Somogyvármegye, 1915. január-március (11. évfolyam, 1/2854-73/2926. szám)
1915-03-30 / 72. (2925.) szám
1915. március 30. BORONY VÁRMEGYE A pénzintézetek központja: Kaposvár, március 29. Ezen nagyfontosságú új intézményre vonatkozólag előkelő helyről a következő érdekes felvilágosításokat kaptuk: A pénzintézeti központ létesítésével 125 millió koronát bocsát a kormány a magyar pénzpiac s elsősorban a kisebb intézetek rendelkezésére, amelyből 100 millió az alaptőkében való részesedés formáját ölti föl, 25 millióból pedig a nehéz helyzetbe jutott pénzintézetek szanálása céljából veszteség-tartalék alakíttatik. Ez a tartalék, a helyi érdekeltek áldozatkészségével karöltve, az életképesség feltételeivel rendelkező olyan pénzintézet konszolidálását fogja lehetővé tenni, amelynél ez a transzakció az utolsó évek gazdasági esélyei folytán fölmerült értékcsökkenés leírását igényli. Nemcsak célszerűség, de méltányosság szempontjából is indokolt, hogy az állam vegye ki részét azokból a veszteségekből, amelyeket legalább részben az egész világ politikai és pénzügyi helyzetének megromlásaidézett elő. Az új intézet a maga nagy tőkeerejével nemcsak a jelenlegi helyzet nehézségeinek leküzdésében nyújt a magyar hitelszervezetnek eléggé meg nem becsülhető segítséget, hanem lerakja az eddiginél erőteljesebb és biztosabb fejlődés állandó alapjait is. Maga az a tény, hogy a vidéki pénzintézetek igényeinek kielégítését egy, az ő részvételükkel alakult és közreműködésükkel vezetett hatalmas, nagy pénzintézet látja el, egészen más helyzetbe juttatja azokat, mint aminőben eddig voltak, amidőn a reestkampt-hitel kisebbnagyobb forrásaival közvetlenül kellett érintkezniük. Másfelől ez intézet programmszerű feladatául tűzi ki, hogy azok a pénz drágulása s a hitel szűkebbre vonása esetén könnyen folyóvá tétessenek s a hazai források minden legénybevétele nélkül tartalékot alkossanak a hazai közgazdaságra nézve. Az új intézet hivatása lesz az is, hogy önkormányzati úton megvalósítsa a pénzintézeti reform legfontosabb követelményeit. Egyfelől a revizori intézmény fölállítása van tervbe véve, amely teljes garanciát nyújtana az összes pénzintézetek elszámolásának és könyvvitelének szakszerűsége és helyessége iránt; másfelől a pénzintézetek központjának lesz feladata körvonalazni a betétek helyes fölhasználásának irányelveit. Az úgynevezett pénzintézeti reform leglényegesebb sarkköve ebben rejlik. Nemcsak a történelmi fejlődésnek, hanem gazdasági életünk természetes alakulásának félreismerése rejlik abban az elméleti követelésben, hogy a takarékbetéti üzlet elválasztassék a banküzlettől. Ennek az elméleti követelménynek gyakorlati megvalósítása a magyar hitelszervezetet hosszú időre megzsibbasztaná, legbecsesebb erőforrásaitól megfosztaná s közgazdaságunkat károsítaná. Arról, hogy takarékbetétet elfogadó pénzintézetek mindennemű legitim bankári üzletet is folytassanak, a magyar közgazdaság érzékeny károsítása nélkül nem lehet lemondanunk, hanem igenis arra kell törekednünk, hogy a takarékbetétek a pénzintézeteknek olyan aktíváiban leljenek elhelyezést, amelyek biztonság és mobilitás szempontjából az okszerű követelményeknek megfeleljenek. Ebben a tekintetben sem lehet egy csapásra kényszer-rendszabályok spanyol csizmáját behozni, ha csak gazdasági életünket nagy megrázkódtatásnak kitenni, nem akarjuk. A magyar pénzintézetek zömének együttes vállalkozásából létesült s azönkormányzati vezetésük alatt álló hatalmas pénzintézet feladata lesz kitűzni az elérendő célt s irányító befolyásával ezen cél elérése felé terelni tagjainak pénzügyi politikáját, úgy, hogy megfelelő átmeneti idő után olyan helyzetbe