Soproni Szemle, 1966 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1966 / 2. szám - HELYTÖRTÉNETI ADATTÁR - A ruszti és a soproni bor múltjából
pedig azért esedezem, hogy ezen botrányos eset által Doszura ne ingereltessél szivüket. — Gondolják meg hogy a törvény már reá tette nehéz kezét azokra, kik e(!) borzasztó tettet elkövették, és hogy megboszulja a Halottakat, inkább tekintsék ezen dolgot, mint visszaijesztő példát, mely mutatja, hogy az ember, ki másnak jogait tisztelni nem tudja, vad állattá aljasodik. Kelt Horpácson, November 23-án 1865-ik évben. Gróf Széchenyi Iénes.” Thalaotz már 1861-ben képviselője volt a lövői kerületnek, a határozati párthoz tartozott, 1865-ben hasonló elveket vallott. A kerület ismét megválasztotta. A következő választáson azonban elbukott a Kapuvárott szerepelt Ürményi Miksa ellenében, aki két cikluson át képviselte a kerületet. Érdekes, hogy Széchenyi Dénes balsikerű szereplése után kerek tíz évvel, 1875-ben a testvéröccse, Széchenyi Imre is hasztalan próbálkozott ebben a kerületben.10 L. E. A ruszti és a soproni bor múltjából Anakreon még sok alkalmat adott a kései költőnek a bor megéneklésére, már kevésbé Rasch János németországi borszakíró, aki 1582-ben megjelent borkönyvében (Weinbuch) egy hosszú verset is átadott az utókornak, és ennek megírására nem kevesebb, mint 70-féle bort kellett megkóstolnia, mert a költemény kettős sorokban végigmegy a német világ jelentős borain. Jóízű humor tölti meg a majd 400 éves verset, és ha a mai ember a régi nyelv kitételein és gót betűin bukdácsol is, lehetetlen nem mosolyogni az efféle sorokon: „Der Heppwein fördert bald ins Bett, Macht dass er tilletele recht.” Úgy a vers vége táján vidékünk felé fordul Rasch János költői pennája, már eljut Bécs mellé: „Wer Gumpholzkirchner Trinkt zwey Mass, Der kann allein nit gehen sein sirass.” A könyv megjelenésének idején Nyugat-Magyarország egy része Ausztriához tartozott, így Ruszt, Rohonc és Kőszeg is. Lévén pedig a befejező verspár bizonyos igazolás, olvashatjuk, hogy csak a német föld koráról írt, így kerülte el Rasch lantját Sopron, amely tudvalevőleg csak 1440 és 1463 közt volt elszakítva Magyarországtól. Ruszt azonban alaposan megkapta a dicsőítést, mert Rasch szerint, aki egyet kortyol, két napig gyengén érzi a fejét: „Wer an den Rüster recht ein Schopf, Empfindt zwei Tag ein schwachen Kopf.” A ruszti bor tehát megindult a költői dicsőség lajtorjáján felfelé, mellékesen városának megszerezte 1681-ben a szabad királyi város rangját, és a 13. század első felében ezt a részünkről a királyi kegynél is magasabb elismerést, hogy a kor két legnagyobb költői lángelméje emlegette meg, elsősorban Goethe 1811-ben történt, hogy Karlsbad környékén egy paraszt a háborús pénzromlást azzal védte ki, hogy nagy mennyiségben ruszti bort vásárolt. Olyan híre ment a karlsbadi fürdővendégek között, hogy tömegesen rándultak ki hozzá, és ha kétnapi fejbéli bágyadtságot nem is szereztek, de jókedvet bizonyára. Goethe naplójában 1811. május 23-án szerepel ilyen kirándulás a ruszti lerakathoz. Néhány héttel később Goethené időzik Karlsbadban. A házastársak közt nyilván szóba került a ruszti bor hatása, mert Goethené a költőnek úgy számol be, hogy ura jóslata majdnem bevált, két üveggel hoztak el ruszti bort, és bár csak néhány kortyot ittak, mégis alapos jókedvük támadt. A másik költő Petőfi írt ugyan bordalokat, de köztudomású, hogy inkább élt aludttejen, mint szeszes italon. Azért a ruszti bort nemhogy megvetette, de még egy verssort is szentelt neki 1844- ben írta Kerényi frigyes költőtársának azt a verses levelet, amelyben olvassuk: „Már ismeretlen is szerettelek, Hát még mióta rusztiztam veled! Tod a Komiovan, persze hogy tudod. Hogy is feledhetnéd azt a napot? Én részemről csak el nem fedem, Legyen par Matuzsálem életem.” 10. Mohi: Lövő története. Győr, 1930. 157. lap. 184