Sporthirlap, 1939. augusztus (30. évfolyam, 60-68. szám)
1939-08-02 / 60. szám
SZERDA, 1939 AUGUSZTUS 1. SPORTHIRL Kassa csapata nagy erővel készül az NB-re és középcsatárt keres — A Sporthírlap tudósítójától — Kassa, augusztus 1. A Felvidék egyetlen NB- csapatának, a Kassai AC-nak hívei aggódva néznek a jövő elé. A DiMÁVAG vasárnapi vendégszereplése után az aggodalmak indokoltak is. Elkeseredésre azonban nincs ok. A diósgyőriek elleni mérkőzésen kiderült, hogy a KAC nem annyira játékosainak kisebb tudása miatt szenvedett vereséget, hanem az összeszokottság hiánya miatt. A DiMÁVAG pompásan összeszokott, kiegyensúlyozott csapata könnyűszerrel érte el góljait, a KAC pedig széteső játékot mutatott. A végleges csapat még nem alakult ki. Két egyforma képességűi kapus áll rendelkezésre: Szacsáry és Jeles. Közülük a pillanatnyi forma fog dönteni. A hátvédek még úgyszólván ifi játékosok. Pataki és Stempel nagyon nehéz feladat előtt áll az NB-ben. A kassaiak főleg Stempelt tartják még nagyon fiatalnak a nagy küzdelmekre. A fedezetsor a csapat legmegbízhatóbb része. Takács, Lebenszky és Polacskó játszik ebben a sorban. Ezekkel lesz a legkevesebb baj az NB-ben. A legnagyobb gond iá: csatársor összeállítása. Jelenleg nincs középcsatára a KAC- nak. Vitéz felett eljárt az idő, pedig Vitéz Jóska valamikor az egész Felvidéken a legveszélyesebb csatár hírében állott. A DiMÁVAG ellen azonban Vitéz igen gyengécskén mozgott. A próbaközépcsatárok sorra leégtek. A jobbszélen Witkovszky és Drottár közt folyik a harc az első csapat helyéért, a jobbösszekötőt játszó Kertész jó futballista, de roppant körülményesen játszik. Balösszekötőt jelenleg az eddig fedezetet játszó Pásztor játszik, a balszélen pedig Váradi működik a szurkolók teljes megelégedésére. Jelenleg tehát az a helyzet, hogy a KAC nem a legrózsásabb reményekkel rajtol az NB-ben. A csapat azonban P. Szabó edző vezetésével nagy erővel készül és a kassaiak éppen ezért bíznak abban, hogy a rajtig összekovácsolódik a csapat. Akkor pedig a KAC méltóan fogja képviselni a Felvidék labdarúgósportját az NB-ben. Gy. Teljes a zűrzavar a Taxisok és a WMFC egyesülése körül A Taxisok és a WMFC egyesülése, illetve annak megsemmisítése körül újabban teljes a zűrzavar. Igyekszünk az MLSz szabályainak labirintusában eligazítani a futball közönségét. Ez tehát a mai helyzet: 1. Kétféle szabálykönyvet használnak az MLSz-ben. Az egyik közismert és az MLSz egyesületei között is kiosztatott. Ez az úgynevezett kék könyv, amely legújabb kiadásában kb. hat-nyolc éve van forgalomban. A másik, amelyet az egyesületek nagy része csak hírből ismer meg, az úgynevezett új szabálykönyv, amely eddig még nyomtatásban meg sem jelent, amelyet 1936-ban fogadott el az MLSz illetékes szerve és amelynek alapján az MLSz központi vezetősége két év óta működik. 2. A két szabálykönyv között sok pontban ellentét mutatkozik. Így éppen a Taxisok és a WMFC egyesülésének esetében is. A kék könyv (régi szabályok) szerint vígan egyesülhetett a Taxisok Soffőrotthona (amely szakosztály) a Csepellel. Az új szabálykönyv szerint szakosztály nem egyesülhet egyesülettel és ennek alapján nem is nyert jóváhagyást a Taxisok—WMFC fúziója. Az a kérdés most, melyik szabálykönyv az érvényes? Ennek a kérdésnek a kutatásánál még érdekesebb dolgok derültek ki és még nagyobb bonyodalom