Somogyi Ujsag, 1938. január (20. évfolyam, 1-24. szám)
1938-01-01 / 1. szám
1ZERKESZTŐSED, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDAI Kaposvár, Korona-arc* 7. — laterorbu telefon B. 5AOFIZETÉSI ÁRA*: 1 hóra 2 pangő, ■•fjedévra 9 pengő, félévre 12 pangő, egész évre 24 pengő. POLITIKAI NAPILAP Feleice amkeastő: 870ILOGYFERENC HIRDETÉSI ÁRAK: Hasáb mm.-enként hírd. oldalon 10, üövegházben és hivatalos hirdetéssé 16 fillér. Apróhirdetés soronként 20 fillér, a legkisebb apróhird. 80 fill. Noth sorosként 60 fillér KapOsYstr. 1938 január 1. szombat XIX. évfolyam , 1. szám 938 Új része a küszöbére érkeztünk. Azaikor okulásul vissza kell pillantanunk az elmúlt esztendőre, hogy szerencsésebb, boldogabb újévünk lehessen. Ez az uj esztendő azonban nemcsak egyszerűen ennyit jelent most, hanem jelenti kezdetét annak a kettős szentévnél , amilyenhez hasonló nekünk, magyaroknak még nem volt. Egyrészt most van 900 esztendeje annak,, hogy országalapító első nagy királyunk, Szent István érdemekben dús élete után örök álomra hunyta le szemét, másrészt, ez a most következő esztendő a budapesti eucharisztikus világkongresszus szent éve. Kettős nagy alkalom arra,, hogy országunkra felhívjuk az egész művelt világ figyelmét. Amikor az, egész világra kiterjedő propagandával büszkén hirdethetjük, hogy immár 900 esztendő telt el azóta, amióta a kereszténység útjára vezető nagy királyunk alkotmányosan rendezett országát átadta, utódainak s amikor az egész világ előtt vitet tehettünk a krisztusi eszmékhez való ragaszkodásunk mellett. Ez a kettő,- szentév jelentős és különösen nagy feladatokat ró ránk, minden magyarokra. Nemcsak azokra, akik szűkreszabott ország határain belülünk, hanem akik a megszállott területeken élik rettentő szenvedésekkel telten a kisebbségi sors fekete napjait. A kettős szentév jelentőségben szinte felmérhetetlen. Nemcsak a krisztusi eszmék megerősítését kell jelentse idebent, hanem élést azokkal a lehetőségekkel, amelyek önként kínálkoznak s amelyekesek lehetnek az egész honi jövő sósáinak eldöntésére. Nagyon helyes, hogy minden magyar város és falu valami maradandó alkotással akarja megszentelni a kettős szentévet, hogy így a lelkiek mellett a nemzet szellemi és anyagi érdekei is szolgáltassanak, azonban minden alkotóinak, minden cselekedetnek csak akkor lehet maradandó értéke ha megmunkálják az ugart, amelyben a magyar jövő megvetése kicsi rázhat. Kifelé fel kell használni a nagy propaganda lehetőségeket, befelé pedig meg kell oldani azokat a nemzeti, társadalmi, kultúrát- szellemi és anyagi feladatokat, amelyek özönével, várják az elintézést. Ebben a közös szentévben tehát össze kell lógni az egész magyarságnak, hogy biztosítsa a jelen jóléte mellett a nagy és, boldog magyar jövendőt, minden magyar boldog újabb ezer esztendejét. Ezt kell hozni 1938-nak ! Ma este 7 órakor negyedórás Egy nap választ el az eucharisztikus és a jubileumi Szent István évtől. Az eucharisztikus szentévet már megnyitották, míg a Szent István év hivatalosan holnap, január elsején kezdődik. Az egyházi hatóság ezzel kapcsolatban megküldötte a püspöki kar közös pásztorlevelét a kaposvári plébániának, melyben a jubileumi esztendő ünnepélyes megnyitásáról intézkedik. A jubileumi esztendőt az évvégi hálaadó istentisztelet keretében ma, pénteken este 6 órakor nyitják meg. A hálaadó istentisztelet előtt a lelkipásztor felolvassa azt a közös pásztorlevelet, amelyet a magyar püspöki kar ebből az alkalomból kibocsátott. A felolvasás előtt alkalomszerű gondolatokkal vezeti be a pap a felolvasást. A hálaalló istentisztelet után pedig kb. fél 7 órakor Kaposvár összes templomaiban felzúgnak a harangok, hogy negyedóráig hirdessék nemzeti jubileumunk kezdetét. harangszó hirdeti Kaposváron a Szent István év ünnepélyes megnyitását Tzvetkov Lázár, a budapesti bolgár követség titkára a Somogyi Újságban számol be a magyar - bolgár kapcsolatok fejlődéséről Most, amikor az új esztendő küszöbére érkeztünk, az új, jobb és szebb világ eljövetelének reménye szállja meg a lelkeket. Ez a remény annál erőteljesebb, minél többet tett az emberiség az