Sporthirlap, 1940. július (31. évfolyam, 51-59. szám)
1940-07-03 / 51. szám
1910 július^h^ ---------------------------------------Belgrádi osztályozókönyv Polgár, Sárosi HL* * Mrkusics és Dubac 1-3S BSK—Ferencváros 25:26 (BSK—Ferencváros 1:0 (1:0). Belgrád. Vezette: Bazsani. Góllövő: Glisovics. Gyorsaságban a BSK volt a jobb, taktikában és technikában a Ferencváros.A belgrádi csatársor többet támadott, de csatárai a „több" helyzetből is gyengébben lettek, mint a Fradi-támadók kevesebb helyzetükből. Az eredmény igazságos. Bár a Ferencváros is nyerhetett volna, viszont nagyobb lehetett volna a BSE győzelmi aránya is. DVSK: Mrkusics 1, Stoilkovics 2, Dubac 1, Manola 3, Dragicsevics 2, Lechner 2, Glisovics 2, Valjarevics 3, Bozsovics 3, Vujadinovics 3, Nikolics 3 , 25. 1 . Ferencváros: Csikós 3, Szoyka dr. Polgár 1, Lázár 2, Sárosi III. 1,ása 2, Biró 4, Kiss 3, Finta 3, Kiely 3, Gyetvai 2 — 26. Meghalt a szögfogás, éljen a ráállás! ■ • Pósa Béla véleménye a szögfogásról, a háromhátvédes játékról és a KEK-val kapcsolatos kérdésekről A Ferencváros Belgrádban — a jugoszláv sajtó egyhangú megállapítása szerint — a Szojka dr. Polgár, Pósa hátvédhármasnak köszönhette elsősorban a győzelemmel felérő egy gólos vereséget. Idegen pályás, idegen közönség előtt a BSK-tól egy góllal kikapni valóban becsületes eredmény. A belgrádi mérkőzéssel kapcsolatban beszélgettünk Pósával, a ferencvárosi hátvédhármas egyik tagjával. Pósa bal fedezetből lett balhátvéd, először tehát azt kérdezzük meg tőle, hogyan szólt neki az ..új” poszt. — Pompásan — feleli Pósa. — Elsősorban azért, mert kisebb a felelősség, ami rajtam nyugszik. Azelőtt, nemcsak a szélső volt az én gondomra bízva, hanem még az összekötővel is törődnöm kellett, így keletkeztek azok a bizonyos szögfogóesetek, amikor tulajdonképpen sem a szélsőt, sem az összekötőt nem fogtam. Rém és tudom, hogyan játszhattuk olyan sokáig ezt a rendszert. Helyesebben: rendszertelenséget. Hiszen mindenki látja, hogy ma már csak úgy lehet futballozni, ha az ellenfél valamennyi támadójátékosát lefogjuk. Megkérdjük Dósától: (— Szóval Pósáéknál „meghalt” a szögfogás?) — Nemcsak nálam, hanem az egész Ferencvárosban’. Szegre akasztottuk a szögfogást és elővettük a sokkal biztosabb ráállást. Hiába, az angoloktól ebben a tekintetben nem szégyen tanulni . . . Tulajdonképpen mi is angol rendszerben játszunk, csak más elnevezéssel, mert azt ugye senki sem vitatja, hogy én balfedezet létemre balhátvédet játszom. Polgár Drmi pedig balhátvéd létére középhátvédet. Úgy hiszem, Drurdnál jobb kullancsa nincs is a Ferencvárosnak, sőt nem volna a magyar válogatottnak sem . . . A BSE elleni mérkőzésre tereljük a szót. Mondjuk, hogy a jugoszlávok panaszkodtak a csatáraikra, amiért rosszul játszottak. Pósa rögtön közbevág: — Nem is játszottak olyan rosszul! A mezőnyben általában egészen jól mozgott a belgrádi csatársor, de természetes, hogy nem boldogultak könnyen a közvetlen védelmünkkel, hiszen minden támadójátékonkra jutott egy-egy kullancs. Jó kullanccsal a nyakán a legveszélyesebb csatárnak is nehéz dolga van . . . A BSK góljáról ezt mondja a hátvéd: — Már az megzavart bennienket, hogy a játékvezető fordítva ítélte a szabadrúgást. Amikor Csikós védeni akarta Ilisovics fejese előtt a labdát, mindannyian azt hittük, Csikós kiüti a labdát. Egy pillanatra megtorpantunk, Gyuszi a labda mellé ütött s ez elég volt