Sporthirlap, 1939. április (30. évfolyam, 26-33. szám)
1939-04-01 / 26. szám
SZOMBAT, 1939 ÁPRILIS 1. , SPORTHIRLAP A magyar csapat mindig akkor kapott ki Svájcban, amikor elbizakodott volt Most ez a veszély alig fenyeget A 0:2,2:4,1:1 és 2:0 rövid oknyomozó története ' — A Sporthírlap tudósítójától — Svájc egyre komolyabb ellenfele a magyar labdarúgásnak. Amikor legutóbb a tavalyi VB-én válogatottjaink a svájci csapattal kerültek össze, a magyar közönség alig mert győzelmet remélni. Nyilván ennek a következménye volt, hogy amikor a borúlátás ellenére sikerült Lillében 2:0-ra verni Svájcot, egyszerre mindenki biztosra vette, hogy csapatunk a világbajnokságot is megnyeri. Most találkozik Magyarország Válogatott labdarúgócsapata tizenkilencedszer Svájc csapatával. 12 mérkőzésen mi győztünk, 2 döntetlen volt, 4 mérkőzést pedig a svájciak nyertek meg. A legelsőt, a hatodikat, a tizenkettediket és a tizennegyediket. A XIX. magyar—svájci mérkőzésre meglehetősen vérszegény reményekkel indították útnak a magyar csapatot. Néhány „legjobbunk” harcképtelen és ezért a válogatott csapat tartalékos. Egyébként is, idén már négy mérkőzést játszottak válogatottjaink— mindet külföldön — és még egyszer sem tudtak győzni. Pedig a svájci csapat nehezebb ellenfél, mint amilyenek az eddigiek voltak... Az adott helyzetben különösen érdemes visszatekinteni arra a négy mérkőzésre, amelyen a svájciak győztek a magyarok ellen. /VO A magyarok V.A fáradtak voltak 1911 elején téli portyán járt a magyar válogatott csapat. Újév napján Parisban 3:0-ra verte a francia válogatottat, január 6-án Milanóban már kissé fáradtan játszott az olaszok ellen és ezért csak 1:0-ra tudtak győzni. Milánóból utazott a válogatott csapatunk Zürichbe, ahol két nappal a magyar ,—olasz után, január 8-án, első ízben játszottunk Svájc válogatott együttese ellen. 6000 néző előtt, az angol Dewitt játékvezetésével, Svájc csapata 2:0 (0:0) arányban győzött a Sipos— Révész, Szendrő — Weinber, Károly, Kürschner — Weisz, Koródy, Biró, Schlosser, Borbás összeállítású magyar csapat ellen. A svájciak mindkét góljukat meglepetésszerű lerohanás után érték el. A mérkőzés bírálata szerint „szerencse”, hogy több gólt nem kaptunk.” Mert „a svájci fedezetsor nagyon jó volt” ... és „az öt svájci csatár mindig egyszerre rohamozhatott, egyiknek rem kellett hátramenni, hogy előrekanalazza a labdát” . . (Aikkor természetesen még a régi lesszabály volt érvényben.) A magyar csapat fáradt volt. „A rossz talajon Borbás tehetetlennek bizonyult a svájci hátvéddel szemben”... „Csatáraink nem értették meg egymást” ... * A magyar labdarúgás híveinek nem sokáig kellett bosszankodniuk a zürichi vereség miatt. Tíz és fél hónappal később, 1911 október 29-én, Budapesten ismét találkozott a két csapat. A magyar csapat dühös volt és 9:0-ra verte a vendégeket ! O'. Olimpiai bajnokságról álmodtak és kikaptak Zürichben 1924-ben a párisi olimpiára készült a magyar csapat. Olimpiai bajnokságról álmodozott. .. 