elmúlt esztendőben, illetve esztendőkben ennek az új és szebb jövőnek az érdekében. Nemcsak egyéb emberekre, hanem egész országokra, nemzetekre is vonatkozik ez az állítás. Magamat, mint olyan bolgárt, akit lelkesítenek a bolgár-magyar kapcsolatok örvendetes fejlődései, különösen nagy boldogság tölt el, látva, hogy az elmúlt esztendőbensok minden történt a magyar és bolgár népnek egymáshoz való közelebbhozása érdekében. Gazdasági téren nagyobb kapcsolatok ugyan nem teremtődtek, mert a két ország azonos mezőgazdasági struktúrája bővebb árucserére tág teret, nem is enged. De bármennyire örvendenénk is egy nagyobb és szorosabb gazdasági kapcsolatnak, mégis elsőrendű összeköttetésnek tartjuk a két testvérnemzet lelkében élő szellemi köteléket. A tradicionális magyar-bolgár baráti viszony, a több évszázados közös sors ösztönszerűen és természetesen forrasztotta össze a két népet, azonban bármennyire is egyek voltunk lélekben, — őszintén bevallhatjuk, — egymást eléggé mégsem ismertük és ismerjük. A kölcsönös megismerés hősies folyamata és sokkal nehezebben halad, ha szellemi téren nem dolgozunk annak érdekében élég intenzíven. A kölcsönös látogatások nagyban gyorsítják ezt a folyamatot s örömmel kell leszögezni, hogy a most elmúlt évben a kölcsönös látogatásokon kívül sok szellemi cseremegnyilvánulás is hozzájárult egymás jobb megismeréséhez. Mi, bolgárok már régebben megismerkedtünk a magyar irodalom egyes nagyságaival. Petőfi és Jókai művei nagy lelki táplálékot nyújtottak már akkor, amikor a bolgár irodalom még csecsemőkorát élte. Molnár színdarabjai nagy sikerrel kerültek színre bolgár színpadokon már a háború előtt, míg a háború utána magyar operettek, vígjátékok és elbeszélő irodalmi művek szereztek sok dicsőséget hazámban a magyar névnek. A magyar filmek, amelyek oly közel állnak a bolgár lélekhez, mindenkor eseményszámba mennek a bolgár moziközönség előtt. Éppen a napokban fordították le bolgár nyelvre Madách: Az ember tragédiája címü örökbecsű művét, és Heibzeg: Bizánc című világhírű színművét s terv nagyon valószínű, hogy ezek, darabok már 1938-ban színre kerülnek a szófiai Nemzeti Színházban, ahol minden évben legalább egy magyar színdarab eddig is színre került. A magyar sajtó korábban is vodalkozott Bulgáriával, mégis különösen 1937-ben jelent meg nagyon sok értékes tanulmány és cikk úgy a magyar napisajtóban, mint folyóiratokban. A Somogyi Újság dicséretére válik, hogySzöllősy Ferenc főszerkesztő leírásában ebben jelent meg 34 folytatásban az elmúlt esztendő legsikerültebb bolgár útleírása. De az elmúlt esztendőben látott napvilágt magyar nyelven sok bolgár költemény Bojkheff Dimó fordításában. Amivel az elmúlt év különösen kimagaslik az előzőkkel szemben, az az, hogy a budapesti Nemzeti Színház elfogadta Jávoron: Zivatar című színművét és így rövidesen első ízben kerül színre magyar színpadon bolgár dráma. De az elmúlt évben jelent meg két könyv is, az egyiket. Péchy-Horváth Rezső ismert író írta, amelyben remek stílusban és turista lelkű idének szubjektív meglátásával foglalta össze úti rajzait Bulgáriai panoráma címmel, a másikat Vásárhelyi Pál iskolaigazgató irodalomtanár, a bolgár irodalom kiváló magyar ismerője adta ki Bolgár írók címen, amelyben 10 bolgár író 20 elbeszélését mesteri formában, zamatos magyarsággal bocsátotta a magyar olvasóközönség elé s ezzel úttörő munkát is végzett, miután bolgár íróinkról, illetve azok munkáiról eddig magyar nyelven semmi sem jelent meg. A két baráti ország egymás irodalmának megismerésével meglátja egymás lelkét és megismeri egymás szellemi megnyilvánulásait is, ez pedig meghozza majdan- hogy úgy mondjam: tudatalatti ösztön,szerű szeretetünk helyett — egymás tudatos megbecsülését s a szellemi kapcsolatokat elszakithatatlanokká teszi. Ez pedig egyáltalán nem közömbös a két nemzet jövőjét tekintve. Azza, az óhajjal becskentjük az évfordulót, hogy az Isten a jövőben gazdagítsa a két nép kapcsolatait, fejlessze azokat elszakíthatatlanokká, hogy megelégedetten kivnhassunk egymásnak „Boldog újesztendei!! Lapunk mai száma a Képes Híradóval együtt 22 oldal.