Soproni Napló, 1908. július-szeptember (12. évfolyam, 148-223. szám)
1908-07-01 / 148. szám
Julius 1 _L SOPRONI NAPLÓ, hogy a készülő végrehajtási novella dolgában tegyen lépéseket Cünther igazságügyminiszternél. A tárgysorozat ki lévén merítve, Zilahy elnök csinos beszéd keretében berekesztette az ülést. A városházáról az Erzsébet kertbe vonult a társaság, hol közös lakoma volt és közben Brückner lefényképezte a társaságot. Újságírók. A vidéki hírlapírók országos szövetségének a tagjai vasárnap este érkeztek meg a győr-sopron-ebenfurti vasút vonalán. Fogadásukra megjelentek az állomáson Töpler Kálmán polgármester, Kirchknopf Frigyes, Rábel László és szépszámú közönség. Az érkezőket a város közönsége nevében Töpler polgármester fogadta szives szavakkal és ez üdvözletre Szávay Gyula felett szokott humorával. Majd megtörtént az elszállásolás, minek befejeztével a társaság a kaszinó vendéglőjének az étkezőjében jött össze estebédre. A lakomán hölgyek is jelentek meg és a legvidámabb hangulatban maradt együtt a társaság tizenegy óráig, majd a kaszinó társalgójába vonultak át. Másnap délelőtt tíz órakor a választmány tartotta meg az ülését a városháza tanácstermében,, előbb azonban Szávay Gyula, Barát Ármin kir. tanácsos, Palócz László és Rábel László igazgatósági tagok tisztelegtek a főispánnál és a polgármesternél, egyúttal meghíván őket ülésükre. Az igazgatósági ülésen Szávay elnök terjesztette elő jelentését, melynek folyamán részvéttel emlékezett meg Rédei Károly és Millió Method elhunytáról. Majd jelentette, hogy Lenkei Lajos pécsi lapszerkesztőt a király a Ferencz József rend lovagkeresztjével tüntette ki, hogy továbbá Kisteleki Ede szegedi hírlapíró most érte meg működésének negyedszázados jubileumát. A szövetség mindkét kitüntetett tagját üdvözölte. Képviseltette magát a szövetség a Vörösmarty-szobor leleplezésén, valamint Pécset is a francia katonák emlékének a leleplezésén. A szeptember hó folyamán Berlinben rendezendő sajtó-kongresszuson Szávay Gyula, Barát Ármin és Rábel László fogják képviselni a szövetséget. Tagok gyanánt felvétettek a következők: Katona Imre Arad, Pénztáros István Hajdúszoboszló, Csiha Márton Hajdúszoboszló, Győri Imre Brassó, Faragó Rezső Kaposvár, Reismann Henrik dr Ungvár, Zimmermann Károly Szombathely, Kácser Romulus Temesvár, Pánczél Gyula Marosvásárhely, Szekeres János Marosvásárhely, Oroszlány Gábor Marosvásárhely, Nagy Béla és Apor Dezső Szeged, Breitfeld Dezső, Gombás József Halász József Horkay Elemér Szombathely, Lőrinczy György Komárom, Ruff Andor Győr, Arany Gyula Komárom. Majd a számadásokat intézték el, megszavaztak segítséget több beteg, vagy szorult helyzetben levő újságírónak, és megvitatták az alapszabályok tervbe vett módosítását. Ezzel a választmány ülése véget ért és megkezdődött a közgyűlés. A tagokon kívül részt vettek azon Baán Endre főispán, Töpler Kálmán polgármester, Pacséri Károly tanfelügyelő, Gősy Géza vármegyei főügyész, Zergényi Jenő, Mészáros Sándor, Szilvásy Márton, Úetein József, Geiger Dezső, Lóskay Fidél, Bella Lajos, Kirchknopf Frigyes, Rábel Lászlóné, Schwarz Sándor, Winkler Ernő, Herceg Jenőné Kolozsvár, Senge Antal, Taizs Károly, Spiegel Siegfrid és mások. Szávay Gyula a következő nagyhatású beszéddel nyitotta meg a közgyűlést. (Szávay Gyula beszéde.) Ebben a szép nagy városban, ahol a múltak római kövein jár a szorgalmas jelen és öröklött tisztességgel, és véréből való jóravalósággal, a nyugati eredet erényeivel halmoz fel