támadt. Nevezetesen egyesek azt vitatják, hogy az új szabálykönyv érvényességéhez nem férhet kétség, mert az MLSz alapszabályai szerint az MLSz megfelelő fórumai új játék-, fegyelmi, stb. szabályzatot készíthetnek. Az ellenzők azonban kiderítették, hogy az MLSz alapszabálya mást is mond ám! Joga van az MLSz-nek játékszabályokat alkotni, de parancsolólag előírja az alapszabály (de általában az egyesületi jogszabály is), hogy az ilyeneket jóváhagyás végett fel kell terjeszteni a belügyminiszterhez. A jóváhagyás azonban még nem történt meg. Tehát az új szabálykönyv, amelynek alapján a Taxisok a WMFC egyesülését megtiltották, még nem is joghatályos. Ezek után a szövetségben fokozott érdeklődéssel várják a Taxisok a WMFC-ügy további fordulatait. COLAUSSISRT —RAVAT (?) Erről van szó most a holtidény alatt az olasz futballberkekben. A régóta húzódó Colaussi-ügy (a Lazio és a Juventus verseng a válogatott balszélsőért) egyik legújabb hajtása ez az állítólagos „helycseréről" szóló hír. A Triesztina ezek szerint már nem is az anyagi követelésekre fekteti a súlyt, hanem gyengébb védelmét szeretné megerősíteni — ha már Colaussiról lemond — a sokszoros válogatott Ravával. Olasz futballkörökban nem sok sikert jósolnak a Triestina legújabb feltételének. A LABDAHITELESÍTÉS kérdésében az MLSz miniszteri biztosa ma, szerdán délután 5 órakor megbeszélést tart A miniszteri biztos ezúton is felhívja a labda készítésével és árusításával foglalkozó iparosokat és kereskedőket, hogy a hitelesítés keresztülvitelének módozatainak megbeszélésén a saját érdekükben jelenjenek meg. DIÓSGYŐRÖTT tele vannak panasszal a Kassai AC játékmodora miatt. Több DiMÁVAG játékos érzi a kassai mérkőzés nyomait, különösen Fazekas szenvedett fájdalmas zúzódásokat. A DiMÁVAG vasárnap ismét kemény edzőmérkőzéssel készül az NBB-re. A diósgyőriekTokodra rándulnak le, ahol a Tokod ellen játszanak, adhattuk át magunkat az ünnepi hangulatnak annyira, hogy ne tegyük szóvá: mégiscsak elképesztő, hogy némelyik játékosunk mit művel a pályán. Arról nem is beszélünk, hogy a játék egyes periódusaiban percenkint estek a gáncsok. De láttunk szélsőt és hátvédet, akik pofozkodtak, láttunk összekötőt, aki úgy szidta a partjelzőt, mint a bokrot s láttunk játékost, aki szándékosan rálépett a földön fekvő ellenfelére." Ne legyünk ünneprontók annyira, hogy mindent elmondjunk, amit ezzel kapcsolatban a sport érdekében el kellene mondanunk, de kell annyira tárgyilagosaknak lennünk, hogy azok figyelmét, akik a magyar futballsport újjáépítésén munkálkodnak, felhívjuk rá: itt is szükség van az erélyes kézre! Ennyit erről. Megérdemelten nyerte a kupát az Újpest — ezt emlegette boldog és még boldogabb meccs után a győztes csapat öltözőjében. Pedig az, hogy egy csapat megérdemelten győz-e, vagy sem, hetedrangú kérdés. Minden győzelem megérdemelt, amelyet a pályán ér el futballcsapat, a futballszabályok betartásával. A győzelem mindig „megérdemelt", éppen azért, mert győzelem s ha a szerencse szülte, akkor sem kevésbé értékes, mert a szerencse a futballjátéknak éppoly lényeges és természetes kel stopper óra Kossuth Lajos-u. 5 -------------,1 Amiről a KK-döntő után beszélni kell AZ ÚJPEST SIKERE-az igazi sportszellem sikere Miért érdemelték meg a lila-fehérek?? Izgalmas és változatos csatában az Újpestnek sikerült megőriznie előző héten szerzett