Sporthirlap, 1931. december (22. évfolyam, 104-111. szám)
1931-12-03 / 104. szám
_____________ 4 Bécsi példa magyar mulasztásA magyar futball újjáépítésének útja IV. Kik kerüljenek a Nemzeti Liga új helyeire a tizennégyes és kik a tizenhatos létszám esetén és milyen legyen a kiesés-feljutás rendszere? írta: Fodor Henrik dr* !Az alszövetségek elmúlt vasárnapi értekezletéről olyan hírek jelentek meg a napi- és sportsajtóban, mintha azon teljes megállapodás jött volna létre a labdarúgás reformjaira nézve. Ezzel szemben illetékes helyről úgy informálták a Sporthírlapot, hogy ez értekezleten csak mindössze nagy körvonalakban történt elvi közeledés az eddig mereven szembenálló alszövetségek között s konkrét megállapodásokról egyelőre még nem lehet szó. A reformok gyakorlati keresztülvitelében még nagy véleménykülönbségek lesznek az érdekeltek között és az országos szabályalkotó bizottságnak van fenntartva, hogy a sok, csak nagy vonásokban egyező vélemény közölt harmóniát, hozzon létre. Éppen ezért változatlanul fennáll annak a szükségesége, hogy a reformok gyakorlati keresztülvitelével foglalkozzunk és folytassuk ez érdekes cikksorozatot, melyben Fodor Henrik dr., a PLASz főtitkára fejti ki az ő elképzelését a reformok megvalósításáról. Így kerül ma sorrendre a Nemzeti Bajnokság, illetőleg a Nemzeti Liga létszámának megállapításával összefüggően annak megállapítása, hogy a Nemzeti Ligába milyen, rendszer és jogcímek szerint kerüljenek az első évben az egyesületek és az első éven túl hogyan szabályoztassék a kiesés és bejutás kérdése. Legutóbbi cikkemben a Nemzeti Liga 14-es létszáma mellett foglalt tul állást arra az esetre, ha az eddigi szezonbeosztásokat meg akarj tartani. De elképzelhetőnek tartom a 16-os létszámot is, ha bevezetjük a teli játékokat és a bajnokság két fordulóját megszakítás nélkül egy, folytában játszuk le. Mindkét eshetőséget figyelembe véve a Nemzeti Liga kialakulását a következőképpen képzelem el: A tizennégyes létszám esetében a Nemzeti Liga tagjai elsősorban a jelenlegi professzionalista első osztály tizenkét egyletéből kerülnének ki, mégpedig olyan formában, hogy az 1931—32. évi bajnokság befejeztével megtörténnének, az idevágó szabályok szerint, az osztálycserék és az így kialakult tizenkét együttes alkotná a, Nemzeti Liga gerincét. A megmaradó két helyre a bejutás kétféleképpen történhetnék. 1. Miként a Sporthírlapban annakidején publikált tervezetemben mér elmondottam, a legegyszerűbb és legszimmetrikusabb betöltése e két helynek az volna, ha a jelenlegi országos amatőrbajnokság döntőjébe jutott két csapat kerülne a tizenharmadik, illetve tizennegyedik helyre. 2. Legutóbb azonban általánosságban az a nézet alakult ki, hogy a bejutás tekintetében a BLASz-nak bizonyos előnyöket kell juttatni. Ez esetben elképzelhető a bejutásnak az a formája is, hogy a budapesti alszövetség bajnoka minden további próbamérkőzés nélkül bekerül a tizenharmadik helyre, míg a tizennegyedik helyet az országos amatőrbajnokZsság első helyezettje, illetve győztese pályázhatik. Ila ez azonos a BLASz bajnokával, így a finalista egyesület kerül erre a helyre. A tizenhatos létszám mellett fent meghatározott tizenkét egyesületen, illetve helyen kívül még további négy hely áll rendelkezésre, ezek betöltése tehát meglehetős szabadkezet nyújt az egyes változatokra. Ezek közül akarok pávát felsorolni, amelyek mint megoldások egyformán számításba jöhetnek. 