Sporthirlap, 1926. május (17. évfolyam, 68-84. szám)
1926-05-01 / 68. szám
SZOMBAT, 1926 MÁJUS 1. SPORTHIRLAP „Másfél órára mindenki adja oda egész lelkét a magyar ügynek*4 A közönség kezében van a siker kulcsa — Legyen elnéző, jóakaraté, buzdító és biztató támogatója a magyar csapatnak — Ha a magyar tizenegy legyőzni nem hagyja magát* akkor legyőzni nem is lehet Mit kér és mit vár a szövetségi kapitány a magyar— osztrák mérkőzés közönségétől és a magyar játékosoktól . Ismét, előtte állunk a nagy erőpróbának, a legérdekesebbnek, a legizgalmasabbnak, a tradíciókban leggazdagabbnak, a magyar-osztrák válogatott mérkőzésnek. Fényes múltja, kiemelkedő jelentősége, de mindenek fölött magnetikus vonzóereje van ennek az eseménynek, amely immár ötvennyolcadik ízben ismétlődik meg egyre táguló keret-1 ben minduntalan nagyobb hullámo-1 kat vetve a társadalom érdeklődése-1 bei. Érdemes volna — s bizonyára j elő is fog egyszer kerülni erre® vállalkozó szellem — írásba szálalni aj magyar-osztrák mérkőzések történetét mert ebből a műből elénk tárulnának a láncszemek, amelyekből az osztrák és magyar futball sportnak ma már nemzeti érték számba menő ereje összekovácsolódott. Az emelkedéseknek és sülyedéseknek, a fejlődésnek és hanyatlásnak, a föllángolásoknak és letargiának, a változatoknak és hatásoknak színes folyamata a magyar-osztrák mérkőzések története, amelynek ötvennyolcadik lapja is üresen várja a holnapi vasárnapot. Mielőtt pedig arról elmélkednénk, hogy mit írhat be a sors a válogattott mérkőzések históriájának ez új lapjára, lehetetlen nem gondolni a mostoha helyzetre, amelyben a maj gyar labdarúgósportra az új erő- próba napja rávirrad. Nem lehet, de nem is szabad visszaemlékezés nélkül a kíváncsiság és a győzelmi vágy mohóságától hajszolva úgy üdvözölni a mérkőzés napját, mintha a küzdelem előfeltételei azonosak lennének az elmúlt dicsőséges idők feltételeivel. Ha erőpróbáról van szó, idéznünk kell az oly sokszor elsírt panaszokat és fájó megállapításokat azokról a mérhetetlen veszteségekről, amelyek megtépázták a magyar futball sport erejét Csak a magunk áltatása volna, ha az erőpróba mérlegébe bele nem vetnénk a kivándorolt magyar játékosoknak a légióját, a tétlen pihenésre kárhoztatott nagy válogatott játékosainknak egész seregét s ezzel szemben rá nem mutatnánk a nyugodt fejlődésnek mindazokra a biztosítékaira, amelyeket Ausztria futballsportja a tarisznyájában hord. Amikor itt állunk az ötvennyolcadik erőpróba előtt, emlékeznünk kell a régi időknek; a boldog béke, a nyugodt, könnyű életnek az erőpróbáira, amelyek rendre a magyar futball sport erejét fitogtatták az osztrák futball ereje fölött. Emlékeznünk kell a nagy nevekre, a Schlosszerekre, a Schafferekre, a Konrádokra, az Orthokra, Braunokra, Mandlokra, Fogtokra s tovább a Hirzerekre, valamint, még egész gárdájára a magyar futball nevelésének, akikhez hasonló nagyságokat a fejlődésében soha semmitől meg nem zavart osztrák futball fölmutatni nem tudott. Ha itt lenne mindenki, aki valójában a mienk, ha a küzdelem porondján fölvonultathatnánk a magyar futballsportnak a színevirágát, igazán nem lenne rejtély, mi kerül a futballtörténelem könyvének nyitva álló fehér lapjára. De így, a szörnyű veszteségek hatását éreztető helyzetben adhatunk-e helyet az optimizmusnak, reménykedhetünk-e diadalban, számíthatunk-e győzelemre. Valószínű, az