Sporthirlap, 1932. június (23. évfolyam, 44-52. szám)

1932-06-02 / 44. szám

CSÜTÖRTÖK, 1932 JÚNIUS 2. SPORTHÍRLAP: Tudnak az angolok, ha akarnak A német birodalmi bajnokság favoritja a Bayern — A Sporthírlap tudósítójától — Frankfurt, május 30. Az angol kupagyőztes, a Newcastle United, vasárnap tett pontot német­­országi túrája végére Frankfurt­ban, ahol nagy sikert aratott. Né­met szövetségi válogatott állt ki el­lenük, a sok lemondás miatt csak délnémetországi játékosokkal. Az eredmény (6:3) nem mutatja a Newcastle United hatalmas fölényét, mert a mutatott játék alapján 7:1-es angol győzelem is adódhatott volna. Persze, ha semleges bíró vezette volna a mérkőzést... A mérkőzés ragyogó volt, a kupagyőztes végre beigazolta jó hírnevét. Tizenegy labdaművész zsonglőrösködött a pá­lyán, az egyéni játék teljesen hát­térbe szorult a pontos, gépszerű összmunka mellett. Azt mondják most Németországban, hogy huszon­öt évben egyszer lehet látni ilyen tökéletes futballt. Nagy meglepetéssel végződtek ugyancsak vasárnap a német baj­nokság elődöntői. Ez elsősorban az IFC Nürnberg vereségére értendő. Mannheimban harmincezer néző előtt játszott az IFC Nürnberg és a Bayern. A mérkőzés eldöntötte a ba­jor hegemónia kérdését is — most a győztes Bayernre esküszik mindenki. Ok * — Készakarva játszott rosszul hétfőn a vízipólóválogatott! — Miért? — Hogy jobban essen Komjá­­dinak az üdülési A másik elődöntőt Drezdában tar­tották meg, ugyancsak hatalmas nézősereg jelenlétében. Itt a frank­furti Eintracht és a nyugatnémet­országi Schalke állt szemben egy­mással. A csodacsapatnak kikiáltott Schalke nagy csalódást keltett. Csa­tárai a békebeli MTK-csatársorra valló nagyszerű támadásokat vittek keresztül­­ a kapuig, ott azután megállt a tudományuk. A második félidőre elkészült a bányászcsapat és az Eintracht biztosan győzött. A bajnoki döntőt június 12-én tartják meg Nürnbergben. Favorit a vasár­napi mérkőzések alapján a Bayern, Hedwig Tibor. A WSC megóvta a CsTK—ZAC mér­kőzést, mivel szerinte május 15-e után már nem lett volna szabad a zuglóiak­nak felcserélni a pályaválasztói jogot. „Ostoba” sérülések. Az olyan sé­rülést nevezik „ostoba” sérülésnek, amely nem komoly helyzetben követ­kezik be. Tréningen, vagy hétközi barátságos „bumlizás” közben. Most ilyen ostoba sérülése két játékosnak is támadt. Az újpesti Ligeti a térdén sérült meg, a kaposvári Kármán pe­dig a nagyujjason kapott olyan rú­gást, amitől az kificamodott. Mind a két játékos hetekig nem futballozhat. Két év óta veretlen a BSzKRT MILL csapatai A villamosok MILL csapata tavaly veretlenül nyerte a II. osztályú MILL-bajnokságot, most pedig a pom­pás együttes az I. osztály Oprec-cso­­portjában is vereség nélkül lett első, 7 ponttal­ utasítva maga mögé­ a Törekvés gárdáját. A bravúros teljesítményű csa­pat tagjai megérdemlik, hogy közöljük a nevüket: Glotz, Salga, Földi, Zöld, Tarródi, Hahn, Kisfaludi, Takács, Cseh­­falvai, Szaller, Miskovits, Szalai, Ko­­lontár, Tóth, Mező I. és II. A csapat tagjai mellett teljes elismerést érdemel Denhoffer Gábor intéző és Krell K. in­téző. HYPEROL ideális száj- és torokfertőtlenítű Szt. István fk.