előnyét s ezzel győztese lett az 1939. évi Középeurópa Kupának. Ne nézzünk vissza erre a mérkőzésre úgy, mint a magyar futball nagy diadalára, mert a színmagyar döntő csaknem felbecsülhetetlen propagandisztikus értékét már az elődöntők után méltathattuk és méltattuk is. A döntő fölemelő, nagyszerű külsőségeiről már több joggal szólhatnánk, mert ez nemcsak csodálatosan nagyszerű, de újszerű is volt. Pompás nyári délután volt. Négy nemzet zászlaját lengette a szellő, de ezeken a zászlókon, a játékvezetőn és a KK-bizottság jelenlévő tagjain kívül minden és mindenki magyar volt a pályán. Napfény táncolt a hatalmas ezüstserlegen, a közönség oly áhítattal hallgatta a himnuszt, mint futballpályán talán még soha. Szép volt, nagyon szép volt, de hiába írnánk akár hasábokat is erről a látványról, aki nem volt ott, legfeljebb megérthetné, de az nem érezhetné mindazt, amit mi ott tizenötezren átéreztünk. De el kell mondanunk egyetmást, amit még nem mondhattunk el s amit az ünnepség szónokai sem mondhattak be a mikrofonba. Le kell vonnunk ennek a döntőnek az erkölcsi tanulságait s még ezt megelőzően le kell nyelnünk egy keserű pilulát. Kezdjük a kellemetlenebbikkel, essünk túl rajta. Eléggé nem sajnálható, hogy ezt a rendkívüli délutánt egy-két játékos érthetetlen viselkedése csaknem megzavarta. Nemléke, mint az életnek. A megérdemeltség különben sem mérhető sem súlyra, sem méterre. Az Újpest megérdemelte a győzelmet, de ha Kiszely 2:0 után belőtte volna azt a nagy helyzetet s a Fradi nyerte volna a kupát, akkor a Ferencváros érdemelte volna meg. A megérdemeltség kérdésénél sokkal fontosabb kérdés: mi eredményezte azt, hogy ezt a kupagyőzelmet végül mégis az Újpest érdemelte meg és nem a Ferencváros. A válasz rövid: az Újpest eszményi sportszelleme. A válasz rövid, a válás, magyarázata már hosszabb. Kezdve az elnökön, aki töretlen kedvvel és töretlen áldozatkészséggel áll csapata mellett jóban és rosszban végezve a főszurkolón, aki kezében vizes szivaccsal rohangál a pálya mellett a 40 fokos hőségben — játékos, edző, vezető, igazgató, szertáros olyan példás lelki egységben dolgozta át ezt az utóbbi évet, hogy a siker nem maradhatott el. A kitűnő társelnök ez évben egyszer sem autózott vidékre, vagy Pestkörnyékre, hogy hajánál fogva ráncigáljon elő valami új csillagot. Nem véletlen, hogy az Újpest fennállásának második legnagyobb sikere nem az anyagi bőség jegyében született, hanem a lilafehér színek rajongó szeretete hozta azt s minden igazi sportembernek meg kell tanulnia, hogy maradandó sikere csak a közös, becsületes munkának lehet. Az Újpest kitűnő csapat, de akár a Ferencváros, akár a Hungária gárdája semmivel sem marad el mögötte a lehetőségek tekintetében. Két nagy vetélytársának legalább annyi klasszisjátékosa, legalább olyan lelkes közönsége és legalább olyan buzgó vezetősége van, de az összetartás, tisztességes sportfelfogás és a játékosok egymás iránt érzett önzetlen szeretete sem a Ferencvárosban, sem a Hungáriában nem található meg hasonló mértékben. Az Újpest edzője éppen e sorok írójának mondta szinte meghatottam hogy sohasem kíván magának különb legényeket az újpesti futballistáknál s a csapat egyik játékosa néhány perccel később (szintén a vasárnap esti vacsorán) minden felszólítás és átmenet nélkül arról kezdett beszélni, hogy a csapat sohasem kíván