Katolikus elemi tanítóképző, polgári iskola, nőipariskola és elemi iskola, Sopron, 1929

Szent Imre herceg áldozatos élete a jubileumi év költészetében. A Szent Imre jubileumi év megmozgatja az egész magyar társadalmat. A nagy, a lelkes, a hívő és eszményeket kereső tömeg áhítattal hódol a liliomos herceg előtt. Csak a sötét, meghasonlott lelkek fordulnak el tőle és szeretnék elhitetni önmagukkal és híveikkel is, hogy nincs ok az ünneplésre — de hála a jó Istennek — ez a terv nem sikerül. Az egész magyar nemzet ünnepli az első, fehér Árpád-fiút, amint ezt a sajtót sűrűn elhagyó jubileumi jelentések is mu­tatják. S ha végigtekintünk a Szent Imre-irodalmon, szemünkbe ötlik annak egy különös, talán a magyar nemzet évezredes szenvedéseiből fakadó felfogása : az ifjan elhunyt herceg, a bimbóban letört liliom-áldozat. Áldozat, de nem egy nemzet bűneiért engesztelő Margit — nem ! Szent Imre királyfi a jövő áldozata, a magyarság 1000 éves életének alapja, fundamen­tuma, záloga, aki kettős áldozatával , angyali tisztaságával és ifjú életével a nemzet jövőjét, boldogulását váltotta meg. Mint az ősi királyváros halhatatlan emlékű püspöke Prohászka Ottokár mondja : „Szent István és Gizella királyné bemutatták és felajánlották a hamvas fehér rózsát, hogy illatozzon és gyönyörködtessen ... Az ő kezükben nem remegett, nem pi­­hegett az áldozati madárka, hanem az áldozó szív.“ Áldozatok nélkül meg nem lehetünk, folytatja máshol Prohászka püspök, s aki azok nélkül akarja életét berendezni, az nem érti sem a maga benső világát, sem a nagy világ­­történelem folyását s oktalanul fájdalmas csalódások elé siet. E csalódások keservesebbek mint az áldozatok. Aki pedig áldozatokat hoz s Isten látogatásait alázatos szívvel veszi, az bár könnybe lábadt szemmel, de fölényes szívvel embernek s kereszténynek bizonyult. Ezt a fájdalmas, de megnyugtató fölényt hirdeti a kereszt, s az áldozatos lélek illata érzik meg a szenteken!“ (6 M. 10,205.)

Next