Somogyi Ujsag, 1905. július-november (12. évfolyam, 27-48. szám)
1905-07-05 / 27. szám
Stíl. évfogat B. »SOMOGYI UJSAG« 1905. julius hó 5. selyemben, básonyban kell nekik tündökölni, és ha azt a férj, a szülő előteremteni nem tudja, előteremti, ha mindjárt női becsülete áruba bocsátásával is. Erre pedig a léhűtő társadalomban vevő mindig akad, és így az eszköz, a „pénz“ könnyen megszerezhető lesz általuk. A férj iránti köteles hűség, a szülők iránti köteles tisztelet és becsülés, női becsületük szeplőtlen megóvása eszükbe sem jut, míg egyszer oda érnek , honnét nincs többé visszatérés. A napszámos osztály, amely fényűzését nem a ruházásban, hanem a szeszes italok mértéktelen élvezhetésében keresi, és találja: nem a munka, hányni a naplopás mesterségében tündököl. Igénye, munkabére már-már kielégíthetetlen , és ha meg nem adják neki a csekély munkáért meg nem járó, óriásilag felcsigázott napszámát, inkább támasztja az utcza sarkokat, mintsem csak tisztességes bérért dolgozzon. Ha azután nincs kereset, nincs kenyér, sőt szenvedélyét az iszákosságot ki nem tudja másként elégíteni, elfelejti az „enyém-tied“ közötti erkölcsi és társadalmi fogalmat, elvisz, ellop mindent, ami útjában akad. A börtön, neki már megszokott nyugvóhelye. De „pénz“ legyen ! A gyáros, az iparos, alkalmazott, jai erejét igyekszik tőle kitölthetőleg kizsákmányolni, és nem tekinti, hogy az ő tőkéje, az ő tudása, minő arányban áll, munkásai munkájával, nem jut eszébe, hogy hiszen azoknak is élni kell, nem jut eszükbe, azon társadalmi igazság, hogy minden ember már születésével megszerezte magának a jogot, miszerint a társadalom őt, munkájáért tisztességesen eltartani köteles, hanem mások véres verejtéke árán akar hódolni szenvedélyének a „pénz“ gyűjtésének. Erre azután a szegény munkás, az egyedüli eszközhöz a bérharczhoz folyamodik , amely úgy a gyárosnak és iparosnak valamint a munkásnak sok anyagi és erkölcsi kárt okoz, de kárt okoz magának a társadalomnak is, az elpocsékolt munkaveszteség. Szomorú képek ezek, melyeken keresztül, az elrontott szocziálizmus, a társadalmat ölő anarchizmus undok pofája vigyorog keresztül a szemlélőre. Ilyen körülmények között azután csodálkozhatik-e valaki, ha társadalmunk napról-napra jobban züllik. Ha a társadalom vezetői iránti köteles tisztelet teljesen feloszlásnak indult, és a jogaiban sértett, nem a törvény és társadalmi szabályok oltalmát keresi, hanem sokszor megfelejtkezve emberi méltóságától még a gyilkoló fegyverek használatától sem riad vissza. Hol van az ember, hol van az orvosság, mely társadalmunk züllését megállítani, meggyógyítani képes lenne? ! Isten tudja! Talán már nincs is, ebből sem jutott. OH, olyan jól laknék, hogy soha nem lennék többet éhes... Már közeledett az este. Ideje volt, hogy egy rögtönzött templom padok hordozásával kidolgozott helyére menjen. Lassan, imáját halkan rebegve indult el. Alig tett néhány lépést, mikor észrevétlenül, mintha csak a föld alól bújt volna ki, egy kicsiny, gondosan kiöltözött ember termett előtte és megszólította: — Hallja, barátom, van magának dolga ? — Nincs. — Akkor jöjjön velem. Nálam kap munkát holnapra és ha úgy tetszik, meg is maradhat nálam. Megfizetem érte. Kap kosztot és egy forintot naponta. Érti? Kap egy forintot. Ez elég lesz, ugye ? Ő meg csak bámult reá, mint valami jelenésre. — Egy forint egy napra ... Oh, az elég lesz. És kosztot, annyit, amennyit maga akar... Maga ugye nem zsidó? Meglátszik az mindjárt ? Manapság tudja, már mindenki ki zsidó... E nyáron felveszek egy házi szolgát és az most, mikor én se lehetek otthon, mert templomban kell lennem, előáll azzal, hogy ünnepe van neki is... Hit hallott ilyet?.. — íme, imájának egyik része teljesült. Nem ismerték fel benne a zsidót. Roskadozva a gyengeségtől s átszellemülve mint égi követel követte az ünnepi ruhába öltözött fűszerest, aki élénken, a levegőben hadonázva magyarázta neki: — Nem lesz semmi más dolga, csak árut az udvarról bevinni a raktárba, nehogy megázzék. A cseléd külömben majd megmutatja. És ezért kap egy forintot és kosztot, amennyit csak akar. Nem kellett soká menniök és csakhamar odaértek. Pontosan mutogatták meg neki, hogy mit kell tennie. — És itt ezukor. Ezt tegye