Sportélet, 1929 (34. évfolyam, 1-14. szám)

1929-01-31 / 1. szám

2 szerint az 1929. január 31. 'SSSSSSSSS/SSSSSSSSSS//’SS/SSS//SSSSSS///S/SSSSSSS/SSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSS/SSSSS//SSSSSSSS/SSSSS/SS/SSSSSSSS/S/S//SSSS/S/,?COi'SS,t<S^>?*^^<?^?^?<S>Z*K<>?0?*?^?<SSS* Eber Antal nem engedi visszavonulni­­ az asztali teeniszezés­­ női világbajnokát ( — A Sportélet tudósítójától. — | | Hölgyverseny-| zőink eddig a mű-^ korcsolyázásban | és az asztali ten-1 niszsportban tud-| tak klasszist pro-| dukálni. Az úszás-1 ben, atlétikában, | vívásban vagy más sportban nemzet-1 közi viszonylatban senki sem ért el^ olyan nagyszerű eredményeket, mint| Klucsikné Medgyánszky Mária. A fiatal | sportlady bámulatos ügyességgel ke-| zeli az asztali tenniszütőt és zsong-| lőrködik a kis kaucsuk labdával. | Amikor először Londonban megren-| dezték az asztali tenniszezés világ-1 bajnokságát, Medgyánszky Mária sor-| ra verte a külföldi reprezentánsokat | és megnyerte a világbajnokságot.­ Másodszor, Stockholmban is győzött | és így került sor a harmadik világ-­ bajnokságra, amelyet Budapesten bo-| nyolítottak le. Az eddigi védők sor-| jában elvéreztek a budapesti verse-| nyen, egyedül Klucsikné volt az, aki | harmadízben is megvédte a világ-1 bajnokságot. A döntőben valósággal | „lehengerelte“ a filiugrán Wildam-­ nét, az szóhoz sem tudott jutni. K. Medgyánszky Mária harmad-­ szeri nagy győzelme sportkörökben | mindenhol nagy örömet keltett. Azt intrikusok, a sötétben bujkálók azon-­ ban ebben a sportágban is bőven­­ találhatók. Az intrikának az eredmé-­­ nye, hogy Klucsikné kijelentette, hogy­­ miután most már harmadszor is győz­­ zött, visszavonul, nem vesz részt többé­­ asztali tenniszversenyeken és mások-­ nak adja át a teret. K. Medgyánszky­­ Máriának ez az elhatározása, amely­­ még nem végleges sz érdekelt kör '///////////////////////////////////,////,//axxvvvxvvv'^xsvw^^ rökben — helyesléssel találkozott. Hiszen ha ő visszavonul, szóhoz jut­hatnak azok, akik meg sem közelítik az ő tehetségét. Ezzel azonban a ma­gyar asztali­­tenniszsportot csak nagy veszteség érné, mert a budapesti vi­lágbajnoki versenyen is láthattuk, hogy a világbajnokságot a mi ré­szünkre egyedül Klucsikné Med­gyánszky Mária szerezte meg. Amint kitűnik, a többiek már az előmér­­kőzéseken kiestek a további küz­delemből. Az asztali tenniszezés női világ­bajnokának visszavonuló szándékát meghallotta Éber Antal, a Magyar- Olasz Bank vezérigazgatója. A világ­­bajnokság utáni napokon egyik dél­előtt a vezérigazgatói szobából kijött Éber Antal és elment a folyószámla A legutóbb meg­tartott miskolci vívóversenynek volt egy kedves epizódja, mely el­kerülte a laptudó­­sítók figyelmét. Az eset középpontjában Magyar­­ország egyik volt bajnoka áll, aki szintén lerándult Miskolcra. Az elő­­mérkőzések során azonban őt is osztályra, ahol az egyik kitűnő tiszt-­ utólérte a vivóbajnokok sorsa és ki­viselőnő nem más, mint K. Med­gyánszky Mária világbajnoknő. Éber Antal megjelenése pár pillanatra meg­állította a munkát s mindenki azt nézte, hogy hova megy a vezér. Éber Antal Klucsikné Medgyánszky Máriá­hoz sietett, kezet fogott vele, mele­gen gratulált abból az alkalomból, hogy az ő tisztviselőnője megint győ­zött a világbajnokságban. A gratu­láció után azonban azt mondotta Éber Antal, nem helyes, ha vissza­vonul. Nem szabad visszavonulnia. — Nem engedem visszavonulni magát. — mondta tréfásan Éber An­tal,­­ mert csak maga nyerheti meg a világbajnokságot és arathat sok nemzetközi