Glisovicsnak, hogy a kapuba fejelje a labdát. Mentsége Gyuszinak, hogy közben őt Bozsovics hátulról lökte, így tulajdonképpen kettős szabálytalanság előzte meg a belgrádiak gólját. Most a BSK csatárairól beszélgetünk. Arra a kérdésünkre, hogy ki volt a legjobb BSK-csatár, ezt válaszolja Pósa: — Nikolics, a balszélső bizonyult a legveszélyesebbnek az én véleményem szerint. Utána pedig Glisovics, a jobbszélső. Glisovics nagyon gyors, jól lő, keményen játszik. Egy kicsit bele is talpalt egyszer a lábfejembe, még most is dagadtak a lábujjaim. (— Mit szól ahhoz, — kérdezzük — hogy még mindig vannak, akik szerint a ráállás egyenlő a favágással s hogy ezek szerint régi játékos már nem tud beletanulni az új rendszerbe. Például Bíró Sanyi, ő még mindig csak ott tart, hogy egy kicsit közelebb ment a szélsőhöz Bukarestben.) — Meg is járta! — kiált fel Pósa. — Úgy hallom, Sípos Bukarestben is úgy élt, ahogyan akart. Ezt meg lehet csinálni esetleg „pimf” játékosokkal szemben, de nem komoly mérkőzéseken. De hol talál az ember ilyen mérkőzéseken „pimf” ellenfelet? Befejezésül a budapesti visszavágóról beszélünk, meg arról, hogy a belgrádiak nagyon fogadkoznak. — A szarajevóiak is fogadkoztak! — szólal most meg Pósáné, aki eddig figyelmesen hallgatta a beszélgetést. — Amint Béla mesélte, ha a Fradi csak harminc százalékkal jobban játszik, mint Belgrádban, már nem lehet baj. Akkor biztosan kiverik a BSE-t. Úgy hiszem, ez meg is fog történni. A Gradjanski balsikerének oka: gyeplőkiengedés Zágráb még bízik Zágráb, július 1. „A fék nem nőnek az égig" és „nem jó a medve bőrére előre inni“ közmondás már a sportban is sokszor beteljesedett. Ez volt a Gradjanski esete is vasárnap, mert a népszerű „purgerek" eredménye a Rapid ellen: „vereséggel felérő döntetlen" volt. Az Újpest elleni győzelmek után már mindenki ott látta a KEK-döntőjében a Gradjanskit, csupán a gólarány nagyságában nem tudtak megegyezni a szurkolók. A Rapid elleni mérkőzés előtt 3—6 gólos Gradjanski-döntökről beszéltek Zágrábban, így annál nagyobb most az elkeseredés, mert az előnyből hátrány lett. Tudniillik idegen pálya hátránya gólelőny nélkül. * Már a mérkőzés előestéjén — a Rapid vezetőivel együtt! — mindenki mint a döntő egyik résztvevőjét emlegette a Gradjanskit. Az ellenfél kérdésében megoszlottak a vélemények. A Ferencvárost és a BSE-t egyaránt fogadták. Csak Bauer Konstantin, a Rapid intézője kockáztatott meg egy megjegyzést: — Én azt hiszem, a Rapid lesz a döntő egyik résztvevője... Hogy komolyan gondolta-e, vagy tréfált, akkor még nem lehetett tudni...* A Rapid elsőrangúan védekezett. Mint a sziklafalról, úgy pattantak vissza a Gradjanski csatárai a kemény román hátvédekről, pedig a Gradjanski csatáraira sem lehet ráfogni, hogy puhák. A védekezés magas iskoláját mutatták be a román védők. Nem rúgták ész nélkül a labdát, hanem még arra is maradt idejük, hogy csatársorukat támadásba lendítsék. Ha Barátkynak egy megfelelő csatártársa lett volna, akkor bizony bajok lettek volna a Gradjanski kapuja előtt, ő egyedül azonban nem tudott sokra menni a szintén kemény, de ezúttal bizonytalan Gradjanski-hátvédekkel szemben.