Somogyvármegye, 1915. január-március (11. évfolyam, 1/2854-73/2926. szám)

1915-03-30 / 72. (2925.) szám

1915. március 30. BORONY­ VÁRMEGYE A pénzintézetek központja: Kaposvár, március 29. Ezen nagyfontosságú új intézményre vonatkozólag előkelő helyről a követ­kező érdekes felvilágosításokat kaptuk: A pénzintézeti központ létesítésével 125 millió koronát bocsát a kormány a magyar pénzpiac s elsősorban a kisebb intézetek rendelkezésére, amelyből 100 millió az alaptőkében való részesedés formáját ölti föl, 25 millióból pedig a nehéz helyzetbe jutott pénzintézetek szanálása céljából veszteség-tartalék ala­­kíttatik. Ez a tartalék, a helyi érdekeltek ál­dozatkészségével karöltve, az életképes­ség­ feltételeivel rendelkező olyan pénz­intézet konszolidálását fogja lehetővé ten­ni, amelynél ez a transzakció az utolsó évek gazdasági esélyei folytán fölmerült értékcsökkenés leírását igényli. Nemcsak célszerűség, de méltányosság szempontjá­ból is indokolt, hogy az állam vegye ki részét azokból a veszteségekből, amelye­ket legalább részben az egész világ po­litikai és pénzügyi helyzetének megrom­­lása­­idézett elő. Az új intézet a maga nagy tőke­erejével nemcsak a jelenlegi helyzet ne­hézségeinek leküzdésében nyújt a magyar hitelszervezetnek eléggé meg nem becsül­hető segítséget, hanem lerakja az eddi­ginél erőteljesebb és biztosabb fejlődés állandó alapjait is. Maga az a tény, hogy a vidéki pénz­intézetek igényeinek kielégítését egy, az ő részvételükkel alakult és közreműködé­sükkel vezetett hatalmas, nagy pénzin­tézet látja el, egészen más helyzetbe jut­tatja azokat, mint aminőben eddig vol­tak, amidőn a reestkampt-hitel kisebb­­nagyobb forrásaival közvetlenül kellett érintkezniük. Másfelől ez intézet pro­­grammszerű feladatául tűzi ki, hogy azok a pénz drágulása s a hitel szű­­kebbre vonása esetén könnyen folyóvá tétessenek s a hazai források minden legénybevétele nélkül tartalékot alkossanak a hazai közgazdaságra nézve. Az új intézet hivatása lesz­ az is, hogy önkormányzati úton megvalósítsa a pénzintézeti reform legfontosabb köve­telményeit. Egyfelől a revizori intézmény fölállítása van tervbe véve, amely teljes garanciát nyújtana az összes pénzintéze­tek elszámolásának és könyvvitelének szakszerűsége és helyessége iránt; más­felől a pénzintézetek központjának lesz feladata körvonalazni a betétek helyes fölhasználásának irányelveit. Az úgynevezett pénzintézeti reform­ leg­lényegesebb sarkköve ebben rejlik.­­ Nemcsak a történelmi fejlődésnek, hanem gazdasági életünk természetes alakulásá­nak félreismerése rejlik abban az elméleti követelésben, hogy a takarékbetéti üzlet elválasztassék a banküzlettől. Ennek az elméleti követelménynek gyakorlati meg­valósítása a magyar hitelszervezetet hosszú időre megzsibbasztaná, legbecse­sebb erőforrásaitól megfosztaná s köz­gazdaságunkat károsítaná. Arról, hogy takarékbetétet elfogadó pénzintézetek mindennemű legitim ban­kári üzletet is folytassanak, a magyar­ közgazdaság érzékeny károsítása nélkül nem lehet lemondanunk, hanem igenis arra kell törekednünk, hogy a takarék­­betétek a pénzintézeteknek olyan aktívái­ban leljenek elhelyezést, amelyek bizton­ság és mobilitás szempontjából az ok­szerű követelményeknek megfeleljenek. Ebben a tekintetben sem lehet egy csapásra kényszer-rendszabályok spanyol csizmáját behozni, ha csak gazdasági éle­tünket nagy megrázkódtatásnak kitenni, nem­ akarjuk. A magyar pénzintézetek zömének együttes vállalkozásából létesült s az­­önkormányzati vezetésük alatt álló hatalmas pénzintézet feladata lesz kitűzni az elérendő célt s irányító befolyásával ezen cél elérése felé terelni tagjainak pénzügyi politikáját, úgy, hogy megfelelő átmeneti idő után olyan helyzetbe