Soproni Hirlap, 1929. március (16. évfolyam, 50-73. szám)
1929-03-01 / 50. szám
2 nak — minősítse — és ép mint a jégverés, árvíz, tűzvész és földrengés idején a gazdáknak adómérsékléssel vagy azoknak teljes leírásával segítségére jön, úgyszintén kéri és elvárhatja az amúgy is sorsüldözött városunk kereskedői kara, hogy szintén adómérséklésben részesüljön, mely az évi adó 30—40 százalékos leszállításban kell, hogy érvényesüljön. Tisztelettel kérem, hogy fenti okoknál fogva, mikor a napi kiadásoknak sem tud a kereskedő megfelelni, az adók utáni késedelmi kamatok fizetése is felfüggesztessék és ezen időszakra egyáltalán kiróva se legyenek. Biztosítson kedvezményeket a pénzügyi kormány Pám Géza: A tavalyihoz képest 50—60 százalékkal visszaesett a forgalom, az adó ellenben nem esett. Bencsik János: Magamévá teszem Pám indítványát azzal, hogy az abban foglaltakat az iparosság részére is kérem. Laehne dr.: Ha egy város el van zárva a külvilágtól, mindenki szenved. Az indítványban foglaltakat a város egész lakossága számára kérem. (Általános derültség.) Thurner Mihály dr. polgármester a felszólalásokra kijelentette, hogy a pénzügyminiszter keze is kötve van, az érvényben levő törvények szerint a felhozott okok miatt nem részesülhet senki adóelengedésben. Azok a kereskedők, kiknek ma kevesebb a jövedelme, megtalálják a bajok orvoslását, mert hiszen az adót keresetük után vetik ki és így ha kevesebb ma a kereset, kevesebb lesz jövőre az adójuk. Az elemi csapást szenvedett mezőgazdák adóját, miután megállapították a kár nagyságát, arányosan leírják. A rendkívüli időkre való tekintettel a tanács az indítvánnyal kapcsolatban javasolja, hogy írjon fel a közgyűlés a pénzügyminiszterhez, hogy biztosítson kedvezményeket, továbbá, hogy a jelen időkre késedelmi kamatot ne számítson és általában a késedelmi kamatlábat szállítsa le. A közgyűlés hasonló értelemben határozott. A törvényhatóság törhetetlen bizalmáról biztosította a miniszterelnököt Töpler Kálmán dr. nyug. polgármester, felsőházi tag az alábbi írásbeli indítványt nyújtotta be a közgyűlésnek: — Gróf Bethlen István miniszterelnök urnak legfontosabb ügykörét, a békeszerződés revíziójának kérdését politikai körökben és a hírlapokban bírálat tárgyává tették és gróf Bethlen Istvánnak magatartását ebben a kérdésben kifogásolták. Gróf Bethlen István miniszterelnök a támadásokra a képviselőházban a hozzá intézett interpellációra adott válaszában ismertette felfogását és magatartását. Állásfoglalását oly meggyőzően fejtegette és indokolta, hogy minden higgadtan gondolkodó magyar ember az ő érvelése előtt meghajol és a miniszterelnök által elfoglalt álláspontot a legmegfelelőbbnek tartja, mert csak a miniszterelnök által kijelölt útán lehet a mindnyájunk által óhajtott nagy célt elérni. Ezt bátorkodom indítványozni, mondja ki a tekintetes törvényhatósági bizottság, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök revíziós politikáját teljes mértékben helyesli, azzal magát azonosítja, annak megvalósításához őt feltétlenül támogatja és biztosítja őt törhetetlen bizalmáról. Töpler Kálmán dr. felsőházi tag indítványát nagyhatású beszédben indokolta meg: — A nagy összeomlás után — mondotta — teljes tétlenségre voltunk kárhoztatva, senki sem hallgatta meg igazunkat. Országunk harmadát elrabolták, lakosságunk negyede idegen járom alá jutott. Ellenségeink egészen tönkre akartak bennünket tenni. — Ez a tarthatatlan állapot immár tíz év óta nehezedik ránk. A bennünket ért méltatlanság egyre való hangoztatásával sikerült felkelteni a külföld figyelmét, hol ma már barátaink vannak, akik igyekeznek rajtunk segíteni. Nem csoda azonban, ha türelmetlenek vagyunk és mind gyakrabban hangzik fel a revízió sürgetése. Az elkeseredésből fakadt vágyunkat mégis vissza kell szorítani, meg kell mutatnunk, hogy vágyaink felett urak tudunk lenni. Mi soproniak, akik külön is tanúskodhatunk Bethlen István gróf miniszterelnök megfontoltságában és diplomáciai ügyességében, ezen a téren is bízhatunk a miniszterelnökben, aki