Sopron, 1905. április-június (35. évfolyam, 40-78. szám)
1905-04-02 / 40. szám
1905. április 2. szabad, független, ha a nemzet maga ítél a saját sorsa felett. A németség mindig hazafias volt; legszebben bizonyítja ezt 48 példája. Ma nincs szükség vérre, csak erős jellemre, munkára! Itt az idő, hogy megvalósítsuk a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméit. Most, vagy soha! De ezt nem várhatjuk egy olyan párttól, mint amilyen az úgynevezett liberális párt, amely pénzzel rabolja el a polgároktól meggyőződésüket. Mi ezt nem tesszük, hanem kérő szóval fordulunk hozzájuk — a haza nevében, — hogy adják le szavazatukat arra, ki azt megérdemli, ki megbízatását mindig megbízóinak érdekében érvényesíti. Sokan vannak, kik azt mondják, hogy a képviselők nem törődnek a néppel. Ezt általánosságban nem lehet elmondani, csupán azokra, akiket a képviselőség vállalásánál csak személyes törekvések vezetnek. Mi, akiket csak nemzeti célok vezetnek, mindig szívünkön viseljük a nép sorsát; mi nem teszünk különbséget sem nemzetiségi, sem vallási tekintetben Követeljük a tisztviselők fizetésének végleges rendezését, mert az ország érdeke megkívánja, hogy jól díjazott tisztviselői legyenek. Egyik fő törekvésünk, hogy a nép szellemileg és testileg erős legyen , de a szellemi erő mellett szükség van az anyagi erőre is. S hogy erre szert tehessünk, a mai viszonyok közt feltétlenül szükség van az erős, hatalmas nemzeti iparra és kereskedelemre. De míg a közös vámterület állapota áll fenn, ezt el nem érhetjük. Küzdjünk tehát teljes erőnkkel, gazdasági önállóságunk megvalósításáért. Most még van annyi erőnk, hogy helyrepótoljuk azt, amit a múltban elmulasztottunk. De ha ezt most nem tesszük, akkor unokáink megvetnek, meggyaláznak bennünket még sírunkban is. (Lelkes éljenzés ) * Berecz Ábel beszéde: Tisztelt közönség ! Tisztelt választópolgárok ! Két hete immár, hogy mindennap beszélek, most nem akartam beszélni de az elhangzott szép szavak után kénytelen vagyok, köteles vagyok arra, az én lelkem elragadtatásánál fogva is, annál inkább, mert íme nyugat, kelet és dél fog kezet a függetlenségi eszmék védelmére. De köteles vagyok felszólalni annál a nagy hálánál fogva is, amelylyel azért a nagy dicséretért tartozom, de amelyet meg nem érdemiek. Nem szolgálok rá erre a nagy dicséretre, mert én itt nem vagyok Berecz Ábel, hanem a függetlenségi párt jelöltje. Itt ezen a helyen, valamint a választás alkalmával sem az én nevem jön szóba, hanem az elv, amely köré sorakoztunk. Fogadják ezért tisztelt uraim hálás köszönetemet, hogy nem restelték megtenni ezt a nagy utat, oly messze vidékről ide fáradni hozzánk. A visszautazásnál is adjon erőt az a gondolat, es magyar áll Buda még! A pénteki est. Pénteken este ismét zsúfolásig telt meg a kaszinó, még többen szorongtak a tágas teremben. Újból Kelemen és Steiner voltak a szónokok, akik ezúttal Széchenyi grófnak programmbeszédével foglalkoztak. A szónokok talpraesetten, frappáns közvetlenséggel bizonyították, hogy annak a programainak a gazdája nem egyéb politikai dilettánsnál; eszünkbe juttatták a spanyol koldust a ki így szokott kéregetni: legyen szerencséje egy spanyolnak alamizsnát adni! Úgy mondják, ez az önérzet sok embert indít könyörületre Széchenyiben, aki minden párt programmjából kéreget, az ő tántoríthatlan hívei tényleg ilyen önérzetes politikai kéregetőt láthatnak, azért veszik megtiszteltetésnek, hogy bizalmukat neki adhatják. Az elhangzott beszédek, melyeket alább kivonatosan közlünk, ezúttal is nagy hatást gyakoroltak a jelenlévő közönségre. * Kováts István dr. a következő szavakkal üdvözölte a szónokokat: Igen tisztelt polgártársak! Nem szükséges, hogy