Sopronvármegye, 1923. június (26. évfolyam, 123-144. szám)

1923-06-08 / 128. szám

XXVI. évfolyam. 128. szám. Ára 40 korona Péntek, 1923. junius 8. ELŐFIZETÉSI Árak: hónapnt. ...... 780 korona. Márm . : 2340 korona & felzétettek tarifái l? áron. RÁBAKÖZI KÖZLÖNY POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szentgyörgy utca 11. Telefon 524 Fiókkiadóhivatal és szert _______CSORNÁN, Erzsébet-utca. Farkas szocialista képviselő súlyos vádjai a soproni főiskola ifjúsága ellen. Valahogy úgy érzi magát tegnap óta Sopron, mintegy tisztességében megtépett leányzó, akit a tetejébe még szegyespadra, pellengérre is vonszoltak ország-világ csúfjára. . . Tegnap egy interpelláció harngzott el a nemzetgyűölésen a vasárnapi soproni népgyűlés egyik szereplőének, Farkas István szociáldemokrata képviselőnek borzasztó szájából. A soproni főiskoláról s annak ifjúságáról akövetíkező hajmeresztő szörnyüségeket mrsidta el benne Farkas István képviselő: Sopron nyugodt város. Ott ezek a is nyugodt emberek, a soproni polgárok súgva , panaszkodnak minden odajövő idegennek, hogy mennyi zaklatásnak, kellemetlenségnek, atrocitásnak vannak kitéve az odahelyezett Selmecbányai főiskola hallgatósága részéről. Elmondják, hogy éjszaka megverik őket az ustcára, beverik az ablakokat, fölmásznak az elsőemeletekig, úgy hogy egymás válláraállnak és az ablakban lévő virágcserepeket faedolják az alvókra. Ha 2— diák találkozik éjszaka az utcán valakivel, ezt a diákok megverik és senki nem tud va így akar ,ee ellen tenni. Rendőrtisztviselők, mondták nekünk Sopronban, hoty ők épp úgy a terror,amlt állanak, minimámlakosság összessége. Türhetetlen állapot az, hogy még más garázdálkodjanak Magyarországon ilyen alakulatok, földúlják a közbiztonságot és anyugalmat és félelemben tartsák egy egész ■város lakosságát. Mi történt Sopronban az elmúlt vasárnap? A gyűlés lefolyt, amint mosdottan, szabályszerűen, jellemző azonban arra a szervezettségre, amely ott van, hogy a »Soproni Hírlap ébredő rovatában vasárnap, amikor Hébert képviselőtársunk beszámolójáttartotta, a következő fölhívás jelentmeg: »Bajtársak! A mai beszámolón meglátjuk, hogy kik a gyászmagyarok és elvtársak. Az írásos parancsot kapott bajtársak jelzett helyen és pontosan jelen legyenek. Mindekinek nyitva legyen a szeme Vezérség.« (Nagy zaj és derültség a szélsőbaloldalon.) Szeder Ferenc. «Jó, hogy nem fővezérség!» Farkas István: Kétségtelen tehát, hogy a gyűlés megzavarói előre megállapított terv szerint, a vezérség írásban adott pa- rancsa alapján jelentek meg. Az ott meg- jelent rendzavarokat a fölszólaló képviselők elég szigorú kritikában részesítették mindjárt a helyszínen, éppúgy azt az egész fölfogást is, amelyet ők képviselnek. Emiatt már ott nagyon sokszor kénytelenek voltak elhallgatni és tűrni a kritikát. Mégis kiabáltak, zsidóztak, az ő szótárukban használattos szavakat odadobtak, mondták azt is, hogy «hazaáruló». Különösen egy Budapestről ottlevő szociáldemokratát, aki nem képviselő és aki nem mondott nekik olyan súlyos dolgokat, mint a képviselők, akartak kérdőre vonni. A gyűlés után megkezdődött az ostrom, hogy ezt az embert megverjék és tőle elégtétel vegyenek. Propper Sándor: Kijelentették, hogy