Soproni Szemle, 1980 (34. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 2. szám - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Horváth István - Terray Barnabás: A Metternich-rendszer támadása az irodalmi diáktársaságok ellen a soproni Magyar Társaságban előadott művek nyomán

Csak utalhatunk a nem világos bejegyzésekből a személyes viták és eszmei különbsé­gek kialakulására, valamint arra, hogy a „társak” nem készültek fel kellőképpen munkáikkal, így a soron következő örömünnep elhalasztását javasolták. 4. A latin nyelvű rendelet is arra utal, hogy a dunántúli evangélikus egyházkerület részére a teljesebb szövegezést küldték ki, ezért ennek a szövegét idézzük. A különb­ség magyarázata a következő: A kifogásolt műveket Sopronban, azaz a dunántúli egyházkerületben adták elő. Az ide érkező rendelkezésben ezért nevezték meg név szerint az intézetet és az előadás idejét. A többi kerületben, mint ezt az Országos Levéltár példánya mondja és a békésmegyei esperesség irattárában fennmaradt szö­veg is mutatja, csak azt a tényt ismertették, hogy ilyen művek protestáns iskolában előadásra kerültek. A címeket azonban elrettentő például ezeknél is közölték. Az iratra iktatáskor „A nyilvános szavalatokhoz a versek jobban választassanak meg” feliratot tették. A szövegben „A nyilvános szavalatok (Declamationes) kapcsán egyes evangélikus iskolákban (jelesen pedig Sopron helységben Május és Június hónap­ban),16 a következő típusú témákról tartottak előadást mint például: A kétségbe esés. — A Tudatlanság haszna. — Az Ember az Embernek Ördöge. — Az Ember az Em­bernek Istene, ... hogy az ilyen témák előadása a továbbiakban elkerülhető legyen a műsorok előzetesen ellenőrizendők.” A rendelet kifogásolja, hogy a „művek nem kevésbé ellentmondóak önmaguknak, mint a helyes elveknek, és nem minden ré­szükben ártatlanok, a hallgatóság részéről történő magyarázatoknak és kiterjeszté­seknek aggodalmát teszik lehetővé.” Megtaláltuk a soproni Berzsenyi Dániel Gimnázium könyvtárában a kérdéses műveket,17 a volt soproni evangélikus líceum Magyar Társaságának irattárát (jegy­zőkönyveket, örömünnepi munkák és érdemkönyvek kéziratos gyűjteményeit). Meg kell tehát vizsgálnunk ezeket az írásokat, miért tekinthette a kormányzat az aktuális politikai programot nem adó műveket betiltandóknak. 5. A rendelkezés felsorolása szerint az első szöveg Hajas Gábor: A kétségbe­esés című munkája. A mű maga nem mutat rendkívüli helyzetet. Egy ember panaszainak első személyű leírása, amikor szeretteit, vagyonát elveszíti, öngyilkossági gondolatok, a céltalan élet érzése töltik el a hexameteres versformában készített művet. Utolsó sorai is ezt mutatják: Isten hozzád föld, mig nem vesztemre találok Nem nyugszom, ’s nevemet feledékenységbe temesd el. A mű romantikusan pesszimista alaphangulata, esetleg egyedi szempontból nézve korunk generációs problémájához hasonlóan, a „mai fiatalság” céltalanságát, táv­latokat nem látó útját mutatja. Elképzelhető, hogy ez a hangulat a hatalom szem­pontjából nem látszott megfelelőnek. A jelentés, melyet az örömünnepről a hely­tartótanács kapott, kiemelhette a vers csüggesztő, lehangoltságot keltő alapeszméjét. Ezért emelte ki az előadott munkák közül, tartalmát nem említve, a címet: ilyen művet, mint A kétségbe­esés máshol előadni nem szabad. A második mű alapgondolata is a társadalmi kilátástalanság. Ezt az érzést azon­ban itt nem megrendítően gyászos hangvétellel fejezi ki szerzője. A tudatlanság hasz­nának gúnyos értelme van, és e megfordított igazságot akarja bizonyítani végig a deklamáción. Arany János későbbi versében az egyszerű sor („a butának sorsa földi éden”) ugyanezt az eszmét fejezi ki. De ebben már a lázadás is érezhető. Mit várha­tunk mi fiatalok a jövőtől — mondja a szerző, — ha nálunk ezidőtájt a tudatlansá­­ g? A zárójelben közölt rész hiányzik a többi egyházkerülethez küldött rendelkezésből. 17 A Sopronyi Magyar Tanuló Társaság Örömünnepi Munkái 1827-től. Jelzete B. I. 7. I. kö­tet 323—325., 357—361., 22—27., 27—32. lap. Hajas G.: Kétségbe esés B. I. 5. 323—325. lap. Kalch­­brenner K.: A tudatlanság becse B. I. 5. 357—361. lap. Horváth J.: Az ember az embernek ör­döge. B. I. 7. 22—27. lap. K. Horváth D.: Az ember az embernek istene. B. I. 7. 27—32. lap. Ez­úton is köszönjük Pröhle Jenő könyvtárosnak a kutatáshoz nyújtott segítséget, útmutatását és bírálatát. 11 Soproni Szemle

Next