Sopron, 1905. április-június (35. évfolyam, 40-78. szám)

1905-04-02 / 40. szám

1905. április 2. szabad, független, ha a nemzet maga ítél a­­ saját sorsa felett. A németség mindig hazafias volt; leg­­szebben bizonyítja ezt 48 példája. Ma nincs szükség vérre, csak erős jellemre, munkára! Itt az idő, hogy megvalósítsuk a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméit. Most, vagy soha! De ezt nem várhatjuk egy olyan párt­tól, mint amilyen az úgynevezett liberális párt, amely pénzzel rabolja el a polgároktól meggyőződésüket. Mi ezt nem tesszük, hanem kérő szóval fordulunk hozzájuk — a haza nevében, — hogy adják le szavazatukat arra, ki azt megérdemli, ki megbízatását mindig meg­bízóinak érdekében érvényesíti. Sokan vannak, kik azt mondják, hogy a képviselők nem törődnek a néppel. Ezt általánosságban nem lehet elmondani, csu­pán azokra, akiket a képviselőség vállalásá­nál csak személyes törekvések vezetnek. Mi, akiket csak nemzeti célok vezetnek, mindig szívünkön viseljük a nép sorsát; mi nem te­szünk különbséget sem nemzetiségi, sem val­lási tekintetben Követeljük a tisztviselők fizetésének végleges rendezését, mert az ország érdeke megkívánja, hogy jól díjazott tisztviselői le­gyenek. Egyik fő törekvésü­nk, hogy a nép szellemileg és testileg erős legyen , de a szel­lemi erő mellett szükség van az anyagi erőre is. S hogy erre szert tehessünk, a mai viszo­nyok közt feltétlenül szükség van az erős, hatalmas nemzeti iparra és kereskedelemre. De míg a közös vámterület állapota áll fenn, ezt el nem érhetjük. Küzdjünk tehát teljes erőnkkel, gazdasági önállóságunk megvalósí­tásáért. Most még van annyi erőnk, hogy helyre­pótoljuk azt, amit a múltban elmulasztottunk. De ha ezt most nem tesszük, akkor unokáink megvetnek, meggyaláznak bennünket még sírunkban is. (Lelkes éljenzés ) * Berecz Ábel beszéde: Tisztelt közönség ! Tisztelt választópolgárok ! Két hete immár, hogy mindennap be­szélek, most nem akartam beszélni de az elhangzott szép szavak után kénytelen vagyok, köteles vagyok arra, az én lelkem elragad­tatásánál fogva is, annál inkább, mert íme nyugat, kelet és dél fog kezet a független­ségi eszmék védelmére. De köteles vagyok felszólalni annál a nagy hálánál fogva is, a­melylyel azért a nagy dicséretért tartozom, de a­melyet meg nem érdemiek. Nem szolgálok rá erre a nagy dicséretre, mert én itt nem vagyok Berecz Ábel, hanem a függetlenségi párt jelöltje. Itt ezen a helyen, valamint a választás alkalmával sem az én nevem jön szóba, hanem az elv, a­mely köré sorakoztunk. Fogadják ezért tisztelt uraim hálás köszönetemet, hogy nem restelték meg­tenni ezt a nagy utat, oly messze vidékről ide fáradni hozzánk. A visszautazásnál is adjon erőt az a gondolat, es magyar áll Buda még! A pénteki est. Pénteken este ismét zsúfolásig telt meg a kaszinó, még többen szorongtak a tágas teremben. Újból Kelemen és Steiner voltak a szónokok, a­kik ezúttal Széchenyi grófnak programmbeszédével foglalkoztak. A szónokok talpraesetten, frappáns közvetlen­séggel bizonyították, hogy annak a pro­gramainak a gazdája nem egyéb politikai dilettánsnál; eszünkbe juttatták a spanyol koldust a ki így szokott kéreget­ni: legyen szerencséje egy spanyolnak alamizsnát adni! Úgy mondják, ez az önérzet sok embert indít könyörületre Széchenyiben, a­ki minden párt programmjából kéreget, az ő tántoríthatlan hívei tényleg ilyen önérzetes politikai kéregetőt láthatnak, azért veszik megtiszteltetésnek, hogy bizalmukat neki adhatják. Az elhangzott beszédek, melyeket alább kivonatosan közlünk, ezúttal is nagy hatást gyakoroltak a jelenlévő közönségre. * K­o­v­á­t­s István dr. a következő szavakkal üdvözölte a szónokokat: Igen tisztelt polgártársak! Nem szükséges, hogy