* A legfeltűnőbb Lesnik tehetetlensége volt. Az állandóan mozgó szőke középcsatár sakk-matt volt vasárnap. Nem tudta magáról lerázni az ellenfél hátvédeit, elmaradtak cseréi az összekötőkkel, röviden: ötöst kapott. Mi lehetett az oka a gyenge játéknak ? Igazak-e voltak azoka hírek, hogy a Gradjanski játékosai már Budapesten — az Újpest mérkőzés után —, valamint Zágrábban a hét elején kiengedték a gyeplőt? Erről megkérdeztük Bukovit, aki így felelt: — Sajnos, gyenge erőnlétünk miatt nem tudtunk győzni. Rossz volt nézni például Lesniket, aki nem tudta magát szabadra játszani, Jazbinseket, akinek az első 15—20 percben minden rámenése szabálytalan volt, Wölfl erőtlen lövéseit... Fiz minden az erőnléttel van összefüggésben és én ezt a gyenge erőnlétet annak a bizonyos gyeplőkiengedésnek tudom be. De nem hagyom annyiban a dolgot és a jövőben a legszigorúbban fogok eljárni az ilyen játékosokkal szemben. Ha kell, akkor a csapatba, egy kisebb tudású, de sportszerűen élő játékost fogok beállítani. * Nagy volt a lehangoltság a mérkőzés után a Gradjanski öltözőjében. Némi kis megnyugvást csak az idézett elő, hogy a mérkőzés után belátogatott Torbar dr., jugoszláv postaügyi miniszter, az egyesület elnöke és Krnyevics dr., a horvát parasztpárt főtitkára, ők további lelkes munkára, bíztatták a játékosokat. Mi magunk részéről még nem látjuk egészen kritikusnak a Gradjanski helyzetét, mert a purgerek mindig ott szokták kivágni a rezet, ahol arra a legnagyobb szükség van. Bukarestben is legyőzhetik a Rapidot, annál is inkább, mert most már csak jobb játék következhet. Rosszabb nem! F. P. A BSK kedden stany lövőedzést jajtolt Aligha lesz változás a Ferencváros elleni csapatban — Glisovics szerint a BSK Pesten is legyőzi a Fradit — „Csa tá r a k a d é m i aki a BSK-pályán — A Sporthírlap telefonjelentése — Belgrád, július 2. Kedden délután már négy órakor vülekezik a BSK-gárda az öltözőén. Popovics Sándor edző közli vele, hogy ma főleg erőnléti edzéssz, amelyen elsősorban a csatárok»al fog foglalkozni. ’ — Általános volt a vélemény — mondja az edző —, hogy ezt a mérkőzést a csatárok lövőkészséghiánya miatt nyertük meg csak egy góllal. Éppen ezért ma délután főleg a csatárokat veszem elő. Kint van a pályán csaknem a teljes vezérkar is. Popovics Kika megjegyzi mellettem: — Egy sereg gól maradt vasárnap csatáraink lábában. Most majd biztosan ki fogják „rázni" ezeket az elmaradt lövéseket... Popovicsnak igaza lett. Ankor a szokásos erőnléti gyakorlatok után a csatárok az egyik kapuhoz vonulnak, megkezdődik a kapuralődözés. Először a tartalékkapus áll be védeni, de nem sokáig bírja. Bozsovics, Nikolics és Glisovics olyan hatalmas bombákat zúdít a kapura, hogy negyedóra alatt a kapus egészen „elkészül". Bozsovics egy nagy gólja után a szurkolók körében megállapítják: ír Hja, most nincs kullancs még a közelében sem... Mrkusics áll be, most a kapuba. Vujadinovics és társai még nagyobb erővel, szinte dühvel lőnek kapura. Természetes, hogy nem minden lövésük sikerül, fölé és mellé is száll egyik-másik, de bizony Mrkusicsnak sem könnyű a dolga. • Így folyik az edzés. A csatároknak minden helyzetből jöniök kell, az edző a félpályáról is indíttat el támadásokat és ezeket különböző módon eljutva a kapuhoz kell befejezniök. Az edzés után bizony lihegnek a csatárok. — Még mindig sok a hibás lövés — mondja az edző —, de úgy látom, biztató a helyzetünk a budapesti mérkőzés szempontjából. A védelmünk és a fedezetsorunk ragyogó, a csatársorunk pedig sokat fog javulni még vasárnapig. Amint hallom a vezetőktől, nem valószínű, hogy változtassanak az összeállításon. Ezek szerint a „belgrádi tizenegy" utazik Budapestre is. Az edzés után sokkal jobb a hangulat, mint az edzés előtt. A játékosok meglehetősen bizakodók. Glisovics például kijelenti: — Akár hiszik, akár nem,, a legkomolyabban mondom, hogy bízunk a továbbjutásunkban. Úgy fogunk továbbjutni, hogy Budapesten is legyőzzük a Ferencvárost. A BSE különben pénteken érkezik Budapestre. A. E. Akik bekerültek Molnár Ignác „noteszába" Az ifjúsági labdarúgás kétnapos parádéján egész sereg tehetséges fiatal vonult fel. A jövő utánpótlása. . . Szakértő szemek bírálgatták őket. Az egyik páholyban ott ült Molnár Ignác szövetségi edző is, kezében a ..hagyományos notesszal”. Ez a kis fizet t, le van már nevekkel. Ezeket a neveket alig ismeri még valaki. De hogy rövidesen meg fogják őket ismerni, az bizonyos. A „noteszba” most újabb nevek kerültek. Lapozgassunk csak benne: Jakab. Komáromi FC. Középcsatár. Minden megvan ebben a fiúban, hogy rövidesen a legjobb korszerű középcsatár legyen belőle. ■ , , , _ — Sajnos, — j-i érzi most Molnár Ignác -i. Jakab elfoglaltsága olyan, hogy nem vihetjük edzőtáborba. A miniszteri biztos úr azonban mindent el fog követni, hogy kivételesen résztvehessen a siófoki edzőtábor munkájában. Tovább forgatjuk a notesz lapjait.^ “Komáromi tehetségek. Paksi jobbfedezet. Nagy balösszekötő. Séta jobbösszekötő. Megjegyzés: szem előtt kell tartani őket. , ■ Pribeszky. DiMAVAG. Jobbösszekötő. Nagyon tehetséges. Károlyi. DiMAVAG. Kapus. Rugalmas, jószemű. Labdabiztos. Meglepően jó, igen nagy tehetség. 15 éves. Csernus. Pécsi VSK. Középfedezet. A legjobb kullancs az ifjúsági mezőnyben. Sajnos, a II. félidőben a csapatával együtt is visszaesett. Páldi. Pécsi VSK. Balösszekötő. Tehetséges, ügyes építő. Hibája: keveset lő kapura. Papp. DiMAVAG. Balhátvéd. Igazi hátvédtípus. Keménykötésü. Jó rúgásé. Gyorsaságán kell javítani. Korri. PTC.. JVnlfnélSÖ F1 ItÓSZ r.ynr. Nagyszerűen blkr. kapura— _Nagj:nn-tbaW Faee?. Kitűnően VeázIax NV »t h * * Beke. FTC. Balösszekötő. Jóformán minggnUdler mav-Haroffisztár"bent volt a csatárképző „iskolában". Remekül lő. JEgyetlen lövése sem volt magas. ' 'SzTTrez-TK^TéccKT—VBCT 'Középcsatár. Kemény, gróbratörő, gyors. Technikáján kell javítani. Egyszer már részt vett az országos ifi tábor munkájában. Szegedi ATE . . .? — Hát bizony — mondja Molnár Ignnác — a szegediek egyelőre csak lelkesek. Remélem, jövőre már közülük is bekerül egy-kettő a noteszámba. A másik páholyban Fábián József, az utánpótlás kapitánya tart seregszemlét. — Örvendetes, — mondja — hogy valamennyi ifjúsági csapat igyekszik rendszerben játszani. Meglepő csapatok fegyelmezettsége és sportszerű játékfelfogása. Nekem legjobban az FTC kocsisa és a komáromiak kitűnő középcsatára, Jakab tetszett, őket továbbra is figyelni fogom. ^ « «__ ígér labdarúgó jfölDőt ifjúsága n & Kétnapos megfigyelő szolgálat az ifi-bajnokságon Kezdjük mindjárt a lényegen: az ifjúsági bajnokságot eldönteni hivatott kétnapos körmérkőzésen, szombaton és vasárnap fegyelmezett, mintaszerűen viselkedő ifjúságot (egyetlen csapat kivételével), jó, sőt pompás sportot láttunk. Olyan felkészült a mai ifjú nemzedék, hogy bátran rá lehet építeni a jövendőt. Sportszerűség: les! Nyolc csapat játszott a két nap alatt hat mérkőzést és egyetlen egy kiállítás esett. Sajnos, éppen ott történt a kisiklás, ahol legkevésbé vártuk. A MOVE ifjúsági bajnokcsapatának, a Pomázi TK-nak a