különb edzőt, mint Béla bácsi. Újpesti játékost senki sem látott pénteken éjjel lokálban. Újpesti játékosnak senkivel sem támadt nézeteltérése az elmúlt év folyamán, sem játékostársával, sem edzőjével, sem vezetőivel nem. Minden játékos minden mérkőzésen minden igyekezetét latba vetette a közös siker érdekében s egyik sem szidta a másikat, ha a közös igyekezet eredménytelen maradt. Az Újpest sikere éppen ezért nemcsak az Újpest sikere. Sikere az igazi sportszellemnek s kell, hogy megtegye hatását azokra, akik rászorulnak. A „házi“ EK-döntő másik szereplőjéről, a Ferencvárosról szólva sem halkulhat el az elismerés hangja. A magyar futballsport diadalát jelentő magyar EK-döntőbe épp olyan huszáros, nagyszerű lendülettel jutott be, mint az Újpest s a döntő második mérkőzésén újólag bebizonyította, hogy szorult helyzetben egészen különleges erőfeszítésre képes. Ez az erénye egyben azonban hibája is. A Ferencváros csodákra képes, de kirobbanó nagy teljesítményei között meglepően mély hullámvölgyek akadnak. Igaz, néhány sérülés következtében meg kellett bolygatniuk a csapatot, de még ezt leszámítva is kétségtelen, hogy a csapat teljesítményvonala rapszódikusabb a természetesnél. Hogy ennek mily részben oka egy-két játékos helytelen sportfelfogása s milyen más körülmények okozták — ennek sem kutatása, sem orvoslása nem tartozik ránk. Az e téren való javulás már inkább a Ferencváros közönségének szívügye, mi a magyar futballsport nevében így is őszinte elismeréssel és köszönettel adózunk a zöldfehéreknek. Vasárnap este örömvacsorára gyűlt össze az Újpest csapata, vezérkara és tisztelőinek hada. Azt mondják, hogy Kiszely második gólja után valaki telefonált a pályáról: vegyék le a csibéket a tűzről, vissza az egész. Ugyanez a valaki Ádám fejesgólja után újra telefonált: süssék tovább a csibéket, minden rendben van. Csakugyan minden rendben volt. A vendégsereg ellepte a csárdát s percenkint kellett pótasztalokat beállítani. A pincérek nem győzték felhordani az étkeket, Arányi Árpád vállalta az uborkasalátákat. Gutmann Béla lázas volt és párosával itta a konyakot, a huszadik után végre kijózanodott s attól kezdve percenkint azt kérdezte Rónai igazgatótól : — Igazgató úr is olyan boldog, mint én? A Dumavár hatalmas csokrot tett a kupába, Vincze Jenő menyaszonya magyar nótákat énekelt, a társegyesületek nevében Cseh Matyi és Lázár Gyula koccintgatott. A Kispest és az Elektromos dísztáviratot küldött, többen piros selyemszíveket vásároltak egy árustól és aláíratták minden írni tudóval. A cigány eljátszotta a kikukoricázó nótát, aki még szuszogni bírt, az táncolt. Éjfélig olyan muri volt, hogy a halak kidugták a fejüket a Dunából és benéztek a kerítésen. Nagyon szép, úgynevezett gömbölyű muri volt, méltó volt a KK-győzelemhez. Éjféltájban a társaság zöme Pestre indult, hogy lemutassa a második félidőt. Indulás előtt a kitűnő fedezet még benézett a konyhára és magához intette a szakácsot: — Ide figyeljen ... — mondta neki — ha a sportújságban azt fogja olvasni, hogy a jövő évi KK-t is megrendezik, akkor kezdheti pucolni a csibéket... Ezzel az előrelátó aktussal végződött az idei KK. Tabi László. AZ UTE már elkezdte előkészületeit az NB3 küzdelmeire. — Már két hete edzünk, mondta Lutz edző. — Új játékost nem igazolunk le. Saját nevelésű játékosainkkal vágunk neki az idénynek.