—Szt. István rg. 3:2 (3:2). Kedden játszotta le a két csapat Horváth bíráskodása mellett a hétfőről elmaradt mérkőzését. Végig erős küzde­lemben megérdemelten győztek a keres­­kedelmisták. Már az első félidőben ki­alakul a végeredmény Béky (2) és Miok, illetve Dvoracsek és Duschel góljával. Szünet után egyformán veszi ki részét támadásokból mindkét csapat, de az eredmény már nem változik. Itt említ­jük meg, hogy a Kossuth fk.-t törölték a bajnokságból és minden meccsét 1:0 arányban igazolták az ellenfél javára. URAK—RUAC 5:4 (3:3). Barátságos mérkőzés. URAK: Kraller (Danzinger) — Schmiedt, Kovács — Vida II., Schwartz, Rein — Jn­ger, Kármán II., Jeney II., Vajda, Oláh (Szűcs). RUAC: Tóth — Farkas, Adorján — Kristóf, Székely, Platky — Reisch, Zuber, Cser, Lukács II., Lukács I. — A sok gól vé­gig élvezetessé tette a szerdán megtar­tott mérkőzést. Már a 3. percben van eredmény Jeney lövése nyomán. Majd Jáger kornerét ragasztja Jeney II. újra a hálóba. 2:0 A RUAC most fel­lelkesül és Zuber két góljával egyenlít, sőt meglepetésre Lukács I. szabadrú­gásából vezetéshez is jut. Az URAK nem hagyja magát és Szücs Farkas hi­bájából kiegyenlít. Fordulás után Je­ney II. fejese jelent újabb eredményt. Majd később Jn­ger lő a hálóba, 5:3. Ez­után a rendőrújoncok sokat támadnak, de Zuber fejesével csak szépíteni tud­nak. Reisch RUAC egy 11-est a kapus­nak lőtt. — Bíró.. .Vida A magyar futball legendás Scorissaljának­­ nagyszerű­ balszélsője, Borbás Gáspár ar.­sserv&sseli­oMontoan, és a KISOK-rendeletfnen­­ látja a magyar futball romlásána­k­ magyará­zatai, és hibáztatja a játékosozónak­ több poszton való kithasz­nálását A minap felbukkant egy hír: Borbás Gáspár dr., a legendás hírű válogatott balszélső megjelent az üllői úti pályán, a fiával együtt, aki az atlétikának esküdött fel. Borbás Gáspár... Az ember el­mereng a hajdan sokat hallott néven, amely az utóbbi években eltűnt a sportnyilvánosság lapjai­ról. S ha emlegették is, hozzáfűz­ték, hogy semmi közössége nincs immár a sporttal és főleg a fut­ballal, amelyet nemcsak meg nem tekint, hanem még a témaköréből is kiesett. Lássuk hát a mai Bor­bás Gáspárt, aki állítólag megta­gadja a közösséget a hajdani Borbással... A hatalmas dolgozószobában cir­káló útra küldjük szemünket, míg a ház ura lejön az emeleten lévő ebéd­lőből. Az íróasztalon sportszobor, egy magas asztalkán serlegek, a fa­lon sportfelvételek között arasznyi szélességű nemzeti szalaggal övezett félméteres márvány-bronzplakett hir­deti egy huszonötös válogatottsági jubileum emlékét. A plakettet a Ma­gyar Labdarúgók Szövetsége adta Borbás Gáspárnak. Aki ma dr. Bor­bás Gáspár és egy országos jelentő­ségű vállalat ügyvezető igazgatója, de akkor még Borbás Gazsi volt és a magyar válogatott futballcsapat legendáshírű balszélsője... A re­likviák láttára elmosolyodunk. Hogy­ne, kérem!... Hát lehet ennek a dolgozószobának a gazdájáról azt mondani, hogy teljesen elszakadt a magyar sporttól és semmi közössége sincs azzal a magyar futballal, amelynek ő és amely neki annyi di­csőséget szerzett?... A feleletet ő