gazdagságot és kultúrát a jobb jövők alapjául a munka, ahol a lármátlan hazafiságnak pecsétőreként a város legszebb terén a legnagyobb magyarnak ércalakja áll, szelleme pedig otthonos szeretettel és szabadon lengedezi be a völgyeket, a halmokat, — ebben a hivalgás nélkül való tisztes erős városban igazán öröm és tisztesség minekünk, hogy testületi, kari érdekeink megbeszélése végett összegyülekezhettünk és itt ilyen barátságos, kitüntető fogadtatásra találunk. Méltóságos főispán úr, mélyen tisztelt polgármester úr, valóban előkelő és kedves dolog volt, reánk nagyon megtisztelő, minket nagyon lekötelező, hogy ősi tradíciók szép utain járva soproni országos gyűlésünkön megjelentek. A vidéki hirlapírók országos szövetsége mélyen érzett tisztelettel köszöni és viszonozza ezt a tiszteletadást s nekem nagyon kedves kötelességem, hogy a tanácskozást ilyen általános helyeslésű kinyilatkoztatással kezdhetem. Fogadják m. t, uraim, üdvözletünket. Antizsurnalisztikai időket élünk. Köröskörül szürke és barátságtalan az ég, távolból mintha új felhők gomolyognának reája, a felhők rojtjaiból mintha istennyilak lógnának alá, nagy messze mintha köröskörül újságokat hasogatna a szél, s belefütyölne minden újságírói tanácskozásba és szétszórná kéz alól minden kutyanyelvünket. Kellemetlen, nyirkos a levegő a zsurnalisztika körül mindenfelé, újságokat égetnek és újságírókat szidnak mindenütt. Ebben a helyzetben van valami része annak az általános depressiónak, mely a reakció szárnyaival csap le a közviszonyok képére s egy általános sötétedő borúlátót vet nemzeti közéletünk homlokára, az okok között találunk azonban — ha beismerésben kívánunk maradni — magunkban és viszonyainkban is eleget. Az újságok nőnek, színesednek s az újságírás jelentéktelenedik, szintelenedik. Mindig többen nyúlnak hozzá s mindig kevesebben hisznek benne. Mindig többtöbb a hatalma s kevesebb a tisztelete. Ütőereiből félénken, lejártán húzódik ki az idealizmus s helyét elfoglalja a kapitális, mely kalmármérlegen méri le az érdekeket s csak nyomtatókul dob a mérlegbe a kirakatból eszmét. Az újságírót pedig az üzleti kamatoztatás kimunkálásához szellemi motorerőnek aplikálja, akinek hivatásbeli lelkimunkáját az előadó-művészet külső hatásai szerint veszi, mint a színészkedést s a szerkesztőségek eszmei munkáját a kiadóhivatal tranzmissziói vezetik és formálják át hasznossá, okossá. Az újságírót ma a börzén veszik, de sok esetben az utcán szedik s beszerzési áruk és összeválogatásuk a typografikus kabaré kalkulációjának a dolga, s ebben a börzei manőverezésben csak az a szomorú, hogy az igazi újságírók rendesen párin alul állnak s az élet jóvoltából azon alul kelnek, mig a rikkancsok és kirakatrendezők egyre kapósabbak. A fejlődés uj korszakának valami olyan idejébe feneklettünk, amikor egészen uj irányok mozognak, tolódnak előre, amikor sejteni sem lehet, hogy milyen lesz a jövő újságírása és újságírója, de az máris látható, hogy a régi újságíró körülbelül olyan mészrakodmány lesz az ásatag múltakban, mint amilyen ma a földképletek csigája. A jövő szempontjából ez mindegy, mert minden világ a maga evőeszközeivel táplálkozik, de fájdalmas nekünk még éldegélőknek az elcsigásodás és fáj, hogy az újságíró a kormányzó szuverenitások világából lekerült az eszközök leltárába s mindig kevesebb jut neki a pénzből is, a tiszteletből is. És itt, amikor összejövünk és magunk vagyunk, mellünkre kell vernünk egy kissé, mert egyben-másban mi is eregetjük jobbrabalra