fedezete, Czinner feledkezett meg magáról, durván megsértette a játékvezetőt. Azt hisszük, a megtorlás példás lesz. Egyébként minden mérkőzés lefolyása példásan sportszerű és fegyelmezett volt. Sehol egyetlen taglejtés, egyetlen bíráló megjegyzés nem hangzott el a játékvezető ítéletére. A Szegedi Alsóvárosi TE angol értelemben is amatőr csapat A Szegedi Alsóvárosi TE ifjúsági csapata külön fejezetet érdemel. Ezek a Szegednél is „vidékibb" ifijátékosok igazi amatőrök. A saját költségükön utaztak Pestre. Ezek nem ismerik a pesti, fedett és fűtött, hideg-melegvizes összkomfortos öltözőt, ők maguk javítják cipőiket, a kútnál mosdanak a mérkőzés után és vezetőjük, Nocsak István egyben a csapat edzője, intézője, elnöke és szertárosa is. A miniszteri biztos nagyon szurkolt nekik (hja, a déliek összetrtanak és amikor az FTC-vel szemben erőnléti okokból mégiscsak alulmaradtak, a miniszteri biztos elismeréséül három játékosukat beosztotta a halasi ifjúsági edzőtáborba. A táborozáson a szövetség költségén vesz részt a három ifjú tehetség. Angol rendszer az egész vonalon Mind a nyolc csapat elismerésreméltó igyekezettel játszotta az angol rendszert. Persze, sok még a hiba ott hátul, főleg mert a csapatok legtöbbje azt hiszi, elég, ha a felállásnál megmutatják a „formációt" és azután ahogyan esik, úgy puffan! Erre mutat a sok bekapott gól is. Mérkőzésenként csaknem hét gól esett! Nyilvánvaló, hogy az angol rendszer még nem ment át az ifik vérébe. Azt azonban megmutatták az ifjúságiak, hogy az angol rendszer nagyon is „megfelel a magyar vérmérsékletnek" és általa, vele csak szebb, jobb lesz a labdarúgásunk. Az FTC kiemelkedett a mezőnyből. A zöld-fehérek mindössze három gólt kaptak a két mérkőzésen. A zöld-fehérek ifjúsága ugyanazt a rendszert játsza, mint a proficsapat, a Pataky-rendszert, amely ugyancsak háromhátvédes rendszer, ők ezt már egészen jól játszák, jól váltanak, ügyesen fedezik is egymást. Nagy László, Honigberger és Király edző együttes, lelkes munkája meglátszik a csapaton. Béke az „új Schlosser" Nem lehet említés nélkül elmenni néhány remek ifjúsági tehetség mellett. Mindkét napon ragyogó OPORTÉRMET , JELVÉNYT készít MORZSÁNYI J. IV. Váczi u. 36. Telefon: 182-217 csatárpéldányokat láttunk gyenge védelmek mellett. Úgy látszik ez azt évjárat csatárbőséget hoz az amúgy is kiszikkadt, elsenyvedt magyar labdarúgó-ugarra. Az újkomáromi Jakab igazi, korszerű „zuhanó" ködzépcsatár. Az M. Pamut Kuricsét ismét felfedeztük. Sikere volt a Szegedi ATE jobbszélsőjének, SzD 3-Ikének, valamint középfedezetének, Bajnóczinak és kapusának, Pápai III-nak is. Mindhárom a balassi edzőtáborba került. A kétnapos körmérkőzés szenzációja mégis az FTC új „táltosai" voltak. Az FTC szélsői, Máth és Kocsis máris „kész" játékosok és hosszú időre elvetik a Ferencváros szélső gondjait. (Amellett Máth most „érett” jelesen!) A legkellemesebb meglepetést Beke, a zöld-fehérek balösszekötője okozta. Játéka csupa ész és okosság, amellett csupa erő és lendület. Mindkét lábbal ágyúszerűen lő. A miniszteri biztos lelökésén kiáltott fel játéka láttán: — Itt az új Schlosser! A zöld-fehér közönség pedig így lelkesedett: — ,jzapaj“, veszélyben a helyei a Ferencvárosban! Jövőre méltóbb keretet kap az ifi-bajnokság Olyan remek küzdelmek, olyan példás viselkedés, olyan pompás sport, mint amilyet a két nap alatti ifjúsági játékosaink bemutattak, bizony