sikert. Medgyánszky Mária megilletődve fogadta vezérigazgatójának kijelenté­seit és mint értesülünk, visszavonu­lási szándékát tényleg megváltoztatja. XXXIV. évfolyam, 1. szám. Amikor a „SPORTÉLET” a jelen számmal ismét meg­indul s folytatja az útját azon a mesgyén, amelyet alapítója tűzött ki céljául, oda írjuk címe fölé: XXXIV. évfolyam, 1. szám. Tesszük ezt elsősorban azért, mert nem akarunk megfeledkezni ennek a lapnak jó három évtizedes múltjáról, tisztes munká­járól, bátor harcairól, amellyel a magyar sportéletet és utóbb elsősorban a magyar lóversenyügyet szolgálta. A „Sportélet“-et 1896-ban alapította Őszi Kornél, azt tűzve ki céljául, hogy minden sporttal foglalkozó lapot ad a magyar közönségnek. Már a lap első időiben olyan kiváló sportírók csatlakoztak hozzá, mint Zuber Ferenc, Gillemot Ferenc és Pásztor Árpád, akik univerzális sporttudásuk, gazdag írói készségük minden fegyverzetével tették jelentőssé és súlyos szavuvá a folyóiratot. A lap később az akkori viszonyoknak megfelelően telje­sen a lóversenyügy szolgálatába tért át s most a termé­szetes fejlődés támasztja fel ismét minden sportok lapjává a „Sportélet“ - et. Aki tudatában van annak, hogy mit jelent ma egy nem­zet életében a sport, hamarosan tisztában lesz célkitűzéseinkkel. Az az eszményi elgondolás, amely a magyar sport fej­lődéséről és boldogulásáról a komoly sportember lelkében él, vezeti nehéz munkánkban minden lépésünket. A sportélet tisztaságát, az egymást támogató harmonikus és építő munkát, a legfőbb hatóságok megértő és gyors támo­gatását, a tömegek érdeklődésének még nagyobb fokú felcsi­­gázását, a kicsinyes klubérdekek letompítását akarjuk kiküz­­deni minden írásunkkal a jobb jövő érdekében. Lássanak napvilágot a li­bák, visszásságok, mulasztások és bűnök, éppen úgy, mint a nagy fegyvertények és alkotások. Ott fogjuk tartani kezünket a magyar sportélet ütőerén és tájékoztatni fogjuk olvasóinkat az aktuális sportkérdések leg­sürgősebb, legérdekesebb és legintimebb részleteiről. A „Sportélet“ minden csütörtökön jelenik meg s mint hetenként megjelenő riportlap, nem tér ki a napi események regisztrálására. A nagy tömegből fogjuk azonban kiragadni azokat a fontos részleteket, amelyekről a sportközönséget tájé­koztatni jónak tartjuk, mindig érdekesen, változatosan, úgy, hogy minden megjelenésünket várakozás előzze meg. Ennek tudatában üdvözöljük olvasóinkat s kérjük jóaka­rata értékes támogatásukat. MARSCHALKO TEOFIL a „Sportélet" felelős szerkesztője. Amíg a vivóbajnok eljut a harmadik helyig ... — A Sportélet tudósítójától. — esett a döntőből. Mivel azonban „csupán egy tusson“ esett ki és úgy a szövetségi kiküldöttnek, mint a rendező egyesületnek igen jó szive volt, úgy határoztak, hogy a nyol­cas döntőt kibővítik kilencesre a kiesett bajnok kedvéért. A határoza­tot tudatták bajnokunkkal, aki a leg­nagyobb megelégedéssel és örömmel fogadta a hírt és igazának hangoz­tatásával ült le ebédelni a verseny többi résztvevőivel. Már a második fogásnál tartottak, midőn az egyik pincér levelet nyújt át hősünknek, aki azt felbontotta, elsápadt és re­megő kézzel nyújtotta át a szövet­ségi kiküldöttnek, Gerde dr.