a tisztelet csapjait, csakhogy persze ha az újságíró a mellére üt, azt sose bűnbánólag teszi, hanem Jupiterileg. Azok a férfiak, akik innen ma távoztak, akiknek mi a hűlt helyét itt elfoglaltuk, adósak nekünk egy-két okos szóval, bizonyos helyzetek tisztázásával s számos konzekvenciák levonásával, amelyek alatt épen az a két életelem nyugszik: pénz és tisztelet. Az idén már közel esett a gyűlésünk a gyűlésükkel, el kell jönni az időnek, amikor egészen összeesik, amikor kiegyenlítődést keresve egy ilyen teremben ők az egyik oldalon ülnek, mi a másikon. Addig kedves kartársaim, kik a fiatalság mindent kibíró reményeit hordozzák lelkükben, forgassák meg ezeket a gondolatokat szívükben és elméjükben s igyekezzenek olyan közösen alkalmazható kifejezést keresni érdekvédő gondolataiknak, amilyent ez a hirlapíró érdekeket átfogó szövetség a maga közerejével is előbbre vihet. Mi, akik a küzködő sorokból sorra félreszorulunk és bejutunk a botra támaszkodó veteránok gárdájába, — akiknek haját ezüst érdemkeresztekkel hinti tele a 25 éves szolgálatokat méltányló idő, mi tapasztalataink nyugalmával sokat másnak látunk, mint aminek mutatkozik és lelkünk érzékeny tyúkszemeivel, vagy ha úgy tetszik, köszvényével előre megérezzük a rossz idők érkezését. Érezzük nagyon. Vigyázzatok ifjú barátaim és fogjatok össze, mert a köröskörül boruló ég rút meglepetésekkel fenyeget. Ezt akartam közgyűlésünk előtt, mai napra rendelt evangéliumként lelketekre kötni. * A beszéd rendkívüli hatást keltett úgy komoly részeiben, mint ott, hol át meg át van az szőve a humor aranyszálaival. Hálás hallgatósága zajosan megéljenezte és megtapsolta Szávayt, kit a hirlapirók rajongással szeretnek és ki a soproni közönség szivébe is belopta magát gyönyörű beszédével. Itt említjük meg a kép teljessége kedvéért, hogy a közölt beszéd fonalán az elnök elismeréssel szólt Bábel Láslóról, a soproni ünnepség rendezéséről és a tisztelet hangján Sugár Sándorról, ki most lefolyt jubileuma alkalmával a szövetség alapító tagjává lett. A záró számadásokat és a költségvetést vita nélkül fogadták el, majd az igazgatóság jelentéseit terjesztette elő Szávay, jobbára azt, mit a föntebbiekben már megírtunk, Szávay most is ragyogtatta szellemének csillogó humorát és hálás hallgatósága alig tudott betelni előadásának ötletes gazdagságával. Itt említjük meg, miről már fentebb kellett volna szólnunk, hogy üdvözlő beszédére úgy Baán főispán, mint Töpler Kálmán beszédben válaszoltak és a hirlapírók mindkettőjüket zajosan megtapsolták. Ezután az alapszabályokat módosították, majd megválasztották ügyvezető alelnöknek Tömörkény Istvánt, a jeles szegedi írót, ki egyúttal pénztárosa is az egyesületnek. Kimentették elmaradásukat Tömörkény, Lenkei Lajos, Brajer Lajos, Sas Ede, Mirkó Izidor. Részt vettek az ülésen a következő tagok: Szávay Gyula Debrecen, Palócz László Szeged, Barát Ármin Budapest, Lászky Ármin Nagyvárad, Obláth Károly Zombor, Sipos Ignác Zolbor, Totis Mór Temesvár, Kovács Ödön Máramarossziget, Kovácsfy Antal Ószivácz, Herceg Jenő és neje Kolozsvár, Rónaky Kálmán dr. Pécs, Bálint Hugó Szolnok, Romanecz Aladár Bilke, Briedmann Andor Zombor, Morvay János Mezőkövesd, Hübner Emil dr Czegléd, Szmollény Nándor Szeged, Békási Jenő Budapest, Kálmán Elek Siklós, Váradi Ödön Nagyvárad, Lingauer Albin Szombathely, Révész Sándor Győr, Kuncz Jenő dr. Győr Szávay Zoltán Temesvár, Radnóthi József Győr, Ujlaky Géza Győr, Csokonay Vitéz Mihály Győr, Kemény József Győr, a.