agyonütik, hogy élve nem megy el Sopronból ! A rendőrség előtt! Farkas István: A fontos az, hogy a lehetősége megvan annak, hogy külön társadalmi alakulatok ezt megcsinálják mindazt, amit Sopronban megcsinálnak. Ezután aztörtént,hogy odajöttél a szálló elé, ahol aképviselők meg voltak szállva, ott követelődzni kezdtek, deonan elutasítottákőket Este mozgósítottak 3—400 ilyen főiskolai hallgatót és megvallom őszintén, hogy csak adiktatúra alatt láttam a Leninifiúk között ,olyan förtelmes alakokat, amilyeneket ottSopronban láttam ezek között. A rendőrség nem avatkozott be, a terrorfiukkal mindig együtt volt, ellenőrizte őket, tehát a hatóság tudtávalcsináltak mindent. Esteösszejött 3 - 400 ilyen ébredő és fölsorakoztak aPannónia-szálló előtt egészen rendes katonai sorokban. Velük szemben fölvonult a rendőrség s az is fölállott. Ezek tehát a rendőrség tudtával megszállták a pályaudvart. Azután megszállották a szálloda kapuit, lakást vettek föl a szállodában és felütötték a vezérkart, a soproni szabadkőműves páholynak a MOVE által kisajátított épületében. Ott fölütötték a tanyájukat, oda futottak össze a szálak s mint egy külön katonai organizmus, telefonáltak ki a pályaudvarra, a szállodába mindenhová és őrségeket küldtek ki, váltottak föl, szóval úgy dolgoztak, mint egy katonai alakulat, azért, hogy egy embert megverhessenek. Lehetséges-e, hogy egy városban, ahol van rendes közigazgatás, a rendőrségnek szépen meg kell lapulnia egy főiskola hallgatói előtt és a főiskolai hallgatóság úgy működik, mint egy katonai organizmus. Azt csinálják ezek, ami nekik jól esik; aki nekik nem tetszik, azt megverik és elelhatározzák, hogy agyonütik vagy nem engedik ki a városból. Akik nem látták, azoknak nem lehet elmondani azt az érzést, amit éjszaka a szállodában éreztek az emberek. Az egész szállodai személyzet, a gazdától, az üzemvezetőtől kezdve az összes pincérek és alkalmazottak kétségbe voltak esve, hogy mi lesz itt, hiszen ezek azt szokták csinálni, hogy bejönnek, razziát tartanak és fölzavarják a szálloda lakóit. Tessék elképzelni, micsoda közállapotok ezek. Hát Sopronban ki kormányoz? Ez az ébredő csoport, a főiskolai ifjúság vagy a közigazgatás és a rendőrség ? Ki parancsol ott? Kimondják a halálos ítéletet és azt végrehajtják ? Hát ha az ébredőknek szabad, szabad nekünk is! Ha az ébredőknek megengedik, nekünk is van annyi jogunk, mint az ébredőknek. Ez nem kívánatos állapot senki számára sem, mert csak törvényes hatóság mondhat ki ítéleteket és törvényes hatóság tehet intézkedéseket a közrend föntartására, nem pedig magánszervezetek, különítmények, amelyek kompromittálják, tönkreteszik ezt az országot. Ezek balkáni színvonalra züllesztik az országot. Balkán az, hogy itt lehetnek komitácsik, akik verekszenek, gyilkolnak és szervezkednek. (Úgy van! — a szélsőbaloldalon.) Kérdezem, hogyan néz ki ez a szerencsétlen ország, amelynek tanuló ifjúságát így nevelik. Micsoda kultúra az, hogy ezeket az embereket elvonják a tanulástól és minden reggel 4 órakor fiatalemberek elzüllve csavarognak az után. Micsoda állami organizmus lesz az, amelynek főiskolai hallgatóságát így készítik elő, így nevelik azokra a nagy feladatokra, amelyeket el