Soproni Hirlap, 1931. február (18. évfolyam, 26-48. szám)

1931-02-01 / 26. szám

1931. febru­­ár 1 SOPRONI HÍRLAP Egy kis nyelvész­kedés Visszhang az urleány, úrasszony stb. cikkre A következő sorokat kaptuk: Tisztelt Szerkesztő Uröcsém! Azt tetszett írni, hogy „úrasszony, urhölgy, úrnő, urleány“ nincs jól mondva magyarul, mert az ur férfit jelent s ez nem lehet asz­­szony, aminthogy egy és ugyanaz az ember nem lehet férfi is, meg nő is. Ez nekem szeget ütött a fejembe, mert — uram bocsá! — én is igy szoktam írni: Köcsky Bálintné Kápolnay Aranka Urasz­­szonynak Kemeneskápolnán. Most ettől eltértem és azt irom: X. Y. Nagyságosasszonynak, de úgy vagyok vele, mint a szűk csizmával, amelyet nem lehet megszokni, mert szerit s nagyon ingatagon lépked benne az ember, mintha tojáson járna. Azt hiszem, hogy a „derék úri ember“, „kedves úri asszony“ jól van mondva. Lám Vörösmarty verset írt „Az Úri Hölgyhöz“, a Czuczor—Fogarasy szótár pedig azt mondja, hogy: Az urné szabatosabban szólva urnák neje. Újabban szokásba jött a német Herrin, vagy Gebieterin helyett használni s ez ér­telemben előfordul Molnár Albertnél is ... Egyébiránt ha a latin dominat, mint úri rangú nőt akarjuk kifejezni, inkább úrnőnek mondjuk... az úrnőből pórné lesz, ha pór­hoz megy férjhez. Némelyek szerint ur­hölgy. Némely vidéken hallható úrasszony, azaz: úri asszony. Végül Arany János így versel a „Pázmán lovag“ című elbeszélésében: Rossz idő van, édes­apjuk! Nem tanácslom ... Kús­z reggel, Mond az urhölgy és befordul S visszatér nagy köpönyeggel. Alighanem visszatérek én is az úrasz­­szonyhoz. Tisztelettel Sopron, 1931. évi boldogasszony hava 30-án. Berecz Ábel * Örömmel látom, hogy Berecz bátyánk milyen nagy figyelmet szentel nyelvészeti fejtegetéseimnek. De leveléből azt látom, hogy nem tudtam őt meggyőzni. Arról ugyanis, hogy az urleány, úrasszony, úr­hölgy, úrnő helyett úri leányt, úri asszonyt, úri hölgyet, úri nőt kell mondanunk. Mert az „ur" a magyar nyelvben férfiút jelent, férfiú és nő pedig nem lehet valaki egyszerre. Most kibővítem fejtegetésemet. Az „ur“ szó nemcsak férfiút jelent, hanem férjet is (maritus, Gemahl). Ez tehát újabb nyomós ok arra, hogy az urleányt, urasz­­szonyt stb. helytelennek tekintsem. Már a Guary-Kódekszben olvassuk: Ez iambor azzonnac az ő ura. A Debreczeni Kódeksz­­ben: Az keralne azzon sirata az uranac halalat. Prágai András Fejedelmek serkentő órája c. művében: Rut dolog a nemes asszonyállatoknak az ő urockal pantolódnioc. Az urné csakugyan előfordul Pápai Páriz Ferenc szótárában, ebben az értelemben: az ur felesége (domina, Herrin); ez tehát az én igazságomat bizonyítja. Régi nyelvemlékeinkben nyoma sincs az urleánynak, úrasszonynak, urhölgynek, úr­nőnek. Ezek mind a nyelvújítás óta szület­tek. Az „urhölgy“ például Fáy Andrásnál fordul elő 1839 ben először; két évvel ké­sőbb már Kossuth Lajos is használja a Pesti Hírlapban : Pesti úrhölgyek szép koszo­rúja. Lám Vörösmarty helyesen írja: Az úri hölgyhöz. Hogy Arany költeményében ur­­hölgy­et ir, az nem bizonyítja, hogy ez az alak helyes. Mert ugyan Aranynak tős­gyökeres a magyarsága s ő tudatos műve­lője is nyelvünknek. Ám azért hibáktól ő sem volt mentes. Az a kérdés nem követünk-e el jóvá­tehetetlen hibát, mikor elhomályosítani segít­jük nyelvünknek azt a különleges sajátsá­gát, mely az „ur* szavunkban rejlik, hogy a dominust, a virt, a maritust egyként ki­fejezi. Hiszen csak egy „i“ betűről van szó. De ez a kis betű melléknevet formál az „ur“-ból s most már nőre is alkalmas (úri­ úrhoz tartozó) Amos Comenius : Janua lin­guae Latinae című Kolozsvárott 1643-ban megjelent munkájában is igy van: Tisztes úri asszonyok , matronae. A kettőnk közt folyó szóharc nagyon hasonlatos a homousion és homoiusion vitá­jához. Az „i“ betű miatt máglyára vitték az „eretnek“-eket. Ott mondá Ádám a halálba menőknek: Adjátok fel barátim, azt az „i“-t Szebb áldozat lesz életmegvetéstek A szent sivért vívandó hős csatában. De szava hiában hangzott el. Inkább választák a máglya-halált, hogy sem az „i“ betűről lemondjanak. Én sem mondok le róla, de nekem nem is kell félnem, hogy ■ máglya legyen a jutalmam, amiért nyel-­­­vünknek még árnyalati szépségeit