Sporthirlap, 1935. július (26. évfolyam, 52-60. szám)

1935-07-03 / 52. szám

4 mindenkinél­ tilos a bemenet! Mint köztudomású, az Alvilág mitológiai tulaja, Hádesz a kapu őrizetét Cerberusra bízta, aki azóta is mintaképe a szigorú por­tásnak. Most már jelenthetjük, hogy Cerberus alkalmaztatása csupán csak kényszermegoldás volt. Akkor még nem élt ugyanis Weisz Ági, aki azonban ma már él és a hun­­gária úti pálya kapuját őrzi. Vasár­­naponkint. Cerberus bizonyára le­tette volna a portási sapkát, ha a Juventus-meccs előtt látta volna késői utódját, Weisz igazgatót.. Valamely mérkőzés látogatottsá­gát a fizető nézők számával szokták jelezni, mi azonban — akik lelkes hívei vagyunk a nagy számok törvényének — a potyajegy-bejáratot kerestük fel, hogy fogalmat alkothassunk ma­gunknak a Juventus iránti érdek­lődés nagyságáról. A vékony deszkakerítés mellett az egyik oldalon turunké, a másik oldalon a már fent említett Weisz Cerberus áll. Mellette kisegítő Cer­berusa, Fodor, aki arról híre, hogy nem azonos Fodor Henrikkel Tartja magát a hír, hogy Weisz Ágoston a hét folyamán több lelki tréninget tartott, melyen vajpuha szívét korundkeménységűig ed­zette. — Sajnálom, nekünk pénzre van szükségünk — ezt mondják a Cer­berusok kórusban s ha egyikük el­lágyulna, a másik azonnal észre­­téríti. És özönlenek a protekciósok. Számos trükkel. — A Newyork Hérald, tudósítója vagyok. Sajnos, az igazolványomat most újítják meg, ezért Newyork­­ba küldtem Az igazolványt kínt kell meg­várnia. Azután jön az ifi­játékos nénjé­nek a sógora, a lovasrendőr unoka­öccse, a méltóságos úr, a doktor úr Mindegy! — Sajnálom, nekünk pénzre van szükségünk. Vannak alázatosak és követelő­zők, sőt fenyegetők is. Vannak, akik kedélyesen jönnek, viccelőd­nek, így csinálnak hangulatot ma­guk mellett. Weisz Cerberus kész­ségesen nevet a vicceken, aztán ki­­jelenti: — Sajnálom, nekünk pénzre van szükségünk. Persze van olyan is, aki jogosult a harmincfilléresre. Ilyenkor a Cerberus hátrafordul és egy falá­dából cédulát ad, amellyel a pénz­tárnál lehet jegyet váltani. A fa­ládát kisebb különítmény őrzi. Mondják, hogy a Nemzeti Kaszi­nóba nehéz bejutni. Ez igaz lehet, de hogy az MTK-pályára még ne­hezebb, az biztos. Valaki már egy félórája magya­rázza, hogy neki joga van a potya­­jegyre. Céltudatos dumájával ki­fárasztja Weisz Ágit, egyefene, menjen be szegény feje. Illető há­­álkodva bevonul, de perc sem telik tele, már újra jön, hogy micsoda disznóság — nem engedik be az élőhelyre. Megjelent! ^ q(-\LÍrA­Szemüvegei a bírónak! Ára: 16 fillér a Juventusról A Hungária—Juventus mérkőzés után a közönség két részre oszlott nézet dolgában. Az egyik a Juven­­tust dicsérte, a másik a Hungáriát szidta. Hogy melyiknek volt igaza? Mindkettőnek. A Hungáriáról —­ Mit szól, ma történt meg elő­ször, hogy egyetértettem Cseh Lászlóval. Olvastam, hogy azt nyi­ SPORTHIRLAP SZERDA, 1935 JÚLIUS S. A Hungária- Juventus mérkőzés riportban, párbeszédben, levélben, interjúban Berr bizonyos: Ha vasárnap U­j­­váry helyett Weisz igazgató véd, más az