Soproni Hirlap, 1931. február (18. évfolyam, 26-48. szám)
1931-02-01 / 26. szám
1931. február 1 SOPRONI HÍRLAP Egy kis nyelvészkedés Visszhang az urleány, úrasszony stb. cikkre A következő sorokat kaptuk: Tisztelt Szerkesztő Uröcsém! Azt tetszett írni, hogy „úrasszony, urhölgy, úrnő, urleány“ nincs jól mondva magyarul, mert az ur férfit jelent s ez nem lehet aszszony, aminthogy egy és ugyanaz az ember nem lehet férfi is, meg nő is. Ez nekem szeget ütött a fejembe, mert — uram bocsá! — én is igy szoktam írni: Köcsky Bálintné Kápolnay Aranka Uraszszonynak Kemeneskápolnán. Most ettől eltértem és azt irom: X. Y. Nagyságosasszonynak, de úgy vagyok vele, mint a szűk csizmával, amelyet nem lehet megszokni, mert szerit s nagyon ingatagon lépked benne az ember, mintha tojáson járna. Azt hiszem, hogy a „derék úri ember“, „kedves úri asszony“ jól van mondva. Lám Vörösmarty verset írt „Az Úri Hölgyhöz“, a Czuczor—Fogarasy szótár pedig azt mondja, hogy: Az urné szabatosabban szólva urnák neje. Újabban szokásba jött a német Herrin, vagy Gebieterin helyett használni s ez értelemben előfordul Molnár Albertnél is ... Egyébiránt ha a latin dominat, mint úri rangú nőt akarjuk kifejezni, inkább úrnőnek mondjuk... az úrnőből pórné lesz, ha pórhoz megy férjhez. Némelyek szerint urhölgy. Némely vidéken hallható úrasszony, azaz: úri asszony. Végül Arany János így versel a „Pázmán lovag“ című elbeszélésében: Rossz idő van, édesapjuk! Nem tanácslom ... Kúsz reggel, Mond az urhölgy és befordul S visszatér nagy köpönyeggel. Alighanem visszatérek én is az úraszszonyhoz. Tisztelettel Sopron, 1931. évi boldogasszony hava 30-án. Berecz Ábel * Örömmel látom, hogy Berecz bátyánk milyen nagy figyelmet szentel nyelvészeti fejtegetéseimnek. De leveléből azt látom, hogy nem tudtam őt meggyőzni. Arról ugyanis, hogy az urleány, úrasszony, úrhölgy, úrnő helyett úri leányt, úri asszonyt, úri hölgyet, úri nőt kell mondanunk. Mert az „ur" a magyar nyelvben férfiút jelent, férfiú és nő pedig nem lehet valaki egyszerre. Most kibővítem fejtegetésemet. Az „ur“ szó nemcsak férfiút jelent, hanem férjet is (maritus, Gemahl). Ez tehát újabb nyomós ok arra, hogy az urleányt, uraszszonyt stb. helytelennek tekintsem. Már a Guary-Kódekszben olvassuk: Ez iambor azzonnac az ő ura. A Debreczeni Kódekszben: Az keralne azzon sirata az uranac halalat. Prágai András Fejedelmek serkentő órája c. művében: Rut dolog a nemes asszonyállatoknak az ő urockal pantolódnioc. Az urné csakugyan előfordul Pápai Páriz Ferenc szótárában, ebben az értelemben: az ur felesége (domina, Herrin); ez tehát az én igazságomat bizonyítja. Régi nyelvemlékeinkben nyoma sincs az urleánynak, úrasszonynak, urhölgynek, úrnőnek. Ezek mind a nyelvújítás óta születtek. Az „urhölgy“ például Fáy Andrásnál fordul elő 1839 ben először; két évvel később már Kossuth Lajos is használja a Pesti Hírlapban : Pesti úrhölgyek szép koszorúja. Lám Vörösmarty helyesen írja: Az úri hölgyhöz. Hogy Arany költeményében urhölgyet ir, az nem bizonyítja, hogy ez az alak helyes. Mert ugyan Aranynak tősgyökeres a magyarsága s ő tudatos művelője is nyelvünknek. Ám azért hibáktól ő sem volt mentes. Az a kérdés nem követünk-e el jóvátehetetlen hibát, mikor elhomályosítani segítjük nyelvünknek azt a különleges sajátságát, mely az „ur* szavunkban rejlik, hogy a dominust, a virt, a maritust egyként kifejezi. Hiszen csak egy „i“ betűről van szó. De ez a kis betű melléknevet formál az „ur“-ból s most már nőre is alkalmas (úri úrhoz tartozó) Amos Comenius : Janua linguae Latinae című Kolozsvárott 1643-ban megjelent munkájában is igy van: Tisztes úri asszonyok , matronae. A kettőnk közt folyó szóharc nagyon hasonlatos a homousion és homoiusion vitájához. Az „i“ betű miatt máglyára vitték az „eretnek“-eket. Ott mondá Ádám a halálba menőknek: Adjátok fel barátim, azt az „i“-t Szebb áldozat lesz életmegvetéstek A szent sivért vívandó hős csatában. De szava hiában hangzott el. Inkább választák a máglya-halált, hogy sem az „i“ betűről lemondjanak. Én sem mondok le róla, de nekem nem is kell félnem, hogy ■ máglya legyen a jutalmam, amiért nyel-vünknek még árnyalati szépségeit