szeretett vendégeinket bemutassam, önöknek mert megjelenésük azt mutatja, hogy már ismerik őket. Amint meghatványozott számukból látjuk, ezek az igaz hazafiak hatalmas felszólalásukkal bevették Sopronban az egész erődöt. Most már csak ránk vár a kötelesség, hogy a választás napján feladatunknak eleget tegyünk. A soproni függetlenségi és 48-as párt nevében a legszivélyesebben üdvözlöm a megjelenteket s felkérem a képviselő urakat, hogy fújják meg azt az utolsó riadót, melynek hatása alatt a küzdelembe menve, a győzelmet magunknak biztosítjuk! (Lelkes éljenzés.) * Hölgyeim, uraim, mélyen tisztelt polgártársaim ! A mai nap délelőttjén arra kértem kedves barátaimat, hogy legyenek szikesek rendelkezésemre bocsátani azt a beszédet, amelyben az ellenpárt képviselőjelöltje fejtette ki programmját. Boncolás alá vettem e beszédet s most erre akarok kiterjeszkedni. A feladat nehezebb, mint gondoltam , mert a szavakba annyira beburkota mondanivalóját, hogy semmit sem tudtam kihámozni belőle. Politikai tárházát előbb elégette, mint azt valaki látta volna. Amit a beszédben látok, azt találom, hogy mindazok a kérdések, melyek megoldásra várnak, szerinte, igen kényes kérdések. A vezénylet, az udvartartás kérdését, igen jó volna megvalósítani, de mit tegyünk, ha azok olyan „nagyon kényes kérdések“ ? A gazdasági önállóság annyira kényes, hogy arra gondolni sem szabad. Csak egyet jelent ki egész határozottsággal, t. i. hogy a 67-es alapnak rendületlen hive. — De hisz a 67-es alap már maga sem áll szilárdan. — Azt mondja várjunk türelemmel, majd néhány száz év múlva érett gyümölcsként hull ölünkbe mindaz, amiért most küzdünk. Szerfölött kényes egy jelölt ez, de én azt hiszem, hogy önök ezt a kényes jelöltet szilárdan fogják elbuktatni. (Általános derültség.) Tekintsünk most már el a kényes jelölt programmjától s foglalkozzunk azokkal a politikai kérdésekkel, melyek ma aktuálisak. A múlt harcok abban a jelszóban indultak, hogy meg kell menteni a parlamentarizmust. Ezt a mentő munkát arra alapították, amit Fálk Miksa a „Pester Lloyd“ hasábjain kifejezésre juttatott, hogy »úgy látszik, a választás el volt hibázva,“ vagy a pénz vagy a hatalom volt kevés. Ez azt jelenti, hogy a választók lelkiismeretét meg kell hamisítani s akkor a parlamentnek nem egyéb a feladata, mint hogy ezen hamis céloknak szolgáljon keretül. Magyarországon büntetik, aki egy falat kenyeret ellop, de büntetlenül marad, aki elrabolja a nép legdrágább kincsét, választói jogát. A legutóbbi választásnál felszabadult a lelkiismeret mindenütt, csak Sopronban maradnának a polgárok ezután is rabszolgák, csak itt űznék tovább is azt a csiga - biga politikát, amely kidugja házából előbb szarvát, megnézi, milyen az időjárás s csak ha kedvező, akkor jön ki (Nagy derültség ) A gazdasági önállóság küzdelmeink alapja. Csudálatos, hogy míg máshol mindenütt a közös vámterület ellen hallottunk aggodalmakat, Sopronban az ellenkező irányban halljuk azokat. Magyarországn még sehol sem hallottuk, hogy az ipari és kereskedelmi köröknek kára lenne az önálló vámterületből , de nem lesz káruk abból a mezőgazdáknak sem. A külföldi gyárosok, ahelyett, hogy megfizetnék a magas vámot, itt a határszélen nagy gyárakat alapítanak Idegen tőkével dolgoznak e gyárak, de az óriási pénztömeg itt jön forgalomba, a munkások ezrei itt fogyasztanak. És e határszéli városokban nagy jólét áll elő. A kereskedő nem lesz többé „zonehen handler“, hanem nagyban bocsátja áruit minden irányban forgalomba De mi nem akarunk elcsenevészedni hagyni egy társadalmi osztályt sem, a gazdák osztályát sem. Ha a gazda elpusztulna, nem volna szabad ipart létesítenünk, de ettől nem kell félnünk! Miért a rettegés a gazda közönség körében az önálló vámterülettől ? Olyan boldog, áldott viszonyok közt vannak a gazdáink, hogy ezeken változtatni nincsen kedvük ? Sajnos, a statisztika mást mutat. Magyarországon minden föld átlag 7/10 ed erejéig van megterhelve adóssággal. Ebből látjuk, hogy a vámközösség nem hozta meg a boldogságot. De ha a vámsorompókat felállítjuk, ezek jövedelméből kiviteli jutalmakat adhatunk a gazdáknak. S ezek a kiviteli jutalmak nemcsak ellensúlyozzák a gazdák esetleges veszteségeit, — melyek különben legfeljebb csak kezdetben következnek be — hanem azokat jóval felül is múlják. Ha lesz erőteljes iparunk, a fogyasztók százezrei lesznek elhelyezhetők ipari téren s igy a gazdáknak nem kell terményeiket értékesítés végett oly mennyiségben kivinni, mint most. S ez nem csak gazdasági, hanem társadalmi kérdés is. A szellemi proletarizmus kérdését nem lehet másként megoldani, minthogy ha a gyermekeket a mostaninál sokkal nagyobb mértékben iparos pályára küldik. Fel kell szabadítani gazdasági erőinket! Ha nem teszünk mást, mint nyersterményeinket kiküldjük s feldolgozás után drága pénzért megvesszük, nem vagyunk más, mint gyarmatállam. Nincs e világon még egy ilyen állami alakulat, mint a mienk. Ott van Svédes Norvégország, szintén egy fejedelemmel az élén, de gazdaságilag önálló mind a kettő. Csak minket boronáltak össze, egy gazdasági és egy ipari államot. Lehetetlen megférnünk, váljunk el! — Akik e meggyőződésben élnek, szabadítsák fel a nyomás alól lelkiismeretüket. Érezzék azt a fenséges örömöt, hogy erőt és kifejezést adhatnak lelkiismeretük szavának ! Az Isten áldja meg jelöltünket, s juttassa diadalra elveinket! * Steiner Károly hosszabb beszédben a politikai helyzetet ismerteti. Képét adja annak a küzdelemnek, amely a nemzet igazságáért folyik. Majd a közös vámterület veszedelmeit fejtegette megkapó, közvetlen érveléssel. Kifejtette azt, hogy a régi rendszer miért ragaszkodik oly törésösen a a hatalomhoz, amelyből csak nyomorúság és szenvedés fakad és amely lehetetlenné teszi a népnek a boldogulást A választási törvény revíziójáról, az adózás igazságtalanságáról mondottak szintén nagy hatást értek el. Granzenstein Béla soproni szereplésének helyes megvilágítása után Széchenyi programmjának egyes pontjait szedte szét és mutatta ki róluk, hogy azoknak a politikai dilettáns kapkodásainál más jelettségük nincs. Steiner Ferenc beszéde után Berecz Ábel mutatott rá röviden a választás országos jelentőségére, mely abban fekszik, hogy ha Sopronban a függetlenségi párt győz, ezzel hozzájárul Sopron a válság megoldásához. Végül háláját és köszönetét fejezte ki a szónokoknak fáradozásukért, valamint a közönségnek impozáns megjelenéséért. * Mindkét este a választók nagy száma a kaszinó ebédlőjében gyülekezett, ahol az általános, lelkes hangulatot a szebbnél-szebb felköszöntők még jobban fokozták. Ugyanitt említjük meg, hogy a péntek esti összejövetelen Udvary Ferenc, a zirci kerület képviselője is jelen volt. SOPRON. Városi közgyűlés. Sopron, április 1. Sopron sz. kir. város köztörvényhatósági bizottsága csütörtökön d. u. 3 órakor közepesen látogatott ülést tartott. Az ülés, tekintve a tárgysorozatot, nem ígért semmi érdekeset, s hogy mégis azzá lett, azt csak a mameluktábor szónokának, Hajnal Endrének lehet köszönni. Pártja megbízta Széchenyi Emil gróf utolsó magasztalásával s „buzgó szolgálatáért“ hálájának kifejezésével. De ő e nagy szerepnél még nagyobbra vágyott — s nem átallotta pártja érzelmeit a városéi gyanánt előadni. — Az ellenzék erőteljes hangon felelt meg e kihívásra. A gyűlés lefolyásáról a következő tudósításunk számol be: Töper Kálmán dr. polgármester .