Soproni Hirlap, 1934. augusztus (21. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-03 / 174. szám

. 1914 augusztus 3-án Bulgáriában megkezdték az önkéntesek toborzását a monarchia megsegí­tésére. Eddig 1000 önkéntes jelentkezett. Tisza István gróf miniszterelnök Bécsbe ment és különkihallgatásra jelentkezett a királynál. Határvadászaink Klozjevacnál visszavertek egy szerb támadást. A szerbek egy tisztet és 27 em­bert vesztettek. A hágai békekonferencia megállapításait közli a Soproni Napló, amely a háború idején elfogott kémekkel való bánásmódra vonatkozik. Franciaországban is elrendelték az általános mozgósítást. A német hadsereg 8. hadtestének egy része megszállta Luxemburgot, hogy a német vasút­vonalakat megvédjék. Mi történt húsz évvel ezelőtt? Belefulladt a fürdőkádba Wildzeisz soproni építész 13 éves kislánya Megdöbbentő szerecsétlenség érte tegnap dél­előtt Wildzeisz János soproni építőmester 13 éves Edith nevű kislányát. Wildzeisz Edith már évek óta betegeskedett nem is tartózkodott idehaza, szülei egy pest­­környéki idegszanatóriumban tartották, ahonnan csak időnként került haza. Tegnap délelőtt a kislánynak elkészítették a fürdővizét a fürdőszobába. Még mielőtt a szülei utánanézhettek volna, Wildreisz Edit beszaladt a fürdőszobába hálóingben. Beleállt a vízzel telt fürdőkádba s ott kezdte lehúzni magáról a hálóinget. A fején keresztül akarta lehúzni, amikor a síkos kádban megcsú­szott és elesett. A fejére csavarodott hálóing is hozzájárult ahhoz, hogy elveszítette az önural­mát és tájékozódását. A víz behatolt a kislány szájába, aki pár perc alatt meg is fulladt ott a kádban. „ Mire a szülei észrevették eltűnését s a keresés során a fürdőszobába mentek utána, a tizenhá­rom éves Wildreisz Edit már eszméletlen volt. A kétségbeesett szülőknek minden élesztési kí­sérlete már hiábavalónak bizonyult, a kislány csak rövid időre tért magához, majd kiszenve­dett. A gyorsan előhívott orvos is már csak a­ beállott halált konstatálhatta. A redőrségi vizsgálat szerint a kislány tra­gédiáját saját maga idézte elő, gondatlanság sen­kit se terhel. Temetésére is megadták az engedélyt. SOPRONI HÍRLAP Szabadtéri előadást akar rendezni Sopronban egy Goldmark-társaság Valószínű nem fog sikerülni a visegrádi Blau Miklós terve Amint értesültünk, Visegrádról Blau Miklós alá-­­ Írással beadvány érkezett a városhoz, mely sze­rint egy Goldmark-társaság Sopronban szabad­téri előadást akar rendezni. A tervezők szeptem­berben szeretnék megtartani a szabatéri előadást, melynek programján kizárólag Goldmark-szerze­­mények szerepelnének. A városházán — érthetően — bizalmatlanul fogadták a beadványt és kétségtelen, hogy alig­ha fog sikerülni a visegrádi Blau Miklós terve. Nem fog sikerülni pedig azért, mert­ a város sem­­mi szín alatt nem fog engedélyt adni olyan ide­gen alkalmi rendezéseknek, melyek károsan be­folyásolnák a rendes soproni színtársulat műkö­­dését, vagy más városi érdekeket. A Goldmark­­féle szabadtéri előadás pedig nem hozható össz­hangba ezekkel a szempontokkal. Nagyon jól tudjuk, hogy ebben a kérdésben Sopron­yi-Thur­­ner Mihály dr. polgármesternek határozott állás­pontja van, melyet minden tekintetben csak he­lyeselhetünk. A soproni ifjúság be akar kapcsolódni a Turul­ mozgalomba Rövidesen megalakul Sopronban a „Turul“ Szövetség „Hűség“ bajtársi egyesülete Országszerte mozdulóban van a magyar ifjúság és érdemtelen háttérbe