szeretett vendé­geinket bemutassam, önöknek mert megjelené­sük azt mutatja, hogy már ismerik őket. Amint meghatványozott számukból látjuk, ezek az igaz hazafiak hatalmas felszólalásukkal bevet­ték Sopronban az egész erődöt. Most már csak ránk vár a kötelesség, hogy a választás napján feladatunknak eleget tegyünk. A sop­roni függetlenségi és 48-as párt nevében a legszivélyesebben üdvözlöm a megjelenteket s felkérem a képviselő urakat, hogy fújják meg azt az utolsó riadót, melynek hatása alatt a küzdelembe menve, a győzelmet magunknak biztosítjuk! (Lelkes éljenzés.) * Hölgyeim, uraim, mélyen tisztelt polgártár­saim ! A mai nap délelőttjén arra kértem ked­ves barátaimat, hogy legyenek szikesek ren­delkezésemre bocsátani azt a beszédet, amely­ben az ellenpárt képviselőjelöltje fejtette ki programmját. Boncolás alá vettem e beszédet s most erre akarok kiterjeszkedni. A feladat nehezebb, mint gondoltam , mert a szavakba annyira beburko­ta mondanivalóját, hogy semmit sem tudtam kihámozni belőle. Politikai tárházát előbb elégette, mint azt valaki látta volna. Amit a beszédben látok, azt találom, hogy mindazok a kérdések, melyek megol­dásra várnak, szerinte, igen kényes kérdések. A vezénylet, az udvartartás kérdését, igen jó volna megvalósítani, de mit tegyünk, ha azok olyan „nagyon kényes kérdések“ ? A gazda­sági önállóság annyira kényes, hogy arra gondolni sem szabad. Csak egyet jelent ki egész határozott­­sággal, t. i. hogy a 67-es alapnak rendületlen hive. — De hisz a 67-es alap már maga sem áll szilárdan. — Azt mondja várjunk türe­lemmel, majd néhány szá­z év múlva érett gyümölcsként hull ölünkbe mindaz, amiért most küzdünk. Szerfölött kényes egy jelölt ez, de én azt hiszem, hogy önök ezt a kényes jelöltet szilárdan fogják elbuktatni. (Általános derültség.) Tekintsünk most már el a kényes jelölt programmjától s foglalkozzunk azokkal a politikai kérdésekkel, melyek ma aktuálisak. A múlt harcok abban a jelszóban indultak, hogy meg kell menteni a parlamentarizmust.­­ Ezt a mentő munkát arra alapították, amit Fálk Miksa a „Pester Lloyd“ hasábjain ki­fejezésre juttatott, hogy »úgy látszik, a választás el volt hibázva,“ vagy a pénz vagy a hatalom volt kevés. Ez azt jelenti, hogy a választók lelkiismeretét meg kell hamisítani s akkor a parlamentnek nem egyéb a feladata, mint hogy ezen hamis céloknak szolgáljon keretül. Magyarországon büntetik, aki egy falat kenyeret ellop, de büntetlenül marad, aki elrabolja a nép leg­drágább kincsét, választói jogát. A legutóbbi választásnál felszabadult a lelkiismeret mindenütt, csak Sopronban maradnának a polgárok ezután is rabszolgák, csak itt űznék tovább is azt a csiga - biga politikát, amely kidugja házából előbb szar­vát, megnézi, milyen az időjárás s csak ha kedvező, akkor jön ki (Nagy derültség ) A gazdasági önállóság küzdelmeink alapja. Csudálatos, hogy míg máshol minde­nütt a közös vámterület ellen hallottunk aggodalmakat, Sopronban az ellenkező irány­ban halljuk azokat. Magyarorszá­gn még sehol sem hallottuk, hogy az ipari és kereskedelmi köröknek kára lenne az önálló vámterület­ből , de nem lesz káruk abból a mezőgazdák­nak sem. A külföldi gyárosok, ahelyett, hogy megfizetnék a magas vámot, itt a határszélen nagy gyárakat alapítanak Idegen tőkével dolgoznak e gyárak, de az óriási pénztömeg itt jön forgalomba, a munkások ezrei itt fogyasztanak. És e határszéli városokban nagy jólét áll elő. A kereskedő nem lesz többé „zonehen handler“, hanem nagyban bocsátja áruit minden irányban forgalomba De mi nem akarunk elcsenevészedni hagyni egy tár­sadalmi osztályt sem, a gazdák osztályát sem. Ha a gazda elpusztulna, nem volna szabad ipart létesítenünk, de ettől nem kell félnünk! Miért a rettegés