is megmenteni igyekszem. Ezt üzeni az „úröcsém“ nagyon megbecsült bátyja urának. Az öcsém szóból is a magam igazát látom. Tudni való ugyanis, hogy az „öcs“ szó nemcsak férfiúra, hanem nőre is alkalmazható. Ha tehát helyettem kedves Ábel bátyám egy szép fiatal lányt szólítana meg, mondhatná-e neki, hogy úröcsém? Ha mindegy annak az „úr“-nak, hogy férfit jelölünk-e meg vele, vagy nőt, akkor mondhatja bátran. De én bizonyosan tudom, hogy Berecz bátyám így fogja őt megszólítani: leányöcsém. Ha pedig férjhez megy: asszonyöcsém. Hát kell ennél fényesebb bizonyíték? „Sevillai borbély** Rossini világhírű vígoperája február 12 és 13-án a városi színházban Az alkotásokban felette gazdag vígoperairodalomnak legkiválóbb gyöngye kétségtelenül a «Sevillai borbély.» Rossini ezzel a dalművel minden nemzettől egyformán elismert mesterművet alkotott, mely ma is, az időközben többszörösen megváltozott művészi irányzatok után is, a világ operaházainak legkedveltebb darabjai közé tartozik. Az opera partitúráját Rossini 26 nap alatt készítette el, világrekordot állítva el ezzel az operaszöveg megzenésítésének gyorsaságát illetőleg. A gyors munkára a kényszerhelyzet ösztönözte, ugyanis Storca Cesarini herceggel, a római Argentina-színház tulajdonosával és igazgatójával 1815. december 26-án kötött szerződése értelmében kötelezte magát arra, hogy a következő év február elejére az Argentina-színház részére egy alkalmi farsangi vígopera partitúráját el fogja készíteni. A cenzúra azonban 26 nappal a bemutató előtt kifogásolta a bemutatott szövegkönyvet és megtiltotta az opera színrehozatalát. Ezért hamarosan más szöveg után kellett nézni. Szövegíró és zeneszerző lázasan fogtak munkához és amint Cesare Sterbini egy-egy jelenettel elkészült, Rossini nyomban annak megzenésítéséhez látott. 26 napi megfeszített munka után a nagy mű elkészült és «Almaviva, vagy a haszontalan elővigyázat» címen előadásra tűzték ki. A bemutató előadáson a darab nem aratott jelentős sikert, ugyanis a Beumarchais ismert vígjátéka nyomán készült hasonló tartalmú operát Paisiello akkori ünnepelt olasz zeneszerző is komponált és ez az opera csak kevés idővel előbb diadalmasan járta be az olasz színpadokat. Paisiello és barátai tehát rossz néven vették Rossinitól, hogy ő is ugyanazon tárgyat választotta és a bemutató előadáson mindenáron kedvezőtlen hangulatot igyekeztek kelteni; ez részben sikerült is. Másnapra azonban a szerző jelentősen változtatott művén, néhány számot még hozzákomponált a partitúrához ésa második előadáson már tomboló tetszésnyilvánítás kísérte Rossini bájos melódiáit. Azóta a «Sevillai borbély» diadalmasan járta be a világ színpadait és több egymásutáni nemzedék gyönyörködött Rossini páratlan dallambőségében, pikáns ritmikájában és a választékos zenei formákat használó csodálatos tehetségében. A dalmű bájosan pajkos hangja, elpusztíthatatlan humora, üdesége és elbájoló naivsága minden időkben biztosítják részére a közönség tetszését. A «Soproni Operagárda» fővárosi színvonalon álló rendezésben, gyönyörű, jellegzetes jelmezekben, a legjobb szereposztásban hozza színre Rossini örökbecsű operáját. A szereposztás a következő: Gróf Almaviva.......................Reinhardt István Bartolo, orvos.......................Gregoriusz Frigyes dr. Rosina, Bartolo gyámleánya . H. Dessewffy Bella Figaro, borbély...................Kóh Ferenc Bazilia, zenetanár...............Roisz Károly Marcellina, nevelőnő .... Benedek Zoltánná Fiorillo, a gróf legénye . . . Gálos József Egy tiszt...............................Struglitz József Jegyző..................................Schwabbauer Alfréd Ambrozio, Bartolo szolgája . Schwarcz Dezső A kórusban szerepelnek: Bierbaum Károly, Forstner Jenő, ifj. Gabnay Lajos, Gálos József, Jandl Kálmán, Kalmár Gyula, Kienzl József, Krössing György, Lobenwein Oszkár, Mascher József, Németh Kálmán, Schwabbauer Alfréd, Schwabbauer Oszkár, Schwarz Dezső, Stöger József, Strugnitz József, Tschürtz Samu, Turnhardt Ferenc, Wagner Hermann, Wilfing Ede. E nagysikerűnek ígérkező operaelőadás jegyeit Horváth Kálmán könyvkereskedő, Müller P.-u., telefon 158 sz. árusítja. 3