Sporthirlap, 1935. július (26. évfolyam, 52-60. szám)
1935-07-03 / 52. szám
4 mindenkinél tilos a bemenet! Mint köztudomású, az Alvilág mitológiai tulaja, Hádesz a kapu őrizetét Cerberusra bízta, aki azóta is mintaképe a szigorú portásnak. Most már jelenthetjük, hogy Cerberus alkalmaztatása csupán csak kényszermegoldás volt. Akkor még nem élt ugyanis Weisz Ági, aki azonban ma már él és a hungária úti pálya kapuját őrzi. Vasárnaponkint. Cerberus bizonyára letette volna a portási sapkát, ha a Juventus-meccs előtt látta volna késői utódját, Weisz igazgatót.. Valamely mérkőzés látogatottságát a fizető nézők számával szokták jelezni, mi azonban — akik lelkes hívei vagyunk a nagy számok törvényének — a potyajegy-bejáratot kerestük fel, hogy fogalmat alkothassunk magunknak a Juventus iránti érdeklődés nagyságáról. A vékony deszkakerítés mellett az egyik oldalon turunké, a másik oldalon a már fent említett Weisz Cerberus áll. Mellette kisegítő Cerberusa, Fodor, aki arról híre, hogy nem azonos Fodor Henrikkel Tartja magát a hír, hogy Weisz Ágoston a hét folyamán több lelki tréninget tartott, melyen vajpuha szívét korundkeménységűig edzette. — Sajnálom, nekünk pénzre van szükségünk — ezt mondják a Cerberusok kórusban s ha egyikük ellágyulna, a másik azonnal észretéríti. És özönlenek a protekciósok. Számos trükkel. — A Newyork Hérald, tudósítója vagyok. Sajnos, az igazolványomat most újítják meg, ezért Newyorkba küldtem Az igazolványt kínt kell megvárnia. Azután jön az ifijátékos nénjének a sógora, a lovasrendőr unokaöccse, a méltóságos úr, a doktor úr Mindegy! — Sajnálom, nekünk pénzre van szükségünk. Vannak alázatosak és követelőzők, sőt fenyegetők is. Vannak, akik kedélyesen jönnek, viccelődnek, így csinálnak hangulatot maguk mellett. Weisz Cerberus készségesen nevet a vicceken, aztán kijelenti: — Sajnálom, nekünk pénzre van szükségünk. Persze van olyan is, aki jogosult a harmincfilléresre. Ilyenkor a Cerberus hátrafordul és egy faládából cédulát ad, amellyel a pénztárnál lehet jegyet váltani. A faládát kisebb különítmény őrzi. Mondják, hogy a Nemzeti Kaszinóba nehéz bejutni. Ez igaz lehet, de hogy az MTK-pályára még nehezebb, az biztos. Valaki már egy félórája magyarázza, hogy neki joga van a potyajegyre. Céltudatos dumájával kifárasztja Weisz Ágit, egyefene, menjen be szegény feje. Illető háálkodva bevonul, de perc sem telik tele, már újra jön, hogy micsoda disznóság — nem engedik be az élőhelyre. Megjelent! ^ q(-\LÍrASzemüvegei a bírónak! Ára: 16 fillér a Juventusról A Hungária—Juventus mérkőzés után a közönség két részre oszlott nézet dolgában. Az egyik a Juventust dicsérte, a másik a Hungáriát szidta. Hogy melyiknek volt igaza? Mindkettőnek. A Hungáriáról — Mit szól, ma történt meg először, hogy egyetértettem Cseh Lászlóval. Olvastam, hogy azt nyi SPORTHIRLAP SZERDA, 1935 JÚLIUS S. A Hungária- Juventus mérkőzés riportban, párbeszédben, levélben, interjúban Berr bizonyos: Ha vasárnap Ujváry helyett Weisz igazgató véd, más az eredmény. Azt a hármat ő nem engedte volna be. latkozta: nem tudunk futballozni. — Szóval maga szerint a Hungária nem tud futballozni ! — Igen. Nem egyszerű? Mindig azon törtem a fejemet, hogy vajh miért kap ki a Hungária? Hogy rossz-e az edzőjük, vagy a pálya, vagy a bíró, vagy mit tudom én, hol a hiba. Vasárnap rájöttem Nem tud futballozni. — Mándi és Cseh nem tud futballozni? — Ők tudnak. — Hát ki nem tud? — A Sporthírlap tudósítójától . A Juventus azok közé az olasz csapatok közé tartozik, — ha ugyan ebben a tekintetben nem áll egyedül — amelyek minden olasz stílus mellett szépen is tudnak játszani. Láttunk akciókat az olasz jobbszárnytól, amelyek a legjobb bécsi iskolára emlékeztettek s néha az egész csatársor úgy ment előre, mintha a fű alatt passzolt volna. Ám azért legtöbbször mégis csak meredeken vitték a támadást, mégis csak „Meazza-gólokat” rúgtak és harminc méterről passzoltak olyan pontosan, mint például Sebes , három méterről sem. A Juventus játékában éppen úgy meg lehet találni a