-nak. Kiderült, hogy a levelet az egyik egylet írta, melyben hivatkozva a kiírt prepozíciókra, nem engedi in­dulni az esti döntőben a kiesett bajnokot. Voltak, akik tanácsolták, hogy a bajnok aprehendáljon meg és azon­nal utazzék haza — m­íg mások — biztatták, hogy feltétlen követelje a tiltó határozat visszavonását. Az utóbbi látszott a jobbik tanácsnak és a bajnok otthagyva ebédet, tár­saságot, azonnal szobájába vonult ahonnan egy négyoldalas memoran­dummal tért vissza, melyet Gerdének adott át. Gerde megígérte, hogy tel­jes tekintélyével pártolja az ügyet és reméli, hogy sikerülni fog visszavo­natni a letiltást. Bajnokunk ezután nyugovóra tért, de a rossznyelvek beszélik, hogy egész délután fel és alá járkált hotel szobájában. Este Gerde közölte a határozatot, mely úgy szólt, hogy mégis indulhat ki­lencediknek. A lefolyt versenyen ez­után felverekedte magát a harmadik helyre , a jelenlevők nem kis meg­lepetésére. A vicc azonban ott van, hogy a letiltó levelet a kiesett vivők egyesü­lete küldte Gerde dr. szövetségi ki­küldött beleegyezésével. $ Kínos incidens Európa jéghokki bajnoki versenyén. — A Sportélet tudósítójától. —$ § A Budapesti Korcsolyázó Egylet ki­próbált vezetői minden zökkenő nélkül a ^ legnagyobb precizitással és szakszerűség­­­­gel rendezik Európa jéghokki bajnoki | Viadalát. »­­ A külföldiek éppen úgy, mint a­­ magyarok a legnagyobb elismeréssel­­ nyilatkoznak a rendezők munkájáról, s amely semmiben sem marad alul a davosi­­ vagy a sz. moritzi Európabajnokságoktól. § Az elszállásolás kitűnő. A külföldiek meg­­ vannak elégedve. A közönség pedig ki­tűnő sportot kap és nap-nap után délután és este nagy tömegekben keresi fel a ^városligeti jégpályát, hogy tanúja legyen | az érdekesebbnél érdekesebb mérkőzé­­­­seknek. | Mindegyik mérkőzésen a legjobbak ^szerepelnek és a csapatoknak a legerősebb | küzdelmet kell kifejteniök a győzelemért. A | magyar csapat startja azonban rosszul si­­­­került. Az olaszok 2:1 arányban győztek. | Meg kell vallani, hogy Itália jéghokki tep­­si rezentánsai még a tükörsima jégen is | forróvérű, tüzes olaszoknak bizonyultak­­|Véghetetlen temperamentumukkal erőseb­­­­ben, gyorsabban támadtak, mint az ugyan­­csak gyorsaságáról híres magyarok. Gyor­­sasággal, ambícióval és néha túlzásba­­ ment eréllyel meglepték a magyar csapa­tot és így történt, hogy a már 1:0-ra vezető­­ magyar csapat ellen nemcsak kiegyenlí­tettek, de a győzelmet is megszerezték.­­ Az olaszok sultemperamentumos fellé­­­­pése nem igen tetszett a közönségnek és í igy bizony a győztesen levonuló olaszok ^ igen kevés tapsot kaptak. A mérkőzés után ^ pedig azon a tribünön, ahol a fűtőtestek­­ vannak elhelyezve, kínos incidens zajlott le.­­ A tribün hátsó régióiban három olasz ^drukker ült és mellettük a MAC két tagja­­ hölgyek társaságában. A MAC-isták a­­legnagyobb izgalommal biztatták a magyar csapatot, ami nem tetszett az olaszoknak­­. Az olaszok erre még hangosabban biz­tatták honfitársaikat. Amikor lent a pályán­­ két ellenfél összecsapott, a „faultot“ a­­ drukkerek különböző hangon fogadták.­­ Bátran lehet mondani, hogy a jégpályán­­ ez alkalommal túlfűtött, meleg hangulat­­uralkodott. A meccs utolsó pillanataiban­­ nem éppen barátságos módon csapott­­ össze az egyik olasz és magyar játékos.­­ A tribünön pedig a hangosan druk­koló magyar nézőt megrúgta a mel­lette levő olasz. Az in­zultált magyar erre felugrott és csat­­tanós pofont mért ellenfele arcára. Nagy tumultus támadt, közben a mérkőzésnek már vége volt, a játékosok levonultak, az olasz és magyar drukkerek egy része azon­ban tovább csatázott, semmibe sem véve az olasz magyar barátságot. Végre Krempels, az ismert sportember válasz­totta szét a csatázó feleket, akik kicserél­ték névjegyüket és így az ügynek további folytatása lesz. ROSEHBEHGHE mumm | V., Kossuth­­ Lajos-tér 14, SfiBfiaProSZirfallf. Legmabb Párisi modellek.

Next