Soproni Napló, 1916. április-június (20. évfolyam, 75-147. szám)
1916-06-04 / 128. szám
Június 4. SOPRONI NAPLÓ — SOPRONMEGY! tájra emlékeztető, szinte emberfeletti Nyugalommal, némán, komolyan, mereven nézett farkasszemet egy nemzet gyűlöletével és csak egy szigorúan ridegan, minden lendületes színezést gondosan kerülő stratégiai tudással de szinte prosszorosan száraz könyvvel védelmezte eljárását. Egy írással, amely már hangjának hidegségi tartalmának csupán mélyrejáró intelligenciák által megérthetősége révén sem terjednetek el a népben és igy teljesen alkalmatlan volt a védekezésre egy olyan perben, ahol a vádló egy egész keserűségbe, kínba, tespedésbe és lealázottságba fulladt Magyarország volt, aki csak azt a szomorú tényállást látta és érezte, hogy a fővezér az orosz csapatok előtt lerakta a fegyvert. (Folytatjuk.) Búcsúzik a főhadnagy úr. Vettük a következő sorokat: Itthagyott bennünket Payer Géza főhadnagy úr. Elment, engedelmeskedve a felsőbb parancsnak. Akik ismerték, azok szerettek. Peng, hej, de sokan ismerték. Az a sok sebesült, beteg katona, akik az ő parancsnoksága alatt álló kórházakban megfordultak, az a sok ápoló és azonkívül popi un varos társadalmának szmne-java, úgy most, mint a jövőben is, érezni fogja hangát Payer Gézának. Nem az érdemeket akarom én itt felsorolni, melyekkel a szeretetet és rajongást megérdemelte, hanem csak egy kedves, de mindazonáltal szomorú pucsuját óhajtom ecsetelni, hogy azok, kik őt ismerték, ráismerjenek arról szeretett egyéniségére. Szerdán délután megkonnult a líceum harangja, amely az ápolókat hívta. Remiben sorakoztak a kapu alatt a kórház régi és ifj ápolói, írnokai és a szolgálatvezető altiszt ,egy rövid beszéd kíséretében üdvözölte a főhadnagy urat távozása alkalmával. Payer Géza főhadnagy úr csaknem könnyezve hallgatta végig a búcsúszavakat és igaz, tiszta szívből válaszolt arra. A többi között ezeket mondotta, reszkető, és lesekből jövő, de azért katonás hangon: „A válás nagyon nehezemreesik. Kérem magukat, hogy gondoljanak néha rám és ne felejtsék el azt, hogy én mindig szerettem magukat Én is csak épp úgy katona vagyok, mint maguk, engem is csak úgy hívtak be katonának, mint a többit, hogy a hazának szolgáljunk!” Beszéde végeztével sorba kezet fogott mindenkivel, aki jelen volt és mikor a közlegényekkel kezet fogva búcsúzott, mintha egy könnycseppet láttam volna arcára leperegni. Egy igazi bucsukönnyet. A fájdalmas válásnak őszinte tanúját Háromszori *,Éljen”-kiáltás követte a kapuig, ahonnan mégegyszer szomorúan visszatekintve, elhagyott minket és még aznap családját és Sopron városát. K. L. Caádua tovább titkolózik. Lugano: Cade rn a mai jelentésében is elhallgatja Arsiero és Asiago elfoglalását és a magyar-osztrák offenzívát az utóbbi napokban kevésbbé eredményesnek tartja. Egyébként a harctéri helyzetet változatlannak mondja, csak a Sette Communi (hét község) vidékén ismeri el offenzivánk sikerét. A „Corriere della Sera” is azt írja, hogy offenzivánk minden különösebb siker nélkül való. Naptár-tájéfoztaló: Szombat, június hó 3. Klotild. — A nap ke 406, nyugszik 7'49. Vasárnap, junius 4. A. G. Exaudi. — A nap,kel 405, nyugszik 7 60. Sopron, junius 3. Utolsó levelem... Utolsó levelem Onnan írtam hozzád, Ahol szürke kövek Lepik el a rónát. Szürke sziklatömbnek Méhbelepte hátán Búcsúztam el tőled Egy rózsaszín kártyán. Kelt levelem este, Véres alkonyainál Az olasz harctéren, Sápadt holdvilágnál. Rezgő imahangon írtam le nevedet, Jajgató bajtársak, Sebesültek mellett. „Pajtás!” szólt az egyik Gyönge, ható hangon, „írd meg Rózsikámnak,Ne várjanak otthon”. „Írd meg, küld el hozzá Végső sóhajomat, Bocsássa meg nékem... Kora halálomat.” Kérése teljesült. Megírtam levelét, Tábori postával Biztosan hazaért. Csöndes halott mellett Befejeztem végre Levelemet hozzád... S felnéztem