Somogyvármegye, 1913. január-március (9. évfolyam, 1/2259-73/2331. szám)
1913-01-14 / 10. (2268.) szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kontrássy utca 6. szám. A szerkesztőség és kiadóhivatal telefonszáma: 128. Megjelenik hétfő és ünnep utáni napok kivételével minden nap. Felelős szerkesztő: SALGÓ SÁNDOR. D$ VVa. -V C / \ i Tj Kedd, január 14. Kaposvár, 1913. IX. évfolyam. 10. (2268.) szám. SOMOMGYE POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak: Egész évre 16 K, fél évre 8 K, negyedévre 4 K. — Egyes szám ára helyben és vidéken 6 fillér. Minden előfizető ingyen kapja a „Somogyvámegye Almanachjá“-t. Törökország veresége. Irta: Ali Mumlaz* *) vezérkari őrnagy az ottomán császári hadseregben, legutóbb plevljei parancsnok. A török leveretés tulajdonképpeni okainak megismerésére szükséges az Ozmán birodalom politikai helyzetét, a katonai állapotokat, az előkészületeket, a felszerelést, a kiképzés fokát, a mozgósítási módot, a tisztek szellemét és a hadüzenet által előállott hadászati helyzetet behatóan ismerni. Én csak katona s nem politikus vagyok. Mint minden tiszt, politikával én sem foglalkoztam s ennek a tisztikarban határozott ellensége vagyok. Mégis minden idevágó szakmát arra tanít, hogy a politikának a haderővel vállvetve együtt kell működnie, hogy a győzelemhez szükséges bázist már a békében előmunkálja s minden alkalmat meg kell ragadnia, hogy ezt a bázist a legjobban megerősítse. Ez természetesen katonáéknál a magaslállású tisztek, mint a hadügyminiszter, vezérkari főnök stb. dolga. Moltke haditerveit tanulmányozva, szembeötlő, mily pontos részletességgel ismerte ez a nagy hadvezér Európa minden egyes államának erejét és gyöngéit és ebből kiindulva vélem én különösen szükségesnek azt, hogy minden fontosabb teendővel megbízott katonatiszt, tehát a parancsnokok és a vezérkariak, kell, hogy ismerjék saját hazájuk belpolitikai helyzetét, valamint viszonyait, a vele barátságban élő és esetleg ellenséges magatartása más nemzeteknek. Ez, ha nem is részletesen, de legalább is nagyjában ismertetve, növeli a tiszt önbizalmát és alkalomadtáni gyorsabb tettre kész, mint a teljesen informálásán egyén, de azért ismétlem, a győzelemhez a tisztikar politizálása sem segít. Egy haditerv előkészítéséhez szükséges: ismerni a saját és a szóba jöhető ellenség organizációját, a békeelhelyezéseket, a mozgósítás módját és tartamát, a rendelkezésre álló vasutak és egyéb közlekedési erőket, egyszóval az ország ilynemű sajátságait. De hogy az ily nagy gonddal és részletességgel elkészített haditervnek annak idején érvényt is lehessen szerezni ahhoz szükséges, hogy az idevágó időközbeni katonai és politikai elváltozásokkal) idejében számoljanak az illetékes faktorok, illetve, hogy a tervek megváltoztatása — már amennyire ez kívánatos — a legnagyobb gyorsasággal és elővigyázattal meg is történjék. Ha például a feszült viszonyt tartó külállamok szövetkezési hajlammal bírnak és ehhez a többi külállamok rokonszenvét igyekszenek megnyerni, hogy ezáltal aktív erősödjenek, úgy a veszélyben levő ország, mely ellen ezen szövetkezés irányul, katonailag és politikailag kell, hogy ezt meghiúsítsa s esetleg a maga előnyére kihasználja, addig, mig erre el nemi késett. Ez tulajdonképpen az államférfiak dolga, erre kellett volna a mi politikusainknak is gondolniok, igy kellett volna cselekedniük! A macedón ja‘ *** már évtizedek