Soproni Napló, 1910. október-december (14. évfolyam, 223-296. szám)
1910-10-01 / 223. szám
XIV. évfolyam. Sopron, 1910. szombat, október I. 223. (1965 ) szám. Egy évre 20 K, félévre 10 K, negyedévre 5 K. M. k. postatakarékp. szám és clearing-forgalom 17195. POLITIKAI NAPILAP. Két vasárnapi melléklettel „Leányok- Asszonyok“ és „Közgazdaság“. Szerkesztőség és kiadóhivatal Várkerület 72. sz. Távbeszélő: Szerkesztőség 19. — Kiadóhivatal 19. sz. Alaptalan vádaskodások. Sopron, szeptember 30. Azok a pártok és azok az újságok, melyeknek vezérei az elmúlt négy esztendő alatt súlyos válságba vitték az országot, »Munka nélkül«, »Megakadt a nemzeti munka«. »A parlament pihen« és hasonló hangzatos címek alatt támadják a kormányt, amiért a képviselőházat rövid időre elnapolta. A támadásokban több a felületes gúny, mint az alapos és tárgyilagos igazság. Csodálatosképen épen olyan helyekről jön a vádaskodás és a gúnyolódás, ahol több év óta mondhatni állandóan megakadályozták a parlamenti munkát. A Héderváry-kormánynak bele kellett menni az új választásokba. Föl kellett venni a harcot, mert a törvényes állapotok helyreállítása az állami élet egész területén választások nélkül nem sikerülhetett. Az pedig mindenki előtt világos és érthető, hogy a választási küzdelmek izgalmas törvényelőkészítő munkára a legkevésbbé sem alkalmasak. Az első és legsúlyosabb vád mégis az, hogy a kormány nem készítette elő a szükséges törvényjavaslatokat. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a választási küzdelem lezajlása után azonnal megkezdődött az erre illetékes minisztériumokban a törvényelőkészítés munkája. Folyik is azóta szakadatlanul, de hogy azóta, — három hónap alatt — , sok még el nem készülhetett, ezért a kormányt vádolni, nem igazságos és nem is nagyon megfontolt dolog. Nagyon jól tudják azt a gúnyoló- idók, hogy az Ausztriával közösen megoldandó ügyeknek, milyen fontos és milyen életbevágó kérdései vannak a megoldás küszöbén. Ezekben a kérdésekben az elhamarkodottság és a meg-gondolatlanság sokkal súlyosabb követ-kezményekkel járhat, mint az ellenzéknek ez a mai gúnyolódása Ez a gúnyoló-dás végre is csak a kormánynak és pártjának szól, ennek pedig éppenséggel semmit sem árt. A törvényelőkészítésben elkövetett gondatlanság, vagy elhamarkodottság azonban az ország egész népét a dolgozó és adófizető , a polgárság egyetemét sújtaná és károsí-taná. Súlyos zavarokat és bonyodalmakat idézhetne fel. Ezt pedig sem a mai kormány, sem annak pártja nem akarja. Reméljük és hisszük hogy nem akarja az ellenzék sem. Azt is szemére vetik a kormánynak, hogy az állami költségvetést még nem terjesztette a képviselőház elé. Akaratlannul is eszünkbe jut a kérdés hogy miért nem nyilvánult ez a nagy munkakedv az elmúlt év október, november, avagy december havában, mikor a Wekerle-kormány parlamentje még mindig adós maradt a költségvetéssel és ex-lex-be vitte az országot. A Héderváry-kormány még október hó első felében, — tehát a legnormálisabb időben — a ház elé terjeszti a költségvetést. Teszi ezt akkor, amikor az a szomorú gazdálkodás, mely négy esztendőn át folyt, a jelenlegi költségvetés összeállítását rendkívül megnehezíti. Épen ezért minden erre alapított vádaskodás nemcsak hogy alaptalan, de a legnagyobb mértékben igazságtalan is. Nem is veszélyezi a kormányt és nem is árthat neki. Tudja az ellenzék nagyon jól azt is, hogy a közös költségvetés letárgyalását tovább már nem halaszthatjuk. Hogy ezek a tárgyalások még mind ez ideig meg nem indultak, az is a múlt kormánynak és parlamentnek hibája és bűne. Azok tették lehetetlenné, hogy a delegációk annak idején összeüljenek és a közös költségvetést letárgyalják. A kormány és a munkapárt maga örülne a legjobban annak, ha a múltnak hibái, nem akadályoznák abban, hogy rögtön hozzálásson a jövő évi költségvetés letárgyalásához. Hogy ez nem lehetséges ennek