Dénes Tamás - Sándor Mihály: Markos, a Bocskai büszkesége. Imi Markos visszaemlékezéseivel (Budapest, 2012)
Gyökértelen csapat
4:2-es legyőzése keltett nagy figyelmet, a lila-fehéreknek ez a bajnoki ezüstjébe került, a Bocskai ezzel a két ponttal előzte meg az Attilát. De fontos volt a hajrában a rivális Vasas elleni siker is, ehhez Markos Imre góllal járult hozzá. Azt írta a gólról a Nemzeti Sport 1928. május 21-i száma: „Markos egy labdával megfut, se nem lát, se nem hall, egészen a félpályáról indul, mind jobban kanyarodik befelé, Kővágó csak lépked a nyomában, a többiek mind elmaradtak, s Markos, amint már elég közel érzi magát a kapuhoz, nyolc méterről laposan suttol a hálóba.” Ma azt írnánk róla: tipikus kontratámadás, higgadt befejezéssel. Higgadt? Azért ezt Markos Imre esetében kéretik nem teljesen szó szerint érteni. Miközben a sportsajtó folyamatosan a kiesés szempontjából nehéz helyzetben lévő Bocskai játékosainak harci tüzét, lelkesedését káromolta, a jobbszélső ezer fokon izzott. A Budai 33-as ellen összekapott Löwyvel, ki is állította a bíró. Alighogy visszatért az eltiltásból, a Vasas ellen megint ő volt a legharciasabb. Ha akadt is némi túlzás Schreiber Mátyásnak, a Vasas intézőjének a Nemzeti Sport által citált mondataiban („Szerencsétlen a csapat. Markos egymás után rúgta le pontosan ugyanott, a bokán, Remmert, Himmert és Kővágót. Ilyenformán a teljes bal oldalunk sérülten játszott”), az biztos, hogy Markos, korát megelőzően, csatárként is fontosnak tartotta a védők támadását, zavarását. Aztán hol a „baba”, hol a labda... Az, hogy a fiatal szélső milyen fontos játékosa a Bocskainak, igazán csak a Turul elleni osztályozón derült ki. A zuglói csapat Debrecenben 1:1-et harcolt ki, 4000, kordában tartott szurkoló előtt. Az Üllői úton rendezett visszavágóra 6000 néző ment ki - elsősorban Fradi-szurkolók, akik az „ősfradista” csapatkapitány, Blum Zoltán szereplése, valamint a két klub remek kapcsolata miatt kicsit magukénak érezték a Turult. A lelkes publikum sem segíthetett: a Bocskai 4:0-ra nyert. A mezőny legjobbja vitathatatlanul a mesterhármast szerző Markos Imre volt. A mérkőzés után azt írta róla a június 24-i Nemzeti Sport: „Korántsem kiforrott, korántsem lehiggadt játékos még, de sok lecsiszolandó tulajdonsága mellett eredményessége ma mindenért kárpótolt.” A következő szezon óriási változást hozott a Bocskai életében. Már Nagy József is nagyon jó munkát végzett edzőkéntazon trénerek egyike, akiket igazságtalanul kevéssé őrzött meg a