Somogyvármegye, 1907. október-december (3. évfolyam, 224/695-297/768. szám)
1907-10-01 / 224. (695.) szám
K.1907.0*T CB£ 1 Kaposvár, 1907. 111. évfolyam* 224. (695.) szám. Kedd, október 1. SOMOGVAR MEGYE POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztéség és kiadóhivatal: Kontrássy-utca 4. sz., Salteln-udvar Interurbán-telefon , 128. szám. HIRDETÉSEK kizárólagos felvétele milliméter-árszabás szerint (Somogyvármegye területén kívül) LEOPOLD GYULA Vidéki Lapok Központi Hirdetés Osztályában Budapest, VII., Erzsébet körút 41. szám. Felelős szerkesztő: SALGÓ SÁNDOR. Előfizetési árak: Egész évre 16 K, fél évre 8 K, negyed____évre 4 K. — Egyes szám ára 4 fillér. —a..— Minden előfizető ingyen kapja aSomogyvármegye Almanach“-ját. Szeptember végén. Kaposvár, szeptember 30. Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, még zöldes a nyárfa az ablak előtt, — ezt értjük, mert Petőfi olyan szépen megírta. De azt már az ördög érti, vagy talán az sem, hogy micsoda alapja van annak a bizalomnak, melylyel hívei Wekerle Sándor és politikája iránt viseltetnek. Csak oda kell nézni, mit vallanak az emberek elvül, mit tesznek ők és mit tesz a kormány, hogy egy óriási össze-vissza zagyvaságot konstatáljunk, melyből logika szerint minden egyébb következhetik, csak a Wekerle politika iránt való bizalom nem. S mivel így van, ennélfogva mégis csak a bizalom kakasa kukorékol a koalíciós szemétdombon. Lássuk csak. Hogy a végén kezdjük : a koalíció sajtója kellemetlen módon nekimegy a pénzügyminiszternek az adóreform dolgában, melyet annyiszor ígért s amelyből nem lesz semmi. Ennélfogva: a pénzügyi politika pocsék, de a kormányban, mely azt a politikát kultiválja, bíznak és követik tüskén-bokron keresztül. Menjünk tovább. A cseléd-törvényjavaslatot elvi pontjaiban kiforgatja mivoltából a földmivelésügyi bizottság agráriusabb irányba, az igazságügyi bizottság pedig liberálisabb irányba. De fakto azt jelenti ez, hogy a törvényjavaslatot magát egyik bizottság sem akceptálja , hogy ugyanabból a koalícióból egy agrárius és egy liberális fogalmazás kerül ki. De azért az a törvényjavaslat, mely lehet vemhes is, nem vemhes is, a koalíciós politika produktuma s noha egyik konceptusában sem helyeslik, az egész parlament mégis csak helyesli és bizalommal lesz a földmívelésügyi miniszter iránt. A vasutasok pragmatikájáról csinál törvényt a kereskedelemügyi miniszter. A liberális és demokrata sajtó határozottan reakcionáriusnak és veszedelmesnek találja, mit maga a miniszter is kénytelen elismerni s koncedál annyit, hogy ami a javaslatban rossz, azt a végrehajtási záradékban fogja jóvá tenni. Közben fölkorbácsolja Horvátország nemzeti szenvedélyét teljesen ok nélkül s mikor látja, hogy végzetes hibát követett el és a törvényjavaslatból nem lehet semmi, rendeleti úton akar érvényt szerezni akaratának. Ami egyértelmű azzal, hogy hatálytalanná teszi egy füst alatt az egész akciót. Ezen azután össze-vissza marakodnak, veszekednek a képviselő urak, a kereskedelmi politikát elítélik, de azért a kereskedelmi miniszterben bíznak és irányát vakon követik. És el fog érkezni október hatodika és amit az egész ország nemzeti gyárünnepnek tart, azt az egész ország nemzeti kormánya gyászos meghunyászkodással észre nem veszi