Sport-Világ, 1896. január-december (3. évfolyam, 1-50. szám)

1896-01-06 / 1. szám

1896. 1. sz. nem juthatott, mivel egy alkalommal felbukván, oly sérüléseket szenvedett, hogy kénytelen volt kísérletező szándékával felhagyni s Bordeauxot elhagyni. — A bécsi Prátert a főút kivételével megnyitják a kerékpárosok számára, mit rendkívüli örömmel fogadnak az összes bécsi kerékpárosok. — Én nem tudom, mit csináljak, nem győzöm magam fehérneművel, alig mossák egyszer-kétszer ki azokat, máris el kell dobnom, mert hasznavehetetlen rongygyá válnak. — Hja barátom, az természetes, bizonyosan nem Weiner Mátyásnál vásárolsz, akinek szolid és jó áruival az ilyen sohasem történik meg, hanem más czégnél, ahol drágán sózzák a rossz árút nyakadba. Bécs-Újhelyen keresztül Triesztbe — egy kerékpár-körút. (Folytatás.) A hegy tetején Eichhorn barátunk megvárt s innen együttesen ereszkedtünk le a legnagyobb élvezettel Mürzzuschlag felé. A Semmering ezen oldala nem olyan festőies szépségű mint Schottwien felül, de azért elég érdekes képet nyújt ez a kilátás is. Gyorsan értünk le Spital helységbe s innen Mürzzuschlag, Langenwangot elhagyva minden különösebb esemény nélkül érkeztünk meg Krieglachba, ahol ebédelni óhajtván, betértünk egy vendéglőbe. Reggel óta 73 kilométert játszva tettünk meg, daczára az ellenszélnek s a Wiener- Neustadttól a Semmering tetejéig (36 km) tartó folytonos emelkedésnek. Gáczig, ahova mai czélunk vezetett még 83 kilométerünk volt s ez maradt délutánra. Nálunk már kitűnő hajtásszámba megy, ha egy délután 83 kméter hagy hátra az ember, de itt jó úton rendes körülmények között igen gyorsan lekarikázza az ember az ilyen távot. A vidék általában igen szép s az utazó kerékpáros turistát lelkesíti. Krieglacht elhagyva, a szél csendesedett kissé s mi kicsapongó jókedvvel száguldottunk Wartbergen és Kindbergen keresztül, midőn egyszerre hátra tekintünk, s Bláthyt nem látjuk, visszamegyünk egy darabon s akkor vesszük észre vezetőnket a gépével foglalatoskodni. Oda mentünk megtudandó a baj okát s midőn megnyugtatott, hogy csak egy csizmaszeg fúrta ki pneumatikját, tudva ezen reparáczió egyszerűségét és könnyű voltát, nyugodtan leheveredtünk melléje a fűbe s vártuk a légcső kijavítását. Sajnáltuk, hogy éppen akkor történt a dolog, mikor oly kitűnő lendületben valánk, hogy Gráczon túl se igen álltunk volna talán meg, ha mostan le nem kellett volna szállni a reparálás miatt. Bláthy barátunk nem soká váratott, ismert ügyességével gyorsan segített a bajon s mi nemsokára úton voltunk Kapfenberg felé. A mint éppen mind a hárman gondolatokba merülve utaztunk, egyszerre csak »All Heil« üdvözlettel elröppen egy bicyclista mellettünk s kis áttételű gépjén csak úgy eviczkélt a gyors futtában a kékruhás alak. Midőn lőtávolságon túl érezte magát, hátra nézett s lassabban kezdett tiporni, hogy kifújja magát, mert teljes biztonságba érezte magát, hogy utol nem érhetjük többé. Ez éppen elég volt arra, hogy minket provokáljon egy matchra. Én és Bláthy barátom rögtön rászántuk magunkat, hogy ezen lefülelést, mely csorbát ejtett volna a trieszti utazásunkban, megtoroljuk s a henczegő sportolót megkergetjük a mennyire tőlünk telik, esetleg még fényesebben elszáguldunk mellette s ott hagyjuk a faképnél őtet, mint ő minket