Soproni Szemle, 1942 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1942 / 1. szám - Östör József: Széchenyi István és Sopron
Megjelenik: február, május, augusztus és november hóban. Előfizetési díj: Egy évre 6. P. SOPRONI SZEMLE MŰVELŐDÉSTÖRTÉNELMI FOLYÓIRAT Szerkesztőség: Sopron, Kölcsey Ferenc utca 1. Kiadóhivatal : Várkerület 44. Távb.: 836, 379 VI. ÉVFOLYAM: 1942 FEBRUÁR 15. 1. SZÁM. Széchenyi István és Sopron. Irta: Öster József. A legnagyobb magyar és Sopron város, meg ez utóbbi közönsége egymáshoz való viszonyának tárgyalásánál is csak az lehet a döntő, hogy milyen hatással voltak egymásra. Mit köszönhet Széchenyi Sopronnak s az utóbbi Széchenyi Istvánnak? Ami ezen kívül esik, lehet érdekes történetböngészőnek, vagy a furcsaságokat kedvelőnek, de az egymásrahatásuk szempontjából kevésbbé az. Hogy e feladatnak megfelelhessünk, egy pillantást kell vetnünk a múlt század második negyedére, vagyis a magyar reformkorszakra, amely tulajdonképpen Széchenyi kora volt. Nem lehet hazánk történetének ezt a csodálatos hősi korszakát érzékeltetni s megmutatni, hogy mi lett, ha előbb nem tudjuk, hogy mi volt. Áll ez a kor külsejére és belsejére, testre és lélekre. Ki tudja megérteni, hogy mit jelentett a felszabadított ipar szabadsága, ha nem tudja, hogy mik voltak a céhek. A közteherviselés behozatala, ha nem tudja, hogy kit és mennyire nyomott az aránytalan közteher. Hogy mit jelentett Sopronból Budára levelet küldeni, vagy Kanizsára leutazni, ha nem tudja, hogy milyenek voltak az utak és a kocsik , mielőtt az első vasutak belerohantak az időt rabló távolságokba? Ha a reformkorszakra vonatkozólag országos szempontból jogosult ez a kérdés, akkor jogosult a mi szűkebb hazánkra, Sopronra is. Milyen volt hát ez a mi kedves Sopronunk abban a híres hősi korszakban külsőleg és belsőleg, testben és lélekben? E ponton szerencsésebb helyzetben vagyunk, mint az országnak legtöbb városa. Mert Sopron kétségtelenül város, a szónak nemcsak mai, hanem történeti értelmében is. Nemcsak most város, de város is volt. A kevés vidéki társai közé lehet állítani, mint Pozsony, Kassa, Pécs és az erdélyiek közül egyikmásik. Nem a mi érdemünk ez, hanem a többi szerencsétlensége. Sopront földrajzi fekvése soktól megkímélte, de legjobban a törökdúlástól és az ezt követő, bár csak rövid ideig tartó kuruclabanc pusztítástól, így azt lehet mondani, hogy aki a múlt század reformkorszakának Sopronát ismerni akarja, csináljon kör