az égre. Csillagod fenn volt még, Fényesen ragyogott... Az enyém ott mellette Halványan pislogott. Levelem lezárom, Isten veled tehát... Úgysem látom többé Mosolygó, szép orcád. A háború hűs szele Engem is elragad... Felejtsd el a múltat, Felejtsd el csókomat. K a r!.a L a j 0.s. Hivatalos jelentés. Budapest, junius 2. Orosz hadszintér: A besszarábiai és wolhyniai arcvonalon az ágyútűz helyenként tüzérségi csata jellegét öltötte. Az Ikva arcvonalon is fokozott tevékenységet fejtett ki az ellenség. Olasz hadszíntér: A Mandriello majoroktól keletre csapataink harcolva a határszögig nyomultak előre. Arsiero területén elfoglaltuk a Monte Barcot (a Monte Cengiotól keletre) és most már csapataink Fusine és Posina helységektől délre a Posina patak déli partján is szilárdan megvetették lábukat. Délkeleti hadszíntér-A Vojusa középső részének balpartján Vlorától (Vatona) keletre egy olasz osztagot tűz-rajtaütéssel szétszórtunk. A Vojusa alsó részén járőrharcok. Höfer altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Német hivatalos jelentés. Berlin, június 2. A nagy főhadiszállás jelenti: Nyugati hadszíntér: Nagyobb angol haderők tüzérségi tüzük neves fokozása és bevezető robbanások után tegnap este Vivennhytől nyugatra és délnyugatra tauadtan. Koriiláncban visszavertük őket, amennyiben nem voltak kénytelenek mardarotűzünkben súlyos veszteségeik következtében visszafordulni. Allaas nyugati partján a franciák újból támadásra törtek előre. Semmi eredményt sem értek el. A folyótól keletre csapataink rohammal megrohantak es elfoglaltak a Cainette-eruot es a Két oldalan csatlakozó árkokat. Az enensegnek ma reggel a Vaux tó el aeire nagy eronket kereszuivitt ehentamadasa megmusult. chtiigerezo tisztet es tooa mint 2000 főnyi legénységet fogtunk el, tovaoua 3 ágyút és megnevesebb 23 géppuskát zsákmányoltunk. Lillétől délnyugatra egyik angol repülőgép a bennüvőkkel sértetllenül kezünkre került. Légiharcban lezuhant a Marr-hegy háton egy francia harci repülőgép, tovaoua a mi körünkön belül Vaux telett és Mordungentől nyugatra egy-egy kétfedelű. A Camorailo, nyugatra lelőtt angol kétfedelű, amelyet már tegnapi jelentésünkben említettünk, immár a negyedik repülőgép, amelyet Mizer hadnagy tett harcképtelenné. j ,, t , i J j Keleti hadszíntér. Egy sikeres német felderítő előretörés Smorgontól délre lévő harcvonaton néhány tucat foglyot eredményezett. Drismatytól délkeletre védőágyuiak tüze megsemmisített egy orosz repülőgépet. Balkán hadszíntér: Nincs újság. A legfőbb hadvezetőség. Kitüntetés. Őfelsége Havas Aladár honvédfőhadnagy-számtisztet, Havas Jenő dr. ügyvéd testvéröccsét, a hadiérem szakágján 4 koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. Letser Antal püspök Sopronban. Holnap Letser Antal győregyházmegye püspöke, Sopronban a bérmálás szentségét osztja ki. Ezernél jóval nagyobb neoű helybeli és vidéki hivek száma, akik holnap a bérmálás szentségében részesülnek. Az egyházi ünnepség reggel 8 órakor kezdődik a Szt. Mihály-templomban. A püspök nagymisét szolgáltat és az evangéliium alatt magyar nyelvű szent beszédet mond. Mise után pápai áldást oszt ki. A püspök ma este érkezik Sopronba és az Uj utcában lévő lakásán, a püspöki házban, száll meg. Holnap délben ebéden Zeherbauer Ottó dr. városi apátplébánosnál hivatalos. Holnap délután Rákosra megy s este visszatér Sopronba. Hétfőn és valószínűleg Iredden is Sopronban marad, mely idő alatt a helybeli tanintézeteket látogatja meg. Hivatalos napok. * A soproni főszolgabiró f. hó 24-én Kaboldon, július 20-én Veperden, augusztus 31-én Lókon hivatalos napot tart. Tanévzárás az ipartanonc-iskolában. A soproni ipartanonc skolában a tanévzáró vizsgák holnap, vasárnap, délelőtt kezdődnek és 7-én végződnek. Az érdeklődőket az intézet igazgatósága ezúton is félighívja a vizsgákra. ( . . j )