nagyobb közönséget érdemelt volna. Gidófalvy Pál dr miniszteri biztos ki is jelentette: " Jövőre az ifjúsági döntőket felhasználjuk arra, hogy a magyar labdarúgásnak nagyobb hírverést csináljunk. Méltóbb keretek között fogjuk lejátszani a bajnoki körmérkőzéseket, összekapcsoljuk őket hasznos bemutatókkal, oktató előadásokkal. Ezek az ifik valóban többet és szebbet érdemelnek, mint amit és amennyit ez évben kaptak. A magyar ifjúsági labdarúgássá valóban érdemes törődni. Az ifik felejthetetlen emlékekkel gazdagodtak A bajnoki körmérkőzés vidéki csapatai, mintegy 80 játékos, három napon keresztül a szövetség vendégei voltak. A diákszálló valóban kitett magáért. A rugós-matracos ágyak, az egész ellátás, a szerető gondoskodás az ifikről, mind-mind felejthetetlen emléke marad a vidéki ifjúságiaknak. Volt közöttük bizony sok olyan is, aki most volt első ízben Budapesten. Vasárnap délben a miniszteri biztos az ifikké együtt költötte el ebédjét a diákszállóban. Este velük ment a hajókirándulásra is. A vidéki ifjúság egyik legújoncabb tagja így kiáltott fel elragadtatásában: , . — Ha Isten megsegít bennünket, jövőre ha törik, ha szakad, de ismét beverekedjük magunkat a döntőbe. Ilyen szép három napra még álmunkban sem gondoltunk. Köszöntjük is szépen a miniszteri biztos úri atyai szeretetét és gondoskodását. Vasárnap este búcsúzott el Budapesttől a diákszálló vidéki vendégserege. Kissé szomorúan csomagoltak az ifik, de a szemükben tűz égett és ajkukról biztató őszinteséggel hangzott a búcsúszó: " — Szebb jövőt! ! Árpádfy Jenő. assssom -fol -csség ( Újpest semmiről sem tud vagy — nem akar tudni Július az edzőválságok és az átadójegyzékek hónapja. Ilyenkor szerződtetnek a csapatok új edzőt és új játékosokat. Langfelder igazgatóhoz fordultunk kérdésünkkel: — Mi újság van az edzőikérdésben? Valóban tárgyalnak Bukovival? Az igazgató először nem akart válaszolni, majd hosszas töprengés után ezeket mondotta: — Ebben a kérdésben nem adhatunk felvilágosítást. Nincs értelme annak, hogy nyilatkozatokkal elrontsuk az ügyet. Majd ha időszerű lesz a dolog ... — Szóval a helyzet változatlan? — Változatlan! — S mi van a játékosokkal? Kik vállnak meg az egyesülettől? * — Nem tudom. Mi most még pihenünk A vezetőség nálunk csak július 10-én kezd dolgozni, a játékosok pedig majd 20-a körül jönnek össze az első edzésül Akkor majd többet fogunk tudni. ] — Mészárosnak tényleg felmondtak? ! — Ez a kérdés sem időszerű még - válaszolta az igazgató, így az Újpest... ! Kalocsay II., az Ungvári AC kitűnő középfedezete vasárnap a Szentesi HÁZ elleni barátságos mérkőzésen megsérült A meccset végigjátszotta, de utána rosszra lett és az orvosok megállapították, hogy agyrázkódást szenvedett. Kalocsay II körülbelül 10 napig kórházi ápolásra szórnl. A Balaton-bajnokság szombat-vasárnap eredményei: Nagykanizsai leventék-Badacsonytomaji leventék 4:3 (4:0) Tapolcai repülők— Balatonboglári leventék 6:1 (6:0). Nagykanizsai VTE—Tapolcai VSK 4:3 (3:0). Balatonlellei Leventék—Veszprémi TC 5:1 (4:0). Tapolc-repülők—Badacsonytomaji Leventék 3 (2:0). Balatonlellei leventék—TrmfÉ VSE 2:1 (2:0). ELMARAD A DKD-éSZAKI SZENT ROKONA KUPA MÉRKÉM Vasárnap kellett_ volna lejátszani^* keméten a Dél—Észak alszövetségiWgatott mérkőzést a Szent Korom® páért. Gidófelvy Pál dr. miniszteri ■ azonban közölte.más szövetség, hogy a mérkőzés a rendkívüli idők később kerül sorra. ff