s amit elsőrendű ellenzéki korukban hangos szóval követeltek, most uniszónó hallgatással mellőznek, — hiába, a politikai erkölcs meséli a reneszánszát ! A kvóta ellen tele szájjal kénszöves bűzt lehelnek, de a kormánynak elismerést fognak szavazni, amikor majd emeli. A közös ügyes politikáról az átkozódás hangján beszélnek, de Wekerle Sándort, aki ehhez a politikához hozzájárul és Magyarországon érette a felelősséget viseli, ünnepük és dicsőítik. Szidhatják Becket, Wekerle viszont — ha pro forma is — szidhatja viszont a Becket bántalmazókat és ebben a kérdésben is teljes a helyeslés a politikusok részéről a miniszterelnök irányában. Elítélik a reakciót és hozzájárulnak mindenhez, ami a reakciónak egyegy sikerét jelenti. Mindenki a néppártban látja a közelgő veszedelmet, de udvarol annak a kormánynak, amely udvarol a néppártnak. Szabadelvű politikusokkal szemben óriási az animozitás, politiai ellenfelek irányában káprázatos az előzékenység. Honnan van ez? Mit jelent ez? A képmutatás jegyében élünk és a léhaság lobogója alatt evezünk. A fő, hogy Wekerlét kövessék; az, hogy más nézeten vannak, mint Wekerle, nem tesz semmit. Pedig nem is egyes részletkérdésekben vannak más nézeten, hanem éppen sarkalatos dolgokban. Azt is mondják erre, hogy a nemzeti kormány alatt uralkodik a szabad vélemény, senkit sem szorít a fegyelem arra, hogy kritika nélkül kövesse a vezért. Szép, de csak a nézet és a szó ellenkezik vele, a szavazás és a politikai konzekvencia nem. Kritizálnak, helytelenítenek, de azért, vagy éppen azért vele mennek. Józan ész szerint ha ennyire más a tisztelt urak szabad véleménye, mint a kormány politikája, akkor a meggyőződésben nincs meg a bizalomnak az az alapja, amely nélkül politikai irányt támogatni nem lehet. Úgy tudtuk eddig, hogy az ellenzék azért áll szemben a kormánynyal, mert helyteleníti a kormány politikáját, most azt kell tapasztalnunk, hogy ugyanebből az okból a kormányt támogatni is lehet. Biz ez nem más, mint szervilizmus. Abból a csúnya, cinikus fajtából való, melyet Magyarországon eddig nem ismertek. Az ellenzéki pártok vitték bele a közéletbe, a sajtóba és különösen a parlamentbe azáltal, hogy ugyanannak a programnak az alapján léptek be a kormánypártba, amelyet eddig halálra ostromoltak és ugyanazokat a megállapodásokat fogadták el a béke alapjául, melyek előbb a háború okai voltak. Az oknak és az okozatnak az a sikeres pofonvágása avatta föl rendszerré az abszurdumot és avatta dogmává: nem kell egy nézeten lennünk azzal, akit követünk és nem kell üdvösnek tartanunk azt, amit csinálunk. Hogy másfelől a Wekerle-kabinet kétlelkűsége is támasztotta ezt a perfid szituációt, magától értetődik. Amikor a szót meghazudtolja a tett és abból nem lesz semmi baj, akkor a többi is miért ne beszélhessen másképpen, mint ahogy cselekszik? És ezt a korszakot nevezik sokan a közéleti erkölcs reneszánszának ?! Cagliostro. Jön a szájkosár. Budapesti tudósítónk táviratozza . Mind különösebb hírek szállonganak a pártkörök mélyhomályából a nyilvánosság felé. A parlament még nincs együtt, a pártkörök még nem népesek, de ahhoz már elegendő képviselő van a fővárosban, hogy politikai traccsot űzzenek és kombináljanak a politikai helyzet alakulásáról. Remélhető, hogy az alábbiakban