oda föl a polczra. Ez gyömbér, ezt meg ide szórja, ebbe a ládába ... ő meg csak nézte, nézte ezt a sok kincset, amit rá bíznak és diadalmámorral, biztosan várta imája másik kívánságának teljesülését. De ez holnapra maradt. — Ma már itt aludhat, mondta neki új gazdája. Itt van ágy is a raktárba. Holnap meg, mielőtt belefogna a munkába, a cseléd ad magának reggelit. Én most elmegyek, majd ha látom, hogy mikép megy a munka, megbeszéljük a többit. Azzal elment. És ő, mikor magára maradt, először kíváncsian nézett körül, aztán csendesen, lábujhegyen, mint egy tolvaj tűnt el onnan, hogy mégegyszer, az Úr rögtönzött házában áhitatos környezetben elmondja az ő imáját. * Salamon már Mármarosban megszokta a korai felkelést. Az éhség nem engedte, hogy a szokatlanul kényelmes fekhelyet soká évezze. Villós álmokkal eltöltött éjszaka után, már ott volt a raktárban, ahol ma ünnepi csend és nyugalom honolt. Egy nagy ládára téve ott volt előtte egy tányér meleg, párolgó leves. A belőle kiáradó pára arczába csapott, orrán, száján keresztül mohón szívta azt magába és a kiéhezett emberek vágyakozó tekintetével, mereven, mozdulatlanul nézte a barna, zsíros folyadékot. Van tehát imit ennie, meleg, párolgó erőt adó leves, egészen olyan, amilyennek éhségtől fölcsigázott fantáziájával már oly sokszor elképzelt. Íme meghallgattatott tehát egész imája, az ima, melyet erre a nagy napra szánt. Ma, otthon Mármarosba ilyenkor már összejött három-négy falu zsidója hófehér ruhában, megtisztult lélekkel, közö imára bűnbocsánatért, békességért jólétért, ájtatos könyörgésre, megtörve, éllen, szomjan. Reszkető kezekkel nyúlt a pléhkanál után, de aztán megint a mai napra és az otthonra gondolt. Az apa, a keserves munkában, nélkülözésben megtört agy, ah az ma böjtöl. Egyről-másról. A kaposvári vízvezeték építésének költségvetését meghamisították ! Ez a múlt hét nevezetes eseménye. A nagyközönség, már a hamisítás kiderítésekor, fennen hangoztatta: „nem lesz ebből semmi, nem tudódik ki, hogy ki a bűnös, soha.“ A nagyközönség ezen kijelentései mármér teljesedésbe vannak. Kaposvár rt. város rendőrkapitánya bízatott meg az előnyomozattal. Ezen előnyomozattól sokan, sokat reméltek. Az eredmény pedig az lett, hogy a Királyi Ügyészség az előnyomozati iratokat visszaadta, mert azok felületesek s hiányosak voltak. Tekintsük mi is ezen kínos ügyet kissé jogi szempontból. A kaposvári vízvezeték építését a pécsi Herczeg Testvérek rézműáru gyáros c cég kapta meg 347,574 korona építési árért. Közte és az ajánlatot tevő egyébb pályázók között Oly óriási különbség volt, hogy a városi képviselőtestületben már akkor felszóllalások történtek, miszerint egyenlő jó munka elkészítésénél ily nagy különbözet elő nem állhat, mer a Herczeg Testvérek ajánlata, a másik legkisebb ajánlatnál 47,500 koronával volt előnyösebb. De a képviselőtestület tagjait megszelidítette a 47,500 korona megtakarítás, úgy hogy mikor dönteni kellett az ajánlat elfogadása, vagy el nem fogadása felett, az el nem fogadásra, egyedül lapunk szerkesztője Poór Sándor ügyvéd szavazott, így nyerte el az építési vállalatot Herczeg Testvérek czég. Már most ha tekintetbe vesszük azt, hogy az egyes meghamisított tételek azok, amelyek a kölönbözet legnagyobb részét kiteszik , a költségvetésnek a hamisító részérőlteljes ismerését kell feltételeznünk, de kétségtelen ebből az is, hogy a hamisítás a Herczeg Testvérek czégnek eszközölt volna nagy jogtalan hasznot ami körülbelül 30—40 ezer koronának felel meg. A kihallgatás után ezen ügyben még az is megtörtént, hogy az előnyomozat összes anyagát, az előnyomozatot vezető rendőrkapitány egyik laptársunknak teljesen rendelkezésére bocsájtotta, és azt le is közölte Előnyomozati ügyben szerintünk, ez teljesen törvénytelen eljárás, és kell, hogy mindig a vizsgálat rovására menjen. Úgy is történt! A Herczeg Testvérek elég Kaposvárott időző beltagja Herczeg Izsó azt vallotta, hogy a hamisítást egyik budapesti konkurens elég tetethette, azért, hogy nekik kárt tegyen, jó hírüket bemocskolja. És ezt elhitték neki. Pedig hát minden gondolkodni tudó ember előtt világos, ha valaki másnak kárt akar okozni, akkor nem jogtalan anyagi haszon szerzésével okozza azt, és nem teszi