az imént. Nekirugaszkodva megkezdődött a hajsza. Fokonként emelkedett a tempómérő mutatója s magunknak is örömünk telt, hogy mennyire győzzük az erős tempót betartani. Szemlátomást közeledtünk az »ipse«-hez. Egyszerre azután egy útkanyarulatnál elvesztettük szemeink elől az előttünk haladó idegent. Mi nem hagytunk azért fel a rohanással s habár nem is láttuk őtet előttünk, mégis csak törtettünk utána. Eichhorn barátunk, ki rendes tempójában haladt már csak, mint egy fekete kis pont tűnt fel mögöttünk. A kanyarulathoz érve, ahol azelőtt eltűnni láttuk a »kékruhást«, egy emelkedéshez értünk, minket azonban ez sem hátráltatott vissza s macska ügyességével pedáloztunk a hegyre fel. Amint a kanyargó emelkedés felébe értünk, ott láttuk a »Sportmayer« urat előttünk alig 200 méternyire, amint nyugodtan gyalogolt a hegyre fel, törülve az izzadtságát. Tehát a síkon hősködik csak ez a firma, hegyre pedig tolja a masinát? Egy »All Heil« köszöntéssel ott hagytuk az emelkedésnél, mint »szent Pál az oláhokat«. Czélunkat elértük, de azért nem engedtük, hogy Bruck a M. előtt ismét utat érjen a híres »raceman« s így hegyre le s fel, egész Bruckig folyvást száguldottunk s csakis a város előtt az első háznál állottunk meg, hogy a hátra maradt Eichhorn barátunkat bevárjuk s el ne veszítsük egészen. Az idegen ismét jól hajthatott, mert alig egy negyed óra múlva jött már ő is, kiizzadva ugyan a hajszától, de különben épen s egészségesen, de utat nem ért s így meg volt az elégtétel részünkre. Midőn most jött a megkergetett idegenünk s észrevett minket, szégyenkezve, lehorgasztott fővel ment el mellettünk s többé nem is volt kedve minket »All Heil«-jával üdvözölni. Jó ideig váratott magára Eichhorn kománk, ki a helyett, hogy kissé törekedett volna utánunk, teljes komorsággal karikázott a kitűzött találkához s körülbelül 20—25 percz múlva tűnt fel előttünk mosolyogva s jókedvűen. Miután elmeséltük neki a »match« sikerültet s a kihívott gyászos lefülelését, elégedetten gratulált nekünk. Most már azután mind a hárman vígan ereszkedtünk le az előttünk fekvő Bruckba vezető lejtős úton. Bruckban nem stáczióztunk. Fáradtak nem lévén, inkább siettünk Grácz felé annál is inkább, mivel tudtuk, hogy úgy is elfog bennünket a sötétség az úton, tehát hogy mentől kevesebbet kelljen a sötétben botorkálni, legfeljebb még egy kis rövidke állomásozást engedhettünk meg magunknak, a még 54 kilométernyire fekvő Gráczig. Ilyenkor késő őszszel tényleg alkalmatlanok az igen rövid napok az utazásra, különösen a délutánt alig lehet felhasználni, miután 5 óra körül már nyugszik a napi idegen, ismeretlen utakon sötétbe járni nem való »amateur kerékpáros« utazóknak s csakis kényszerből karikázik az ember idegen helyen lámpavilágosság mellett. (Folytatjuk.) SPORT-VILÁG Megrendelhető: az ár előzetes beküldése mellett a ,,A Sport-Világ“ szerkesztőségében Budapest, VI., Andrássy-út 79. sz. WEINER MÁTYÁS Andrássy-út 3.sz. _ Uraim és hölgyeim! Athléták, kerékpárosok, lawn tennist játszók, evezősök és úszók! Önöket meg fogja lepni elegáns sport-divatczikkeim olcsó ára. 3. oldal. ATHLETIKA. TORNA. Dísztornák. — Múlt hó 22-én tartotta meg a »Budapesti III. ker. Torna- és Vívó-Egylet« szokásos évi torna- és vívóversenyét, bezárva ezzel az 1895. évi dísztornák