Sporthirlap, 1932. június (23. évfolyam, 44-52. szám)
1932-06-02 / 44. szám
CSÜTÖRTÖK, 1932 JÚNIUS 2. SPORTHÍRLAP: Tudnak az angolok, ha akarnak A német birodalmi bajnokság favoritja a Bayern — A Sporthírlap tudósítójától — Frankfurt, május 30. Az angol kupagyőztes, a Newcastle United, vasárnap tett pontot németországi túrája végére Frankfurtban, ahol nagy sikert aratott. Német szövetségi válogatott állt ki ellenük, a sok lemondás miatt csak délnémetországi játékosokkal. Az eredmény (6:3) nem mutatja a Newcastle United hatalmas fölényét, mert a mutatott játék alapján 7:1-es angol győzelem is adódhatott volna. Persze, ha semleges bíró vezette volna a mérkőzést... A mérkőzés ragyogó volt, a kupagyőztes végre beigazolta jó hírnevét. Tizenegy labdaművész zsonglőrösködött a pályán, az egyéni játék teljesen háttérbe szorult a pontos, gépszerű összmunka mellett. Azt mondják most Németországban, hogy huszonöt évben egyszer lehet látni ilyen tökéletes futballt. Nagy meglepetéssel végződtek ugyancsak vasárnap a német bajnokság elődöntői. Ez elsősorban az IFC Nürnberg vereségére értendő. Mannheimban harmincezer néző előtt játszott az IFC Nürnberg és a Bayern. A mérkőzés eldöntötte a bajor hegemónia kérdését is — most a győztes Bayernre esküszik mindenki. Ok * — Készakarva játszott rosszul hétfőn a vízipólóválogatott! — Miért? — Hogy jobban essen Komjádinak az üdülési A másik elődöntőt Drezdában tartották meg, ugyancsak hatalmas nézősereg jelenlétében. Itt a frankfurti Eintracht és a nyugatnémetországi Schalke állt szemben egymással. A csodacsapatnak kikiáltott Schalke nagy csalódást keltett. Csatárai a békebeli MTK-csatársorra valló nagyszerű támadásokat vittek keresztül a kapuig, ott azután megállt a tudományuk. A második félidőre elkészült a bányászcsapat és az Eintracht biztosan győzött. A bajnoki döntőt június 12-én tartják meg Nürnbergben. Favorit a vasárnapi mérkőzések alapján a Bayern, Hedwig Tibor. A WSC megóvta a CsTK—ZAC mérkőzést, mivel szerinte május 15-e után már nem lett volna szabad a zuglóiaknak felcserélni a pályaválasztói jogot. „Ostoba” sérülések. Az olyan sérülést nevezik „ostoba” sérülésnek, amely nem komoly helyzetben következik be. Tréningen, vagy hétközi barátságos „bumlizás” közben. Most ilyen ostoba sérülése két játékosnak is támadt. Az újpesti Ligeti a térdén sérült meg, a kaposvári Kármán pedig a nagyujjason kapott olyan rúgást, amitől az kificamodott. Mind a két játékos hetekig nem futballozhat. Két év óta veretlen a BSzKRT MILL csapatai A villamosok MILL csapata tavaly veretlenül nyerte a II. osztályú MILL-bajnokságot, most pedig a pompás együttes az I. osztály Oprec-csoportjában is vereség nélkül lett első, 7 ponttal utasítva maga mögé a Törekvés gárdáját. A bravúros teljesítményű csapat tagjai megérdemlik, hogy közöljük a nevüket: Glotz, Salga, Földi, Zöld, Tarródi, Hahn, Kisfaludi, Takács, Csehfalvai, Szaller, Miskovits, Szalai, Kolontár, Tóth, Mező I. és II. A csapat tagjai mellett teljes elismerést érdemel Denhoffer Gábor intéző és Krell K. intéző. HYPEROL ideális száj- és torokfertőtlenítű Szt. István fk.—Szt. István rg. 3:2 (3:2). Kedden játszotta le a két csapat Horváth bíráskodása mellett a hétfőről elmaradt mérkőzését. Végig erős küzdelemben megérdemelten győztek a kereskedelmisták. Már az első félidőben kialakul a végeredmény Béky (2) és Miok, illetve Dvoracsek és Duschel góljával. Szünet után egyformán veszi ki részét támadásokból mindkét csapat, de az eredmény már nem változik. Itt említjük meg, hogy a Kossuth fk.-t törölték a bajnokságból és minden meccsét 1:0 arányban igazolták az ellenfél javára. URAK—RUAC 5:4 (3:3). Barátságos mérkőzés. URAK: Kraller (Danzinger) — Schmiedt, Kovács — Vida II., Schwartz, Rein — Jnger, Kármán II., Jeney II., Vajda, Oláh (Szűcs). RUAC: Tóth — Farkas, Adorján — Kristóf, Székely, Platky — Reisch, Zuber, Cser, Lukács II., Lukács I. — A sok gól végig élvezetessé tette a szerdán megtartott mérkőzést. Már a 3. percben van eredmény Jeney lövése nyomán. Majd Jáger kornerét ragasztja Jeney II. újra a hálóba. 