is meg­menteni igyekszem. Ezt üzeni az „úröcsém“ nagyon meg­becsült bátyja urának. Az öcsém szóból is a magam igazát látom. Tudni való ugyanis, hogy az „öcs“ szó nemcsak férfiúra, hanem nőre is alkalmazható. Ha tehát helyettem kedves Ábel bátyám egy szép fiatal lányt szólítana meg, mondhatná-e neki, hogy úr­öcsém? Ha mindegy annak az „úr“-nak, hogy férfit jelölünk-e meg vele, vagy nőt, akkor mondhatja bátran. De én bizonyosan tudom, hogy Berecz bátyám így fogja őt megszólítani: leányöcsém. Ha pedig férjhez megy: asszonyöcsém. Hát kell ennél fényesebb bizonyíték? „Sevillai borbély** Rossini világhírű­ vígoperája február 12 és 13-án a városi színházban Az alkotásokban felette gazdag víg­­operairodalomnak legkiválóbb gyöngye kétségtelenül a «Sevillai borbély.» Ros­sini ezzel a dalművel minden nemzet­től egyformán elismert mesterművet al­kotott, mely ma is, az időközben több­szörösen megváltozott művészi irány­zatok után is, a világ operaházainak leg­kedveltebb darabjai közé tartozik. Az opera partitúráját Rossini 26 nap alatt készítette el, világrekordot állítva el ezzel az operaszöveg megzenésítésé­nek gyorsaságát illetőleg. A gyors mun­­kára a kényszerhelyzet ösztönözte, ugyanis Storca Cesarini herceggel, a római Argentina-színház tulajdonosával és igazgatójával 1815. december 26-án kötött szerződése értelmében kötelezte magát arra, hogy a következő év feb­ruár elejére az Argentina-színház ré­szére egy alkalmi farsangi vígopera par­titúráját el fogja készíteni. A cenzúra azonban 26 nappal a bemutató előtt ki­fogásolta a bemutatott szövegkönyvet és megtiltotta az opera színrehozatalát. Ezért hamarosan más szöveg után kel­lett nézni. Szövegíró és zeneszerző láza­san fogtak munkához és amint Cesare Sterbini egy-egy jelenettel elkészült, Rossini nyomban annak megzenésítésé­hez látott. 26 napi megfeszített munka után a nagy mű elkészült és «Almaviva, vagy a haszontalan elővigyázat» címen előadásra tűzték ki. A bemutató előadáson a darab nem aratott jelentős sikert, ugyanis a Beu­­marchais ismert vígjátéka nyomán ké­szült hasonló tartalmú operát Paisiello akkori ünnepelt olasz zeneszerző is komponált és ez az opera csak kevés idővel előbb diadalmasan járta be az olasz színpadokat. Paisiello és barátai tehát rossz néven vették Rossinitól, hogy ő is ugyanazon tárgyat választotta és a bemutató előadáson mindenáron kedvezőtlen hangulatot igyekeztek kel­teni; ez részben sikerült is. Másnapra azonban a szerző jelentő­sen változtatott művén, néhány számot még hozzákomponált a partitúrához és­­a második előadáson már tomboló tet­szésnyilvánítás kísérte Rossini bájos melódiáit. Azóta a «Sevillai borbély» diadalma­san járta be a világ színpadait és több egymásutáni nemzedék gyönyörködött Rossini páratlan dallambőségében, pi­káns ritmikájában és a választékos ze­nei formákat használó csodálatos tehet­ségében. A dalmű bájosan pajkos hangja, el­pusztíthatatlan humora, üdesége és el­bájoló naivsága minden időkben bizto­sítják részére a közönség tetszését. A «Soproni Operagárda» fővárosi színvonalon álló rendezésben, gyönyö­rű, jellegzetes jelmezekben, a legjobb szereposztásban hozza színre Rossini örökbecsű operáját. A szereposztás a következő: Gróf Almaviva.......................Reinhardt István Bartolo, orvos.......................Gregoriusz Frigyes dr. Rosina, Bartolo gyámleánya . H. Dessewffy Bella Figaro, borbély...................Kóh Ferenc Bazilia, zenetanár...............Roisz Károly Marcellina, nevelőnő .... Benedek Zoltánná Fiorillo, a gróf legénye . . . Gálos József Egy tiszt...............................Struglitz József Jegyző..................................Schwabbauer Alfréd Ambrozio, Bartolo szolgája . Schwarcz Dezső A kórusban szerepelnek: Bierbaum Károly, Forstner Jenő, ifj. Gabnay La­jos, Gálos József, Jandl Kálmán, Kal­már Gyula, Kienzl József, Krössing György, Lobenwein Oszkár, Mascher József, Németh Kálmán, Schwabbauer Alfréd, Schwabbauer Oszkár, Schwarz Dezső, Stöger József, Strugnitz József, Tschürtz Samu, Turnhardt Ferenc, Wagner Hermann, Wilfing Ede. E nagysikerűnek ígérkező operaelő­adás jegyeit Horváth Kálmán könyv­­kereskedő, Müller P.-u., telefon 158 sz. árusítja. 3

Next