1924 május 18-án 18.000 néző előtt játszották — az angol Fowler vezetésével — azt a svájci— magyar mérkőzést, amelyet részünkről az olimpiai küzdelem „bemelegítőjének” szántak, de amely tulajdonképpen az emlékezetes Egyiptom—Magyarország mérkőzés, „előrevetett árnyéka” volt. A svájciak 4:2 (2:0) arányban győztek a fölényes, elbizakodott magyar csapat ellen. Svájc: Pulver — Raymond, Ramseyer — Pollie, Sehmiedlin, Oberhauser — Afflerbach, Abegglen II., Dietrich, Sturzenegger, Ehrenborger. Magyarország: Kropacsek — Fogl II., Mándi , Tóth, Guttmann, Blumer Braun, Molnár, Orth, Eisenhoffer, Jeno. A magyar csapat jóval többet támadott és a svájci fedezetsor annyira el volt foglalva a védekezéssel, hogy alig tudta támogatni csatártársait. De erre nem is volt szükség. A svájci csatárok megéltek a magyar fedezetsor hibáiból. Nagyon rossz volt a magyar fedezetsor. Például arra sem jött rá, hogy „a magas füvet borított pályán nem lehet lapos labdákat gurítgatni”. Ezek a lapos labdák sorra elakadtak és a svájci csatárokhoz kerültek. A svájci csatársort viszont „nem a ravasz, finom húzások, hanem a gyorsam, egyszerűen, de amellett eredményesen végrehajtott akciók jellemezték”. Miután az I. félidőben Abegglen II. és Sturzenegger 1—1 gólt szerzett, Eisenhoffer kiállt és Hirzer került a balösszekötőbe. Ez sem sokat használt, ezért a szövetségi kapitány a szünetben újabb változtatásokat határozott el. Tóthot kihagyta a fedezetsorból, helyére visszavonta Orthot és Opatát állította be középcsatárnak, így állt ki a magyar csámpát a II. félidőre. És a svájciak — Abegglen II. és Sturzenegger újabb góljaival — 4:0-ra növelték az előnyüket. Csak ezután sikerült Braunnak, majd Opatának 4:2-re „szépíteni” a vereséget. A magyar csapat leggyengébb része — mint már említettük — a fedezetkor volt. Lassan mozgott, nem volt állóképessége. „Csatársorunk szemre tetszetősen, nagy technikai felkészültséggel játszott de a kapu előtt erélytelen és gólképtelen volt” — olvassuk a 15 esztendő előtti bírálatban. • A magyar játékosok tv. olimpiai keservek közben sem feledkeztek el a svájci ,.tartozásiról. 1925 március 25-én Budapesten 5:0-ás győzelemmel fizettek 104 magyar csapat """“^csak játszott és igy kikapott Bernben 1931 április 12-én Budapesten 6:2-re győzött a magyar csapat Svájc ellen. A következő évben, 1932 június 19-én Bernben találkozott a két csapat. A magyar csapat „nagy” összeállításban állt ki a mérkőzésre. S azt gólnélküli első félidő után 1:3-re elvesztette ! Svájc: Séchehaye — Bielser, Weiler — Spiller, Imhof, Hufschmied — von Kanél, Abegglen III. , Pasello, Abegglen II., Jaeck Magyarország: Háda — Kalmár, Dudás — Borsányi, Sárosi, Lázár — Török-Ströck, Avar, Turay, Toldi, Titkos. A mérkőzést az angol Rous vezette, 20.000 néző előtt. A magyar csapat az I. félidőben „fölényesen, de gólképtelenül” játszott. A füves pálya nem kedvezett a magyar játékosoknak. (Akkor nálunk még egyik nagyobb pályán sem volt fű.) Az öt magyar csatár egyvonalban, technikai trükkök sorozatával sétált a svájci kapu felé, de nem sokra ment, mert „a svájciak rugalmas W-alakzatban játszottak, az összekötők sokat segítettek a védőknek s így a magyar csatárok sohasem jutottak tiszta helyzetbe”, így is elég sokat lőttek, de sem Avarnak, sem Turaynak nem volt szerencséje a lövésekkel. Azonkívül