maga adja meg. Ahogy szemben ül velünk a széles­öblű karosszékben és sportmúltjá­­ról, meg általában a futballról be­szél, abban annyi meleg rajongás van, hogy a szóbeli cáfolat szinte felesleges. De ő mégis beszél róla: „Ak­i egyszer eljegyezte magát a sporttal..." — Nem kérem, én nem szakad­tam el a sporttól. És nem vagyok közömbös a futballal szemben Igaz, hogy mérkőzésen már na­gyon régen voltam. De az élet úgy szabta meg a sorsom útját, hogy nem volt rá időm. De azért figye­lemmel kísértem a futball esemé­nyeit, vele örültem, vagy vele szo­­morkodtam. Mert aki egyszer el­jegyezte magát a sporttal, az soha­sem lehet hűtlen hozzá... „Hiányzi­k a 'középis­kolai ifjúság_** — Milyennek látja igazgató úr a magyar futball jelenlegi hely­zetét? — Erre nehéz felelni. Széltében beszélnek arról, hogy dekandenciá­ban vagyunk. Sokan meg is ma­gyarázzák ennek a dekadenciának az okát, amit a gazdasági viszo­nyokban látnak. Nézetem szerint ez csak kis mértékben áll fenn. Inkább szervezeti okokban látom a magyarázatot. És elsősorban abban, hogy hiányzik a futballból a leg­inkább arravaló anyag, a középis­kolai ifjúság. Itt kellenne példát felhozni személyes tapasztalataim­ból is talán, az úgynevezett sport­­múltamból ... — Ezt a példát mi is nagyon érdekesnek találnánk ... — Abban az időben, amikor én az FTC-be kerültem, a csapatban kilencen voltunk középiskolások. Rajtam kívül még Kovács, Po­­korny, Braun Feri, Malaky, Schwartz Leó, Procskó és Gabro­­witz szerepeltek az első csapatban. És a többi csapatban is túlsúlyban voltak a diákok és volt diákok. És tessék végignézni a magyar fut­ball hőskorának válogatott listáját ebből a szempontból... Az Orbhök, Konrádok, Schlosserek, Braunok stb. sorát... — Tehát a KISOK-rendelet... — Helyben vagyunk. Nem tar­tom szerencsésnek. Kérem, nem tudok példát arra, hogy az én diákfutballista kortársaim közül csak egy is elzüllött volna azért, mert társadalmi egyesületben ját­szott, sőt még arra sem, hogy a futball hátrányosan befolyásolta volna a tanulmányi előmenetelüket. Állítom, hogy a sportnak, tehát a futballnak is, jellemnevelő hatása van. Meg vagyok győződve arról, hogy az életben való boldogulás te­kintetében én is sokat köszönhetek annak a küzdeni tudásnak és köte­lesség tudásnak, amit a futball idegzett belém... — És ennél a kérdésnél egy kis lírai ellágyulással gondolok vissza az én diákkoromra. Édesapám, aki a főváros tiszti ügyésze volt, ne­kem és az öcsémnek egy nyáron két futballabdát ajándékozott. El­kezdtünk tehát játszani. Előbb a Gellérthegyen, aztán a BEAC- pálya­­ helyén. Az iskolában is — a kegyesrendiekhez jártam — folytattuk szabadidőnkben. Csa­patunkban játszott a két Borbás­­fiún kívül a két Oláh, a két Feke­­teházy-gyerek, Miakics, Sóky, Zsögöd Benő. Ismert nevek a fut­ball krónikájában, ugyebár? ... Egyszer meglátta ezt a csapatot játszani Horváth és Malaky és engem elvittek az FTC-be. Azonnal az első csapatba kerültem. Hatodik gimnazista koroméban már váloga­tott voltam. Nyíltan­ akkor sem volt szabad szerepelnem társadalmi egyesület csapatában, de a taná­raim nem törődtek vele, amit