eredmény. Azt a hármat ő nem engedte volna be. latkozta: nem tudunk futballozni. — Szóval maga szerint a Hun­gária nem tud futballozni ! — Igen. Nem egyszerű? Mindig azon törtem a fejemet, hogy vajh miért kap ki a Hungária? Hogy rossz-e az edzőjük, vagy a pálya, vagy a bíró, vagy mit tudom én, hol a hiba. Vasárnap rájöttem Nem tud futballozni. — Mándi és Cseh nem tud fut­ballozni? — Ők tudnak. — Hát ki nem tud? — A Sporthírlap tudósítójától . A Juventus azok közé az olasz csapatok közé tartozik, — ha ugyan ebben a tekintetben nem áll egyedül — amelyek minden olasz stílus mel­lett szépen is tudnak játszani. Lát­tunk akciókat az olasz jobbszárnytól, amelyek a legjobb bécsi iskolára em­lékeztettek s néha az egész csatársor úgy ment előre, mintha a fű alatt passzolt volna. Ám azért legtöbbször mégis csak meredeken vitték a tá­madást, mégis csak „Meazza-gólo­kat” rúgtak és harminc méterről passzol­tak olyan pontosan, mint például Sebes , három méterről sem. A Juventus játékában éppen úgy meg lehet találni a középeurópai ele­meket, mint a délieket s éppen ez teszi játékukat nemcsak hasznosab­bá és jobbá, mint a többi olasz csa­patét, hanem szebbé is. Ez még így is megfigyelhető volt, pedig a Juven­tus óvatosan játszott s ez tompította erényeit. Ami a Juventus legnagyobb eré­nye: a labdával való bánni tudás. Senkinek sem kívánunk jobb lövőt, mint Borét, jobb rugót, mint Rosetta, vagy jobb passzolót, mint Bertolini. Ez a tökéletes labdakezelés még csak fokozza amúgy is nagy gyor­saságukat és ha mindehez még hoz­závesszük, hogy testi erejük (majd­nem erőszakosságuk!) révén száz kö­zelharcból hetvenötből ők kerülnek ki győztesen, akkor megérthetjük, hogy mennyire nem volt a Hungáriának esélye ezen a mérkőzésen. Mármint ennek a Hungáriának.­­ Például nem tud futballozni Egri. Gyönyörű tótágast csinál minden meccsen, de tudja Isten, jobb, ha egy half passzol. Aztán nem tud futballozni Sebes sem. — Sebes? — Igen. Második Turay. — Hát Turay sem tud? — Nem. Sebes is, Turay is csupa igyekezet, de ez Boresék ellen kevés. Sebes nem tudja, hogyan­­kell futni. Olyan lehetetlen test­tartása van, hogy rémes. Turay pedig­ fáradt és túl van játszva. Pe­dig ő egészségesen sem klasszis Most képzelje el. — Hát akkor Suttyónak ment­sége van­. — Nincs. Nem szabad lett volna vállalnia a játékot, ha fáradt. Ha meg nem, akkor meg nincsen ment­sége. — Hát még ki nem tud futbal­lozni? — Sas sem tud. Tudna, de nem tud rúgni. Egy futballista, aki nem tud rúgni, olyan, mint egy néma operaénekes. Sas címzetes futbal­lista, ameddig meg nem tanul rúg­­ni. Elvégre öt lépésről fölé sem még csak szabad, de kézbe guríta­ni... Azt nem szabad. — Szóval, ezért kapott ki a Hun­gária. — Úgy van. Mert a Hungária olyan algebrista, aki a differenciál­számítással nagyszerűen tisztában van, a felsőfokú egyenletek a kis­ujjában vannak, csak éppen össze­adni és szorozni nem tud. LeUc y&eUdtec Hecc Betörtek, találkoztam uraságoddal a vasárnapi meccs előtt lent az öltözőben és kijelentem, hogy már akkor aggodalmaim voltak. Lehet, hogy