1. A tizenharmadik helyre bejut az a csapat, amely az 1931—32. év végén a profeszionalista első liga utolsóelőtti és a professzionalista második liga második helyezettje közötti osztályozó mérkőzés vesztese volt. A tizennegyedik és tizenötödik helyre bekerülnek a BLASz bajnokságának első helyezettjei. Számszerint ketten. A tizenhatodik helyre az orsz. amatőrbajnokság első helyezettje, amenynyiben nem azonos a BLASz bajnokával, ellenkező esetben pedig az amatőrbajnokság döntőjének finalistája. 2. A tizenharmadik és tizennegyedik helyre kerül a budapesti amatőr alszövetség bajnokságának első két helyezettje, a tizenötödik és tizenhatod helyre pedig az országos amatőrbajnokság döntőjébe bejutott két egyesület. Amennyiben pedig ezek valamelyike azonos volna a BLASz bajnokcsapatával, úgy a középdöntő megfelelő vesztese, illetve a középdöntő két kiesett csapatának mérkőzéséből kikerülő győztes csapat. 3. Harmadik megoldásnak kínálkozik az is, hogy az 1931—32. év végén a professzionalista első ligából ne legyen kiesés, viszont a professzionalista második liga két első helyezettje minden további nélkül kerüljön föl a tizenharmadik és tizennegyedik helyre, míg a tizenötödik helyre a BLASz bajnoka számíthatna, a tizenhatodik helyre pedig az országos amatőrbajnokság győztese, ha az nem azonos a BLASz bajnokával, vagy a finalistája, ha a két bajnokság győztese azonos. A Nemzeti Liga osztálycseréje tekintetében más kiesési rendszert állapítanék meg tizennégyes létszám és más tizenhatos létszám esetére. Tizennégyes létszámú Nemzeti Liga esetében az osztálycserét két kieső és két feljövő csapatban állapítanám meg, minden osztályozó nélkül, tehát olyan formában, hogy a Nemzeti Liga két utolsó helyezettje kiesik a ligából és bekerül a megfelelő territoriális alszövetségébe. Ez anynyit jelent, hogy ha a kieső két egyesület budapesti, mind a kettő visszaesik a BLASz első osztályába, amelynek létszáma tehát —, ha egyébként az 1932—33. bajnoki év kezdetén túl a feljutást megfelelőleg nem szabályozzák, — esetről-esetre változnék aszerint, hogy az oda történendő kieséssel és az esetleges bejutással kapcsolatosan a létszám egy vagy két elsőosztályú tagegyesülettel szaporodna, esetleg csökkenne. Ha mindkét kieső egyesület Vidéki, úgy azok a megfelelő territoriális alszövetségbe esnek vissza és esetleg itt szaporítják a bajnoki első osztály létszámát. Egy vidéki, egy fővárosi kieső egyesület esetében a fentemlített eshetőségek, az alszövetségi bajnoki létszám szaporodására nézve megoszlanának. Ez a váltakozó létszámú alszövetségi bajnoki első osztály mindenesetre némi kis szépséghibája az egész országos bajnoki tervezetnek, mert szakít azokkal a merev keretekkel, amelyekhez eddig a bajnoki beosztásokban, még az alacsonyabb osztályokban is, hozzá voltunk szokva. Ezen segíteni csak egyféleképpen lehetne, mégpedig abban a formában, ha azt mondanák ki a szövetségek, illetve az erre hivatott országos szövetség, hogy a kieső egyesületeket a feljutás kapcsán mindenkor azok az alszövetségek pótolják, ahová az egyesületek kiesnek. Ezzel elérnénk azt, hogy az alszövetségek elsőosztályainak bajnoki létszáma sem szenvedne sohasem változást, ami minden más formájú bejutási lehetőség mellett az 1932—33. bajnoki év befejezésén túl elkerülhetetlen volna. Ez a rendszer annyit is jelentene, hogy a Nemzeti Liga elosztásán, a vidék és a