nem az oka. Ezt köszönheti az ország az annak idején a kormányzásra szövetkezett ellenzéki pártoknak. Azonban ne rekrimináljunk. Hagyjuk a múltat. Nagy feladatok előtt állunk. Nagy kérdések várnak, megoldásra. Legjobb lesz ha minden szenvedélyeskedést és pártoskodást félretéve minden erőnkkel e nagy feladatok elvégzésén munkálkodunk. Városi közgyűlés, Sopron, szeptember 30. A tegnapi közgyűlésről folytatólagosan a következőket jelenthetjük: Pitroff nyugdíjaztatása. Alig csillapodtak le a kölcsön körül támadt viták izgalai, újabb érdekes pontot tárgyalt a közgyűlés. A tanács ugyanis pártolólag terjesztette a jogügyi bizottság javaslatát Pitroff Emil tanácsnok nyugdíjazása iránt, azon további javaslattal, hogy a nyugdíjazás 1911. évi január hó 1-ével kezdődik és a tanácsnok addig szabadságoltassák. Bella Lajos a méltányosság szempontjából indokoltnak tartja Pitroff kérelmét. Schvarz Sándor úrnak nincs kifogása az ellen, ha bármily címen adják is meg Pitroffnak a nyugdíjat, de a tanács javaslata törvényellenes és szabályellenes és így ő ezt nem szavazhatja meg. Ha Pitroff egészséges, akkor miért nyugdíjazzák, legfeljebb szabadságolja őt a város, ha pedig beteg, akkor nyugdíjaztassa mindjárt. Baán Endre dr főispán szintén szabályellenesnek tartja a tanács javaslatát, mire a közgyűlés elfogadja Schwarz Sándor dr indítványát, mely szerint a város Pitroff tanácsost 1911. január elsejével nyugdíjazza, s az október—januárra eső különbözetet pedig kegydíjként adja. A közgyűlés ezután elhatározta, hogy a gyámpénztár nélkülözhető készpénzkészletét 1911. évben a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank soproni fiókjánál helyezi el. A közgyűlés harmadszori olvasásban, névszerinti szavazással elfogadja a tanács javaslatát 598 négyszögöl Langschilling-irtás eladása tárgyában, valamint a Satzut vízlevezetése viszonyainak rendezése végett Ruisz Károly balfi lakostól beváltandó ingatlanra vonatkozó javaslatot. Választás: Kherndl Károly lemondása folytán a központi választmányba 1910. évi lejárattal névszerinti szavazással Démy Lajos drt választották meg. Segélyek: A közgyűlés Tompa Géza dijnoknak betegségére való tekintettel napi 1 K 750 segélyt szavazott meg. A közgyűlés hozzájárult a tanács ama javaslatához, hogy Böhm János átkaparó árván maradt három gyermekének évi 1760 nevelési járulék állapíttassák meg. A postapalota epilógusa. Annak idején hírül adtuk, hogy Gebhardt József arra kérte a várost, hogy a Széchény-téren fekvő részháza lakbér és tűzbiztosítási dijának megtérítését kívánja. Ugyanakkor Kremszner Mihály és társai is folyamodtak, és kérték a várost, hogy a postapalota céljaira kisajátított és a Széchényitéren fekvő részházaikról a város tőlük lakbérmegtérítést ne követeljen. CZergényi Jenő dr. főügyész terjesztette elő a tanács idevonatkozó javaslatait, amely szerint utasítsa vissza a közgyűlés Gebhardt kérelmét, mert ennek semmiféle alapja nincsen. Kremsznerék kérelmére vonatkozólag a közgyűlés úgy döntött, hogy a család vagy fizesse meg az 5 százalékos kamatot, vagy pedig fizessék meg a kötelező haszonbért. Az Erzsébet-kertben létesítendő jégverem kérdésénél Székely Kálmán kéri az építkezés sürgős kimondását. Baán Endre dr főispán javasolja, hogy a jégverem költségeinek fedezésére ne a város törzsvagyonát fordítsák, hanem inkább bármilyen más alapot. A közgyűlés ilyen értelemben határozott. A parkok és sétányok fentartására a pénzügyi bizottság 8000 póthitel engedélyezését kérte. A közgyűlés elhatározta, hogy ezt az összeget a filloxera-alapból fedezzék, ami ellen viszont Zsombor Géza foglalt állást és tiltakozik az ellen, hogy a filloxéraalapot más célra felhasználják. A közgyűlés Grünreisz Ferenc városi gyepmesternek a tisztítási díjnak 5 koronára való felemelését megengedte. A villamos vasúttársaság pótadómentesség iránti kérvényét elutasítják ugyan, de