legjobban tudja, hogy mikor érkezik el a revízió kérdése felvetésének ideje. Bizonyára nem várja összetett kezekkel a fejlődéseket, hiszen egész lelkét a revízió foglalkoztatja. Bízzunk az ő politikájában és tartózkodjunk mindentől, ami azt megzavarná. Az indítványt a bizottság egyhangúlag, a miniszterelnök lelkes éltetése mellett tette magáévá. Választások A továbbiak során a közgyűlés Kerényi Géza ny. államtitkárt és Vághy Béla kormányfőtanácsost a számonkérő szék tagjává választotta. Az üresedésben volt számellenőri állásra a kijelölő választmány sorrendben Fábián Lajost, Populák Gusztávot, Kretzinger Józsefet és Bergmann Gézát jelölte. Titkos szavazással megválasztották Fábián Lajost, aki 75 szavazatot kapott. Populákra 5, Kretzingerre 7, Bergmannra 13 szavazat esett. A Fábián megválasztásával megüresedett I. o. pénztári tiszti állást közfelkiáltással Fasching Henrikkel töltötték be. A II. o. pénztári tiszti állásra pályázók között a szavazatok az alábbiak szerint oszlottak meg: Petz Gusztáv 37, Unger Géza 31, Németh Károly 3 szavazatot kapott, így az állást Petz Gusztávval töltötték be. A továbbiak során a közgyűlés hozzászólás nélkül tette magáévá a tárgysorozat azon pontjait, melyeket az előkészítő tanácsüléssel kapcsolatban tegnapi számunkban ismertettünk. SOPIRONI HÍRLAP 1929 március 1. A soproni közönségtől függ, hogy Sopronból zenei központ és valamikor egy magyar Gloucester legyen Kodály Zoltán soproni értesülések alapján írta meg cikkét a zenei folyóiratban . Sopron mint zenecentrum régebben felvetett idea, Klebelsberg gróf kultuszminiszter terve A napokban foglalkoztunk — a Győri Hírlap cikke nyomán — azzal az eszmével, amelyet Kodály Zoltán vetett fel egy, a Zenei Szemlében írott cikkében. Munkatársunk cikkünkkel kapcsolatban beszélgetett Zwinz Károllyal, a Zeneiskola ambiciózus és valóban lelkes művészi munkát végző karmesterével, akinek érdekes hozzászólását az alábbiakban közöljük: Az a cikk, — mondotta Zwinz Károly — amelyről a Gy. H. megemlékezik, Kodály tollából, „Sopron” címmel, vezércikként jelent meg a Zenei Szemle egyik számában. A cikket soproni értesülései alapján írta Kodály. Az a gondolat, hogy Sopron zenei centrum legyen, már akkor felmerült, amikor a múltban Klebelsberg Kunó gróf Sopronban járt, mikor itt a díszpolgári oklevelet átvette. Akkor vitéz Simon Elemér dr. főispán pártfogását kérte a Zeneegyesület számára és hosszabb megbeszélést is folytatott akkor a kultuszminiszter az illetékesekkel e tárgyban. Hogy a felvetett eszme nem halt meg, hanem tovább él, bizonyítja az, hogy a kultuszminiszter a napokban újabb megbeszélést fog folytatni vitéz Simon Elemér dr. főispánnal, Thurner Mihály dr. polgármesterrel és a Zeneegyesület illetékes tényezőivel a tervezett Liszt-hét ügyében. A Soproni Zeneegyesület — mondotta Zwinz Károly — már megtalálta a nexust eddig is a nagy, az immár világhírű magyar zenészekkel. Ami a három város zenei életét illeti, az együttműködésnek volnának technikai akadályai. Távolság, elfoglaltság, próbák, mert hiszen nagyobbrészt diletánsokból állanak a zenekarok mindenütt, akik nem rendelkeznek állandó szabad idővel. Állandó orchesterrel meg lehetne csinálni, amelyhez aztán a műkedvelőket is be lehetne kapcsolni. Az állandó Orchester, mint városi zenekar, a színházban is játszhatna. Persze itt minden csak pénzkérdés. Kodály ír valamit a tarifa rendszerről is Sopronról szóló vezércikkében. Ez igen megszívlelésre való. Mi most pénzbeli tarifa kérdés miatt vagyunk kénytelenek nem osztrák muzsikusokat, hanem bécsi filharmonikusokat hozni, pedig a budapestiek is szívesen eljönnének és mi nagy örömmel is hoznánk el őket. A mai viszonyok között azonban még a Kodály művének első bemutatása is idegen filharmonikusokkal történik meg, mert azok felényibe sem kerülnek. Nem a szereplés drága, mert maguk a filharmonikusok ha olcsóbbak is mint a bécsiek, de az útiköltség drágítja meg őket. Hozzájárul ehhez, hogy míg a bécsiek csak fél napot, addig A Városi Mozi szenzációja: