Sporthorgász, 2001 (10. évfolyam, 1-12. szám)

2001-02-01 / 2. szám

aki „szépen kéri” - azaz megfelelő mód­szereket használ. Hol, mikor, melyiket­ ezt a helyzet adja, nem lehet elmagyarázni. Csali­ szentháromság az áramlatban A cserkelő horgász nem etet, hanem a hal és a folyó áramlatainak örök érvényű kap­csolatát használja fel a zsákmányszerzés- Ú szórótechnikák a Dunán Egerész és A part menti kövezés közötti lyukakba ejtegetik a csalit. Talán inkább márto­­gatás ez, mint úszós peca. Meghök­kentő halak: nemritkán három-négy ki­lósak kerülnek elő 50-80 centis vízből. Folyosózás A fővárosi mércén 350-es víz fölött szo­kás művelni. Ilyenkor a padka külső széle és a gránitkőszórás között lévő vályúba eregetjük az úszót. E módszer változata, ha magán a padkán enged­jük sodródni a csalétket, a fenékre fek­tetett nehezék segítségével. Mögé nyúlni A partvédő kövezés meder felőli szegé­lyén két- vagy akár háromméteres, szinte álló mederrészek vannak. Ré­gebben spiccbottal, manapság bolog­naival a kövezés tövére ejtjük a felfer­gett horgot. Letett Tulajdonképpen fenekezés. Akkora úszót választanak, melynek nehezékét a víz nem képes elsodorni. Az ólmot a fenékre engedik, s a zsinórt spannol­­gatva korrigálják az úszó (áramlat kel­tette) mozgását. Bójázás Több elnevezése ismert: mondják so­dortatásnak, s fent, a Dunakanyarban ostorozásnak. Az általam valaha látott, műveltek közül ez a legnehezebb hor­gászmódszer. A gyakorlott bójázó négyméteres boton, fixre rögzített úszó­val és hétméteres zászlóval hajigál har­minc méterre, vagy annál is távolabb. Az úszó felhajtóereje 2-3 grammal na­gyobb a rajta lévő ólom tömegénél. A karikás ostor forgatására emlékeztető mozdulatsorral lódítják el a bothossz másfélszeresét kitevő hosszúságú sze­reléket, s az ólmot a mederben sodor­tatják. Mint említettem, igen nagy ügyességet feltételező technika. Kive­szőben van, meglehet, a bolognai botok révén hamarosan végképp eltűnik. A bójáró nagyon erősen tartja, mondhat­ni, visszahúzza az úszót, s akkor sem vág be, ha elmerült, hanem spannolja a zsinórt, csak akkor „nyúl oda”, ha érzi az ütést a hotvégén vagy a damilon­­re. A hal mindig ott van, ahol az áramlat megtörik. Ennyi a titok - de egy élet kevés a lehetséges variációk megtanulásához! A cserkelő viszonylag nagy testű, fél ki­lónál nehezebb halakra vadászik, ebből következően termetes csalikat alkalmaz, s csalétek arzenálja látszólag szerény: ke­nyérrózsa, csonti, közepes (7-10 centi) vö­rös giliszta és harmatgiliszta - mégis fog halat, nem is keveset! Gy. Dunai szerelékek Távolság (méter) Úszó (gramm) Ólmozás Szerelék 1-10 1-4 BB-k szükség szerint + 4 x 0,20 g jelző 0 12 zsinór, 16-12-es horog élőké nélkül 10-20 5-10 Felül 2 g, alul 1 g vágott ólmok 0 14 zsinór, 12-10-es horog élőké nélkül 20-35 15-20 Az úszó teherbírásánál 2 g-mal könnyebb, fix rögzí­tésű, betétes csepp- vagy gömbólom , 16 zsinór, 10-6-os horog élőke nélkül Néha meghökkentő halak kerülnek elő a félméteres parti vízből: a dévér több mint háromkilós A cserkelő horgászat alapszabálya: ke­vés cucc legyen, és rendet kell közöttük tartani! FOTÓ: GBI SPORTHORGÁSZ 43

Next