kell majd végezniök. Ezek olyan fontos szempontok, amelyeket a kormányzatnak szem előtt kell tartania és az egész kérdést csak ebből a szempontból lehet és szabad megítélni. Ha így ítélik meg a kérdést, akkor lehetetlen, hogy tűrje a kormányzat, hogy itt főiskolai hallgatók vagy akármilyen más társadalmi szervezetek külön alakalakulatokat képezzenek. Azokat meg kell szüntetni, egyszers mindenkorra lehetetlenné kell tenni, mert hiszen Magyarország jó hírnevét ezek sülyesztik le, ezek teszik tönkre. “ Én tehát a következő interpellációt terjesztem az összkormányhoz : A soproni bányászati és erdészeti főiskola tanuló ifjúsága köztudomásúan külön alakulatokat képez, amely Sopron város nyugalmát megzavarja és a lakosságot cselekedeteivel állandó izgalomban tarja. Az ilyen külön alakulatokat felelőtlen elemek föl szokták használni kalandos célokra. Nyilvánvaló, hogy a tanuló ifjúságnak ilyen célokra való fölhasználása az ország értelmiségi színvonalát lesülyeszti és olyan generációt nevel az állami közigazgatás számára, amely már eleve is a pártoskodás és az elfogultság útvesztőjébe jut és a jövőt illetően jogos bizalmatlanságot kelt az ország jövendő sorsa iránt és csak arra alkalmas, hogy az ország jó hírnevét kompromittálja és az alkotmányos élet kialakulását megakassza. 1. Hajlandó-e a kormány végre intézkedni, hogy a különböző külön alakulatok egyszers mindenkorra megszűnjenek és fönnállásukkal az ország érdekeit állandóan ne veszedelmeztessék. 2. Hajlandó-e intézkedni a kormány, hogy a főiskolák hallgatóságát a különböző alakulatokban való résztvételtől eltiltsa és őket arra a térre szorítsa, amely egyedüli céljuk és feladatuk lehet, hogy ne politikával, hanem tanulással foglalkozzanak. Hát ez interpellációnak elég hosszú és alig lehet perbeszállni vele Nehéz vitatkozni a halálra ijesztett ember rémlátásaival, aki az útjába akadt kissé sötét árnyékból és az arcába freccsent pár csepp tintából egyszerre mázsás ördögöket fest a falra. Aki Sopronban Lenin fiukat, komitácsikat, terroralakulatokat, állomásokat, középületeket megszálló erőszakos formációkat látott, az még annyira se vehető komoly ember számba, hogy rosszindulattal lenne megvádolható, az egyszerűen hisztérikusa a rémlátásnak. Külön alakulat, mely egy bizonyos «ébredő rovat» hasábjairól szokott nagyokat pukkanó ijesztős rakétákat feleregetni, csak egy van Sopronban, alkalmasint tőlük származik a vezéres üzenet is — de azt az alakulatot már senki sem veszi komolyan Sopronban, hiszen a rakétapukkanástól csak a gyerekek szoktak megijedni (alkalmasint Budapesten se lennének akkora ördögök, ha kevésbbé komolyan vennék őket.) Lehet, hogy ennek az alakulatnak van egynéhány főiskolás tagja is, de ezek miatt a kevesek miatt a főiskolai ifjúságnak komoly, szorgalmas és becsületes munkás többségét pellengére állítani nem szabad. Oh igen, tudunk mi is főiskolásokról, akik »falra másznak«, virágcserepeket dobnak a szobába, reggel 4-kor részegen botorkálnak az utcán, békés járókelőket molesztálnak vagy máskép »randáznak«, mert nem fér a zsebükbe a hazulról kapott szokol megyei. De ilyen töredékek minden főiskolai ifjúság kebelében akadnak, még a józan és kulturált Németországban is.