óta lóg a levegőben és krónikus baja volt a birodalomnak, beszéltek már régen egy török-bolgár háború lehetőségéről. A görögökkel — Krétán kívül — Epirus miatt is régi keletű ellentéteink voltak. A szerbek régóta dolgoztak a régi cárbirodalom helyreállításán, Montenegro pedig határai kibővítését forszírozta és eközben mindegyike erősen fegyverkezett, készült — természetesen Törökország ellen! A nevezett kis országok egyike sem fegyverkezett a monarkia ellen, mert hiszen érdekük elsősorban az európai Ozmán birodalom szétforgácsolásában állott s mivel aspirációik nagyjából egy és ugyanazt célozták, minden pillanatban meg volt a lehetősége a szövetkezésüknek. A török diplomatáknak tehát minden eszközzel és a legnagyobb energiával meg kellett volna ezen országok szövetkezését akadályozni. Módjukban volt az egyiknek lekötelezésével, a másiknak leverésével áthidalhatlan akadályokat gördíteni a Balkán-államok egyesülése elé még azzal is, hogy egyik vagy másik nagyhatalmat megnyerve, pressziót gyakorolt volna rájuk. Ha mindez nem sikerült s ennek dacára a háború lehetősége megvolt, akkor a saját hadseregünket kellett volna minden eshetőségre előkészíteni s ha még ekkor is kétséges lett volna az esetleges háború kimenetele, szóba kellett volna állani a Balkán-államok vezetőségeivel, részükre némi engedményeket biztosítani s akkor nem kellett volna annyit áldozni utóbb. *) E cikket a plevljei menekült török katonák Kaposváron időző parancsnoka a „Somogyvármegye" részére irta. Lapunk mai száma 12 oldalra terjed. Madarász József nyomorban. (Nem diszpolgárságra, segítségre van szüksége az agg képviselőnek. — Vád, amely nem áll fönn. — Warvasovszky János főgimnáziumi tanár levele.) — Saját tudósitónktól. — Kaposvár, január 13. A »Somogyvármegye« vasárnapi számában Marfarász József kaposvári diszpolgtárságávaal kapcsolatosan, a fővárosi lapok nyomán, hirt adtunk arról, hogy a sárkereszturi kerület agg orsz. képviselője nyomorban él. A fővárosi lapok után megírtuk azt is, hogy ha Madarász más" gyámolitói nem lesznek, a szegények "házában fejezi be életét. A »Som egy varmegye« ezekkel a szavakka!"fejezte be vasárnapi cikkét ! »A szegénység nem szégyen, nem meggyalázó valami, de arra aligha lehet szüksége Kaposvárnak, hogy díszpolgárává válasszon még valakit, akiről azt írják: úgy lehet, a szegényházban lesz kénytelen életét befejezni... E cikkünkre ma a következő sorokat kaptuk: Tekintetes szerkesztő úr! B. lapja hasábjain már hosszabb idő óta vitatkozás folyik arról, hogy az aggastyán Madarász József orsz. képviselő méltó-e arra, hogy vámosunk díszpolgárává válassza, vagy nem. — Én ebbe a vitába sem tárgyi, sem politikai szempontból’beleszólni nem akarok. — Madarász József szesszó életének eredményeit nemismerem, pártpolitikai állásfoglalásra sem kedvem, sem politikai hivatottságom nincs. Azonban a jelzett vitába b. lapja 1. évi január 12-iki száma olyan motívumot vitt bele, mely ellen erkölcsiérzésemi tiltakozik: ez a szegénység, mint az ember értékét lefokozó állapot. Mélyen tisztelt szerkesztő úr! Madarász Józsefnek lehetnek országos és e város körül szerzett érdemei, vagy nemi lehetnek, de szegénységét semmi esetben semi szabad szemére vetnünk semmiféle formában sem. Annyival inkább semi, mert ez érdem, hosszú képviselői pályája őrizetlenségének ragyogó bizonyítéka, öreg halántékait beragyogó olyan glória, mely a késő unokák előtt