Soproni Szemle, 1980 (34. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 2. szám - Dóka Klára: Adalékok a Rábaszabályozó Társulat történetéhez (1873-1948) II. rész

Árpásnál a Rábába.62 63 64 A folyó felső szakasza a Marcalvölgyi Vízitársulat, a Marcaltő—Gyirmót közti szakasz a Rábaszabályozó Társulat fennhatósága alá tartozott. A Rábaszabályozó Társulat a Marcal mentén már addig is komoly munkát végzett. Az 1885. évi Rába-törvény alapján a medret a Pápa—Marcaltő­i úttól Kisbabotig kimélyítették, innen Gyirmótig új med­ret ástak. Itt érte el a folyó a holt Rába-medret, amelyen keresztül Győrnél tor­kollott a folyóba. A Marcal mellett csak a balparton volt töltés, az Gyirmótnál a Rába jobbparti töltésébe volt bekötve, de Győrig ez is csonka vezértöltés volt. A jobbparton nem volt védmű. Itt sok rendezetlen medrű, sebes patak torkol­lott a Marcalba, és a védelemre szoruló lapály is keskeny volt, nem érte meg a befektetést. 1899-ben a balparti Marcal- és a jobbparti Rába-töltés is tönkre­ment. 1900-ban elrendelte a Földművelésügyi Minisztérium, hogy a társulat gondoskodjék Ménfőcsanak, Gyirmót árvédelméről. 1903-ra elkészültek a ter­vek, de a birtokosok — akiknek kertjeikből jelentős területeket vett volna el a töltés — nem engedték végrehajtani. Készült egy másik változat is, keske­nyebb gátakkal, de az érdekeltek ellenállása miatt ezt sem lehetett megvalósí­tani. 1907-ben Gyirmóton ismét árvíz volt. A minisztérium utasította a társu­latot, hogy a Marcal számára a Rába jobbparti töltése mellett ássanak új med­ret, a kisebb patakok vizét pedig csőzsilipen keresztül vezessék be a folyóba. A holt Rába-mederben halastavat kívántak létesíteni, amelynek vízzel való ellá­tását szintén csőzsilippel oldották volna meg. Az érdekelteknek ez sem tetszett. A negyedik változat szerint a Marcal az ikrény—győri határ mellett érte volna el a Rábát, de az ártérbirtokosok ezt is drágának tartották. Végül ezt úgy mó­dosították, hogy az új töltéssel Győr város határának egy részét is ármentesí­tik, és a városi tanács így hajlandó volt fizetni. 1910-re készült el a Marcal új torkolata. 1912-re befejezték az ármentesítési munkát. A Marcal menti községek — pl. Gyirmót — számára ez a megoldás nem jelentett teljes biztonságot, de a társulat egyelőre nem kívánt újabb Marcal-szabályozási tervet készíteni, hiszen az előzőeket sem fogadták el az érdekeltek. Az 1920-as évek elején kérelmezé­sen és elutasításon kívül a Marcal mentén semmi sem történt a további ármellé tesítés érdekében. Készült viszont két terv a nicki gát újjáépítéséről. A Földművelésügyi Mi­nisztérium Rohringer Sándor műszaki tanácsos kultúrmérnöknek adott meg­óvást."­ mellette Milán Gyula társulati szakaszmérnök is készített tervet. Mind­két elképzelés a Rába vízierejének hasznosítását tűzte ki célul. Rohringer véle­ménye szerint a Rába jobbpartján létesítendő átmetszésbe duzzasztógátat és turbinatelepet építenek, amely 20 m3/sec vízhozam esetén 700 lóerő energiát fog termelni. Ezenkívül építenek egy 23,3 km hosszú „műcsatornát” (üzemvíz­csatornát) Nick és Várkesző között, amelyen 2 turbinatelep lesz. Az egész rend­szer 3310 lóerő energiát termel majd, amellyel az összes rábamenti községet el lehet látni villanyárammal. Milán Gyula elképzelése hasonló volt. A dömölki szigettől csatornát akart vezetni a jobbparton a Marcal völgyébe, amelyen a turbinák 4274 lóerőt állítottak volna elő. A dömölki szigeten épített tározóból, duzzasztón keresztül jutott volna a víz a Kis-Rábába, amelyen szintén épült volna turbina. A Kis-Rábába minimum 3,5 m3/sec, maximum 8 m3/sec víz kerülhetett volna.­ A tervek vitájában a vízierő felhasználására és az öntő- 62 OVL. Vál. 1920. márc. 31. 63 OVL. Vál. 1920. márc. 31. 64 OVL. Vál. 1921. febr. 3. Kgy. 1921. febr. 3. (Fertő)

Next