szorultsága kiváltotta az céltudatos szervezkedés szükségességét. A moz­golódásnak máris van tanulsága, az, hogy ahol öntudatra ébredt a fiatalság, ott lassan javult is helyzete. Ahol megmutatja erejét az ifjúság, ott előbb-utóbb számolnak is és később törődnek is vele. Hamis az a tétel, hogy az ifjúság csak tanuljon és csak dolgozzon. Ma és mindenkor többet kell tennie ennél. A dicső múlt és a szebb jövő között tátong a nyomorúságos jelen és a szakadékokat a fiatalság tömegeinek kell betölteni. Tudatosan kell vállalni a szenvedésnek ezt a jövőt megváltó áldozatát, de a szenvedés elhordozására egyesek nem lehetnek képesek, határozott ifjúi összefo­­gásnak kell következni. Amíg az ifjúság egyik kezében a könyvet szorítja, vagy a munka esz­közeit tartja, másik kezével egymás felé kell kinyúlni egy nagy egybekapcsolódás érzetében. Az ifjúság már szervezkedik az országban, ke­resi egymást és főleg a «Turul» Bajtársi Szövet­ség az mely szüntelen fújja gyülekezésre a har­sonát és egyre nagyobb és nagyobb tömegek fi­gyelnek fel a hívásra. Ez a szövetség a nagyobb egyetemi városokban élénk tevékenységet fejt ki és nincs az a szociális és társadalmi nehézség,­ mellyel szemben ne venné fel a küzdelmet pz­ ifjúság érdekében. A Soproni ifjúság a legelké­pesztőbb jelen­téktelenségben gyámolatlankodott eddig. Egye­temi fakultással és főiskolával, valamint a közép­­iskola nagyobb számával rendelkező városunk, ifjúsága az utóbbi években csak itt-ott mutatta meg néha, hogy létezik. El is jutott lassan oda, hogy épen nálunk nincs egyetlen olyan szervezet sem, mely törődne az ifjúság védelmével és képül viselné érdekeit. Itt csak elhagyatottan sóhajtozó­ vagy kesergő ifjak vannak, azt sem tudva, hogy hol mondhatják el legalább panaszaikat. Most örömmel halljuk, hogy az ifjúság itt is ráeszmélt helyzetére és érzi, hogy összefogásra­ van szüksége, mert súlyos kérdései nem oldhatók­ meg munkaközvetítők jelentéktelen kartotékozá­­sával. A soproni ifjúság, vagy legalább is egy­ része, kezdi megtalálni egymást és azt az orszá­­gos vonatkozást, melyben létre jöhet a magyar­ ifjú­ hadsereg. Ez a soproni tábor a Turul Szö­­vetségben látja az ifjúság céljainak harcos szer­­vezetét és amint értesülünk, a soproni szervezke­dés is a Turul-mozgalomba akar bekapcsolódni.­ Úgy hírlik, hogy rövidesen megalakul Sopron­­ban a Turul Szövetség itteni «Hűség» bajtársi egyesület és lelkes fiatalok már egyengetik is a megalaakulás útját. Most még a megbeszéléseknél tartanak és épen holnap, szombat este tartják az első komoly értekezletet, melyen már a meg-­ alakulás előkészítése is szóba kerül. Egyelőre csak szűkebb körben gyűlnek össze az előharco­­sok és most fogják eldönteni, hogy miképen ala­kulhat meg az ifjúsági szövetség. A magunk részéről a legnagyobb szeretettel figyeljük az ifjúság megmozdulását és hisszük, hogy a közös sors megpróbáltatásai összedob­bantják az ifjú szíveket és egymásba kapcsolják a tétovázó kezeket. Szükség van az ifjúság egy­másra találására és a nagy nemzeti egység keze­ 1934 augusztus 3. tein belül létre kell hozni az ifjúság nemzeti egységét is. Az ifjúság lelkében a magyar jövő szunnyad és mindnyájunk érdeke, hogy előse­gítsük az ébredést, a szebb magyar jövő felé való megindulást. E felé nagy lépés lesz a soproni „Hűség” bajtársi egyesület is. D. A. Nincs semmi baj! Vidám regény Írta: Komor Géza 20 Ezzel a kálvária még nem fejeződött be. Más­nap a