a gazda közönség körében az önálló vámterülettől ? Olyan boldog, áldott viszonyok közt vannak a gazdáink, hogy ezeken változtatni nincsen kedvük ? Sajnos, a statisztika mást mutat. Magyarországon minden föld átlag 7/10 ed erejéig van megterhelve adóssággal. Ebből látjuk, hogy a vámközösség nem hozta meg a boldogságot. De ha a vámsorompókat felállítjuk, ezek jövedelméből kiviteli jutal­makat adhatunk a gazdáknak. S ezek a kiviteli jutalmak nemcsak ellensúlyozzák a gazdák esetleges veszteségeit, — melyek különben legfeljebb csak kezdet­ben következnek be — hanem azokat jóval felül is múlják. Ha lesz erőteljes iparunk, a fogyasztók százezrei lesznek elhelyezhetők ipari téren s igy a gazdáknak nem kell ter­ményeiket értékesítés végett oly mennyiség­ben kivinni, mint most. S ez nem csak gaz­dasági, hanem társadalmi kérdés is. A szel­lemi proletarizmus kérdését nem lehet másként megoldani, minthogy ha a gyermekeket a mostaninál sokkal nagyobb mértékben iparos pályára küldik. Fel kell szabadítani gazdasági erőinket! Ha nem teszünk mást, mint nyersterményein­­ket kiküldjük s feldolgozás után drága pénzért megvesszük, nem vagyunk más, mint gyar­matállam. Nincs e világon még egy ilyen állami alakulat, mint a mienk. Ott van Svéd­es Norvégország, szintén egy fejedelemmel az élén, de gazdaságilag önálló mind a kettő. Csak minket boronáltak össze, egy gazdasági és egy ipari államot. Lehetetlen megférnünk, váljunk el! — Akik e meggyőződésben élnek, szabadítsák fel a nyomás alól lelkiismeretüket. Érezzék azt a fenséges örömöt, hogy erőt és kifejezést adhatnak lelkiismeretük szavának ! Az Isten áldja meg jelöltünket, s jut­tassa diadalra elveinket! * Steiner Károly hosszabb beszédben a politikai helyzetet ismerteti. Képét adja annak a küzdelemnek, a­mely a nemzet igaz­ságáért folyik. Majd a közös vámterület veszedelmeit fejtegette megkapó, közvetlen érveléssel. Kifejtette azt, hogy a régi rend­szer miért ragaszkodik oly törésösen a a hatalomhoz, a­melyből csak nyomorúság és szenvedés fakad és a­mely lehetetlenné teszi a népnek a boldogulást A választási tör­vény revíziójáról, az adózás igazságtalanságá­ról mondottak szintén nagy hatást értek el. Granzenstein Béla soproni szereplésének helyes megvilágítása után Széchenyi programmjának egyes pontjait szedte szét és mutatta ki róluk, hogy azoknak a politikai dilettáns kapkodásainál más jelettségük nincs. Steiner Ferenc beszéde után B­e­­r­e­c­z Ábel mutatott rá röviden a választás országos jelentőségére, mely abban fekszik, hogy ha Sopronban a függetlenségi párt győz, ezzel hozzájárul Sopron a válság meg­oldásához. Végül háláját és köszönetét fejezte ki a szónokoknak fáradozásukért, valamint a közönségnek impozáns megjelenéséért. * Mindkét este a választók nagy száma a kaszinó ebédlőjében gyülekezett, a­hol az általános, lelkes hangulatot a szebbnél-szebb felköszöntők még jobban fokozták. Ugyanitt említjük meg, hogy a péntek esti összejöve­telen U­d­v­a­r­y Ferenc, a zirci kerület kép­viselője is jelen volt. SOPRON. Városi közgyűlés. Sopron, április 1. Sopron sz. kir. város közt­örvény­hatósági bizottsága csütörtökön d. u. 3 órakor köze­pesen látogatott ülést tartott. Az ülés, te­kintve a tárgysorozatot, nem ígért semmi érdekeset, s hogy mégis azzá lett, azt csak a mameluktábor szónokának, Hajnal End­rének lehet köszönni. Pártja megbízta Szé­chenyi Emil gróf utolsó magasztalásával s „buzgó szolgálatáért“ hálájának kifejezésé­vel. De ő e nagy szerepnél még nagyobbra vágyott — s nem átallotta pártja érzelmeit a városéi gyanánt előadni. — Az ellenzék erőteljes hangon felelt meg e kihívásra. A gyűlés lefolyásáról a következő tu­dósításunk számol be: T­ö­p­­­e­r Kálmán dr. polgármester .

Next