2:0 A RUAC most fellelkesül és Zuber két góljával egyenlít, sőt meglepetésre Lukács I. szabadrúgásából vezetéshez is jut. Az URAK nem hagyja magát és Szücs Farkas hibájából kiegyenlít. Fordulás után Jeney II. fejese jelent újabb eredményt. Majd később Jnger lő a hálóba, 5:3. Ezután a rendőrújoncok sokat támadnak, de Zuber fejesével csak szépíteni tudnak. Reisch RUAC egy 11-est a kapusnak lőtt. — Bíró.. .Vida A magyar futball legendás Scorissaljának nagyszerű balszélsője, Borbás Gáspár ar.sserv&sselioMontoan, és a KISOK-rendeletfnen látja a magyar futball romlásának magyarázatai, és hibáztatja a játékosozónak több poszton való kithasználását A minap felbukkant egy hír: Borbás Gáspár dr., a legendás hírű válogatott balszélső megjelent az üllői úti pályán, a fiával együtt, aki az atlétikának esküdött fel. Borbás Gáspár... Az ember elmereng a hajdan sokat hallott néven, amely az utóbbi években eltűnt a sportnyilvánosság lapjairól. S ha emlegették is, hozzáfűzték, hogy semmi közössége nincs immár a sporttal és főleg a futballal, amelyet nemcsak meg nem tekint, hanem még a témaköréből is kiesett. Lássuk hát a mai Borbás Gáspárt, aki állítólag megtagadja a közösséget a hajdani Borbással... A hatalmas dolgozószobában cirkáló útra küldjük szemünket, míg a ház ura lejön az emeleten lévő ebédlőből. Az íróasztalon sportszobor, egy magas asztalkán serlegek, a falon sportfelvételek között arasznyi szélességű nemzeti szalaggal övezett félméteres márvány-bronzplakett hirdeti egy huszonötös válogatottsági jubileum emlékét. A plakettet a Magyar Labdarúgók Szövetsége adta Borbás Gáspárnak. Aki ma dr. Borbás Gáspár és egy országos jelentőségű vállalat ügyvezető igazgatója, de akkor még Borbás Gazsi volt és a magyar válogatott futballcsapat legendáshírű balszélsője... A relikviák láttára elmosolyodunk. Hogyne, kérem!... Hát lehet ennek a dolgozószobának a gazdájáról azt mondani, hogy teljesen elszakadt a magyar sporttól és semmi közössége sincs azzal a magyar futballal, amelynek ő és amely neki annyi dicsőséget szerzett?... A feleletet ő maga adja meg. Ahogy szemben ül velünk a szélesöblű karosszékben és sportmúltjáról, meg általában a futballról beszél, abban annyi meleg rajongás van, hogy a szóbeli cáfolat szinte felesleges. De ő mégis beszél róla: „Aki egyszer eljegyezte magát a sporttal..." — Nem kérem, én nem szakadtam el a sporttól. És nem vagyok közömbös a futballal szemben Igaz, hogy mérkőzésen már nagyon régen voltam. De az élet úgy szabta meg a sorsom útját, hogy nem volt rá időm. De azért figyelemmel kísértem a futball eseményeit, vele örültem, vagy vele szomorkodtam. Mert aki egyszer eljegyezte magát a sporttal, az sohasem lehet hűtlen hozzá... „Hiányzik a 'középiskolai ifjúság_** — Milyennek látja igazgató úr a magyar futball jelenlegi helyzetét? — Erre nehéz felelni. Széltében beszélnek arról, hogy dekandenciában vagyunk. Sokan meg is magyarázzák ennek a dekadenciának az okát, amit a gazdasági viszonyokban látnak. Nézetem szerint ez csak kis mértékben áll fenn. Inkább szervezeti okokban látom a magyarázatot. És elsősorban abban, hogy hiányzik a futballból a leginkább arravaló anyag, a középiskolai ifjúság. Itt kellenne példát felhozni személyes tapasztalataimból is talán, az úgynevezett sportmúltamból ... — Ezt a példát mi is nagyon érdekesnek találnánk ... — Abban az időben, amikor én az FTC-be kerültem, a csapatban kilencen voltunk középiskolások. Rajtam kívül még Kovács, Pokorny, Braun Feri, Malaky, Schwartz Leó, Procskó és Gabrowitz szerepeltek az első csapatban. És a többi csapatban is túlsúlyban voltak a diákok