rendelésen egyik betege — természetesen nő —, azzal a kérdéssel állította be, hogy ki volt az a szépasszony, akivel előző este vonatkirán­dulást csinált ismeretlen helyre, de annál ismer­tebb végcéllal?! Tagadni teljesen kilátástalan dolog ugyan ilyes­mit, de azért megkísérelte, hogy ecsetelje a vé­letlen találkozást és beteglátogatását Cenken, de mindez csak még gúnyosabb mosolyt váltott ki. — Tudjuk doktor, nevetett, — maga a legdisz­krétebb ember Középeuróban. Csak vigyázzon, hogy Irizs Blanka meg ne tudja. Mit lehetett erre válaszolni?! A régi igazság­hoz folyamodott: hallgatott. Ez gyakran a leg­ékesebb felelet.* Látogatás Kláránál. Végre egyszer egyedül van­nak. A szülők látogatóban járnak egyik barát­juknál, a cseléd meg vásárolni ment. Ilyen alka­lom még nem volt Sopronban, mióta az Ikva csak folyik. Karonfogva mennek a szobába és úgy ül­nek le a szőnyeges kerevetre, mint amikor a kol­dus­gyermekek palotába kerülnek. Félnek és me­sebelien boldogok. Nem szabad ilyenkor semn­ látni, sem hallani. A napsugár kívül-belül elönt mindent, de hirtelen sötét árnyék vetődik az egyik zsöllyére. Olyan feketeség fekszik azon, mintha temetési posztot tehettek volna rá. A szemr.-ek meg kell szokni ezt a barátságtalan színfoltot, amíg kiveszi, hogy a posztómicsodának arany gömbjei vannak, két Var lóg le belőle­­ csa üres­séggel, a vállakon nagy szövetvirsllik és mire mindez tudattá válik, a rejtvény megfejtése is feltárul: bányamérnökhallgatói egyenruha, a fő­iskolás zubbonya! Valaha kinevette a színpadi féltékenységi jele­neteket, a szócsatázó házastársakat, akik apró látszatokból tragédiákat főztek, lehetetlennek tar­totta a dialógusokat, most meg az egész kérdőre­­vonási szótár úgy tolult a szájára, hogy alig tudta visszatartani a hűtlen kutya kezdetű szó­noklatot.­­ — Hova bujtatta el a fikeót? — ugrott, föld szikrázó szemmel. — Annyira hiszékenynek gon­dol, hogy a kabátot sem tartotta szükségesnek el­rejteni! Ez már sok igazán! Annyira férj még nem vagyok! Klára első percben megszeppent, de nem lett volna nő, ha nem tudja ezt a dolgot a saját javára felhasználni. Legalább megismeri az urát. Nem rossz tanulmány egy idegorvos idegrendsze­rébe belepillantani.­­— Ne legyen hangos, kérem — csitította —, még megtudják, hogy magának joga van engem­ kérdőre vonni! — Hol az az ember, — követelődződ, mint az ismert drámai hősök. Most még az jött volna, hogy «pisztolyom csöve elé állítom azt a gazembert». Erre már nem került a sor, mert Klára elne­vette magát. Olyan jóízűen kacagott, mint ami­lyet csak olyan asszony tud, aki alaposan megug­ratta azt a férfit, akit életénél is jobban szeret. — Gyerek — mondta azután —, így megijedni egy üres zubbonytól! — Legyen nyugodt — feleselt —, a telitől nem fogok megijedni. — Csak ne gyilkoljon mindjárt — csitította —, az uniformis tölteléke nincsen itt és napok óta nem is volt. A ruhát a főiskolai szolga hozta, mert már régebben megígértem, hogy hímezek rá valaamit. Ha akarja a maga képét stikkelem bele, vagy egy más pólyásbabáét... Újra kisütött a nap, de még csak a felhők mögül. — Jó, jó — szégyenkezett —, csak tréfáljon, de azért asszonyt ilyesmire nem szokás kérni. — Hát asszony vagyok? — Klára! Édes Klára... — és abban a percben hogy robajjal visszaérkezett a cseléd. A szépen indult attak le volt fújva! Mikor írhatja meg végre legszenzációsabb szak­cikkét a boldog ember idegéletéről? _ (Folytatjuk).

Next