Sopronvármegye, 1923. június (26. évfolyam, 123-144. szám)

1923-06-09 / 129. szám

2 len értelmezés miatt károsan ható rendeleteket ki kell javítani. Bátor vagyok a következő interpellációt intézni a kormányhoz : 1. A nyugatmagyarországi úgynevezett határsávon a ma fennálló élelmiszerforgalmi rendeletek komoly veszedelembe döntik a határvárosok piacának élelemmel való ellátását. Ezenfelül sok felesleges és elkeserítő zaklatásnak teszik ki a határsáv falusi népét, és valósággal előmozdítják, hogy Ausztria javára ezt a szerencsétlen határsávot élelmiszereiből kifosszák. Hajlandó-e a kormány a belügyi, keresekdelmi, közélelmezési minisztereket utasítani hogy közös megállapodással ezeket a rendelkezéseket sürgősen praktikusabbakkal pótolják? 2. Az Ausztriával való u. n. burgenlandi határforgalmat részint a határátlépési igazolványokra vonatkozó rendeletek helytelen értelmezése, részint a bürokrácia ridegsége és bakafántoskodása erősen megnehezíti. Ezzel a burgenlandiakat a magyar határvárosok piacaitól elriasztja és ezzel a határvárosok amúgy is megbénult üzleti életének súlyos károkat okoz, a határforgalomra utalt közönségnek pedig sok időveszteséget, boszúságot szerez. Hajlandó-e a kormány közegeit utasítani, hogy ezek a magyar gazdasági érdekek respektálására, a közönség előzékenyebb kiszolgálására a mostaninál nagyobb súlyt helyezzenek? 3. Úgy az élelmiszer-forgalmi, mint a határátlépést szabályozó rendeleteken meglátszik, hogy azok nem a gyakorlati élet mértéke után, hanem a bürokrácia kaptafáin készültek. Ezen okulva hajlandó-e a kormány megígérni, hogy jövőre ezeken a kényes vidékeken, a nép nyugalmát és magatartását ily erősen befolyásoló kérdésekben addig nem ad ki ily nagy horderejű intézkedéseket, míg az arra vonatkozó hivatalos javaslatokat az illető vidék kereskedőivel, iparosaival, gazdáival és politikusaival is meg nem beszéltette? (Helyeslés a Ház minden oldalán.) A közélelmezési miniszter orvoslást ígér. Bud közélelmezési miniszter az interpellációra a következőket válaszolta: Úgy a kormány, miutáén a magam részéről teljesen átérezzük a kérdés horderejét s máris eleve kijelenthetem azt, hogy a legmesszebbmenőleg hajlandók vagyunk minden olyan intézkedést és rendelkezést megtenni, amely ennek a vidéknek élelmezését megkönnyíti és az ottani helyzeten segít. (Helyeslés.) Egypár dologra azonban közben rá kell mutatnom. T. i. ez a határsáv nemcsak ezen a vidéken áll fenn, hanem fennáll az egész országban, mégpedig a csempészet megakadályozására. Szükség volt erre azért, mert hiszen hosszú ideig erős kötött forgalom volt és természetes, hogy az ilyen cikkek azután idevonultak a határszélre, hogy onnan annál könnyebben kicsempészhetők legyenek. A magam részéről azonban épen ezeknek a vidékeknek élelmezését megkönnyítendő, messzemenő könnyítéseket tettem ezekkel az intézkedésekkel. Csak rá akarok mutatni arra, hogy ezeknek az engedélyeknek és szállítási igazolványoknak kérdése hosszú ideig centralizálva volt. Én decentralizáltam s most ezt az engedélykiadást tulajdonképen a helyi hatóságok, az elsőfokú hatóságok és az ott működő kirendeltség látja el. Továbbmenőleg is korlátlan mennyiségre adtam felhatalmazást szállítási engedélyek és igazolványok megadására olyan esetekben, amikor feltétlenül a közellátás érdekeiről, nagyobb tömegek, munkások stb. élelmezéséről volt szó. Én a magam részéről nem akarok most a további részletekre kitérni, de