Séchehaye is remekelt A II. félidőben von Kánér gólja teljesen megzavarta a magyar csapatot és a svájciak felülkerekedtek. Pasello gólja után Turay hátrament hátvédnek és Kalmár vonult előre középcsatárnak. Ezután következett a mi gólunk, de ezt sem magyar csatár lőtte, hanem a Weiler, a svájci hátvéd, öngól játszották, az angol Lewington vezetésével. A svájciak bíztak a csapatukban, 30.000 nézője volt a mérkőzésnek, amelyen a svájciak 6:2 (4:0) arányban óriási győzelmet arattak. A két csapat így állt fel: Svájc: Bizzozero — Minelli, Gobet — Defago, Walter Weiler, Müller — Amado, Bösch, Kielholz, Abegglen III., Jaeck. Magyarország: Hári — Polgár, Sternberg — Palotás, Sárosi, Lázár — Rökk, Vincze, Avar, Cseh, Titkos. A svájci hátvédek és fedezetek pontosan ráállnak az öt magyar csatárra, aki jóformán mozdulni sem tud. Ezzel ellentétben a svájci csatárok szinte mindig szabadon mozognak. Ezért mondja már a szünetben is az angol játékvezető: — A svájci csatársor sokkal, de sokkal jobb, mint a magyar. Tulajdonképpen a svájci védekezés jobb! A magyar kapitány azt az utasítást adta a meccs előtt a szélsőfedezeteknek, hogy „tartsák szemmel” a svájci szélsőcsatárokat. De a magyar fedezetek csak meszsziről nézegetik a gondjukra bízott ellenfeleket... A két magyar hátvéd pedig vagy egyszerre rohan Kielholzra, vagy egyik a másiktól várja a közbelépést... „Olyan hallatlan taktikai hiányossággal vonult fel a magyar csapat s olyan fölényesen kezdett, hogy el kell buknia” — olvassuk most a mérkőzésről közölt beszámolóban. Íme, az akkori bírálat summája: „Figyelmen kívül hagyta csapatunk a modern játék egyik alapelvét, amely külföldön talán még sokkal inkább szem előtt tartandó, mint itthon: első a biztonság, gólt nem kapni!” A gólarány nem is volt súlyos a játék lefolyásához képest. A magyar csapat úgy kezdett, mintha már 4:0-ra vezetett volna és az igazi helyes játékomodorra akkor sem tudott áttérni, amikor — éppen a könnyelmű, hanyag kezdés miatt — a svájciak ugrottak el 4:0-ás vezetéssel. Ezzel ellentétben a svájciakról: „Svájc a modern futballt játszotta. A támadásokat a két gyors, irtózatos erejű lövésekre is képes szélső vezette, a középfedezet állandóan fogta Avart, a szélsőfedezetek pedig nem mentek le a mi szélsőinkről.” A gólok ebben a sorrendben estek: Jaeck, Kielholz, Kielholz, Abegglen III., Cseh, Abegglen III., Cseh 11-esből. •5? A „nagy csapás” után, ugyanannak az esztendőnek, 1935-nek őszén, november 10-én Budapesten sikerült „ragaszkodnunk a hagyományokhoz”: 6:1-re vertük Svájc csapatát. És ebből végleg nyilvánvaló, hogy mindig legyőzzük a svájciakat, ha nincs okunk az elbizakodottságra és mindig akkor kapunk ki tőlük, amikor biztosra vesszük a győzelmet. Tehát most győzhetünk, ha nem számítunk a győzelemre. ^refter có oVoüájiÁ&cm, volt! A magyar csatársor megpróbált egyenlíteni. Mind az öt csatár a svájci 16-oson belül tanyázott. A labda hirtelen visszakerült Pasellohoz, aki a jobbszárnyat szöktette. Lázár késett és Abegglen III. belőtte a harmadik svájci gólt. És a krónikás búsan irta, akiknek meg kellene érteniök a jelek értelmét, akiknek meg kellene találniok a gyógyító ízt, azok süketek és vakok, azok kicsinyes érdekek útvesztőjében barangolnak, hogy előbb-utóbb véglegesen magukkal rántsák az egész magyar futballt.”