jus­sanak a takarékbetéttel foglalkozó pénz­intézetek, amely a helyes elveknek kö­telező kimondását az intézetek helyzeté­nek f megrendítése s az ehhez fűződő nagy közérdek károsítása nélkül lehetővé teszi. A gabona- és liszt-készletek elkobzása Somogyban. Rendelet az eltitkolok ellen. — Saját tudósítónktól. — Kaposvár, március 29. Somogyvármegye alispánja a földmi­­velésügyi miniszter rendelete alapján ma fölhívást intézett Somogyvármegye összes községi elöljáróságához, amelyben arról intézkedett, hogy a gabona- és lisztkész­letek bevallására és bejelentésére milyen formák között figyelmeztessék a várme­gye lakosságát. A miniszteri rendelet ki­hirdetését követő nyolcadik napon kell a bevallásokat megkezdeni. A bejelentések ideje három nap lesz mindenütt. Ennek az elteltével nem lesz több kímélet az el­titkolok ellen. Mindazok, akiknek búzából, rozs­ból, árpából, vagy ezekből őrölt liszt­ből több készletük van annál, amennyit saját háztartásuk vagy gazdaságuk cél­jaira alig elegendő, kötelesek a fölösleges mennyiséget bevallani és a megjelölt há­rom nap alatt bejelenteni a hatóságnál. Akik ezt elmulasztják, az 1914. évi L. törvénycikk 9. §-a értelmében két hóna­pi­gl terjedhető elzárással, meg 600 ko­ronáig­ terjedhető pénzbírsággal lesznek büntetve s tetejébe a hatóság elkobozza készletüknek azt a fölösleges részét, mely a házi vagy gazdasági szükségletet meg­haladja. A három nap eltelte után a pénzügy­őrök is nyomozni fogják az elrejtett vagy eltitkolt készleteket. De az ilyen hazafiatlan eltitkolókat a közügy érde­kében bárki föl is jelentheti. Az elkob­zott készlet értékének egyötöde a föl­­jelentőt illeti. Röviden összefoglalva, ez a veleje a kormány intézkedésének. Ehhez még csak az tartozik, hogy aki három nap alatt­­onként, maga jószántából teszi meg a bejelentést, arra semmiféle büntetés nem vár. Tehát úgyszólván amnesztiát kap azért, hogy a múltkori összeírás al­kalmával kötelességét elmulasztotta. Már most, ami magát a büntetést illeti, a 2 hónapi elzárás meg a 600 ko­rona pénzbírság talán nem is túlságosan súlyos az ilyen lelketlen eltitkolókra, ám­de a nemzetnek mostan való nehéz erő­próbája idején nem is a büntetés nagy­sága, hanem a vele járó megbélyegzés, a becstelenség az, ami a polgárt még unokáiban is üldözni fogja. Azért ez az aránylag­ kis büntetés is sokkal nagyobb és megszégyenítőbb, mint az, ha valakit például súlyos testi sértésért nem két hó­nap, hanem akár három esztendőre is elzárnak. Ennek a két hónapi, vagy akár csak két napi elzárásnak is szörnyűbb és lesújtóbb az erkölcsi elítélő ereje, mintha tán valakit szavára becsuknak. Aki csak egy ember ellen vétett, annak még kijárhat a társadalom szánalma és megbocsátása. Aki azonban ily súlyos időkben az egész nemzet ellen vétett, annak nincs bocsánat. Az örökre meg van bélyegezve. Amiképpen a katonaszökevény méltó az ítéletre és megvetésre, azonképpen éri a szégyen és gyalázat az ilyen el­titkolókat, kik attól a kötelességtől szök­nek meg és rejtőzködnek el, hogy az ország népének kiéheztetését módjuk és tehetségük szerint megakadályozzák. Jusson eszébe mindenkinek, hogy minden eltitkolt kilogramm, bűn a nem­zeti erő ellen és gyöngítése a nemzet el­lenálló képességének. Minden eltitkolt ki­logramm csak ellenségeinket erősíti. Itt tehát az utolsó pillanat. Tessék választani: becsülettudás, vagy nemzeti megbélyegzés! • 3 ♦ A SOMOGYVÁRMEGYE „ALMANACHJA“ 350 OLDALAS DISZKJEIÉT MINDEN ELŐFIZETŐNK INGYEN KAPJA. Világháború ARANYAT VASÉRT” AS­tSn­­eSflJh­QHY flNTflk emlékgyűrük jjHllHIlIliS­­­nOLil­i katonai látcsövek- órás és ékszerész ezüst és aranyban gyűrűket belül is oldalain tartós kivitelben ben nagy raktár. Kaposvár, Korona u. 5. Telefon 122.

Next