Pluhár István - Szepesi György: Szerelmünk a mikrofon (Budapest, 1967)
Nápoly és Bologna után
(Hungária) - Vágó (Bocskai), Sternberg (Újpest) - Szalay (Újpest), Szűcs (Újpest), Lázár (Ferencváros) - Markos (Bocskai), Cseh II (Hungária), Avar (Újpest), Sárosi (Ferencváros), Titkos (Hungária). A játékvezető az osztrák Beranek volt. Az a Beranek akinek a neve, a milánói mérkőzés nyomán hírhedtté vált. Az idők távolából sem lehet másként megítélni ténykedését, mint úgy, hogy Matteo bolognai szívességét igyekezett Milánóban viszonozni. A két csapat remekül játszott, méltó módon híréhez és tudásához. Beranek nagy hibái megrontották a küzdelem tisztaságát és 2 : 2-es félidő után az olasz csapat 4 2 arányú győzelme következett be. A másnapi szabad esténket Feldmann Gyula, az egykori válogatott hátvéd, aki szintén Olaszországban edzősködött, néhányunkat egy magyar vendéglőben látott vendégül. Alig foglaltunk helyet, bort hoztak és megtöltötték a poharakat. - Mi az miféle bort hoztak ide? - kiáltott Gyula a felszolgáló után. Én megízleltem a bort. - Mi bajod van a borral? - tromfoltam le Gyulát. - Jó bor ez. — De micsoda üvegben van! Címke sincs rajta! — Ide figyelj, Gyula Nem az üveg meg a címke teszi a bort. Jegyezd meg, kétféle bor van jó bor és jobb bor. Ez a jobbak közül való! A nevetést Markos hangja törte meg. — Hát akkor koccintsunk Beranekre! A nevetés hahotává erősödött majd Feldmann mozdult Markosra. - Pont te akarsz inni Beranek egészségére? - Dehogy egészségére! Azt szeretném hogy ez a pohár bor örökre eltemesse bennem még az emlékét is, hogy ne fütyörésszen nekünk soha többé! — Az a baj, hogy sem Guaita lesgóljánál, sem az elkövetett tizenegyeseknél nem fütyült. « Ha valaki a 34-es világbajnokság körüli idők válogatott csapatainak összeállítását vizsgálja, arra a meggyőződésre jut, hogy kitűnő, a válogatott színvonalat elért játékossal