jussanak a takarékbetéttel foglalkozó pénzintézetek, amely a helyes elveknek kötelező kimondását az intézetek helyzetének f megrendítése s az ehhez fűződő nagy közérdek károsítása nélkül lehetővé teszi. A gabona- és liszt-készletek elkobzása Somogyban. Rendelet az eltitkolok ellen. — Saját tudósítónktól. — Kaposvár, március 29. Somogyvármegye alispánja a földmivelésügyi miniszter rendelete alapján ma fölhívást intézett Somogyvármegye összes községi elöljáróságához, amelyben arról intézkedett, hogy a gabona- és lisztkészletek bevallására és bejelentésére milyen formák között figyelmeztessék a vármegye lakosságát. A miniszteri rendelet kihirdetését követő nyolcadik napon kell a bevallásokat megkezdeni. A bejelentések ideje három nap lesz mindenütt. Ennek az elteltével nem lesz több kímélet az eltitkolok ellen. Mindazok, akiknek búzából, rozsból, árpából, vagy ezekből őrölt lisztből több készletük van annál, amennyit saját háztartásuk vagy gazdaságuk céljaira alig elegendő, kötelesek a fölösleges mennyiséget bevallani és a megjelölt három nap alatt bejelenteni a hatóságnál. Akik ezt elmulasztják, az 1914. évi L. törvénycikk 9. §-a értelmében két hónapigl terjedhető elzárással, meg 600 koronáig terjedhető pénzbírsággal lesznek büntetve s tetejébe a hatóság elkobozza készletüknek azt a fölösleges részét, mely a házi vagy gazdasági szükségletet meghaladja. A három nap eltelte után a pénzügyőrök is nyomozni fogják az elrejtett vagy eltitkolt készleteket. De az ilyen hazafiatlan eltitkolókat a közügy érdekében bárki föl is jelentheti. Az elkobzott készlet értékének egyötöde a följelentőt illeti. Röviden összefoglalva, ez a veleje a kormány intézkedésének. Ehhez még csak az tartozik, hogy aki három nap alattonként, maga jószántából teszi meg a bejelentést, arra semmiféle büntetés nem vár. Tehát úgyszólván amnesztiát kap azért, hogy a múltkori összeírás alkalmával kötelességét elmulasztotta. Már most, ami magát a büntetést illeti, a 2 hónapi elzárás meg a 600 korona pénzbírság talán nem is túlságosan súlyos az ilyen lelketlen eltitkolókra, ámde a nemzetnek mostan való nehéz erőpróbája idején nem is a büntetés nagysága, hanem a vele járó megbélyegzés, a becstelenség az, ami a polgárt még unokáiban is üldözni fogja. Azért ez az aránylag kis büntetés is sokkal nagyobb és megszégyenítőbb, mint az, ha valakit például súlyos testi sértésért nem két hónap, hanem akár három esztendőre is elzárnak. Ennek a két hónapi, vagy akár csak két napi elzárásnak is szörnyűbb és lesújtóbb az erkölcsi elítélő ereje, mintha tán valakit szavára becsuknak. Aki csak egy ember ellen vétett, annak még kijárhat a társadalom szánalma és megbocsátása. Aki azonban ily súlyos időkben az egész nemzet ellen vétett, annak nincs bocsánat. Az örökre meg van bélyegezve. Amiképpen a katonaszökevény méltó az ítéletre és megvetésre, azonképpen éri a szégyen és gyalázat az ilyen eltitkolókat, kik attól a kötelességtől szöknek meg és rejtőzködnek el, hogy az ország népének kiéheztetését módjuk és tehetségük szerint megakadályozzák. Jusson eszébe mindenkinek, hogy minden eltitkolt kilogramm, bűn a nemzeti erő ellen és gyöngítése a nemzet ellenálló képességének. Minden eltitkolt kilogramm csak ellenségeinket erősíti. Itt tehát az utolsó pillanat. Tessék választani: becsülettudás, vagy nemzeti megbélyegzés! • 3 ♦ A SOMOGYVÁRMEGYE „ALMANACHJA“ 350 OLDALAS DISZKJEIÉT MINDEN ELŐFIZETŐNK INGYEN KAPJA. Világháború ARANYAT VASÉRT” AStSneSflJhQHY flNTflk emlékgyűrük jjHllHIlIliSnOLili katonai látcsövek- órás és ékszerész ezüst és aranyban gyűrűket belül is oldalain tartós kivitelben ben nagy raktár. Kaposvár, Korona u. 5. Telefon 122.