tévedek, de az én érzésem az, hogy ön túlságosan alacsony sorból küzdötte fel magát eddig az imponáló magasságig, az ön tekintete nemhogy bizal­­matkeltő nem volt, de direkt hátborzongató volt s hozzá még a bal­szeme fölött levő tapasz fokozta a félelmetes hatást. Na, de hiszen ettől még vezethette volna jól is ezt a szegény Eb-meccset. Ismertem én­­már futballbírót, aki még barátságtalanab­bal nézett ki, mint Ön, mégis jó bíró volt. Ezúttal közlöm, igen tisztelt Beranek úr, hogy hiába serénykedett abban a nagy hőségben. A Juventusnak nem volt szüksége az ön igyekezetére, mert jobb volt, mint ellenfele és bizonyára magyar bíró­val is győzött volna. Ártott tehát a Juventusnak is, ártott a Hungá­riának is. Saját becses személyének már nem igen árthatott. Ön lent az öltözőben — mikor láttam önt — éppen Tapparoni úrral beszélgetett és azt mondta: uraim, tartsuk be a határt. Mikor ezt hallottam, gondoltam, na, ez egy okos ember, ez már a játék kezdete előtt kezdi csillapítani az olaszokat, hiszen ez nem is olyan rosszindulatú, mint amilyennek látszik... Félóra múlva kiderült, hogy legelőször uraságod nem tartotta be a határt. Igen tisztelt Beranek úr, mi edzve vagyunk a bírákhoz, alaposan edzve. De azért mégis van nálunk egy határ, aminél tovább nem megyünk. Nálunk lehet félóráig hadonászni a bíró orra előtt, de meg­ütni már nem lehet a bírót, mert akkor lefújja a meccset. És azért pofozkodni a pályán mégsem lehet nálunk, pedig, mondom, ezdve va­gyunk. Az ön becses orra előtt signore Monti szájonvágta Müller urat és Herr Beranek ehhez nem szólt semmit. Szegény Müller pedig nem vágott vissza, mert azt hitte, hogy a Montit ön lezavarja, pedig, ha tudja, hogy szabad ütni, hát visszavágja, hiszen mi sokkal többen voltunk. Igen tisztelt Beranek úr, mi igen nagy súlyt helyezünk idegen­forgalmunkra, örülünk, ha a jövőben is meglátogat bennünket, sőt örülünk, ha kijön a pályáinkra, de nagyon kérem Beranek úr, ne tessék lemenni a játéktérre, úgyis meleg van ott, tessék leülni a páholyban, szép, tiszta páholyaink vannak, ott tessék üldögélni. Nagyszerűen megleszünk egymással, Stimmi? " Ma utazik el a Hungária Torinoba Lehet, hogy visszafelé Grac­­ban játszanak a kék - fehérek örök hála illeti az Újpestet azért, mert annak idején megverte az Ambrosianat, saját otthonában, Milanóban. Azóta minden honi vesztett csa­ta után úgy utazik el csapatunk, hogy „majd mi is megfordítjuk a dolgot, ha az Újpest meg tudta..." A sorsmegfordítás azonban vaj­mi ritkán sikerül. Viszont ha egy­szer sikerült, mégis csak sikerül­het másodszor is, a reménynek tüze tehát mégis csak joggal pislá­kolhat a kék-fehérek szeme előtt. Ennek a kis reménynek a jegyé­ben telt el a Hungária-úton a teg­napi edzés. A játékosok csak köny­­nyű mozgást végeztek, hogy a va­sárnapi mérkőzés fáradalmait le­vezessék. A csapatba Mándi he­lyére Bíró került be. Mándi a tar­talék. A Hungária vezetősége tárgyal a gráci Athletic Sportklubbal egy kedden este lejátszandó mérkőzés­ről. Lapunk zártakor döntés még nincs, de valószínű, hogy a gráciak