és volt diákok. És tessék végignézni a magyar futball hőskorának válogatott listáját ebből a szempontból... Az Orbhök, Konrádok, Schlosserek, Braunok stb. sorát... — Tehát a KISOK-rendelet... — Helyben vagyunk. Nem tartom szerencsésnek. Kérem, nem tudok példát arra, hogy az én diákfutballista kortársaim közül csak egy is elzüllött volna azért, mert társadalmi egyesületben játszott, sőt még arra sem, hogy a futball hátrányosan befolyásolta volna a tanulmányi előmenetelüket. Állítom, hogy a sportnak, tehát a futballnak is, jellemnevelő hatása van. Meg vagyok győződve arról, hogy az életben való boldogulás tekintetében én is sokat köszönhetek annak a küzdeni tudásnak és kötelesség tudásnak, amit a futball idegzett belém... — És ennél a kérdésnél egy kis lírai ellágyulással gondolok vissza az én diákkoromra. Édesapám, aki a főváros tiszti ügyésze volt, nekem és az öcsémnek egy nyáron két futballabdát ajándékozott. Elkezdtünk tehát játszani. Előbb a Gellérthegyen, aztán a BEAC- pálya helyén. Az iskolában is — a kegyesrendiekhez jártam — folytattuk szabadidőnkben. Csapatunkban játszott a két Borbásfiún kívül a két Oláh, a két Feketeházy-gyerek, Miakics, Sóky, Zsögöd Benő. Ismert nevek a futball krónikájában, ugyebár? ... Egyszer meglátta ezt a csapatot játszani Horváth és Malaky és engem elvittek az FTC-be. Azonnal az első csapatba kerültem. Hatodik gimnazista koroméban már válogatott voltam. Nyíltan akkor sem volt szabad szerepelnem társadalmi egyesület csapatában, de a tanáraim nem törődtek vele, amit igazgatóm így adott a tudtomra. ..Nézd fiam, mi tudjuk, hogy te futballozol, tudjuk, hoy utazgatsz Bécsbe, máshova is játszani. Nem törődünk vele. Mindaddig nem törődünk vele, amíg nem gyengülsz a tanulásban. De ha aztán ott, lanyhulást veszünk észre ..Tessék ezek után elképzelni, hogy menynyire igyekeztem a tanulásban!... Nem is volt semmi baj, az érettségin mrematurus lettem ... És a többiek is srvakeztek. Néha, amikor Bécsből jöttünk haza az éjjeli vonaton, néhány válogatott úgy tanulta a hétfői leckét, hogy öröm volt nézni... Sportszellem és klubszeretet — Az előbb szervezeti okokról beszélt igazgató úr... Mire célzott? — Hát... őszintén megvallva, a professzionizmusban látom a sokat emlegetett dekadencia egyik okát. Illetve: az anyagiasság túlhajtásában. Ez megöli az igazi sportszellemet és klubszeretetet. Mert mégis csak ezek adják a nagyság és fejlődés alapját. Példa erre a Ferencváros és az FTC. Merem állítani, hogy a Ferencváros profijátékosait a klubszeretet és az FTC tradiciózus sportszelleme képesíti arra, hogy nagy csapatot alkossanak ... Nem elég összeszedni egy csomó kiváló játékost egy csapatba, ha az összeforrasztó, ideális kovász hiányzik... Pedig bizony néhány csapatban ... No, de hagyjuk ezt... „Nincs olyan klasszis, mely minden poszton klasszis lenne...** — Ha már a játékosokat emlegetjük, akkor egy másik tekintetben is szeretnénk a véleményét hallani. Mit gondol igazgató úr, egy klasszisjátékosnak minden poszton százszázalékos teljesítményt kell nyújtania? •— Hogy érti ezt? — A következő példával teszem világosabbá a kérdést: Borbás Gáspár annak idején a legkiválóbb balszélső volt. De egy ideig szerepelt a jobbszélen is. Hogy érezte ott magát és meg volt-e elégedve a teljesítményével? — Mindenekelőtt azt kell tudni, hogy én kétlábas játékos voltam. Ezért gondolták, ■— és talán gondoltam — hogy jól játszom a jobboldalon is. Be kell azonban vallanom, hogy a jobbszélen korántsem érvényesültem úgy, mint a baloldalon. Még futni sem tudtam úgy, mint az eredeti helyemen, azokat a „bekanyarodásokat” pedig, amelyekkel a kornervonalról való centerezés helyett be szoktam fejezni az akcióimat, még kevésbé tudtam megcsinálni. Egyszóval: idegenül éreztem magamat a jobboldalon. És másoknál is azt tapasztaltam, hogy csak az egy posztra