Soproni Napló, 1918. január-március (22. évfolyam, 1-75. szám)
1918-01-01 / 1. szám
V-L. sz. 1 126) pmhKM Előfizetési ár: egy év 24, félév 12, negyedév 6, egy hó 2 korona Huszonkettedik évfolyam Spron, 1918 január 1., kedd r Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sopron, Deák tér 50. Telefon 19. 1917. a világháborúban. 1211 ..tennó, amelyben a véres háborús Őrjöngésekből való észrevett;5 kiábrándulás ¡-■» a I.* \ére való áttérés UMetősége foglalkozatta ; fajok lelkétTTalaT a legjelentősebbek gyike volt a világtörténetben. Nem azé: i, mintha alkotásotóp! szaporodott volna az emberiség, mintha lángelmék Íróasztalról vagy ! '~crmó’riumábó! uj találmánok vegy fejkieitvek korú velt volna Jury,‘or, eiuver, élet gazdagabbá és boldogabbá varázsolására, sőt ellenkezőleg. Ez az esztendő a legszörnyübb rombolások technikájaszámára foglalta le az érceknek, gőznek e. a villamosságnak erejét és a lángtljuk utáni munkával abban verseknyeztek minden téren, hogy abban a gladiátori küzdelemben amelyet a fajók egymással él, a gyilkoló kegyetlenség a közelített hatású eszközeit •Az egész Hinterland gyárai frontok halálüzemének szóllegértékesebb személy- éset, hogy siettessék a győzelmzeti, illetve hatalmi körnek,nntartja. Tekintettel a közfrontján 1917-ben lejátszófális erőkifejtésekre és diadala vesszük, hogy a mi, vagy táborának lángelmét hozzáeddig fel nem fedezett vagy nem alkalmazott monstruózus találmány-i.- győzelemhez, de hogy miben állottak ezek, azt a hadiérdek nem közölheti a ' jósággal. Arról tehát, hogy a tudás, a technikai ismeretek arzenálja miat T'. *kkel gyarapodott 1917-ben, nem besz.-''hetünk, de annál nagyobb értékűek azok a megismerések, amik a háborús esemém - ' tanulségakép a most lepergett évben s népek elméjébe vésődtek és amelyek ere.iménye az, hogy 1917. év karácsonya már Breszt-Litovszkban találta a központi hatalmak és szövetségeseik, valamint az orosz birodalom kiküldötteit a béke felől tanácskozás céljából. Az összemért fegyverek eredménye nyilvánvalóvá tette, hogy az entente abbeli feltevéste, hogy összekpcsolt erővel megsemmisíthetik azt a kereskedelmi és katonai konkurrenciát, amelyet német birodalomnak neveznek, vagyis hadbaszállásuk vezérmotívuma hamis, hazug volt. Pompásan kifejlesztett és drágán fizetett kémszervezetek dacára sem hatolhattak be a német és osztrák-magyar ellentálló erő titkaiba, úgy hogy ez a világháború a tragikus meglepettések egész sorozatát hozta a revanchedühtől lihegő és Elszászért rikoltó Franciaországnak, az Ausztria-Magyarország szlávlakta vidékeit felfalni vágyó Oroszországnak és a tengeri haderejében és területi védettségében bizakodó Angolországnak és a sacro egoizmo komédiás pózával hitszegővé s aljasult Olaszországnak. — Hogy miben ! nyilatkoztak meg ezek a meglepetések, azt minden újságolvasó ember tudja, azt a harctéri helyzet bizonyítja, de legfőképen az, hogy Oroszország, aki legnagyobb személyi- és anyagerővel avatkozott bele a monarchia és Szerbia afférjébe és lett legalább is külsőleg előidézője annak, hogy pár apró semleges állam kivételével egész Európa, sőt az új világ is háborúba bonyolódott, minden erkölcsi erejének sorompóba vitelével keresi a béke útját, mégpedig az annexiótlan békéjét. A másik megismerés az osztrák-magyar monarchia összetartó erejének szilárdsága. Ellenségeink, mikor militarizmusuk súlyos hordáját testünkre eresztették, abban reménykedtek, hogy azok a családi viszályok, amelyek apró közjogi sérelmek és faji ellentétek miatt olyan nagy papírháborúk szint terévé tették Ausztria és Magyarország közvéleményét, a hadüzenet pillanatában nyílt szakadássá válnak és Magyarország teljes szeparációját deklarálva, hűtlen lesz a Habsburg monarchiához. Megfeledkeztek arról, hogy a magyar történelmi erényei közé tartozik a függetenség imádatán kívül a ferhetlen királyhűség és így abban a pillanatban, mikor a dinasztia forog veszedelemben, megismétlődik a magyar milliók ajkán a „vitám et i sanguinem“ pozsonyi igéje és igy is történt. Dacára a különböző nemzetiségek részéről szórványosan előforduló illegalitásának, a cseh árulásoknak, a monarchia lakosságának túlnyomó erejű és értékű része egységes maradt és összeszorított ököllel kemény elszántsággal, halálmegvető bátorsággal és az uralkodó személyek ércgárdaként körülvevő hűséggel hordozta a most már negyedfél éves háború szenvedéseit. Ennek az elszántságnak, a fronton való dicső megállásunknak, az egyesült német, magyar, osztrák, bolgár és török katonák bravúrjának, a hatalmas területhódításoknak kell tulajdonítanunk azt, hogy az agyonzaklatott és rettenetes ember- és anyagtömeget vesztett Oroszország megváltoztatta államformáját, elüldözte régi uralkodó családját és ellökött az életéből mindent, abból a múltból, amely őt a háborúhoz kapcsolta. Az autokrata kormány kényszerítette harcmezőre, halálterekre az orosz népét, és mikor már megcsömörlött a muzsika sok haláltól, a sok vértől, kíntól, gyásztól, lomha teste egyszerre megmozdult, reszkető hangja ércet, csengést, erőt kapott és ellenállhatlan erővel tépte ki magát a bilincsekből, amely őt százezerszámra hurcolta el a városából idegen világokba. Elhurcolta pedig azért, hogy a diplomaták szerződésüket betarthassák és Franciaország bosznia és Angolország kereskedelmi érdekből fakadt németgyűlölete támogatást nyerjen. Az orosz pacifista szellemet nem a demokratizmus térfoglalása tette erőssé és diadalmassá, hanem a mi győzelmünk. A mi meggyőződésünk szerint így van ez a többi hadviselő államoknál is. A demokratizmus előrekapása és érvényesülése ebben a világháborúban nem jelent egyet a békeimádattal. Hiszen a franciáknál intézményes demokrácia uralkodik és Angliától tanulták egész Európa politikusai a demokratikus kormányzat elméleti és gyakorlati dogmáit és mégis azt tapasztaljuk, hogy itt és az olasz szabadkőmívesség táborában észlelhető a legvadabb agitáció a háború továbbfolytatása mellett. Hiszen a demokrácia világideálja, az Egyesült Államok, éppen akkor, mikor már több, mint három éve folyt a királyok diktálta harc az európai frontokon, dobta oda vérszomjas ékesszólással a harci lobogót és jelentette be a csatlakozást a mindenség legszörnyűbb és legkegyetlenebb emberirtásához. Tehát a demokratizmusnak Németországban és nálunk való újabb és mélyebb térfoglalása szembeeddig megállíthassák és műhely gáláiéba anyagkészilét arra amely ponti lat ■ dott nbnur lokt», szöveti járullak legalább