elfogadják a Hungária ajánlatát és az esti mérkőzés sorra kerül. h Nyúl Ferenc, az MTK aranycsapatá­nak tagja: „Nevelni kell játékost, más megoldás nincs!" — A Sporthírlap tudósítójától — Schaffer Alfréd után megint hazaérkezett a régi nagy MTK egyik tagja, Nyúl Ferenc, a sok­szoros válogatott centerhalf. Csak átutazóban van Pesten, mert Var­sóból, ahol a KS Warsavianka ed­zője volt, Nizzába utazik, hogy át­vegye az OG Nizza edzői tisztét. Külön szerencséje (?) Nyúl Feri­nek, hogy egy Hungária-kupamecs­­cset is útbaejthetett. Természete­sen kérdeztünk egyetmást tőle. (— Hogy van megelégedve a Hungáriával?) — Képzelheti. Nagyon sokat mérgelődtem vasárnap. Legjobban azon a szörnyű taktikai hibán, hogy Titkosra ráállt a jobbhall, mire Turay hátrament a halfolni. Ahelyett, hogy rohant volna előre az űrbe... (— Egyénileg ki tetszett?) — Cseh és Mándi. Szegény Cseh el van szigetelve egyedül. Ez a két játékos és Titkos — a klasszis. (— És ki nem tetszett?) — Erről már többet lehet be­szélni. Nem tetszett a halfsor. Ta­lán csak Dudás jó futballista. Egri egészen gyenge megoldás, Sebes éppen úgy. Két keresztlabdát nem láttam a meccs alatt. És gyenge még Kis is. Ahogy Mándi­­val együtt bekísérték Gabettot, az a megcsúfolása volt minden helyez­­kedési tudománynak. (— És a Juventus?) — Hat embere klasszis. A teljes védelem, Bertolini, Ferrari és Bo­res. És Montiról is lehet beszélni. Optikai csalódás volt, hogy har­minc percig a Hungária támadott. Annak idején, amikor a nagy MTK-val túrára mentünk, még a leggyengébb ellenfelünk is táma­dott harminc percig. Aztán jöt­tünk mi és leléptük őket. Mint most vasárnap a Juventus minket. (— Hol a hiba?) — Semmiesetre sem a tréner­ben. Ezzel a játékosanyaggal nem lehet nagyot produkálni. Évek­kel ezelőtt megmondtam Brüll el­nök úrnak: nevelni kell játékoso­kat, más megoldás nincs. Ki kell menni a ligetbe vagy a grundokra és hozni a srácokat. Akkor az elnök úr azt mondta, hogy nincs már arra idő. Azóta pedig eltelt nyolc év és még mindig itt állunk... A hallgatóság élénken helyesel. Nyúl Ferivel nem illik vitába szállni. Ő az aranycsapat tagja volt. . „Az olasz futball h­ang állásáról szó sincs” — büszkélkedik a Gazzetta dello Sport — A Sporthírlap tudósítójától — Fredy Werner, a Gazzetta dello Sport budapesti tudósítója a követ­kezőket írja lapjában az első Juven­tus—Hungária mérkőzésről: „A magyaroknak már nagy volt a mellénye a Ferencváros és a Hun­gária múltheti nagy győzelmei nyo­mán, de a Juventus biztos és nagy­szerű győzelmével meggyőzte őket arr­l, hogy az olasz futball hanyat­lásáról szó sincs, sőt mindig tud újabb és újabb erőtartalékot harcba dobni... A hidegvér győzött... A Juventus, mint mindig, most is tö­mör egység volt. Egyetlen vonalá­ban sem ingadozott, méltó volt az olasz bajnok büszke címéhez.” A bíróról ezt írja olasz kollégánk: „Beranek bíró elég jól vezette a mérkőzést, bár a Juventust sújtotta ítéleteivel akkor, amikor az ellenfél szabálytalanságai után megállította a játékot, bár a labda a Juventus játékosainál maradt.”

Next