specializált játékos tudott megfelelő teljesítményt nyújtani a csapat szempontjából. Nincs olyan klasszis, aki minden poszton egyforma klasszis lenne... De miért kérdezik ezt tőlem? — A Titkos esete juttatta az eszünkbe, ő is mint balszélső futott fel nagy formára és többnyire a jobbszélen szerepelteti a Hungária, — mérsékelt sikerrel. Vagy pedig összekötőben. Ugyanolyan eredménnyel... — Én még nem láttam Titkost játszani. De tudom róla, hogy jó balszélső. Azt is hallottam, hogy más posztokon szerepeltetik. Amikor ezt olvastam, bizony sokszor gondoltam a saját esetemre. És nem csodálkozom azon, ha nem tud az idegen poszton százszázalékosat nyújtani. Mert nem elég az akarat a jó szerepléshez. Ha az ember valahova be van idegződve, akkor minden más poszt idegen a számára. Vagy nagyon, vagy akárcsak egy kicsit. De az utóbbi mérték is elég a gyenge szereplésre... Az első és az örök szerelem közben bejön a szobába ifjabb Borbás Gáspár, Borbás Gáspár dr. 16 éves fia, aki a Szent Imre gimnázium növendéke. Az apa leplezetlen büszkeséggel mutatja be: — íme, ő is sportember. 11:8-ra futja a 100 métert, nagyszerűen teniszezik, úszik, jó magasugró, iskolai korcsolyázó bajnok, pompásan siet... — És a futball? — kérdezzük tőle — hogy áll a futballal? — Sehogy, ahhoz nem értek... — Szinte érthetetlen Borbás Gáspár fiánál... Itt közbeszól az apa: — Hja, ez azért van, mert az iskolában nem foglalkoznak a futballal. Illetve a futball nem kedvenc sport. Azt mondják, ráérnek érettségi után is ... Pedig akkor már késő. Az iskolában elmulasztott éveket nem lehet már behozni a futballban sem. Ez is egyik oka annak, hogy nincs elég klasszisjátékos ... A fiam — úgy látszik — a sprinter-babéraimra vágyik inkább ... — Igaz is, hiszen igazgató úr százas bajnok is volt... — Igen, voltam. De nem tudtam a futást a futballal összeegyeztetni. Előfordult, hogy a Millenárison lefutottam a százas versenyt, akkor kocsiba ültem (hol volt akkor még autó?!) és mentem futballozni a Margitszigetre. S miután a kettőt nem lehetett sokáig csinálni, hát a futballnál maradtam. Ez is egy dokumentuma a „közömbösségemnek ...” — És nem érez néha kísértést arra, hogy megnézzen egy-egy jó mérkőzést? — Kísértést?... Vasárnap kimegyek a kupadöntőre... Egy kis lutbshelysrádó ! Bolognai emlékek A Nemzetiek bolognai mérkőzéséről beszélgetünk Balog Miksával, a túra vezetőjével. Sok érdekességet mond el aazdag pompával körülvett mérkőzésről, ávirati stílusban adjuk vissza ezeket. — A mérkőzés este 10 órakor kezdődött. Ez azonban nem zavarta a játékot, a két irányból keresztező reflektorfényben valósággal nappali volt a világítás. Egyedül a kapusok helyzete volt rosszabb. Annál is inkább nagyra kell tartani a szombathelyi Vermes pompás szereplését. (Pedig délután esett az eső és Vermes cipőjén éppen hiányzottak a stoplik...) — Nagy szerencséink volt az eső mérkőzéssel, hogy kellemesen hűvös időben játszhattunk. Különben túlnagy lett volna a hőség... — Vanicsek óriási formára futott fel. És remek volt a Bihámy— Beiké balszárny is. Csupa ész, technika, megértés. Szeretném állandóan így együtt látni őket. — Gyorsak a svájciak, veszélyes csapat a bázeli, — a svájci bajnokság élén áll, •— de a mi védelmünkkel nem bírt. Újra mondom, főleg Vanicsek miatt. — Micsoda előrelátás a rendezésben. Fehérre festett labdával játszottunk s ha bepiszkolódott csak egy kicsit is, az első taccsnál új labdát dobtak be. Nyolc vadonatúj labdát fogyasztottunk egy mérkőzésen. Így ,kell kiszolgálni a közönséget. — A Littoriale-pályáról nem lehet eleget beszélni. A bolognai stadionról úgy alkothatunk képet, ha elképzeljük, hogy egy-egy játékosöltöző 4x5 méteres, de egy ilyen öltözőben csak három játékos vetkőzik! * „Távirati" feljegyzések, de így is érthetővé teszik csapataink vágyakozását az olaszországi túramérkőzések után.