középeurópai elemeket, mint a délieket s éppen ez teszi játékukat nemcsak hasznosabbá és jobbá, mint a többi olasz csapatét, hanem szebbé is. Ez még így is megfigyelhető volt, pedig a Juventus óvatosan játszott s ez tompította erényeit. Ami a Juventus legnagyobb erénye: a labdával való bánni tudás. Senkinek sem kívánunk jobb lövőt, mint Borét, jobb rugót, mint Rosetta, vagy jobb passzolót, mint Bertolini. Ez a tökéletes labdakezelés még csak fokozza amúgy is nagy gyorsaságukat és ha mindehez még hozzávesszük, hogy testi erejük (majdnem erőszakosságuk!) révén száz közelharcból hetvenötből ők kerülnek ki győztesen, akkor megérthetjük, hogy mennyire nem volt a Hungáriának esélye ezen a mérkőzésen. Mármint ennek a Hungáriának. Például nem tud futballozni Egri. Gyönyörű tótágast csinál minden meccsen, de tudja Isten, jobb, ha egy half passzol. Aztán nem tud futballozni Sebes sem. — Sebes? — Igen. Második Turay. — Hát Turay sem tud? — Nem. Sebes is, Turay is csupa igyekezet, de ez Boresék ellen kevés. Sebes nem tudja, hogyankell futni. Olyan lehetetlen testtartása van, hogy rémes. Turay pedig fáradt és túl van játszva. Pedig ő egészségesen sem klasszis Most képzelje el. — Hát akkor Suttyónak mentsége van. — Nincs. Nem szabad lett volna vállalnia a játékot, ha fáradt. Ha meg nem, akkor meg nincsen mentsége. — Hát még ki nem tud futballozni? — Sas sem tud. Tudna, de nem tud rúgni. Egy futballista, aki nem tud rúgni, olyan, mint egy néma operaénekes. Sas címzetes futballista, ameddig meg nem tanul rúgni. Elvégre öt lépésről fölé sem még csak szabad, de kézbe gurítani... Azt nem szabad. — Szóval, ezért kapott ki a Hungária. — Úgy van. Mert a Hungária olyan algebrista, aki a differenciálszámítással nagyszerűen tisztában van, a felsőfokú egyenletek a kisujjában vannak, csak éppen összeadni és szorozni nem tud. LeUc y&eUdtec Hecc Betörtek, találkoztam uraságoddal a vasárnapi meccs előtt lent az öltözőben és kijelentem, hogy már akkor aggodalmaim voltak. Lehet, hogy tévedek, de az én érzésem az, hogy ön túlságosan alacsony sorból küzdötte fel magát eddig az imponáló magasságig, az ön tekintete nemhogy bizalmatkeltő nem volt, de direkt hátborzongató volt s hozzá még a balszeme fölött levő tapasz fokozta a félelmetes hatást. Na, de hiszen ettől még vezethette volna jól is ezt a szegény Eb-meccset. Ismertem énmár futballbírót, aki még barátságtalanabbal nézett ki, mint Ön, mégis jó bíró volt. Ezúttal közlöm, igen tisztelt Beranek úr, hogy hiába serénykedett abban a nagy hőségben. A Juventusnak nem volt szüksége az ön igyekezetére, mert jobb volt, mint ellenfele és bizonyára magyar bíróval is győzött volna. Ártott tehát a Juventusnak is, ártott a Hungáriának is. Saját becses személyének már nem igen árthatott. Ön lent az öltözőben — mikor láttam önt — éppen Tapparoni úrral beszélgetett és azt mondta: uraim, tartsuk be a határt. Mikor ezt hallottam, gondoltam, na, ez egy okos ember, ez már a játék kezdete előtt kezdi csillapítani az olaszokat, hiszen ez nem is olyan rosszindulatú, mint amilyennek látszik... Félóra múlva kiderült, hogy legelőször uraságod nem tartotta be a határt. Igen tisztelt Beranek úr, mi edzve vagyunk a bírákhoz, alaposan edzve. De azért mégis van nálunk egy határ, aminél tovább nem megyünk. Nálunk lehet félóráig hadonászni a bíró orra előtt, de megütni már nem lehet a bírót, mert akkor lefújja a meccset. És azért pofozkodni a pályán mégsem lehet nálunk, pedig, mondom, ezdve vagyunk. Az ön becses orra előtt signore Monti szájonvágta Müller urat és Herr Beranek ehhez nem szólt semmit. Szegény Müller pedig nem vágott vissza, mert azt hitte, hogy a Montit ön lezavarja, pedig, ha tudja, hogy szabad ütni, hát visszavágja, hiszen mi sokkal többen voltunk. Igen tisztelt Beranek úr, mi igen nagy súlyt helyezünk idegenforgalmunkra, örülünk, ha a jövőben is meglátogat bennünket, sőt örülünk, ha kijön a pályáinkra, de nagyon kérem Beranek úr, ne tessék lemenni a játéktérre, úgyis meleg van ott, tessék leülni a páholyban, szép, tiszta