Török Ferenc: Fegyverük a sport. A Budapesti Honvéd fél évszázada (Budapest, 1999)

3. rész: Aranykor: 1950-1989

mint Birkás György, Tóth László, Molnár László és még sorolhatnánk, akik főleg a katonai szolgálat miatt lettek Honvéd-játékosok. Eleinte nem volt saját pályájuk, így a Fene­ketlen-tónál lévő teniszpályák egyi­kén vendégeskedtek. Aztán eltelt egy év, és közben megépült a Margitszi­geten a Honvéd teniszközpontja, et­től kezdve már saját pályájukon játsz­hatták meccseiket, edzhettek a szak­osztály tagjai. Hamar az élmezőnybe jutottak, és a Vasas, a Dózsa után a Honvéd volt a legeredményesebb szakosztály. Közben a női szakág is megalakult, akik közül a legjobb Bar­­dóczi Klára. Részben politikai, részben egyéb okok miatt 54-ben feloszlott a szak­osztály, és csak amatőr szinten mű­ködött tovább. A versenyzők közül mindenki ment, amerre látott, így szinte nem maradt senki, aki a Hon­védot a rangos versenyeken képvisel­te volna. Eltelt néhány év, amíg ismét magukra találtak. Ekkor már Búzásy László testnevelő tanár lett a szakosz­tályvezető, Jákfalvi Béla a női, Bir­kás György pedig a férfiszakág veze­tőedzője. Ismét egyre szebb sikereket értek el. Nemcsak a csb-ken álltak helyt, hanem egyéniben is rendszere­sen a dobogón végeztek. Bardóczi Klára egyéni bajnokságot is nyert, s a nők között olyan tehetségek voltak, mint Széll Ezsébet, Gráczol Ágnes és Balogh Betti. A férfiak ekkor nem voltak ennyire eredményesek, bár a 118

Next