. Aki elolvasta ezt a „békét“, ezt mind tudja jól. Ha ez a „béke“ megáll, akkor minden hatalomnak csak azt mondhatjuk mi magyarok: Ave Caesar, moritur te salutant és pedig úgy, ahogy ezt mi gondoljuk. Ez a „béke“ kivégzi Magyarországot végképen. Az új nemzetgyűlésnek tehát a napi dolgai mellett a belső erők konszolidálásával a külföldre úgy kell hatni, hogy ez a Trianon megszűnjék. Diplomáciánk éppen ezért legyen végre magyar diplomácia. Legyen a Martinuzzi féle ügyesség és legyen a Hunyadi okosság együtt. Jól tudjuk, hogy a kis ántánt egyszerűen meg akarja semmisiíteni a magyarságot. Ezzel magának is sirtás, de a rosszaság és a vakgyűlölet soha nem ismerte a helyes utat. Ott van azonban a művelt nagy ántánt, ahol már Apponyinak, Telekynek és más okos, bölcs és tudós embereinknek sikerült legalább annyit elérni pár év alatt, hogy az angolok, franciák, olaszok, sőt Amerika is meglátnak bennünket és ha saját érdekükben is, de mégis kezdik belátni azt az igazságot, amit a Főurunk maga mondott ki a budapesti iparkiállítás megnyitásakor csak a napokban, hogy „Magyarország erejére Európának van szüksége“. Ez az a pont, ahol Trianont meg lehet dönteni és ez a sisifusi munka vár az új nemzetgyűlésre. Ha ezt keresztül viszi, teljesítette feladatát, de ha nem képes reá, akkor nem csinált semmit. Nem lehetünk hivatva a tanácsolásra, de mint a közvélemény szócsöve, igenis kötelességünk felhívni a kormányt és a nemzetgyűlést az egyetlen helyzet megoldásra és e kötelességünket teljesítjük. Amikor elleneztük Trianont, igen magas helyről a Millerand-féle kísérő levéllel válaszoltak, hogy abban van Trianon orvossága. Beigazolódott azóta, hogy nem a „bölcseknek“ volt igazuk, mert a „békeszerzők“ a kísérő levelet egyszerűen félredobták és ezt minden jogász embernek előre tudnia kellett és maradt a maga megsemmisítő erejében Trianon. Nem kell tehát mellékvágányokon haladni, mert vaksinre jutunk. Számolni kell az oktrojjal és ez Trianon. De ezzel le is kell számolni ugyanazon az útón, amelyen létrejött. Trianon megdöntése nem más, mint a magyarság létkérdése és Trianon fennmaradása sem más, mint a magyarság tönkretétele. A teljesítés eleve kizárt, lehetetlen. Ha megérti Európa, hogy a magyarság gazdasági tönkretétele nem más, mint Európa éléstárának megsemmisítése, akkor maga szünteti meg a hevenyében és rossz tanácsadókra hallgatva hozott „békét“. Ezt pedig már látnia kell, mert amióta eltépték a magyarságtól erőforrásait, azóta ezek az erőforrások (bányák, erdők, folyók stb.) pusztulnak az egész Európa kárára, holott míg a kulturált magyar kezekben voltak ezek, addig bőven pénzelt ebből nem- csak Ausztria, Németország, de az egész „győző“ külföld is. Az uj nemzetgyűlésnek a kötelessége tehát ledönteni Trianont, hogy valódi béke derüljön az egész Európára és ebben és ennek javára is visszaszálljon újra az Egész Magyarország. F. hó 19 én tartotta a Marczali- Segásd egyházkerület r. k. tanítóegylet ez évi rendes közgyűlését A szakadó eső dacára szép számban megjelentek úgy a tanítók, mint a tanügybarátok. Jelen voltak a tanítóságon kívül: Siposs György dr. járási főszolgabíró, Vörös János mesztegnyői esp. plébános, Erdőssy Károly tapsonyi esp. plébános, Blasutigh Sándor marczalli, Keresztes József tótszentpáli plébános. A gyűlés előtt ünnepélyes szentmise volt, melyet Erdőssy Károly celebrált. A gyűlést 10 órakor nyitotta meg Zsömbölyi Sándor alelnök. Utána Markovics Gyula pénztáros jelentése következett. Közben megérkezett Szabady Sándor elnök, aki átvette az elnöklést. Hazafias, magasszárnyalású beszédben jelölte meg a ma tanítóságának útirányát, a lelkek művelését és gazdasági életünk fellendítését. Indítványozta, hogy a csekély tagsági díjakat emeljék fel 50 koronára, melyből 20 korona az egyleté, 30 korona pedig a „Gondviselés“ c. segélyegyleté leend. Az indítványt egyhangúlag elfogadták. (Erről a jelen nem volt tanítók ezúton értesülőinek.) Kovács Sándor marczalli igazgató a szabadoktatásról tartott tanulságos előadást. Különösen a falu három faktorának: a papnak, tanítónak és jegyzőnek összetartó Ez az „egy“ kérdés a fontos, mert a többinek a megoldása mind ennek az egynek a megoldásától függ.sát hangsúlyozta, mint az eredmény főfeltételét. A gyűlés következő száma Németh József mész-i zegnyői kántortanió előadása volt, „A szocializmus és a kereszténység“ címmel tartott nagy készültségre valló, magasröptű előadást, amelyet a jelenvoltak a legnagyobb figyelemmel hallgattak végig. Mindkét előadást lelkesen megéljenezték s jegyzőkönyvben mondtak köszönetet nekik. Elnök kegyeletes szavakkal emlékezett meg a kör elhunyt tagjairól. A központi gyűlésre egyhangúlag Karbuczky tapsonyi és Scháringer balatonberényi kántortanítókat delegálták. Elnök indítványára a gyűlés kérte a megyéspüspököt, hogy a nevetségesen alacsony stóladíjakat emelje Ezután elnök az uj egyház két. tanfelügyelőt, Frászt János balatonberényi h. esp. plébánost üdvözölte és elődjének Vörös Jánosnak érdemeit méltatta, akit a tanítóság meleg szeretettel ünnepelt. A közgyűlés táviratilag üdvözölte a megyéspüspököt és dr. Strauss Istvánt, a kerület nemzetgyűlési képviselőjét. A gyűlés a Hymnus hangjaival 1 órakor ért véget. Utána a Keresztes féle vendelőben társasebéd volt, hol Erdőssy Károly esperes plébános és Szabady Sándor körelnök mondtak felköszöntőt a megyéspüspökre. (K l.) Tanitógyűlés Marczaliban Lelkek művelése A kereszténypárt értekezlete Megválasztották a tisztikart — A nemzetgyűlés alelnöki állására Huszár Károlyt jelelik Budapest, június 21. Magyar Kurír jelenti. A keresztény nemzeti egyesülés pártja kedden este hét órakor Hegyeshalmy Lajos volt kereskedelemügyi miniszter elnökletével értekezletet tartott, amelyen a pártnak majdnem minden képviselő tagja jelen volt. Az értekezleten megalakították a párt vezetőségét. A választás szerint a párt alelnöke lett Csilléry András, háznagyok Bartos János és Fehérváry Ödön, pártigazgató Frühwirt Mátyás. Megválasztották az intézőbizottságot is, amelynek tagjai lettek : Ernszt Sándor, Huszár Károly és Wrolff Károly. Az értekezlet a párt részéről a nemzetgyűlés betöltendő egyik alelnöki állására Huszár Károlyt, az egyik jegyzői állásra pedig Bartos Jánost jelöli.