Soproni Napló, 1916. október-december (20. évfolyam, 225-299. szám)

1916-10-01 / 225. szám

Október 1. 11 SOPRONI NAPLÓ SOPRONHEGYE­ 8 adott ki melyben az okos házasságot ma­gasztalta. Fia, Rezső Henrik, korhely éle­tet élt.­­­t­­őtársai sem voltak szerencsésebbek. Kis János jegyzi fel, hogy „ezeknél sem szállott a feleségi érték harmadik örökösre”. A második gazdag Zweymann leányt Seiler Sámuel vette el, ki előbb jogász, később soproni tanár­ volt. Egy külsőleg is deli termetű szép férfiú, ki később neje kíván­ságára lemondott hivataláról. Nagy házat vett ő is Sopronban s éppen a devalváció előtt adta el, így elszegényedve a betegség is annyira megtörte, hogy meggörbülve, majdnem térdig lehajlott fővel járt az utcán. A harmadik vőtárs Benedict­ soproni ke­reskedő volt, a negyedik ismeretlen. Nagy Györgyünk is az élet terhei alatt meggörnyedve 77 éves korában fejezte be pályafutását. Sopronban halt meg 1812. má­jus 19-én. Alkotása, az első hazai cukor­gyárnak impozáns épülete egy szép nagy kertben mai napig is áll az Ujteleki-utcában a régi Marton-féle telken. Eredetileg alig lehetett, mint most, három emeletes s talán hosszában is csak később bővült ki. De az alapvetés és kezdeményezés egy buzgó pedagógus érdeme, akit az új, kockázatos vállalatra nem önző érdek, hanem hazafias cél vezetett, ő már Széchenyi előtt felismerte a nemzetgazdaság és hazai ipar nagy je­lentőségét. Vállalkozását nem a siker, ha­nem a cél és jó szándék szempontjából kell megítélnünk és akkor Nagy Györgyöt elő­kelő hely illeti meg a magyar ipar történe­tében. Az épület képe, mint becses emlék, méltó volna, hogy ott álljon az iparosok olvasókönyvében. A soproni cukorgyár, mint a kor­társak feljegyzik, néhány év múlva szépen fel is virult. Bajorországból Rupprecht János, egy fiatal, szorgalmas és szakképzett férfiú, jött be hazánkba, ő vette meg­­a házat, ő sze­relte fel a gyárat gépekkel s ezzel biztosí­totta annak gyors felvirágzását, melyről Gamauf és Kis János, mint szemtanuk a leg­nagyobb elismeréssel szólanak. Az új gyáros még a Dunán hajókon szállíttatta nagy mennyiségben a cukornádat. A répacukrot ugyanis csak később, ,a Napokon által el­rendelt szárazföldi zár idején kezdték gyár­tani. Szakmunkák 1804-re teszik a soproni cukorfinomító újjászervezését, de Gamauf szavaiból korábbi időre lehet következtet­nünk. Megjegyzem, hogy Szinnyey tévesen mondja Szarka János tanárt is a soproni cukorgyár egyik alapítójának, mert hiszen ő már 1786-ban meghalt és szegény volt. A soproni gyár törzs- és anyaházi lett a Sopronban és a vármegyében később oly szép fejlődésnek indult nagy és gazdag cukoriparnak. Rupprecht János szakavatott és lelkiismeretes munkáját fényes siker koro­názta. 1810-ben már a város legelőkelőbb polgárai és a konvent tagjai között találjuk. A köztiszteletben álló és számos tagú család­nak ő volt a megalapítója, ki a magyar ne­mességet is korán megkapta. Kész örömmel nyújtunk pálmát a siker­nek. De ne feledjük az első szerény munkást sem, akié volt a terv, az eszme. Aki haza­fias lélekkel nagy áldozatot hozott, a nagy épülethez verejtékével hordta az első köve­ket, de szerencse, siker reá nem mosolygott. Nagy György és az első hazai cukor­gyár, a Fabricia Zachararia, Sopro­ni­e­n­s i­s, külön lapot érdemel városi mono­gráfiánk könyvében. Sincerus— 80—88—88—88-83-88—88—88-88—BE Soproni Napló kapható minden dohány­tőzsdében. — Egyes szám ára tíz fillér!!! 00—ffl-83-SB-a'®—88-83 Naptár-tájékoztató: Szombat, szeptember 30. Jeromos. — A nap kel 5­58, nyugszik 5 41. Vasárnap, október 1. A. 16. Bózsaf. — A nap kel 6­00, nyugszik 5­39. Sopron, s­zeptember 30. Levél a frontról. Imádkozzál értem!... Zsolozsmás fohászod Csatában, küzdésben Megvéd majd, — meglátod — Édes, kicsi kincsem, Hófehér lelkeddel Ostromold az eget!!... Minden áldott esten Békés álmom kérjed Ájtatosan ... csöndben. Imádkozzál reggel, Szóljon imád nappal!... És a veszély törten Vad lovára pattan S elkerül majd engem, Édes, kicsi kincsem, Ha imádkozol értem. N e m e s s E r a 6. Bncsinon valakitől. Csupa bucsuzásból áll az élet. Egyik pillanatot követi­­a másik és egyik sem tér mégegyszer vissza. Csak jön, előrohan a nemlevésből, érint bennünket és elvesz a nemlevésbe. A Szavak tis, a gondo- l latok is. És mi is. Iderohanunk és mír roha­nunk is vissza. A semmibe. A Nirvánába. Kétszer semmi sem történik. Minden el­múlik. A jó is, a rossz