igen nagy súlyt helyezek arra, hogy ezen a vidéken tényleg állandóan rend és nyugalom legyen és méltóztassék elhinni azt, hogy a kormány mindenféle pártpolitikai szempon tot kizár, mert itt csak egy érdek van : a nemzet érdeke és a nemzet nyugalma. (Általános helyeslés.) T. Nemzetgyűlés! A képviselő úr szóvá tett egy rendeletet, amely nemrégiben jelent meg és amely a külföldre utazó utasoknak engedett bizonyos mennyiséget kivinni. Ezt félreértelmezték a hatóságok, amennyiben jórészt majdnem minden utasra vonatkoztatták. A földmivelésügyi minisztérium a pénzügyminisztériummal érintkezésbe lépett-s azonnal egy magyarázat adatott ki, amely szerint tulajdonképen csak olyan utasok részére szól ez az engedély, akik vízummal ellátott útlevéllel továbbutaznak. A magam részéről belátom, hogy ennek révén is óriási élelmiszerkészletek vonhatók el s máris megígérem, hogy ezt a rendelkezést komolyan revízió alá fogom venni. Méltóztatott megemlíteni még az ármaximálás kérdését is Ez a baj nemcsak ezen a vidéken jelentkezik. Tényleg különösen a rendőri hatóságok egyik-másik helyen az őstermelők cikkeit árszabályozzák akkor, amikor közvetlenül a piacra kerülnek. A legnagyobb baj abban van, hogy tulajdonképen hiányzik is belőlük a kellő szakértelem s ennek révén oly ármegállapítások történnek, amelyek arra alkalmasak, hogy az árupiacra ne kerüljön. De itt már a parlamentben is szó került erről a dologról, s ez ügyben már tanácskoztunk is és a kormány intézkedett, hogy ezeket az ármaximálásokat megszüntessék s ahol ilyen helyi bajok jelentkeznek, mindig készséggel teszünk eleget ezeknek a rendelkezéseknek megszüntetésére. Arra is súlyt helyezek, hogy a túlzott bürokratizmus, mint az igent, képviselő úr hangsúlyozta, szintén ne akadályozza meg a forgalmat. Én a magam hatáskörében a bürokratizmust lehetőleg a minimumra próbálom leszorítani, és azt hiszem, hogy nincs a kormánynak egy tagja sem, aki ebben az irányban ne jönne segítségére az életnek, és ha itt panaszok vannak, megfontolás tárgyává fogom tenni s ebben a tekintetben is könnyíteni akarok a helyzeten. Teljesen magamévá teszem az interpelláló képviselő úrnak azt az óhajtását is, hogy ezeknek a kérdéseknek a megbeszélésére az ottani hatóságok, azonkívül az ottani gazdasági érdekeltségek is hivassanak egybe és megbeszélve a kérdéseket, próbáljunk olyan megoldást, amely az ottani helyzetet megjavítva a kérdést tulajdonképen közmegnyugvásra oldja meg. * Okos és igaz ennek az interpellációnak minden szava s csak egy szépséghibája van : mindezt a nemzetgyűlésen — Östör József dr.-nak kellett volna igy elmondania.. — Nem biza, hanem, hogy kevés volt a taksa, aztán a város ráfizeted. Egy szombathelyi marhakereskedő haragosan jegyezte meg: • Ezért ugyan kár volt beszüntetni. Fizettünk volna mi többet is, mintsem gyalogoljunk. Aztán legalább ilyenkor küldenének ki mégis néhány kocsit, amikor annyi az idegen utas. Az elégedetlen vidékiek a város hatóságának adresszált különféle jókívánságokkal indultak meg az állatvásár és a piac felé. Igazán nem óhajtjuk, hogy a magisztrátust és a borkereskedőket megfogják ezek a jókívánságok. Talán nem sokáig kell avidéki utasoknak boszankodniok, csodálkozniok. A sült galamb már röpül a közgyűlés szája felé. Egy magánérdekeltség éppen most szándékozik lemosni a város piruló arcáról a kulturátlanság bélyegét. De addig is, míg az alakulóban levő magánérdekeltség vállalkozási kedve, üzleti