Török Ferenc: Fegyverük a sport. A Budapesti Honvéd fél évszázada (Budapest, 1999)
3. rész: Aranykor: 1950-1989
mint Birkás György, Tóth László, Molnár László és még sorolhatnánk, akik főleg a katonai szolgálat miatt lettek Honvéd-játékosok. Eleinte nem volt saját pályájuk, így a Feneketlen-tónál lévő teniszpályák egyikén vendégeskedtek. Aztán eltelt egy év, és közben megépült a Margitszigeten a Honvéd teniszközpontja, ettől kezdve már saját pályájukon játszhatták meccseiket, edzhettek a szakosztály tagjai. Hamar az élmezőnybe jutottak, és a Vasas, a Dózsa után a Honvéd volt a legeredményesebb szakosztály. Közben a női szakág is megalakult, akik közül a legjobb Bardóczi Klára. Részben politikai, részben egyéb okok miatt 54-ben feloszlott a szakosztály, és csak amatőr szinten működött tovább. A versenyzők közül mindenki ment, amerre látott, így szinte nem maradt senki, aki a Honvédot a rangos versenyeken képviselte volna. Eltelt néhány év, amíg ismét magukra találtak. Ekkor már Búzásy László testnevelő tanár lett a szakosztályvezető, Jákfalvi Béla a női, Birkás György pedig a férfiszakág vezetőedzője. Ismét egyre szebb sikereket értek el. Nemcsak a csb-ken álltak helyt, hanem egyéniben is rendszeresen a dobogón végeztek. Bardóczi Klára egyéni bajnokságot is nyert, s a nők között olyan tehetségek voltak, mint Széll Ezsébet, Gráczol Ágnes és Balogh Betti. A férfiak ekkor nem voltak ennyire eredményesek, bár a 118