főváros szempontjából, a résztvevő egyesületek számát tekintve, semmiféle változás nem történnék. Vagyis ha a Nemzeti Liga, illetve a Nemzeti Bajnokság az 1932—33. bajnoki szezon kezdetével tíz fővárosi és négy vidéki egyesülettel indulna el, úgy ezen a létszámon territoriális elosztás tekintetében változtatni nem lehetne. Ennek a rendszernek tehát meglenne az az előnye hogy lefelé és fölfelé a bajnoki kereteket merevítené, viszont hátránya lenne, hogy azoknak az alszövetségeknek, amelyek az elinduláskor nem adtak csapatot a Nemzeti Ligába, egyszers mindenkorra lehetetlenné tenné a Nemzeti Ligába való bejutást. Tizenhatos létszám esetén el lehet képzelni egy még bővebb osztályoséról, mégpedig három kiesővel és három bejutóval. Ez mindenesetre érdekesebbé tenné a kiesés ellen folyó küzdelmet, úgyszintén az alszövetségek küzdelmét a bejutásért. A három kieső egyesület minden esetben visszakerülne a territoriális alszövetségébe, míg a három szabaddá vált helyre a következőképpen osztanám be a fölkerülő egyesületeket. A tizennegyedik helyre minden körülmények között bevenném a BLASz bajnokait, függetlenül attól, hogy történt-e kiesés a BLASz-ban, vagy sem. A tizenötödik és tizenhatodik helyre pedig az országos alszövetségi bajnokok körmérkőzésének két finalistáját, amely esetben azonban ebbe a küzdelembe a BLASz bajnokságának második helyezettjét osztanám be. Ha pedig ez nem volna összeegyeztethető az országos amatőrbajnokság elképzelésével, úgy az országos bajnokságba a BLASz bajnokán kívül beosztanám a budapesti bajnokság 2-ik helyezettjét is, s az országos eöntőmérkőzés két résztvevője, amennyiben egyike sem azonos a BLASz bajnokával, kerülne fel a Nemzeti Ligába. Azonosság esetén a BLASz bajnokát a rangsorban következő egyesület pótolná. Ebben az esetben is el lehetne képzelni a bejutásnak olyan módját, hogy mindenkor az az alszövetség adja a feljutó egyesületeket, amelybe az egyesületek kiestek. Ezzel a rendszerrel szemben is fennállanak azonban azok a sportszerűségi aggályok, amelyeket már fentebb kifejtettem. SPORTHÍRLAP CSÜTÖRTÖK, 1931 DECEMBER 3. Botor szabály Hát tényleg hiábavaló minden hangosan kimondott jószándék! — Hát valóban nem alkalmasak a magyar futball vezérei arra, hogy idejében és erélyesen lépjenek közbe ott, ahol a futballsport becsületes versenyéről van szó. Jó három hete, hogy írtunk az Újpest—Bocskai emlékezetes óvási ügyéről és akkor ellenállhatatlanul hangzott az érvelésünk: „... És az is kegyetlen dolog azzal a pontosítással. Merőben igazságtalan, akárhogyan nézzük is. Mert tegyük fel, hogy a Bocskai valamely okból tényleg hibázott és ezért fel volt függesztve. No és aztán? Hát vegyék el tőle a pontot! De miért ajándékozzák ez ellenfelének? A bajnoki első alapgondolat, hogy pontot szerezni csak a pályán lehet. Ha szezonközben valakit szkrecctelnek, akkor a hátralevő mérkőzéseit mind az ellenfelek javára írják, mert úgy tekintik, hogy a vétkes csapat nem állt ki. De ahol kiállt és pontot szerzett, ott ugyan át ne írják a pontokat! Aki a pályán elvesztette, az ugyan utólag vissza ne kapja. “ Itt van megint egy eset. Maglód— Bak TK. Mi hozzátenni valónk volna a múltkor mondottakhoz? Semmi Botor szabály van ma érvényben, botor szabály. A Bocskai-eset óta állandóan követeljük, hogy sürgősen változtassák meg a szabályt, úgy hogy a zöldasztalnál csak veszíteni lehessen bajnoki pontot. De nyerni — csak a gyepen. Most az történt, hogy a Maglód megverte a Bak TK csapatát. Jó Utóbb kitűnt, hogy a Maglód felfüggesztés alatt játszott s ezért büntetés jár. Ez is rendjén. No de mi köze ehhez a Bak TK-nak! Hát a Bak TK-nak tartozott a Maglód! — Nem. Hát volt abból hátránya a Bak TK-nak, hogy a Maglód nem fizetett egy harmadiknak? Nem. Node ha mindez ennyire világos és ennyire belátják a nagyhangú nyilatkozatok szerint a szövetségi vezérek is már hónapok óta, miért áll még mindig ez az idétlen szabály... Szabály! .', , ' ' Mindig volt trial, valahányszor buzgó ember kezdett neki a kapitányságnak. Ezúttal viszont nem volt trial, mert elég korán kezdtünk készülődni a torinói mérkőzésre és boldogan üdvözöltük a jó rendezést, amely „addig is" néhány válogatott mérkőzést tálal elénk. De most aztán ne kérdjük, hogy mi történt. Ne kérdjük, miképpen használta föl a kapitány a kínálkozó válogatott mérkőzéseket a kísérletezésre. Emlékezzünk inkább a bécsi példára. Volt már egyszer Bécsben egy ragyogó „team”, állandó és összeszokott válogatott együttes. De végül is megkopott, elhullatta az agyarait. Ám Meislt valami gyengeség lephette meg, vagy túlságosan respektálta a magyarokat, elég az hozzá, hogy még az idei tavasszal, május 3-án sem mert a fiatalokhoz nyúlni. Emlékezzünk jól, hogy a tavaszi bécsi mérkőzésen milyen gyenge magyar együttes szerzett egypontot. S ugyanakkor a bécsi közvélemény tajtékzott az elégedetlenségtől, hogy Meisl csak szombatra állította be a fiatal óriásokat a Fürth ellen, amelyet a fiatalok meg is vertek vagy hat góllal. Zischek, Vogel, Schall (ma már milyen ismerős nevek!), akkor mind a szombati csapatban játszottak, míg vasárnap, a nagyhírű ellenfél, a magyar válogatott „csak” Siegl, Wesselyk, Horvát felvonuoásának örvendhetett ... Kár volna újra visszazuhanni a kritikátlan ömlengések közé és ellágyulni attól a bécsi döntetlentől. Mert ez volt a régi gárda utolsó kísérlete a Meissnél. Az osztrák vezér súlyosan kiábrándult és már legközelebb hozzányúlt a fiatalokhoz: Schall, Zischek, Vogel... Ebből lett egykettőre a „Wundermannschaft”, amely megért ugyan gyengébb napokat is, de azért Pesten is volt ereje egy döntetlen, kiharcolására, nem beszélve a németek kétszeri és a skótok egyszeri nagyarányú legyőzéséről. No és múlt vasárnap a svájciakat 8:1, a belgrádiakat h:1 arányban verte meg Bécs ... Ezzel szemben mit tettünk mi? Itt volt a kísérletezés feje egész ősszel. De mi csak keringőztünk a húszszor kipróbált nevek közül... k A A tipbajnokság finisében következik az utolsóelőttikor Ennek „legtöményebb** találatait a magyar-olasz tornászversenyre szóló zsöllyejegyekkel külön is jutalmazzuk Cseppet sem csodálkozunk azon, hogy néhány pályázónknak ismét sikerült megszereznie a maximális pontszámot. Az elmúlt vasárnap is tipikus papírformafordulót produkált és így a megfelelő variálással könnyű volt sok pontot szerezni. A dolgok természeténél fogva az is érthető, hogy a maximális teljesítmény ismét a tipbajnokság éllovasainak a nevéhez fűződik, hiszen elsősorban ők eszközük elsőségük megóvása vagy megszerzése céljából a legnagyobb „szelvénybefektetéseket” ... így például (beleértve a tabellaszelvényeket is),Kuczi István 72, Papp István 66, Nasser Károly 60, Skvarek Károly 50 darab szelvényt küldött a tipfrontra. S ha minden egyes eredményt 25, 30 vagy éppen36 különböző változatban tipelnek, túlságos nehéz