érdeklődés után ítélve, hogy vasárnap 40.000 főnyi közönség fogja ellepni a pálya nézőterét. Várjon mire számít, mire gondol, mit remél és mit vár majd ez a kolosszális tömeg, meg azok a százezrek, akik csak távolabbi figyelői lesznek a mérkőzésnek. Nem tudom, csak gondolom. Megmondom azonban, mit szabad várnia, mit szabad gondolnia és mit szabad remélnie. A nagy erőpróba szemlélőinek azzal a gondolattal telve kell helyüket elfoglalni, hogy tanúi lesznek a meggyötört magyar futballsport hősi erőfeszítésének a túlerővel szemben. Egy vérétől megcsapolt szervezet fog küzdeni energiájának végső megfeszítésével egy gondtalan életet élő, nyugodtan kifejlődött egészséges szervezet ellen. S ha ennek a szomorú valóságnak a tudatában éli le a közönség a küzdelem idejét, lehetetlen, hogy a maga szeretetének, lelkesedésének és égő vágyakozásának a tüzével a végsőkig föl nem fokozza a magyar csapatnak az erejét. A lélek hatalmas erőforrásainak kell buzogni a nézőtéren, hogy táplálja a porondon küzdő harcosoknak a lelki és fizikai erejét. S ha ezt az erőforrást a közönség szolgáltatni fogja, elvárhatja, hogy a nagyrészben fiatal óriásokból álló magyar csapat szintén a lelkével fog adózni a lelki támogatásért. Ebben a nagyszerű atmoszférában azután kinyílhat a sikernek oly bensőséggel vágyott illatos virága, az így elővarázsolt légkörben azután megszülethetik akár a győzelem is, a legszebb jutalma az akaratnak, a nemes tulajdonságoknak és a lelki erőnek. Kötelességek várnak tehát a szuverén közönségre: elnéző, jóakaratú, buzdító és biztató támogatójának kell lenni a válogatott csapatnak. Nem szabad túlkövetelőnek lenni, nem szabad kritikusnak lenni s nem szabad csüggedni, bárhogyan for JVEODIANO # MODIANOl szivarkapapir , szivarkahüvely , duljon is a mecés sorsa. Az apátia, ami a nézőtérségről lopózik le a pályára, olyan, mint a pusztító szárazság. A többi a csapatnak a dolga... A spártai anyák hadba induló fiaiknak azt mondották: pajzzsal vagy pajzson. A magyar futballsport nem szab ilyen legendás föltételt az ő hadba sorakozó fiainak. Annyit mond csupán nekik, hogy mindenkinek meg kell tenni a kötelességét. Másfél óráról van a szó. Tizenegy játszik tizenegy ellen. S ha a tizenegy azzal az elhatározással áll ki a másik tizenegy ellen, hogy legyőzni nem hagyja magát, akkor legyőzni nem is lehet. A fegyverzet és a fegyverek egyenlőek. A nemzeti címer feszül a mellen, a tudás és a tettrevágyás ereje fészkel az izmokban. Aki jobban akarja megfeszíteni az izmokat és az inakat, akinek lelkében több az erő, akinek keblében bátrabban dobog a szív — azé lesz a győzelem. Nem szólok a játékosokhoz egyén ként. Mindegyik tudja a kötelességét. Csak egyet követelek meg tőlük itt a nyilvánosság előtt. Adják oda másfél órára egész lényüket a magyar ügynek. Önzetlenül, egy mindért, és mind egyért. Fölösleges mozdulatot ne tegyen senki, mert ezzel erejét fogyasztja s a szükségtelen erőfogyasztással károsítja társait és előnyhöz segíti az ellenfelet. Csak ennek a követelésnek tegyen eleget a csapat, ebben benne van minden s ha ezt teljesíti— az osztrák csodacsapat nem fog csodát művelni. __________Kiss Gyula. 001 Ms. ©s*/r«flc Culíl ííanei Hieil&núer Höss Eclíl MHC Lóverseny téri pálya. Vasárnap d. e. 11 órakor Leipziger Sport CM —MHC nemzetközi gyephockey-mérkőzés. Hétfőn d. u. 4 órakor Leipziger Sp. C.—MMC El.