Sportélet, 1966 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
dott, szinte hagyományos formációját hosszú elméleti viták után a háromhátvédes WM-rendszer váltotta fel többféle változatával. Ma pedig már egyre többen ismerik fel a 4—2—4-es felvonulási rendszer előnyeit. (Nem mindenki tudja, hogy ezt a rendszert a 40-es évek vége felé az olasz Viani „találta fel”.) Természetesen ebben a rendszerben sem maga a felállás a döntő, hanem az, hogy a rendszer hogyan „működik”. Hogyan szívódik be a négy hátvéd sorába a 16-os tájékán a két fedezet, hogy az ellenfél támadását az így kialakult hatos védelmi „fal” fogja fel. Erős ellenséges nyomás esetén hogyan formálódik ki a „retesz”, a „catenaccio”, a hetes, sőt nyolcas védelmi sor, hogy „lelakatolja” a kapu előtti veszélyes területet. De mert a legjobb védekezésből sem lehet megélni, a 4—2—4-es rendszerbe a legmasszívabb védelemből a hirtelen támadásba való átlendülés is beletartozik. A rendszerjátékba mindegyik játékosnak bele kell illeszkednie. Mindegyiknek megvan a maga logikus feladata. De ezeket a feladatokat nemcsak gépiesen, hanem a pillanatnyi, váratlan helyzet diktálta ötletességgel is meg kell tudni oldani, anélkül azonban, hogy maga a rendszer szétzilálódnék, felbomlanék. A játékosokat tehát ilyen értelmű, alapos taktikai képzésben kell részesíteni. Aki nem érti át, akinek nem megy a vérébe a taktikus gondolkozás, az a játékos sohasem lehet teljes értékű tagja csapatának. Persze az edző feladata a taktikai képzéssel korántsem ér véget. Ahhoz, hogy a taktika „működjék”, mindegyik játékosnak meg kell tudnia oldani sajátos technikai és erőnléti feladatait is. Ez természetesen további rengeteg részfeladat kidolgozásával és megoldásával jár. ... A mai labdarúgó edzőnek tehát van mit tanulnia, dolgoznia, fejlődnie, hogy valóban jól taníthasson. A „soccer” tehát a mi labdarúgásunk, szemben az USA-ban, nemzeti sportnak számító, rögbi-szerű amerikai futballal, egyre elterjedtebbé, egyre népszerűbbé kezd válni. Mi a kineziológia? A kineziológia nem régi keletű tudomány. Ma már azonban a szakember — a testmozgással foglalkozó szakember — éppenúgy nem nélkülözheti, mint annyi más új tudományág a maga rohamosan gyarapodó új eredményeit. A kineziológia a mozgás tudományos tanulmányozása. Miután a mozgás az emberi test szerkezetében gyökeredzik, a kineziológia fejlődéstörténete elválaszthatatlanul összefonódik az anatómiával (a test szerkezettana, bonctan) és a fiziológiával (élettan), önálló tudománnyá akkor vált, amikor már eszközökkel rendelkeztünk az emberi mozgás vizsgálatára. A különböző elektrofiziológiai vizsgálati módok — köztük az izomműködést vizsgáló elektromyográfiás eljárás — tették lehetővé a kineziológia számára azt, hogy mai fejlettségi fokára érkezhessék. A kineziológia anatómiai, fiziológiai ismereteinket a fizika törvényeinek ismeretében alkalmazza az emberi test mozgásaira. A helyes mozgásformákat eddig jobbára csak sejtettük, másokon látva lemásoltuk s „rutinból” formálgattuk. Ma már egyre jobban tudjuk, milyen izomcsoportok, mily mértékben vesznek részt egyegy meghatározott mozgásban s így a gazdaságos és eredményes mozgásokat tudományos alapon megtervezhetjük. Ezért és sok más okból, a kineziológia a testnevelés-tudomány egyik legfontosabb pillére. ERVELED 6 5 Nézd, jobb, lm rövidre fogjuk ezt a, egészet. A sors ellen úgysem lehet ágálni. Hiszen tudtuk előre, igaz? Emlékezz, pontosan egy esztendeje, hogy kiszámítottuk: 305 nap múlva feltétlenül válnunk kell. No, jöjj hát, nyújtsd a kezed. Ég veled röpke útitárs, csap 1965. Ej, mire való ez? Látod, mi sem sírunk, csak szorongva nézünk tűnő figuráid után, s még nem tudjuk, hogyan is fogalmazzuk a nekrológodat. Szilaj, nyugtalan fickó voltál. Csupa tűz, csupa fékezhetetlen temperamentum. Világrekordokkal csapdostál magad körül, állandó izgalomban tartottad a nagy lelátónak mind az öt világrészét. Megcsontosodott, tiszteletre méltó ranglistákat inzultáltál, meggyökeresedett elméleteket forgattál fel, majd szétrúgtad a ház oldalát. A törvényeket sosem tisztelted. Az olimpiák utáni esztendő mindig szolid kispolgári hónapokból állt. A múlt bajnokai elnyújtóztak egy kicsit a cserépkályha előtt, a jövendő hősei még nem bújtak elő obskúrus városkáik tornaterméből. Te, 1965 őrületes kavargást támasztottál e csillapító unalom helyén. Két lábbal tapostad a gázpedált, még Tokió tempójánál is gyorsabb iramban röpítetted előre a világ sportját. Fantasztikus dolgokat műveltél a salakpálya ringlispiljén. Egy ausztrál, egy francia és egy kenyai fiú segítségével gúnyt űztél mindabból, ami mostanáig a hosszútávfutásban történt. Bonneville sós szalagján felborítottál mindent, amit mostanáig a szárazföldi közlekedésről gondoltunk, vagy tudni véltünk. Három amerikai őrült közbejöttével 910 kilométeren felüli átlagot diktáltál három, autónak már alig nevezhető monstrumnak. Világra segítetted az első 21 méteren felüli súlylökő-eredményt, 73 méternél hosszabb kalapácsvetésnél statisztáltál, a VB-selejtezők áradatával pedig egész itt-tartózkodásod idején magasfeszültség alatt tartottad a futballvilágot. Kábultan, egy kissé tán szédelegve tekintünk utánad régi olimpiák, törvénytisztelőbb évek kortársai. Nem tudjuk egészen pontosan: mi öregszünk-e, vagy az idő fiatalodik-e ily kápráztató gyorsasággal? Ég veled, rendhagyó esztendő. Szerettünk, 1965. 25