sorozatát. A verseny, illetve dísztorna Bábel Rezső művezető buzgó vezetése alatt kitűnően sikerült, daczára annak, hogy helyszűke miatt idegen egyleteket nem hívhattak meg. A kis tornahelyiséget zsúfolásig megtöltötte a jelenlevő díszes, főleg hölgyekből álló közönség, gyönyörködve a szépen sikerült mutatványokban. A dísztorna felvonulással kezdődött, melyen az egylet tagjainak nagy része részt vett, ezt nyomon követték a szabadgyakorlatok fabotokkal, melyek praecis kivitelük által a művezető buzgalmát dicsérték. A csapattornázásban két csapat vett részt, egyik a magas korláton, másik az ugrószekrényen. Mindkét csapat gyakorlatai szabatos kivitelükkel tűntek ki, látszott az összeállításon, hogy nem annyira a mutatós gyakorlatokat keresték, hanem az egyszerűbbeket, de azokat aztán kifogástalanul csinálták végig. A csapattornázás után a kezdők versenye következett, mely futás és mászásból volt összetéve. Az első díjat szép verseny után Hochstein Rezső, a másodikat Glantz Adolf nyerte meg. A haladók versenye összetett verseny volt, versenytornázás a lovon szélében és távolugrás rohamdeszkáról 2 méter magas akadályon keresztül, mely a deszkától 2 méternyire volt állítva. A nagyszámú versenyzők közül első lett Pöszlinger Nándor 24,2 ponttal, a második a klub lelkes titkára Buda Győző lett 20 ponttal. Az ezután következő kardvívás-versenyből Farkas János került ki győztesként, elismerést érdemel a győztes nyugodt és elegáns vívása. A versenyek után iskolatornázás volt, mely alkalommal a lovon ötven fokozatos gyakorlatot mutattak be szép kivitelben. A versenyt végül az utolsó szám, a díjak kiosztása és a vidám társas vacsora fejezte be. A III. ker. torna- és vívóegylet márczius hóra vagy április elejére egy nagyobb szabású házi versenyt tervez, mely alkalommal a társegyleteket is meg fogja hívni közreműködésre. Minthogy azonban az egylet kiskorona-utczai tornaterme egy nagyobb szabású versenyre szűk volna, a verseny rendezésére egy nagyobb, alkalmas helyiséget fognak szerezni. Rendkívül érdekes crosscountry-verseny volt a múlt hó közepén West Wickhamben. A Blackheath Harrierek mérkőztek a South London Harrierekkel egy 5 mértföldes mezei versenyben. A crosscountryban 33 futó állott ki, s a versenyt 132 ponttal 168 ellen a Blackheath Harrierek nyerték meg. A finish rendkívül izgalmas látványt nyújtott érdekfeszítő küzdelmével, mi kitűnik abból is, hogy az első 24 beérkező ideje közt nem volt több különbség 5 percznél. — L. Vincent és A. Preel, két kerékpártanár, e hó 14-én érkezett vissza Párisba nagy gyalogtúrája után. A két gyalogló augusztus 18 án hagyta el Párist, hogy fogadásból 5000 kilométert gyalogoljon be három hónap lefolyása alatt. Fogadásukat — két nappal előbb téve meg az előírt utat — fényesen megnyerték. Útjuk Toulouse, Andorra, Barcelona, Alicante, Granada, Malaga, Gibraltar, Cadix, Sevilla, Madrid, Saint- Sebastian, Bordeaux, Angoulême, Orleans és Versaillesen át vezetett, kiindulási és érkezési pont Páris lévén. Végre a németek is megkezdették szervezkedésöket és előkészületeiket az olimpiai versenyekre. Egy tanácskozmányon, melyen a görög követ is megjelent, sikerült végre a német sportkörök vezetőit meggyőzni a felől, hogy a francziák részéről a legnagyobb előzékenységgel vol.