páholyaink vannak, ott tessék üldögélni. Nagyszerűen megleszünk egymással, Stimmi? " Ma utazik el a Hungária Torinoba Lehet, hogy visszafelé Gracban játszanak a kék - fehérek örök hála illeti az Újpestet azért, mert annak idején megverte az Ambrosianat, saját otthonában, Milanóban. Azóta minden honi vesztett csata után úgy utazik el csapatunk, hogy „majd mi is megfordítjuk a dolgot, ha az Újpest meg tudta..." A sorsmegfordítás azonban vajmi ritkán sikerül. Viszont ha egyszer sikerült, mégis csak sikerülhet másodszor is, a reménynek tüze tehát mégis csak joggal pislákolhat a kék-fehérek szeme előtt. Ennek a kis reménynek a jegyében telt el a Hungária-úton a tegnapi edzés. A játékosok csak könynyű mozgást végeztek, hogy a vasárnapi mérkőzés fáradalmait levezessék. A csapatba Mándi helyére Bíró került be. Mándi a tartalék. A Hungária vezetősége tárgyal a gráci Athletic Sportklubbal egy kedden este lejátszandó mérkőzésről. Lapunk zártakor döntés még nincs, de valószínű, hogy a gráciak elfogadják a Hungária ajánlatát és az esti mérkőzés sorra kerül. h Nyúl Ferenc, az MTK aranycsapatának tagja: „Nevelni kell játékost, más megoldás nincs!" — A Sporthírlap tudósítójától — Schaffer Alfréd után megint hazaérkezett a régi nagy MTK egyik tagja, Nyúl Ferenc, a sokszoros válogatott centerhalf. Csak átutazóban van Pesten, mert Varsóból, ahol a KS Warsavianka edzője volt, Nizzába utazik, hogy átvegye az OG Nizza edzői tisztét. Külön szerencséje (?) Nyúl Ferinek, hogy egy Hungária-kupamecscset is útbaejthetett. Természetesen kérdeztünk egyetmást tőle. (— Hogy van megelégedve a Hungáriával?) — Képzelheti. Nagyon sokat mérgelődtem vasárnap. Legjobban azon a szörnyű taktikai hibán, hogy Titkosra ráállt a jobbhall, mire Turay hátrament a halfolni. Ahelyett, hogy rohant volna előre az űrbe... (— Egyénileg ki tetszett?) — Cseh és Mándi. Szegény Cseh el van szigetelve egyedül. Ez a két játékos és Titkos — a klasszis. (— És ki nem tetszett?) — Erről már többet lehet beszélni. Nem tetszett a halfsor. Talán csak Dudás jó futballista. Egri egészen gyenge megoldás, Sebes éppen úgy. Két keresztlabdát nem láttam a meccs alatt. És gyenge még Kis is. Ahogy Mándival együtt bekísérték Gabettot, az a megcsúfolása volt minden helyezkedési tudománynak. (— És a Juventus?) — Hat embere klasszis. A teljes védelem, Bertolini, Ferrari és Bores. És Montiról is lehet beszélni. Optikai csalódás volt, hogy harminc percig a Hungária támadott. Annak idején, amikor a nagy MTK-val túrára mentünk, még a leggyengébb ellenfelünk is támadott harminc percig. Aztán jöttünk mi és leléptük őket. Mint most vasárnap a Juventus minket. (— Hol a hiba?) — Semmiesetre sem a trénerben. Ezzel a játékosanyaggal nem lehet nagyot produkálni. Évekkel ezelőtt megmondtam Brüll elnök úrnak: nevelni kell játékosokat, más megoldás nincs. Ki kell menni a ligetbe vagy a grundokra és hozni a srácokat. Akkor az elnök úr azt mondta, hogy nincs már arra idő. Azóta pedig eltelt nyolc év és még mindig itt állunk... A hallgatóság élénken helyesel. Nyúl Ferivel nem illik vitába szállni. Ő az aranycsapat tagja volt. . „Az olasz futball hang állásáról szó sincs” — büszkélkedik a Gazzetta dello Sport — A Sporthírlap tudósítójától — Fredy Werner, a Gazzetta dello Sport budapesti tudósítója a következőket írja lapjában az első Juventus—Hungária mérkőzésről: „A magyaroknak már nagy volt a mellénye a Ferencváros és a Hungária múltheti nagy győzelmei nyomán, de a Juventus biztos és nagyszerű győzelmével meggyőzte őket arrl, hogy az olasz futball hanyatlásáról szó sincs, sőt mindig tud újabb és újabb erőtartalékot harcba dobni... A hidegvér győzött... A Juventus, mint mindig, most is tömör egység volt. Egyetlen vonalában sem ingadozott, méltó volt az olasz bajnok büszke címéhez.” A bíróról ezt írja olasz kollégánk: „Beranek bíró elég jól vezette a mérkőzést, bár a Juventust sújtotta ítéleteivel akkor, amikor az ellenfél szabálytalanságai után megállította a játékot, bár a labda a Juventus játékosainál maradt.”