. Továbbá: „Bern után már nem szabad tovább menni a kátyúba vezető úton!” * így történt 1932-ben. 1933-ban játékosaink ismét nekibuzdultak és — persze újra Budapesten! — 3:0-ra verték a svájciakat. De ezúttal már gyorsan következett a svájci „visszafizetés”. C’A Sárosival az élén csődöt mondott a fedezetsor és a magyar csapat legsúlyosabb vereségét szenvedte el a svájciaktól Az 1933-as budapesti 3:0-ás meccs után legközelebb 1935 április 14-én került sor újabb svájci— magyar mérkőzésre. Ezt Zürichben igen erős csapattal utazik a Ferencváros Ungvárra — A Sporthírlap tudósítójától — A Ferencváros pénteken végleg összeállítottat az Ungvárra utazó különítményt. A csapat ez lesz: Pálinkás — Tátrai, Szokoi — Magda, Kiss, Pósa — Bíró II., Jakab, Polgár, Toldi, Kemény. Tartalék: Táncos és Jászberényi. Hlavay edzőn kívül vitéz Kemenesy Sándor és Tóth Lajos dr is a csapattal tart. Polgár nagyon balszerencsés. Pénteken le sem vetkőzött, csak felöltözve nézte végig az edzést. Az edzés vége felé eléje pattant egy labda, Polgár vissza akarta rúgni és elcsúszott a füvön. Mint ahogy a vajaskenyér is mindig a megkent felére esik, Polgár is a sérült vállára esett. Szerencséjére nagyobb baj nem történt, de lehet, hogy elővigyázatosságból Ungváron csak egy félidőt fog játszani. A vezetők és játékosok szombaton délután háromnegyed 2-kor találkoznak a Keleti pályaudvaron, 2-kor indul a vonat. Vasárnap este a mérkőzés után azonnal jönnek vissza a zöld-fehérek. heh illurió pisszaam a túrós ifi maflát — A Sporthirlap tudósítójától. — Nem mindennapi érdekességes kérvény futott be tegnap az MLSz főtitkárához. A kérvényt Cseh László, a Hungária sokszoros válogatott középcsatára írta s arra kéri benne a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségét, hogy — a megfelelő várakozási idő elteltével — nyilvánítsa őt újra amatőrré. Cseh szándéka méltó feltűnést keltett futballkörökben. Általános vélemény szerint Cseh Matyit szívzavarok vezették erre a lépésre. Nincs szíve pénzt elfogadni a játékáért. Megkérdeztük tőle, hogy mikor kívánja elkezdeni a várakozási időt, amire Cseh kijelentette, hogy már a rangnál elkezdte. A Mezőgazdasági Kiállításon Joviáles szivart, Felvidéki cigarettát szívjon! Szalayt mellőzték (mondják a Nemzetiben) A Nemzeti tanyáján nagy az elégedetlenség Szalaynak a válogatott csapatból való kihagyása miatt. Illetve amiatt, hogy a szövetségi kamtány nem őt vitte el mezőnytartaléknak Zürichbe. — Sokkal-sokkal jobb formában van Szalay már hetek óta, mint Dudás, — mondják a fekete-fehérek.• Azt is hallottuk, azért nem vitték őt el, mert a kapitány egyoldalú játékosnak tartja Szalayt. Pedig ő nemcsak balfedezetet tud remekül játszani, hanem középfedezetet, középcsatárt, vagy balösszekötőt is. Igazé, megérdemelte volna legalább a „tartalékságot”... A Nemzeti pénteken könnyű edzést tartott, vasárnap délelőtt is csal: könnyebb mozgás lesz a Tatai-úton. KALMÁR IS MEGPRÓBÁLKOZIK A JÁTÉKKAL HÚSVÉTKOR Kassán az MTK—Hungária vegye! csapatban.