igaz­gatóm így adott a tudtomra. ..Nézd fiam, mi tudjuk, hogy te futballozol, tudjuk, hoy utazgatsz Bécsbe, máshova i­s játszani. Nem törődünk vele. Mindaddig nem tö­rődünk vele, amíg nem gyengülsz a tanulásban. De ha aztán ott, lany­­hulást veszünk észre ..Tessék ezek után elképzelni, hogy meny­nyire igyekeztem a tanulásban!... Nem is volt semmi baj, az érett­ségin mrematurus lettem ... És a többiek is s­rvakezt­ek. Néha, ami­kor Bécsből jöttünk haza az éjjeli vonaton, néhány válogatott úgy tanulta a hétfői leckét, hogy öröm volt nézni... Sportszellem és klubszeretet — Az előbb szervezeti okokról beszélt igazgató úr... Mire cél­zott? — Hát... őszintén megvallva, a professzionizmusban látom a sokat emlegetett dekadencia egyik okát. Illetve: az anyagiasság túl­­hajtásában. Ez megöli az igazi sportszellemet és klubszeretetet. Mert mégis csak ezek adják a nagyság és fejlődés alapját. Pél­da erre a Ferencváros és az FTC. Merem állítani, hogy a Ferenc­város profijátékosait a klubszere­tet és az FTC tradiciózus sport­szelleme képesíti arra, hogy nagy csapatot alkossanak ... Nem elég összeszedni egy csomó kiváló já­tékost egy csapatba, ha az össze­forrasztó, ideális kovász hiány­zik... Pedig bizony néhány csa­patban ... No, de hagyjuk ezt... „Nincs olyan klasszis, mely minden poszton klasszis lenne...** — Ha már a játékosokat emle­getjük, akkor egy másik tekintet­ben is szeretnénk a véleményét hallani. Mit gondol igazgató úr, egy klasszisjátékosnak minden poszton százszázalékos teljesít­ményt kell nyújtania? •— Hogy érti ezt? — A következő példával teszem világosabbá a kérdést: Borbás Gáspár annak idején a legkiválóbb balszélső volt. De egy ideig szere­pelt a jobbszélen is. Hogy érezte ott magát és meg volt-e elégedve a teljesítményével? — Mindenekelőtt azt kell tudni, hogy én kétlábas játékos voltam. Ezért gondolták, ■— és talán gon­doltam — hogy jól játszom a jobboldalon is. Be kell azonban vallanom, hogy a jobbszélen ko­rántsem érvényesültem úgy, mint a baloldalon. Még futni sem tud­tam úgy, mint az eredeti helye­men, azokat a „bekanyarodáso­­kat” pedig, amelyekkel a korner­­vonalról való centerezés helyett be szoktam­­ fejezni az akcióimat, még kevésbé tudtam megcsinálni. Egyszóval: idegenül éreztem ma­gamat a jobboldalon. És mások­nál is azt tapasztaltam, hogy csak az egy posztra specializált játékos tudott megfelelő teljesít­ményt nyújtani a csapat szem­­­pontjából. Nincs olyan klasszis, aki minden poszton egyforma klasszis lenne... De miért kérde­zik ezt tőlem? — A Titkos esete juttatta az eszünkbe, ő is mint balszélső fu­tott fel nagy formára és több­nyire a jobbszélen szerepelteti a Hungária, — mérsékelt sikerrel. Vagy pedig összekötőben. Ugyan­olyan eredménnyel... — Én még nem láttam Titkost játszani. De tudom róla, hogy jó balszélső. Azt is hallottam, hogy más posztokon szerepeltetik. Ami­kor ezt olvastam, bizony sokszor gondoltam a saját esetemre. És nem csodálkozom azon, ha nem tud az idegen poszton százszáza­lékosat nyújtani. Mert nem elég az akarat a jó szerepléshez. Ha az ember valahova be van ideg­­ződve, akkor minden más poszt idegen a számára. Vagy nagyon, vagy akárcsak egy kicsit. De az utóbbi mérték is elég a gyenge szereplésre... Az első és az örök­ szerelem közben bejön a szobába ifjabb Borbás Gáspár, Borbás Gáspár dr. 16 éves fia, aki a Szent Imre gimná­zium növendéke. Az apa leplezetlen büszkeséggel mutatja be: — íme, ő is sportember. 