dolog-e ráhibázni a lehető legnagyobb számú pontszerzésre?... Ugyanez áll a tabellaszelvényekre nézve is, de mérsékeltebb sikerrel. Amit az is bizonyít, hogy néhányan szereztek 6 pontot, esetleg 5 pontig vitték fel a meccseredmények pontos megtipetésével, de a tabellatalálataikat elgáncsolta a Sabaria és az Attila győzelme. Lényeges változást azért nem hozott az első tíz helyen a vasárnapi forduló eredménye, Papp István szilárdan őrzi 1 pontos előnyét most is. De a múlton való elmélkedés helyett nézzünk inkább előre!... A mai mérkőzést technikai okokból nem illeszthettük bele a heti pályázati listába és — mint az őszi Szezon utolsó bajnoki mérkőzéseit — csak a három vasárnapi elsőliga-meccsel lehet pontot szerezni. A szerezhető összes imatok száma tehát — a tabellatalálatot is számítva — négy. A vasárnani alkalmon kívül már csak a torinói magyar—olasz mérkőzés szelvényeivel lehet pontot szerezni, igaz, hogy egyszerre ötöt. Azzal aztán befejeződik az őszi trnbajnokság és következik, karácsonyi ajándékképpen, a díjak kiosztása, beleértve a 10 vigaszdíjat is... Hogy az utolsó bajnoki fordulót a megszokottnál ünnepélyesebb mezbe öltöztessük, külön jutalmakat tűzünk ki azok számára, akik egy szelvényen a sűtöbb találatot küldik be. Azok között, akik ilyen többpontos szelvényeket küldenek be, két külön díjat osztunk ki. Éspedig: I. Két zsöllye-ülőhely a december 13-i olasz—magyar torrnászversenyre a Városi Színházba. II. Egy zsöllye-ülőhely ugyancsak a december 13-i olasz—magyar tornászversenyre a Városi Színházba Reméljük, hogy ez a külön díjazás megélénkíti a tipbajnoki finis amúgyis izgalmas lefolyását. A heti tabella állását 36 pályázó találta el, akik közül a következők részesülnek a Sporthírlap heti díjaiban: T. Krecsmer Gyula, Bpest, Lajos u. 70. III. 4., aki 10 pengőt kap. N. Piros István, Cegléd, aki három hónapig ingyen kapja a Sporthirlapot. III. Kittig Nándor, Bpest, VII., Nánási út 7., IV. Papp János, Kispest, Aladár u. 27., V. Krammer Jenő, Bpest, Horn Ede u. 14., akik 11 hónapig ingyen kapják a Sporthirlapot. A heti pontszerzők listája: 7 pontot szereztek: Hirsch Rezső, Kuczi István, Nasser Károly, Papp István, Skvarek Károly. 6 pontot: Schwarcz István. 5 pontot: Filótás Sándor, Marbach László. 1, pontot: Bachur József, Erdélyi István és Bodi Manci, Krecsmer Gyula, Luxardó Károly, Prekop Mihály, Silbermarnn Károly, Wittmann István. 3 pontot: Baráth Tibor, Bőhm Andor, Herpay Ferenc, Hittig Nándor, ifj. Holub József, Krammer Jenő, Massizi Lajos, Modrovits Imre, ifj. Nedeczky László, Róth Pál, Reich László, Stettner Miklós, Scheffer László, Schillinger Ernő, Totola Frigyes, Turcsik István. 2 pontot: Aliquis dr., Breuer Béla, Becsky Tomi, Gara Kálmán, Gudenus Ervin báró, ifj. Jónás István, Kőszegi István, Lukács János (Budapesti), Steinmüller Ferenc, Szigeti Lajos, Schwarcz Andor, Tarján Endre, Vincze János Zólyomi Sándor. 1 pontot: Ambrus László, Brczay Aladár, Csurgó Sándor, Désy Nagy Gyula, Erdős László, Elek Tibor, Fóris Tibor, Gyöngyösi István, Göblyös János, Hódossy Sándor, Hunka Bála, Hatvani center, Kalmár Imre, Kapus József, Kóhn László, Kolman Gyula, Kis György, Lantos Ede, Maros Imre, Parraghy László, Piros István, Papp János, Rényi Imre, Reichmann Leó dr., Rill Béla, Rosenbaum Andor, Reinhardt Ottó, Schöpfeld I., Szentiványi Szidónia, Spissák Dezső, Stern S., Szudárovits József, Unnár Ernő, Urbán Gyula.