is. Badarság vissza­hívni, badarság jajgatni utána. Volt. Nagy, kegyetlen szó ez. Minden elmúlik. Alig van időnk a búcsúra. A park. Nagy fenyők, díszbokrok, virág­szőnyegek. A nép felveri az utak porát. Fehér csipkeruha suhan el mellettünk. Gyöngyvirágillatot áraszt. Mély lélegzettel szívjuk magunkba és örömöt érez já tes­tünk. Már elszállt, már nincs... Álmodunk. Arany kert, hárfák pengése, lágyan rezgő ének, rózsaeső, lengeruhás tündérek, vég­telen boldogság. Felébredünk s már azt se tudjuk, hogy álmodtunk-e... Asszonyé pil­lantás bája, átfutó mosoly igézése, közeli lehelet forrósága, alig érezhető kézsimitás. Csak egy másodperc s az a kis öröm­ száz darabra foszlik széjjel... Pohár bor, mely jól esik, zene, mellyel együtt lüktet a vé­rünk, napsugár, mely bevilágít a szobánkba, árnyék, mely minket fedez, kacaj, mely bele­olvad a mi kacajunkba, kézszorítás, mely forró és igaz, esti szellő, mely végigsuhogja a fákat, öröm, mely szét akarja vetni a szivet, győzelem, mely felvillanyozza az idegeket, mind elmúlik, elszáll, megsemmisül s marad az emlék. Búcsúzni, mindig csak búcsúzni. Pedig a búcsú oly keserűvé tudja tenni ,azt a kevés jót is. Irigy, goromba gazdánk ne­künk a Sors. _____ (bd.) Hivatalos jelentés. Budapest, szeptember 29. Keleti harctér: Román harcvonal: Nagyszebennél a románokat megver­tük. A várostól délre és délkeletre fekvő magaslatok heves küzdelem után a szövet­séges csapatok birtokába jutottak. A harc még nincs befejezve. Károly főherceg lovassági tábornok hadseregharcvonala: A Kárpátokban a harc tovább tartott. A helyzet változatlan. Lipót bajor herceg vezértábornagy hadsereg harcvonala: Terstyánszky vezérezredes hadseregé­nél tegnapelőtt összesen 41 orosz tiszt és több mint 8000 főből álló legénység fogságba esett, 33 gépfegyvert és 2 ágyút zsákmányoltunk Olasz harctér: A Karszt-fensíkon levő állásaink és a mögöttük fekvő területek ellen erős olasz tüzérségi- és aknavetőtűz irányult. A reimsvölgyi arcvonalon az ellenség tegnap délután sűrű köd védelme alatt megtámadta a Gardinalt és a Cima Busi Altát. Visszavertük. A Cimone hegycsúcs állandóan könnyű és nehéz tüzérségi tűz alatt áll. A mentési munkálatok ennek dacára sikerrel jártak. Derék csapataink­nak nagy nehézségek után sikerült még hat teljesen kimerült olaszt kiásni és megmenteni. Délkeleti Harctér: A helyzet változatlan. H­ö­f­e­r altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Német hivatalos jelentés: Berlin, szeptember 29. A nagy főhadiszállás jelenti: Nyugati harctér: Rupprecht bajor trónörökös vezér­tábornagy arcvonala: Az ellenség szeptember 27-iki táma­dásainak véres visszaverése után tegnap a Somme-csata hevessége lényegesen csökkent. Az Ancre és Courcelette közötti nyugati szárnyon kis árokrészek feladása után közelharcban visszavertünk egy erős angol támadást, amely Courcelettetől észak­nyugatra és északra tüzünkben omlott­­ össze. Eaucourt l’Apagenál az ellenség , gyenge támadása szintén balul ütött ki. Keleti ha­rct­ér: Lipót bajor herceg vezértábornagy harcvonala. A Goduzischkytől északkeletre lefolyt sikertelen gyenge orosz előretörésektől és helyenként felélénkült tüzérségi tevékeny­ségtől eltekintve nincs esemény. A szep­tember 27-én Korym­icánál elfogott oro­szok száma 41 tisztre, több mint 3000 főnyi legénységre, a zsákmány 2 ágyúra és 33 géppuskára emelkedett. Károly főherceg lovassági tábornok harcvonala: A Kárpátokban a harcok tovább tar­tanak. Nincs különös esemény. Erdélyi harctér: A nagyszebeni szakaszon az ellenség ellenállása megbénult. A román erőket a hegység irányában visszavetettük. Balkán harctér: Mackensen vezértábornagy­ájad­­csoportja: A helyzet változatlan. Macedóniai arcvonal: Nincs újabb esemény. Lu­d­end­orff első főszállásmester. (A miniszterelnökség sajtóosztálya.} e­ l Bucsuzás a­ püspöktől. A soproni ev. felső egyházmegye tegnap búcsúzott el a nyugalomba vonuló és most Sopronban tartózkodó Gyurátz Ferenc püspöktől. Az esperesség lelkészei és gyü­­l­­ekezeti elöljárói, tanítói tegnap délben­­ Scholz Ödön esperes vezetése alatt testü­­­­letileg tisztelegtek a püspök Pannonia-beli­­ szállásán. Scholz Ödön meleg szavakkal­­ fordult az ősz püspök felé. Megköszönte jóindulatát, amellyel az esperesség iránt vi­­­­seltetett. Gyurátz Ferenc püspök meg­­i­hatottan köszönte meg a figyelmet és az­­ Isten áldását kérte az esperesség további­­ működésére, virágzására.

Next