11:8-ra futja a 100 métert, nagyszerűen teniszezik, úszik, jó magasugró, iskolai korcsolyázó bajnok, pom­pásan siet... — És a futball? — kérdezzük tőle — hogy áll a futballal? — Sehogy, ahhoz nem értek... — Szinte érthetetlen Borbás Gáspár fiánál... Itt közbeszól az apa: — Hja, ez azért van, mert az iskolában nem foglalkoznak a futballal. Illetve a futball nem kedvenc sport. Azt mondják, rá­érnek érettségi után is ... Pedig akkor már késő. Az iskolában el­mulasztott éveket nem lehet már behozni a futballban sem. Ez is egyik oka annak, hogy nincs elég klasszisjátékos ... A fiam — úgy látszik — a sprinter-babéraimra vágyik inkább ... — Igaz is, hiszen igazgató úr százas bajnok is volt... — Igen, voltam. De nem tud­tam a futást a futballal össze­egyeztetni. Előfordult, hogy a Millenárison lefutottam a százas versenyt, akkor kocsiba ültem (hol volt akkor még autó?!) és mentem futballozni a Margitszi­getre. S miután a kettőt nem le­hetett sokáig csinálni, hát a fut­­ballnál maradtam. Ez is egy do­kumentuma a „közömbösségem­nek ...” — És nem érez néha kísértést arra, hogy megnézzen egy-egy jó mérkőzést? — Kísértést?... Vasárnap ki­megyek a kupadöntőre... Egy kis lutbsh­elysrádó ! Bolognai emlékek A Nemzetiek bolognai mérkőzéséről beszélgetünk Balog Miksával, a túra vezetőjével. Sok érdekességet mond el a­azdag pompával körülvett mérkőzésről, ávirati stílusban adjuk vissza ezeket. — A mérkőzés este 10 órakor kezdődött. Ez azonban nem zavarta a játékot, a két irányból keresztező reflektorfényben valósággal nappali volt a világítás. Egyedül a kapusok helyzete volt rosszabb. Annál is in­kább nagyra kell tartani a szombat­helyi Vermes pompás szereplését. (Pedig délután esett az eső és Ver­mes cipőjén éppen hiányzottak a stoplik...) — Nagy szerencséink volt az eső mérkőzéssel, hogy kellemesen hűvös időben játszhattunk. Különben túl­­nagy lett volna a hőség... — Vanicsek óriási formára fu­tott fel. És remek volt a Bihámy— Beiké balszárny is. Csupa ész, tech­nika, megértés. Szeretném állandóan így együtt látni őket. — Gyorsak a svájciak, veszélyes csapat a bázeli, — a svájci bajnok­ság élén áll, •— de a mi védelmünk­kel nem bírt. Újra mondom, főleg Vanicsek miatt. — Micsoda előrelátás a rendezés­ben. Fehérre festett labdával ját­szottunk s ha bepiszkolódott csak egy kicsit is, az első taccsnál új labdát dobtak be. Nyolc vadonatúj labdát fogyasztottunk egy mérkőzé­sen. Így ,kell kiszolgálni a közön­séget. — A Littoriale-pályáról nem lehet eleget beszélni. A bolognai stadion­ról úgy alkothatunk képet, ha elkép­zeljük, hogy egy-egy játékosöltöző 4x5 méteres, de egy ilyen öltözőben csak három játékos vetkőzik! * „Távirati" feljegyzések, de így is ért­hetővé teszik csapataink vágyakozását az olaszországi túramérkőzések után.

Next