szelleme megindítja a villamost, nem kellene-e megszívlelni azt, amit a szombathelyi marhakereskedő mondott. Van abban annyi bölcseség, mint a gazdasági ügyosztály ötleteiben, vagy a közgyűlés határozataiban. Legalább az érkező utasok elé kellene naponta egy-egy villamoskocsit kiszalasztani. Vagy legalább exportvásáros, hetipiacos napokon, így talán valamit enyhülne a kulturbotrány anélkül, hogy akár a város kasszáját, akár pótadó alakjában az önzetlen városatyák zsebét érintené. Legfinomabb női- és férfi-harisnyák* pop SOPRON VÁRMEGYE 1923. június 9. Az exportvásár közönsége és a villamos. Tegnap hetipiac és exportvásár volt. A vonatok mindkét állomáson csak úgy ontották az utasok százait. A jó vidékiek persze nem tudták, hogy amióta legutóbb Sopronban jártak, a város bölcs kupaktanácsa a villamosvasút közlekedését beszüntette. Amikor nem látták az állomás előtt az ismert barna kocsikat, azt hitték, az történik, ami rendszerint történni szokott. Tudniillik, hogy éppen csak az érkező vonatot nem várja kocsi. De majd jönni fog. Odaálltak hát batyuikkal a megállóhoz s türelmesen, megszokottan vártak. Talán még most is várnának, ha a jobban tájékozottak föl nem világosítják őket: — Itt ugyan hiába várnak. Nem jár már a villamos. Beszüntették. Egy rendőrtisztviselő beszélte el nekünk, hogy nagy lett erre az álmélkodás. — Hát aztán miért szűnt meg. Elfogyott az istennyila, amelyik hajtja? Tanuljon a soproni gázgyár a budapesti gázgyártól. Hogy mire képes a legmostohább viszonyok között is a jó, céltudatos és hozzáértő gazdasági üzemvezetés arra nagyon szép példát statuált a fővárosi gázgyár igazgatósága éppen a napokban. A fővárosi gázművek 1922. évi zárszámadása szerint sokat szenvedett a mű a forgó tőke hiánya miatt. A múlt évben ugyanis több mint 1 millió 300 ezer méter mázsa többnyire külföldi szenet fogyasztott a gyár, melynek árát idegen valutában kellett kifizetni. Ezt a nagy forgalmat nem lehetett lebonyolítani forgó tőke nélkül. A vállalat ama tőkéje azonban, mely az üzem közközvetlen fenntartására nem volt igénybe véve, kb 1 milliárd korona, állandóan gszén és koksz tartalék készletekben volt lekötve, úgy hogy bár a gyár aktívával dolgozott, az állandó pénzügyi zavarok sok bonyodalmat okoztak. Ennek következtében sokszor kénytelen volt kölcsönt venni fel s többször megesett, hogy a tartozás visszafizetésére elköltett szén és koksz mennyiségének egy részét potom áron adnia. A gyár ilyen zavarok közöttkülföldi támogatást keresett s most talált is egy külföldi pénzcsoportnál, mellyel már megállapodásra is jutott. A megegyezés úgy szól, hogy a pénzcsoport nyújt a gázgyárnak évi 150 ezer tonna gázszenet és ezenkívül egyszers mindenkorra 25 ezer tonna tartalékszenet, melyre garantál 245 ezer dollár fedezetet. A szenet a gázgyárnak kell beszereznie de a pénzcsoport fogja az ehhez szükséges pénzt idegen valutában adni. A szén fele már Budapesten is van. Ezt még agázgyár maga szerezte be, de nem tudtakifizetni. Ennek ellenében minden melléktermék a pénzcsoport tulajdona lesz. Minthogy azonban a melléktermékek értéke nemfedezi teljesen a szén árát, ennélfogva a gázgyár köteles a szén árának bizonyos hányadát megtéríteni. A melléktermékeket a gázgyár értékesíti, a szenet is ő szerzibe, s ennek költségeit a pénzcsoport fedezi. A gázgyárat illeti meg a gáztermelésből nyert koksznak 10 százaléka, továbbá az "egész termelt gázmennyiség. Ha a melléktermé